Bejgli nélkül nincs karácsony!
Bejgli-legendák
A bejgli eredettörténete igencsak homályos. Nincs egy lánglelkű cukrász, aki adott város adott cukrászdájában életre hívta volna a bejglit, csupán sejtések, legendák utalnak arra, hogy a közép- és kelet-európai régió nemzetei mikor kezdtek el a karácsonyhoz kapcsolódóan valami ehhez hasonló - mákkal, dióval gazdagított - süteményt készíteni. A tölteléknek ugyanis kultikus jelentősége van. A bőséget, termékenységet szimbolizáló mák és a szintén gazdagságot, jó egészséget, jólétet jelképező, rontás ellen védő dió jól illik a karácsony szimbolikájába. A különféle mákos, diós sütemények mellett a bejgli az, ahol mindkettő tökéletes szimbiózisban megjelenik, saját rajongótábort követelve magának.talán a legismertebb és kikezdhetetlen logikája miatt legelfogadottabb, hogy a bejgli a pozsonyi pékek töltött kiflijéből, az úgynevezett pozsonyi kifliből született.A történet szerint az 1376-ban céhbe tömörült pozsonyi pékek évszázadokon keresztül figyelték a pozsonyiak vásárlási szokásait, majd 1559-ben gondoltak egyet, és dióval, mákkal töltött kiflik gyártásába fogtak. Ezeknek a töltött patkóknak akkora sikere lett, hogy hamar megjelentek Pozsony városán kívül és - a pozsonyi jelzőt megőrizve - messzi tájakon is nagy népszerűségre tettek szert. A történet szerint ebből a kifliből született az azonos tésztájú és töltelékű, de sokkal gazdaságosabb kivitelű bejgli.A pozsonyi kiflitől független - bejgli-eredettörténet szerint a töltött sütemény Sziléziából származik, és egy, a középkorban már ismert, töltött kalács továbbgondolt formája. A történetben szereplő német ige a beugen, azaz meghajlít, tényleg utal a sütemény formájára és ebből a históriából hitelesnek tűnik a németet lelkesen elhalló magyarság beigli, bejlgi, bájgli szavának eredete is.
Bármi is legyen az eredet, a bejgli az Osztrák-Magyar Monarchia idején vált közismertté. Az osztrák hatásra nálunk is egyre gazdagabban ünnepelt karácsony más elemeivel – a szaloncukorral és a karácsonyfával - együtt a bejgli is megjelent az ünnepi asztalon, s azóta a karácsonyi desszertek koronázatlan királyává vált. Czifray István 1830-ban megjelent szakácskönyvében már Posonyi finom mákos kaláts néven szerepelt is.
Ha már a monarchiánál tartunk: a híresen édes szájú Ferenc József császár az isler és a Sacher mellett a bejglit is nagyon szerette. Egy bécsi legenda szerint egyszer valaki felkereste Schratt Katalint, a császár szeretőjét azzal, tud-e abban segíteni, mivel járhatna a császár kedvében. Schratt erre elküldte az egyik bécsi cukrászdába, hogy vegyen egy rúd mákos és egy rúd diós bejglit a császárnak, attól biztos megenyhül, és meghallgatja az illető kérését.
Németországban elmaradhatatlan édesség a stollen, amely ovális formájával, egymásra hajtogatott széleivel a bepólyált kis Jézusra emlékeztet.
A sütemény középkori eredetű, először egy 1329-es irat említi. A mai, kandírozott gyümölcsökkel gazdagított, porcukorfelhőbe burkolt vajas kelt tésztának azonban nem sok köze van a korabeli olajos „Krisztuskenyérhez”.
Akkoriban a stollen ugyanis böjti eledelnek számított, s mint ilyen, sem vajat, sem tojást, de még tejet sem tartalmazhatott. Az eredeti tészta zablisztből, vízből és repceolajból készült, nem kifejezetten karácsonyi dőzsöléshez találták ki. Nem lehetett ezt annyiban hagyni.
A jobb ételekhez szokott szász választófejedelmeknek sem volt különösebben ínyére, ezért aztán több levélben ostromolták a pápát, hogy oldja fel a vajfogyasztás tilalmát. A kedvező válaszra egészen 1491-ig kellett várniuk. VIII. Ince pápa ebben az évben bocsátotta ki a vajbullát, amelyben a megfelelő búcsúcédula megvásárlóinak engedélyezte, hogy böjt idején is fogyasszanak vajat és más tejtermékeket. A búcsúcédulákért beszedett pénz egy részét a freiburgi dóm építésére fordították. Az üzlet tehát megköttetett, az egykor puritán böjti kenyér megtette az első lépést a dekadens süteménnyé válás útján.
Az olaszoknál nem hiányozhat a karácsonyi lakomákról a panettone, amely Milánóból származik, sok cukrozott gyümölccsel,citromhéjjal, mazsolával gazdagítva.
A franciáknál a fatörzsre emlékeztető csokoládés piskótatekercs, a Buche de Noel kerül terítékre. Egykoron szenteste a család körbeült a tűzhelyet, a tűzre kerülő farönköt levelekkel és szalagokkal díszítették, a családfő olajjal vagy pálinkával megáldotta.Hamvait megőrízték, mert óvta a családot. Ez jelképezi ezt a süteményt.
forrás: kalács története,Mindmegette,
Stollen története
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése