"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. január 6., vasárnap

Teázóknak II.

Mindenki másképp issza...

Kép

A teakészítéssel szakácskönyveinkben a 19.század elején találkozunk.

Pesti szakácskönyv 1843.
"Végy annyi valódi sinai teát, melyet néha hollandi és muszka teának is neveznek, amennyit 3 ujjad között tarthatsz, forrázd le valami 3 kanál forró vízzel, hadd álljon úgy egy keveset, öntsd le ezt a vizet, önts rá valami 6 findzsa forró tiszta vizet, hadd álljon úgy egypár minutumig, míg megülepedik, és szűrd le findzsákba."

  
Szokások és szertartások
A teaívás szertartása minden kultúrában más, a teázás művészetét a japánok fejlesztették tökélyre, náluk a tea szertartás nemcsak a felfrissülés, hanem meditáció, filozófia, a zen gyakorlásának módja is.

Az angolok "teaszertartása" inkább a társadalmi szokásokról és a kiadós uzsonnázásról szól. És hogy miért öntik az angolok először a tejet a teáscsészébe? Az ok nagyon is prózai: az ópiumháború egyik következménye az volt, hogy egy ideig nehezen jutottak jó minőségű kínai porcelánhoz, így nem kockáztatták, hogy a forró víz megrepessze a hamisítványokat.

Tibetben sóval, vajjal, tejjel és campával /a tibeti árpa őrleményével/ de cukor nélkül isszák a teát, mivel a leveshez hasonló funkciót is betölt. Az oroszok cukor nélkül el sem tudják képzelni, a törökök és arabok pedig mentával és rengeteg cukorral fogyasztják, télen nyáron.

A teázás szokása Oroszországban gyorsan elterjedt, a 18. század folyamán beépült az orosz életmódba. Oroszország a világ második legnagyobb teafogyasztó országává vált, e téren csak Anglia előzte meg. Európai területén a tealeveleket forrázták.

Marokkói teázás
„A teáskanna magában foglalja az egész világegyetemet. Pontosabban, a tálca képviseli a földet, a teáskanna az eget, a poharak az esőt; az eget és a földet pedig az eső egyesíti.”
Abdallah Zrika

A berberek Észak-Afrikában évszázadok óta isszák a kínai zöld teát mentával . Reggel és este, hétköznap és ünnepnap, bármikor, bármilyen alkalommal ezt kínálják mosolyogva barátnak és idegennek. A teázás szertartása a legendás marokkói vendéglátás része. A marokkóiak a meknes-i mentát értékelik a legtöbbre, azt tartják, hogy az egyenesen a hetedik paradicsomból került le a földre.

A 17. századi francia orvosok szerint "a tea olyan gyógyszer,amely megelőzi a fejfájást, a gyomorbajokat,mindenféle rosszullétet"...
A franciák általában a fekete teát fogyasztják A teát öt percig áztatják, mézzel vagy cukorral édesítik. Szokásaik   nagyjából ugyanazok,mint az angoloké.

Érdekes adatot közöl Lusztig Tibor a Magyar Szakács 1930. számában. "Hátsó-Indiában a teát nem isszák, hanem különböző módon elkészítve eszik. A tealeveleket sóval,fokhagymával és olajjal keverve, mint főzeléket eszik.

Maté tea                 Fekete tea           Zöld tea            Fehér tea            Vörös tea

ceaimate ceainegru ceaiverde ceaialb ceairosu ceaidefructe
                                       Gyümölcs tea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése