A karácsonyfa

 A legtöbb népnél a különböző ünnepek során a fák, örökzöld növények igen nagy szerepet játszottak. A karácsonyfa-állítás szokása először a 17. században, a németeknél terjedt el, akik abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején kiszabaduló gonosz szellemek elől csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. Egy strasbourg-i polgár 1605-ből származó jegyzetei bizonyítják, hogy ebben az időszakban vette kezdetét a fenyőfa-állítás szokása. A fákat akkoriban általában gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.

Az első gyertyafényes karácsonyfa története állítólag Luther Márton nevéhez fűződik, aki Jézus születésének tiszteletére állított fát. Karácsony este az erdőt járva a hóval díszített fenyőfák látványa annyira elbűvölte, hogy egy fenyőfát bevitt a szobába, majd gyertyákkal világította ki.
1554-ből származó történelmi írások adatai alapján Magyarországon karácsonyfának, a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt nevezték. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A Katalin-napkor vagy Borbála napján vízbe tett ágak általában karácsonyra zöldültek ki, és az életerő jelképévé váltak. Bibliai eredetű magyarázat szerint ez a fa Jézus családfáját is jelentette. Kapcsolatba hozzák még a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár Ádám és Éva napjára esik.

Magyarországon a karácsonyfa-állítás csak XIX. század második felében kezdett elterjedni. Először   Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben. 

Karácsonyi díszek:
A karácsonyfákat a kezdeti időkben fából és textilből készült díszekkel aggatták tele. A fa csúcsára angyalka vagy csillag került az ágakra pedig almát, diót, házilag készített süteményeket, mézeskalácsot akasztottak.  . Már az első karácsonyfákon is hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. Üvegdíszeket a régi írások alapján már 1848-ban elkezdtek gyártani, nagybani előállításuk azonban csak a múlt század végén kezdődött Németországban. Innentől a csillogó színes üvegdíszek a karácsonyfák összképének meghatározóivá váltak.

 A szaloncukrot a magyaroknak köszönheti a nagyvilág. Az 1800-as évek végétől kezdtek néhány helyen szaloncukrot készíteni (Jókai szalonczukkedlinek nevezte) igazán divatossá pedig a századfordulón vált. A XX. század elejére a szaloncukor ipari termelése is beindult.

 Kedvelt színösszeállítás az arany-piros, az ezüst-fehér valamint az ezüst-kék variáció.
 
Más népek:
A déli tájakon nehézen megoldható és igen költséges lenne a fenyőfák tömeges beszerzése, ezért pl. Olaszországban nem állítanak karácsonyfát, csak jászlat, betlehemi jeleneteket helyeznek otthonaikba a katolikus családok.

Angliában az ünnepi készülődés már októberben elkezdődik és már ekkor felállítják a feldíszitett fenyőfát a lakásban. Emellett a bejárati ajtókat, az ablakokat, az asztalokat, a szobák falát fenyőágakkal, gyertyával, fagyönggyel, borostyánnal is feldíszítik.
Oroszországban, Észtországban, Litvániában, Lettországban csak szilveszter estéjén díszítik fel a fenyőfákat. 
  Forrás:: Szegedi Éva (Vica)

Hogy miért akasztunk angyaldíszt a fára vagy teszünk angyal szobrot az adventi asztalra?

December második felében valóságos "angyal-láz" tör ki világszerte: angyalos díszek sora emlékeztet bennünket a szeretet fontosságára, a jóság és a mosoly erejére. Szárnyas kísérőink nélkül nem ünnep az ünnep, sőt, az arra való felkészülés is elképzelhetetlen hiányukban. Négy héttel karácsony előtt ugyanis csoda történik. A legenda szerint egy angyali lény kék köpenybe öltözve leszáll az égből, az emberek közé. Sajnos sokan túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy az égi vendéget észrevegyék, pedig nagy ajándék meghallani a hangját.

A második adventi vasárnap piros ruhában érkezik egy angyal. Szeretetet gyűjt serlegébe, és ezért végiglátogatja mindenki otthonát, hogy hazatérve a mennybe e szívbéli ajándékokból csillagokat alkosson az égboltra. A harmadik vasárnap fehérruhás látogató tér be hozzánk, varázserejű fénysugárral a kezében. Akinek a szíve tiszta, azt tetőtől talpig átjárja e csodálatos fény, és boldoggá teszi őt. A negyedik adventi vasárnapon lila ruhás angyal ereszkedik le hozzánk, bejárja a bolygót, közben lantját pengeti és a békéről énekel. A dal hatására minden mag, ami a föld mélyén alszik, életre kel - így máris a tavaszi ébredésre készülődhet a természet. És persze az ember, aki hallja őt.

Kik az angyalok?
Az univerzum szellemi törvényeinek őrzői és hordozói. Energiájuk gyógyító, szeretetet ébresztenek az emberi szívekben.