Máig vitatott kérdés, hogy ki is az igazi felfedezője Új-Zélandnak. Annyi bizonyos, elsőként Tasman látta meg a Déli-sziget partjait 1642-ben. A partvonalat követve északkeletnek tartott tovább, majd egy öbölben horgonyzott le. Ekkor találkoztak először a szigetlakók és az európaiak, ám a maori harcosok végül is elűzték Tasman embereit. Cook kapitány csak 1769-ben érte el az Északi-szigetet.
Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. A Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 2000 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz
Abel Tasman 1603 körül született. 1633-ban kezdte meg felfedező útjait, a Holland
Kelet-Indiai társaság alkalmazásában. Feladata az volt, hogy felderítse
az utat Kelet-Indiától egészen Japánig. 1642-ben körbehajózta
Ausztráliát, de a földet akkor még nem tekintették önálló földrésznek. A
kontinenst még ismeretlen volt a felfedezők előtt, azt hitték, hogy a
rejtélyes nagy déli földrésznek egy része. Tasman egy nagy szigetnél ért
partot, melyet Van Diemen-földnek nevezett el. Később Tasmánia nevet
kapta ez a terület. Kiderítette, hogy Ausztrália nem kapcsolódik az
Antarktiszhoz, hanem egy önálló szárazföld. Továbbhajózott, és elérte
Új-Zélandot majd a Tonga- és a Fidzsi-szigeteket. 1644-ben ismét hajóra
szállt. Ekkor fedezte fel a Carpenteria-öblöt, mely az Arafura-tengert
köti össze Észak-Ausztráliával. Áthajózott Új-Guineára, majd visszatért.
1647-ben Burmába vezetett még egy expedíciót, majd 1648-ban
visszavonult a tengeri élettől. 1659-ben halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése