Farsang, szokások

A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Mivel a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtöt valamikor szigorúan betartották, ennek ellensúlyázására alakulhatott ki a böjt előtti nagy evések, ivások, lakomák, mulatozások szokása, a farsang. Ezért is nevezték el  az ördög ünnepének a duhaj farsangot.

A farsanghoz számos népszokás fűződik, melyekben szerte Európában a tavaszvárás, és a tavaszkezdő örömünnepek ősi emléke lelhető fel. Egykoron a vidéki fiatalemberek farsangkor valamilyen álöltözetbe, állatot utánzó maskarába öltöztek. A lányok fiú, a fiúk  női jelmezt öltöttek, de gyakran öltöztek kéményseprőnek, papnak, katonának is. Voltak, akik arcukra kormot vagy lekvárt kentek, vagy arcukat tök álarccal fedték el. A városi ember számára a farsang a bálozások időszaka, elsősorban az álarcos bálok divatosak.

A farsang utolsó szombatjától húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot farsangfarkának nevezik, a hét hátralévő részét pedig csonkahétnek hívják. A farsang utolsó csütörtökje a hamvazószerdát követő kövércsütörtök, de hívják csonka-, zabáló-, torkos-, tobzódó csütörtöknek is, mert ezen a napon eszik meg a farsangi maradékot, ráadásként még sütnek és főznek is, annak reményében, hogy az évben bőséges lesz a termés. A jellegzetes farsangi fánkot meg azért fogyasztják, hogy a vihar ne rongálja meg a háztetőt. A néphitben hívok, azt mondják, hogy aki újévkor és farsangkor disznóhúst eszik, annak sok pénze lesz.

A sok farsangfarki evés-ivás, lármás és táncos mulatozás az ősi gonosz űzésből és természetvarázslásból ered. Például, ha ilyenkor a parasztasszonyok tánc közben magasra ugranak, a kenderük magasra nő. A farsang végi tuskóhúzással a legények azokat a lányokat csúfolják ki, akik még nem mentek férjhez. Ha a hajadon lány azt kívánja, hogy farsangkor sok hódolója legyen, az adventben a hajnali misére hívó harang köteléből kell levágnia három kis darabot, melyeket aztán, ha belefon a hajába, elképzelése teljesedni fog.
/Rosta E./

Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek. A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a Nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. A magyar farsang kifejezés a húshagyókedd, farsang éjszakája jelentésű német Fastnacht szóból, pontosabban annak bajor-osztrák változatából, a Faschung vagy Fasching kifejezésből származik.

Ennek az időszaknak másik elnevezése a karnevál. A "hús elhagyása" jelentésű, középkori latin carnelevare szóból alakult ki, de carrus navalis-nak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg.

A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik. A világ legnagyobb ünnepére- a brazilok szerint - minden évben több százezer turista érkezik Rióba.