A Föld

Veszélyeztetett állatok

A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok: a keleti hímek elérhetik a 185 cm-s magasságot és megközelíthetik a 300 kilót. A gorillák az esőerdők, hegyi köderdők talajszintjén élnek. Akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak.

Gorillák végveszélyben

A hegyi gorillák a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által készített Vörös listán a kritikusan veszélyeztetett fajok között szerepelnek, noha az elmúlt évtizedek során kismértékben emelkedett a létszámuk. A szervezet főemlősosztályának vezetője szerint az ember a kihalás szélére sodort több fajt,  köztük a gorillát is. Hogy mivel is? A gorillák természetes élethelyének csökkentése az egyik ok: az erdőirtások és a mezőgazdasági művelés kiterjedése, illetve a tantálbányászat (ez utóbbi Kongóban).

A másik ok, hogy a gorillák értékes árucikket jelentenek az orvkereskedelemben, emiatt sokan vadásszák őket a tiltás ellenére is.

Elkeserítő tény, hogy ha az ember nem mutatna ekkora „érdeklődést” a faj iránt, akkor a természetben más ellensége nem is akadna. Kevés állat meri ugyanis felvenni a harcot egy felnőtt példánnyal szemben.       Hatalmas testüket gyökerek, levelek, gumók elrágcsálásával növelik, vagy ha változatosabb étrendre vágynak, friss gyümölcsöt, esetleg fakérget fogyasztanak. Húst nem esznek. A gorilla társas kapcsolatai az emberhez teszik hasonlóvá, hiszen maximum 30 fős családi csoportokba verődve telnek mindennapjai.

Három nő, aki életét az emberszabásúak megismerésének és megmentésének szentelte, és maga mögött hagyva a civilizációt, otthonául a vadont választotta.

Jane Goodall, Dian Fossey és Birute Galdikas, az emberszabásúak védőangyalai valóra váltották álmukat, és életüket tették fel arra, hogy megfigyeljék, megismerjék és megmentsék legközelebbi rokonainkat a kipusztulástól.
Jane Goodall legismertebb munkája, melyet a tanzániai Gombe Nemzeti Park (eredeti nevén Gombe Stream National Park) csimpánzai között végzett. Jane 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet (JGI), amely támogatja a gombei kutatásokat, és vezeti a csimpánzok és élőhelyük védelmében tett erőfeszítéseket az egész világon. A JGI az innovatív, közösség-centrikus természetvédelem lehetőségeit keresi, fejlesztési programokat indít és vezet Afrikában, és egy globális, fiatalokkal foglalkozó nevelési kihívásnak is igyekszik megfelelni, a Rügyek és gyökerek (Roots & Shoots) mozgalomnak ma már több mint 11000 csoportja van 115 országban. A Jane Goodall Intézet 2006 óta Magyarországon is működik.
Jane-nek nagy szerepe volt abban, hogy ma mennyi mindent tudunk a csimpánzok egyéni és szociális viselkedéséről.


Dian Fossey 1966-ban kezdte meg munkáját Zairében, a mai Kongóban, majd az egyre veszélyesebb politikai helyzet miatt Ruandában folytatta azt. A hegyi gorillák a Föld legveszélyeztetettebb állatai közé tartoznak, számuk ma alig 700-ra tehető.

Dian Fossey rengeteg időt töltött a gorillák megfigyelésével, az állatok fokozatosan hozzászoktak jelenlétéhez. Fossey az általa megfigyelt területen minden gorillát elnevezett. Írásainak és előadásainak köszönhetően Digitet, Bert Bácsit, Simbát és a többieket hamarosan az egész világ megismerhette. Fossey a gorillákat jellegzetes orrmintázatuk alapján különböztette meg, hangjuk és viselkedésük utánzásával pedig elnyerte bizalmukat is. 1970-ben pedig megtörtént az, ami még soha azelőtt: egy felnőtt hím gorilla nemcsak hogy eltűrte Fossey jelenlétét, de barátságos közeledése jeleként meg is érintette a kezét.
Fossey Ruandában töltött évei során nem csupán tudományos megfigyelése tárgyaként tekintett a gorillákra, de az állatok személyes ismerősei is lettek. Egy gorillával  különösen közeli kapcsolatba került. Ő volt Digit, akinek egy fiatalkori sérülés miatt nem akadt játszótársa a csoportban. Idővel igazi barátság alakult ki közöttük. 1977-ben azonban Digit, miközben családját védte, orvvadászok áldozatául esett, akik valószínűleg a csapat legifjabb tagját, a kis Kwelit akarták elfogni, és később jó pénzért eladni. Digit emlékére Fossey létrehozta a Digit Alapítványt, amely ma is a veszélyeztetett hegyi gorillák megmentéséért dolgozik.

Fossey-t 1985-ben – néhány héttel 54. születésnapja előtt –, máig tisztázatlan körülmények között, holtan találták ruandai kutatóházában. Életét valószínűleg orvvadászok oltották ki, de gyilkosát soha nem találták meg. Dian Fossey-t szeretett gorillái közelében, barátja, Digit mellett helyezték örök nyugalomra.

Dian harcos amazonként állt ki, nem csupán a gorillák, hanem a többi élőlény védelmében is. Elítélte az állatkerteket, etikátlannak tartotta, hogy erőszakkal elhurcolják az állatokat élőhelyükről, majd ketrecekbe zárva mutogatják őket az embereknek.  Neki köszönhető például, hogy az Európai Közösség felülvizsgálta azt a tervét, hogy mezőgazdasági területté alakítsanak olyan földeket, ahol gorillák élnek. Ha kivágták volna a fákat, a gorillák sem tudtak volna hová menni. Dian  , amikor épp nem Afrikában volt, akkor tanított, előadást tartott, felszólalt valahol a védencei érdekében.

Galdikas 39 éve él az orangutánok között, ezzel az eddigi leghosszabb folyamatos helyszíni emlőskutatás fűződik nevéhez.