Magyarország tájai - Vas megye

Vas megye Magyarország legnyugatibb csücske - igazi gyöngyszem, méltán szeretik az ott élők, és csodálják az odalátogatók Szombathely és környéke látnivalóit, Kőszeg, Sárvár, Körmend, Őriszentpéter és más települések szépségeit.

Évezredek üzenete és évszázadok históriája sugárzik a múlt felbecsülhetetlen értékeiből, az írott és íratlan történeti forrásokból. A régészeti kutatások egyértelműen igazolták, hogy Vas megyében a neolitikum idején a mai Sé területén, a bronzkorban Górban és a Sághegyen, a bronz- és a vaskorban pedig a velemi Szent Vid hegyen olyan jelentős politikai, gazdasági és kulturális funkciókat ellátó települése léteztek, amelyek tágabb környezetükre is hatást gyakoroltak. A római birodalom keleti határait Augustus császár az i.e. I. évtized fordulója táján a Dunáig terjesztette ki.
Az új, Pannóniának nevezett provincián vezetett át a Borostyánkő út. Az egymástól alapvetően eltérő vallási és kulturális áramlatokat is közvetítő Borostyánkő út melletti települések közül a mai Szombathely antik ősének tekinthető Savaria kiemelkedő szerepet töltött be, hiszen egyben Felső-Pannónia igazgatási, kereskedelmi és vallási központja is volt. A város Fórumán átvezető út és épületeinek impozáns maradványai ugyan úgy csodát ébresztenek, mint a néhány száz méterrel távolabbi, Európa legészakibb Isis szentélye.
Az európai kereszténységet is gazdagította ez a város, a középkor egyik legnépszerűbb szentje, a mintegy 1600 évvel ezelőtt elhunyt Szent Márton, a Tours-i püspök Saváriában született. A Dunántúl nyugati fele az i. sz. V. század első harmadától kezdődően előbb hun, később gót, majd pedig longobárd, a VI. század második felében avar, végül a IX. században frank uralom alá került. A magyar kalandozások befejeződése után az ország nyugati része ún. gyepűvidék lett, ahol különféle határőr népek éltek. Ettől kezdődően mind a mai napig Vas megye nyugati határa egyben Magyarország nyugati határa.

Sárvár városa gyönyörű természeti környezetben, a Rába völgyében, a Kemeneshát dombjai között fekszik.

A város kiemelkedő műemlék-épülete a középkorban épült Nádasdy vár. Jellegzetes kaputornyával és a várárkon átívelő boltíves hídjával Nemzeti Örökségünk része.

A honfoglalás kori földvárból valószínűleg a XIII-XIV. században kiépített várat többször átalakították, így a reneszánsz hazai építészet jellegzetes példájában gyönyörű és értékes barokk falképek láthatók.
Az első nagy átalakítás az itt 1390-től birtokos Kanizsaiakhoz köthető: bővítették a palotát, és megkezdték a ma is látható kaputorony építését. A terület 1534-ben házasság révén jutott a Nádasdy család birtokába, a legjelentősebb munkák ehhez a családhoz köthetők. A Wesselényi-féle összeesküvés után (amelyhez először csatlakozott Nádasdy Ferenc, majd azt felfedte a császár előtt) a hatalmas vagyont a kincstár elkobozta. Azután számos tulajdonosa volt.

A várat 1720-ban, és száz év múlva, 1822-ben is erőteljesen megújították - mai állapota az akkor kialakult formáját tükrözi. A vár ma több intézménynek, egyebek mellett múzeumnak, könyvtárnak és művelődési háznak ad otthont.



Hazánk fürdői között igazi gyöngyszem a 2002-ben megnyitott sárvári fürdő. 

A Föld méhe egy aranynál is értékesebb kincset rejt, a gyógyvizet. Az 1961-ben felfedezett gyógyhatású víz kétféle: 1200 méterről hidrogén-karbonátos, 2000 méterről pedig sós víz tör fel. A gyógyvíz az alkáli hidrogén-karbonátos, nátriumkloridos gyógyvizek csoportjába tartozik .

Sárvár 16 hektáros Arborétumában számos növényritkaság, 350-nél több fa- és cserjefaj található, tiszafái és kocsányos tölgyei több száz évesek.

Sárváron született meg hazánk első magyar nyelven nyomtatott könyve, amely Sylvester János: Új Testamentumának fordítása (1541).
Tinódi Lantos Sebestyén, a vándorhistóriás is Sárváron lelt otthonra.