Thomas A. Edison 1847-ben Amerikában, az Ohio állambeli Milanban született. Családja 1854-ben Port Huronba költözött. Kétévi különbséggel, túlkorosként iratkozik be az iskolába. Börtönnek érzi az iskola falait, megromlott hallása miatt sokat csúfolják társai és a nádpálcától való félelme is kevés, hogy megtanulja azt az adathalmazt, amit megkövetelnek tőle. Nagyon sokáig osztályutolsó. Sokat kérdezősködik, amivel felbőszíti tanárát, aki egyszer "üresfejűnek" nevezi. Edison felháborodott, kirohant az iskolából és soha többé nem is volt hajlandó visszatérni oda. Tanítása édesanyjára maradt. Hamarosan megtanul írni és olvasni, szenvedélyesen és hihetetlenül sokat olvas. Olvasási kedve egész életére jellemző lett.
Már egészen fiatal korában megmutatkozott gyakorlatias érzéke. Játékokat faragott, késsel, baltával, gyaluval dolgozott. Kémiai laboratóriumot rendezett be otthon magának, zsebpénzét is drótokra, szegekre, vegyszerekre költi. Kísérletei nyomán tompa puffanások és robbanások rázták meg a házat. Legtöbb kísérlete ezidőtájt még atyai veréssel végződött, édesanyjától azonban rengeteg biztatást kapott.
1859-ben a vasút elért Port Huronba is. Többek között családja pénzügyi helyzetének és költséges hobbijának is köszönhető, hogy munkát vállal 12 évesen. Édesapja segítségével álláshoz jutott a Port Huron - Detroit vonalon újságárusként. A lapok és édességek számára fenntartott fülkéjében berendezett egy hordozható laboratóriumot, de kísérletezésének véget vetett a kalauz, miután kidobálta Edison berendezéseit a sínekre, mivel egy félresikerült kísérlet után felgyújtotta a kocsit.
Az első jelentősebb üzleti sikerét is ezen a vonalon dolgozva érte el. 1862-ben a detroiti újság irodájába megérkezett egy bizonyos Siloh mellett vívott csatáról szóló hír, ahol több mint 20000 ember halt meg. Edison megkért egy távírdászt, hogy a vasútvonal minden állomásával lépjen kapcsolatba és mondja el a csata hírét. Ezután 10-15-ször annyi újsággal, mint rendesen felszállt a vonatra. Számítása bevált, így az összes újságot emelt áron elkapkodták. Életében először, s nem utoljára az elektromosság hozott neki hasznot.
16 éves korában maga is távírdász lett. Hamar elsajátította az üzenetküldő kulcsot és a szövegolvasást. Első állásába, a Port Huroni vasútállomás távírdájába nem sok üzenet érkezett, így rengeteg ideje maradt kísérletezni. Sajnos azonban kísérletei itt is hasonlóképpen végződtek, mint a vonaton, ugyanis egyik kísérlete alkalmával majdnem levegőbe röpítette a távírdát. Ennek következtében tovább kellett állnia.
A következő öt évét vándortávírdászként töltötte. Szemtelennek és szórakozottnak tartották, de főnökei leginkább tudományos próbálkozásai miatt orroltak meg rá, emiatt sehol nem volt maradása. Mindezek ellenére távírdászi képességei tovább fejlődtek és kísérletezési kedve sem lohadt. Nagyon jó távírdásznak számított és ennek tudatában vissza is élt vele.
Saját bevallása szerint vándor évei voltak élete legszínesebb és legmozgalmasabb évei. 1868-ban Bostonba, az akkori amerikai tudományos élet szívébe került és beállt a Western Union Telegraph Company-hez. Miután helyzetét bebiztosította a vállalatnál, rögtön nekilátott tudományos munkájának. Itt jutott hozzá a nagy angol tudós, Michael Faraday műveihez is. Laboratóriuma a Williams gyárban kapott helyet, ahol gőzerővel nekiláthatott kísérleteinek. Miután a Western Union-nál felmondott, minden energiáját a kutatásnak szentelhette.
Sikerült támogatókat találnia kutatásaihoz a jómódú bostoniak között, akik pénzt fektettek kutatásaiba. Azonban szembekerült azzal a problémával, hogy találmányai nem mindig állták a próbát. Némelyik működött, némelyik nem. Egyik sikeres munkája a "részvény árfolyamjelző", egy távíróhoz hasonló gép, amelyet a részvények, értékpapírok és az arany árfolyamának követésére használtak az üzletemberek. Erre a készülékre szabadalmi jogot is kapott. A kudarcai között a legnagyobb a kétirányú távíró volt. A New York és a 400 mérföldre levő Rochester között kiépített vonalon többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kapcsolatot létesíteni. Edison hírnevét igen megviselte a kétirányú távíró balul kiütött tesztje és pénze is elfogyott.
New Yorkba éhesen és nincstelenül érkezett. Egy Wall Streeten dolgozó barátjánál talált szállásra, ahol folytathatta az árfolyamjelző tökéletesítését. Nem sokkal odakerülése után az irodában, amely az árfolyamok távírón keresztül történő továbbításával foglalkozott, elromlott a vezérlőgép. Hirtelen hatalmas zűrzavar uralkodott el a Wall Streeten, mivel több száz kereskedő üzletvitele függött ettől a géptől. Edison felajánlkozott, hogy megjavítja a gépet. Miután ezt sikeresen véghezvitte és helyre állt a rend, hivatalosan is állást kapott a Gold Indicator Company-nél.
Később a Western Uninon fogadta fel, hogy javítsa ki a távírórendszerükben kialakult hibákat. Munkája során újításai annyira felkeltették a cég figyelmét, hogy rögtön meg is vásárolták tőle a jogokat 40000 dollárért.
Nagyon fiatalon önállóvá lett és ez a pénz hozzásegítette ahhoz, hogy ne is kelljen senki szolgálatába állnia. Elérkezett oda 23 évesen, hogy saját gyárat építhetett és most már biztos anyagi háttérrel láthatott hozzá kutatásaihoz.
A hangok birodalmában
Pénzét szinte azonnal munkába állította. New Jersybe költözött és a pénzen új, nagy gyárat épített. Newarki üzemében 150 munkás dolgozott. Távírógépeket szándékozott gyártani, de elsősorban még mindig feltaláló volt. Berendezett egy laboratóriumot is a gyár legfelső szintjén, amit az új módszerek és modellek kifejlesztésére szánt.
Olyan emberek kerültek mellé, akik későbbi életében fontos szerepet játszottak. Jhon Kereusi, Charles Batchelor és sokan mások is évtizedekig mellette maradtak. Többek között itt ismerte meg későbbi feleségét, Mary Stillwellt is.
1876-ban két jelentős esemény következett be, melyek erős kihatással voltak Newarki csapatára. Miután anyagi hátterét biztosította virágzó gépgyára, nyughatatlan felfedezni vágyó természete többre vágyott. Nem messze üzemétől megkezdte felépíteni "találmánygyárát", egy Menlo Park nevű helyen. A másik nagy esemény az Alexander Graham Bell által feltalált elektromossággal működő telefon volt, mellyel emberi hangot lehetett továbbítani. A telefon azonban még fejlesztésre szorult. A beszélő egyben fülhallgatóként is szolgált, ezenkívül nem volt elég erős a hang. A Western Union megbízta Edisont Bell szerkezetének tökéletesítésével.
A telefon Michael Faraday ötletét használta ki, miszerint az elektromágnes aktivizálásával az elektromos áram tárgyakat mozgathat. E tételt megfordítva a mozgás is létrehozhat áramot, ahogy a tekercsben mozgatott mágnes áramot indukál a vezetékben. A készülékben az emberi hang rezgései idézik elő ezt a rezgést. A telefon belsejébe épített vaslemezt az emberi hang rezgeti. A rezgő lemez, mozgását átadva egy tekerccsel körülvett mágnesnek, áramot indukál, ami arányos a beszéd erősségével és tónusával. Az állandóan változó erősségű áram vezetéken keresztül jut el a vevő oldali membránhoz, amely az elektromos jeleket hallható rezgésekké alakítja.
Edison első lépésben elhatározta, hogy elválasztja az adó részt a fogadótól. Az erősebb és tisztább hallhatóság elérése érdekében Edison felhasználta a grafit azon tulajdonságát - teljesen kiküszöbölve ezzel a mágnes használatát - hogy mechanikai nyomás hatásnak kitéve az ellenállása lecsökken. Különböző nagyságú nyomás különböző ellenállás változáshoz vezet. Így a membránt egy darab szénhez kapcsoljuk, akkor az összes kívánt változás előállítható. A hangerő fokozásához szükséges áramerősség növelését dupla tekercseléssel érte el.
A probléma teljes megoldásához még kutatniuk kellett a legjobb megoldást arra, hogy a szén segítségével megfelelő jeleket állíthassanak elő. Egyik este kísérletezés közben Edison szeme megakadt az üveglámpa oldalán lerakódott korom finom felületén. A korommal újra elvégezve a már több százszor sikertelen kimenetelű kísérletet, a készülék tökéletesen működött, tisztábban és hangosabban, mint Bell első telefonja. Találmánya hatalmas hasznot hozott neki és gyárának. Az elv pedig a mai napig ugyanaz maradt a telefonokban, mint azt a nagyszerű feltaláló megalkotta.
A telefon problémájának megoldásához folytatott kísérletei mellett egy másik nagyhorderejű ötletén is dolgozott, kidolgozta a fonográf első változatát is. Vele egy időben más tudósok is próbálkoztak a hang kemény felületen történő rögzítésén. Tehát az idő is sürgette a készülék megalkotásában, ami el is készült 1877 decemberében. Ekkor hangzott el a világ első hangfelvétele a "Mary báránykája" című gyerekversike, megalkotva ezzel a hangrögzítő iparágat.
Forrás: Edison /részlet/
Ingyenenergiával egy tiszta Földért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése