Régen a magyar falvakban az volt a szokás, hogy karácsony este a fiúk és a férfiak betlehemezni indultak. „Betlehemet” készítettek, amely Jézus szülőhelyét, a betlehemi istállót ábrázolta a jászolban fekvő kisdeddel, édesanyjával, Szűz Máriával, valamint az istállóban lakó állatokkal. Az ajtóban a pásztorok és a három királyok sorakoztak, fölöttük a betlehemi csillag ragyogott. A betlehemesek régi, szép énekbe foglalták Jézus születésének történetét. Sorra látogatták a falu házait, és köszöntötték az ünnepre készülőket. Énekükért kaláccsal és borral jutalmazták őket.
A magyar népi hagyományban Szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.
Aprószentek napja (december 28.) tulajdonképpen a Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája, a katolikus egyház őrzi ezt a szokást. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése