A felszíni vizsgálatok során a kutatók egy korábban ismeretlen, labirintusszerű alakzatra bukkantak, mely a levegőből nem látható. A 4,4 kilométer hosszúságú, bonyolult irányváltozásokat tartalmazó forma egy spirálban végződik (vagy kezdődik).
/origo/
A formákat az inkák felemelkedése előtt a területen élő nazca indiánok készítették, oly módon, hogy a hosszú idő alatt a környezet hatásaitól vörösesbarnává mállott felszíni kavicsréteget eltávolították, így előbukkant az alatta fekvő világosabb réteg. Az úgynevezett geoglifák rendeltetését illetően számos elmélet látott napvilágot
Csillagászati naptár, ahol a vonalak a fontosabb csillagok felkelésének irányába mutatnak. A pók és a majom ábrája valószínűsíthető, hogy az Orion, illetve a Nagy Medve leképezései. Egy másik figura a nyári napfordulón éppen a napfelkelte pontjára mutat. Az asztronómiai megoldást azonban csillagászok egy csoportja cáfolja.
Egy stadion lehetett, amiben rituális labdajátékokat rendeztek az istenek tiszteletére.
Víztartályok, vízvezetékek hálózata, csatornarendszer, esetleg állatitatók. Mindenesetre, ha igaz lenne, oázisul szolgálhatott a nagy szárazságban.
Vallási szertartások színhelye, az istenek dicsőségére utaló figurákkal.
Rituális inkaösvények, melyek végén állatáldozatokkal kedveskedtek az isteneknek.
Zarándokutak
Jelzik a föld alatti vízfolyások pontos helyét.
Gigantikus méretű koordináta-rendszer.
A kor térképeit rajzolták a talajra.
Minden vonal egy ősi családhoz és rokonságához tartozhatott, akik rendszeresen karbantartották saját ösvényüket. A vonalak, négyszögek és trapézidomok egy teljes közösséghez tartozhattak, míg az állatfigurák a szentképek szerepét tölthették be, ahol az ősökre ünnepségekkel emlékeztek
UFO-reptér és bázis
A vonalak 1994 óta a világörökség részét képzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése