Mindannyian tudjuk, hogy a természetnél
szebb, színesebb dolog nem létezik a világon, a természet színeinek nagy
része érthető, logikusan megmagyarázható. Az ég kék, a fű zöld, a nap
sárga.. ezek számunkra egyértelmű, megszokott tények. Ám van itt valami,
ami sokunkat érdekel. Mi lehet a titka, hogy a tengerek és óceánok kék színűek? Ugyanezekből a vizekből ha merítünk egy
pohárral, a víz színe átlátszó, a legkevésbé sem kék színű.
Nos több elmélet is létezik a tenger kék
színéről, sőt, bizonyára a görög mitológiában is megvan a magyarázat
arra, mitől lett kék a tenger. Bár a mitológiai személyek ábrázolásában
nem feltétlenül játszott szerepet a kék szín, a különböző
elképzelésekről szóló feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az ókori
görögök bizony gyakran képzelték el a tengeri isteneket úgy, hogy
megjelenésük harmonizáljon a tenger kék színével.
Poszeidon tengeri növényekből,
moszatokból font koszorúja alatt pl. kék hajfürtökről szólnak az
írások. Néreusz és Dórisz ötven lánya, a néreidák kék hajú, tengeri
nimfák, akik a tenger alatti barlangokban élnek. Poszeidon feleségének
legtöbbet használt jelzője pedig a “kékszemű” és a “kéklábú”.
A
legelterjedtebb magyarázata ennek a kék égbolt, a légkör színe, melyet a
tenger visszatükröz. Sokáig hittünk is ennek a feltevésnek, ám a tenger
kék színe napszakonként és időjárástól függően változik, ezzel
megkérdőjelezhető e-magyarázat.
Ugyanakkor abba is érdekes belegondolni,
hogy egy folyónak, pataknak teljesen más a színe, holott ugyanúgy
vízről van szó, még ha nem is mindig sós vízről. Erdőben, vagy egy
tisztáson a tavak víz felszínén a kék ég sokszor tisztán látszik, a
felhők körvonalai tűélesen rajzolódnak ki víz tükrében, ám a tavak, a
folyók mégsem olyan kékek, mint a tengerek, vagy az óceánok.
Mindemellett az is ezen elmélet ellen
szól, hogy bolygónk; a Föld az űrből nézve szintén kék, ami azonban már
nem magyarázható tükröződéssel. Mi lehet akkor a válasz?
Kételkedésünkben utánajártunk, hogy is
van ez pontosan. Az tények szerint a tárgyak színtelenek, amit mi a
tárgyak színének nevezünk, azok valójában a róluk visszaverődő fény. A
fény a napfény alkotórésze, a sugárzás egyik formája. Hullámzó mozgás az
üres térben, melynek hatására a különböző hullámhosszú, látható
fénysugarakat különböző színűeknek látjuk.
A rövidebb hullámhosszt szemünk ibolya
színűnek, a leghosszabbat, pirosnak érzékel. A fény hullámhosszainak
spektrumát láthatjuk a szivárványban is. Ezek a színek: lila, kék, zöld,
sárga, narancs, vörös. A víz azonban elnyeli a fényt. A vörös és
narancs hullámhosszokat a vízfelszín alatti első 15 méter víz nyeli el,
így a fény kékebb megjelenést kap. 30 láb mélyen a sárga hullámhosszok
is kiszűrődnek, végül 50 láb mélységben a zöld színkép is eltűnik.
A megmaradt kék és lila hullámhosszok a
magyarázat arra, hogy a tenger színe sötétkék. 400 méter alatt teljes
sötétség uralja a vízi világot.
A víz színét azonban a planktonok is
befolyásolják. A görög plankton szó vándorlót, sodródót jelent. A
planktonok többsége olyan parányi élőlények, amelyek helyváltoztatása
elsősorban nem saját izomműködésükkel, hanem a víz áramlásával történik.
A görög phyto, ( növény) szóból eredő fitoplanktonok közé tartoznak pl.
a kovamoszatok (Diatomeae), cianobaktériumok (kékeszöld moszat), és a
zöld algák (Chlorococcales).
A fitoplanktonok a tenger legfelső
zónájában, a vízfelszín közelében élnek, ahol még elegendő fény jut le a
fotoszintézishez. A planktonokon a fénysugarak visszaverődnek és
különböző színhatásokat (legfőképpen sárgás színárnyalatokat) hoznak
létre, így a tenger színét a zöld szín irányába terelik.
Összességében tehát a tenger csodálatra
méltó kék színe elsősorban a fények különböző anyagokról történő
visszaverődésének, illetve elnyelésének köszönhető, melyet kis részben a
vízfelszín közelében található planktonok és a felhők is befolyásolnak.
Sajnos
azonban a klímaváltozással a fitoplanktonok mennyisége világszerte
csökken évente egy százalékkal. Ez nem csak a tenger színét
befolyásolhatja, de a folyamat az óceánok táplálékláncát is
veszélyezteti, beleértve az embert is. Bár a fitoplankton a tengeri
tápláléklánc legalján található, méltán nevezik a fitoplanktont a tenger
üzemanyagának, hiszen bolygónk oxigénjének felét a fitoplanktonok
termelik, emellett elnyelik a légköri szén-dioxidot is.
Megfogyatkozása hatással van az emberek
által fogyasztott halakra is! S ahogy a tápláléklánc alján található
apró élőlények, úgy a legnagyobb állatok is veszélyben vannak. A
legnagyobb jelenleg élő halfaj, a cetcápa.
A cetcápa átlag testhossza 4-6 méter, de
elérheti akár a 18 métert is. Termete ellenére nem ragadozó,
planktonokkal és krillel táplálkozik. A cetcápa kitátja hatalmas száját,
melyen keresztül a vízzel milliónyi apró élőlényt nyel. A víz a
kopoltyúnyílásain át távozik. Ha a planktonok száma csökken, a cetcápa
tápláléka is csökken…
Vigyázzunk a környezetünkre és csodaszép kék tengereinkre!
Szerző: sartiinfo ·
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése