Az első rúzst Babilontól mintegy 400 km-re, Ur város sumérok lakta területén találták, és legalább 5000 évvel ezelőtt készítették. Aztán az első aranykor az ókori Egyiptommal érkezett el, ahol is a hölgyeknek rézből vagy fából készült sminkdobozuk volt, tele aprócska tégelyekkel. Volt benne parfüm, tojásfehérje (bőrfeszesítőnek), habkő és borotva (a testszőrzet eltávolítására), mozsár és hozzá törő, henna a körmökre és a kézre, különféle színű nedvekkel teli növényszárak (szemre és szájra), és nyálkás kenőcsök (szájfénynek).
Mezopotámiában féldrágaköveket törtek össze, s porukkal festették be az ajkukat férfiak és nők egyaránt. Az egyiptomiak ugyanerre a célra algakivonatot és hennát használtak. Az i. e. 3200 körül uralkodó Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül különféle szépségápoló szereket, köztük rúzst is találtak a régészek.
Bár az egyiptomiak összehasonlíthatatlanul nagyobb hangsúlyt fektettek a szem festésére, mint az ajkakéra, mesterei voltak a színek keverésének, a tökéletes felvitelnek és a csodás csomagolásnak.
Az antik Rómában természetes volt, hogy a gazdag házak asszonyinak szépségére szolgák hada vigyázott, Poppea császárnő száznál is többet tartott belőlük, akiknek – többek között – arról is gondoskodniuk kellett, hogy úrnőjük szája mindig festve legyen.
Aztán a sötét középkorral bealkonyult a szépítőszereknek is. Így lett a visszatérésük még győzedelmesebb! És máig is felmenőben van a szépségipar területén a rúzs, mint kifejező eszköz.
Az első igazi rúzs az i.e. 10. században jelent meg. Az akkori Abu al-Kaszim al- Zahravi arab tudós készítette el. Európában I. Erzsébet angol királynő volt az, aki vörösre festette az ajkait. Neki köszönhetjük, hogy a rúzs használata oly népszerű lett a nők körében.
A középkorban Európában az egyház tiltotta a sminkek használatát, így ebben az időszakban leginkább csak a prostituáltak festették az ajkaikat. I. Erzsébet angol királynő a 16. században aztán újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat, legalábbis a felső társadalmi osztályhoz tartozó nők körében., 1770-ben azonban a brit parlament beiktatott egy törvényt, mely szerint ha egy lány az esküvője előtt sminkeli magát, a házasság semmisnek tekinthető, a vörös szájfestéket hordó nőket pedig akár boszorkánypróbának is alávethetik. Viktória királynő szintén nem tolerálta a rúzs használatát, így uralkodása alatt Nagy-Britanniában ez a sminkszer újra a prostituáltak megbélyegző viselete lett. A 19. század végén Amerikában jellemzően a színészek és a színésznők viseltek csak rúzst, méghozzá elsősorban a színpadon, illetve a színésznők olykor már azon kívül is.
Még a 20. század elején is bűnnek számított, ha egy nő vörös rúzst, sőt akármilyen rúzst hordott az ajkain, mondván, csak a lázadók és az erkölcstelenek viselnek ilyet, de az 20-as években már senki sem foglalkozott ezzel., A nagy áttörést végül az Elisabeth Arden és Estée Lauder kozmetikai cégek hozták meg 1930-ban: különböző árnyalatú rúzsokat kezdtek gyártani, melyek közül a legkedveltebb szín bizony a vörös lett. A kozmetikumok egy csapás alatt elterjedtek és a nem is olyan rég még bűnös darabok hirtelen trenddé lettek, melyet minden valamire való nő hordott a világon.
/forrás: rúzs története/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése