Kalapos-kő

A Kőszegi-hegység délkeleti oldalán található amorf sziklaalakzatok régóta foglalkoztatják ez emberek fantáziáját. Az egyik legenda úgy tartja, hajdan óriások jártak erre és a sziklák az óriások [kitört?] fogai. A másik történet szerint az egyik barlangban az ördög lakott, aki dühében, hogy a Szent Vid-hegyen kápolnát építenek, úgy beverte a fejét az egyik sziklába, hogy azon egy nagy horpadás keletkezett. Így jöttek létre a Kalapos-kő és a hozzá közeli Széles-kő különös sziklacsoportjai.

A legenda

"A legenda szerint Rohonc, Bozsok és Velem határában óriások éltek. Olyan nagyok, hogy reggelire is egy egész szarvast ettek. Az óriások nemzettségében azonban több volt a fiú, mint leány. Így aztán nagy volt a harc a lányokért. Élt az óriáslányok közt egy különösen melegszívû, aki minden kérõjének hûséget és szerelmet ígért. Egyszer aztán két óriásfiú ugyanezért a lány szerelméért esedezett. Hogy eldöntsék, kié legyen a leány, egymásnak estek. A lány meg ott ült a tisztás szélén és mosolyogva nézte a dolog kimenetelét. Eközben az egyik óriásfiú a társától akkora pofont kapott, hogy kiesett a zápfoga. Aztán nagy ívben a Kalapos-kõ helyére esett. A Kalapos-kõ tehát ennek az óriásfiúnak a megkövesedett zápfoga, mely azóta is hirdeti, hogy itt egykor az óriások földje volt."

Egyes régészeti feltevések szerint a Kalapos-kõ kultikus, rituális szertartási hely lehetett. Ez az igazán különleges természeti környezet a kövekkel, a kilátással, az égi jelenségek megfigyelésének lehetõségével kiválóan megfelelt szertartások lebonyolításához. Az oszlopszerû kövek figyelem-összpontosító eszközként is felfoghatók, de lehetnek a szent terület szimbólumai is. A tûzhelyek maradványai is szertartásokra utalnak.