Július 11.- Európa nap - SZENT BENEDEK, EURÓPA VÉDŐSZENTJE

BENEDEK (Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 547. március 21.) életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától származnak. Rómába küldték tanulni. Benedek hamarosan elhagyta a várost és tanulmányait is abbahagyta. Rövid ideig egy aszkéta életet élő közösségbe tartozott, majd teljes magányba vonult és a tökéletes lemondást kereste. Három év múlva felhagyott a remeteélettel és azoknak a nőtlen férfiaknak lett atyja, akik közösségben kívánták keresni Istent. Monte Cassinon egy régi erődnek és egy hajdani szentélynek a romjaiból kolostort épített és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. A közösség tagjai „szent szabály” szerint éltek, pontosan meg volt határozva az imádság, az olvasás és a munka, az étkezés és az alvás ideje. 547. március 21-én ért véget Benedek földi élete. A templomba vitette magát, gyengeségében a tanítványaira támaszkodva állt, kezét az ég felé emelte, így lehelte ki lelkét – írja Nagy Szent Gergely pápa.A galliai liturgikus könyvekben már a 8. század végén megjelenik július 11. mint "Szent Benedek születésnapja'', de az ünnep eredetéről idáig semmi nem derült ki.

/Forrás: Jeles napok/

Szent Benedek tevékenysége és regulájának hatása átformálta Európa képét. A kolostormozgalom fejlődésébe illeszkedik bele a benedeki Regula. Mégis a szabályzat elveire és gyakorlatára épülő kolostorok lesznek azok, amelyek meghatározzák Európa fejlődési irányát, innen kap szellemi impulzust az európai táj megformálódása. a táj legfontosabb elemei és szervezőközpontjai lesznek a kolostorok.
Szent Benedek Róma általa elítélt társadalmából kivonulva először Enfide-ben, majd Subiaco-ban él remeteként. Subiaco-ban Nero császár villája melletti grottába költözött. Később a grottát elhagyva közösséget alapít, ahol a testi munkát mindenki számára kötelezővé tette. Itt rózsakertet hozott létre. (Vö. Masson, G.: Italienische Grten, Droemer-Knaur, München/Zürich 1962. 50.o.)
Később, 529-ben Monte Cassino-ba megy, ahol az egykor művelt és gazdagon termő területet a mocsár és malária foglalta el. Egy római épület, a pogány Apolló-szentély romjain alapítja meg monostorát.
A monostort az addig kialakult elveket követve fallal vették körül. A Regula 66. fejezetében tesz említést arról, hogy mi mindenek kell lennie a falakon belül: "A monostort, ha lehetséges, úgy kell építeni, hogy minden szükséges dolog, mint a víz, malom, kert és különféle műhelyek a monostoron belül legyenek, hogy a szerzeteseknek ne kelljen kint csatangolniuk, ami lelküknek éppen nem válik üdvére."
A Regula 48. fejezete rendelkezik a mindennapi testi munkáról. Szent Benedek a lelki munka mellett kötelezővé teszi a testi munkát. Egyensúlyt teremt a testi és a szellemi munka között. "A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal." A munkákat nyári és téli időszakban különböző ritmusban szabja meg.
A szellemi munka alapja a csendes olvasás. A Szentírás olvasása mellett a kolostorokban összegyűjtött ókori szerzők olvasása, majd másolása a szellemi foglalatosság fontos részévé válik. A kertészet és a mezőgazdaság többszáz éves tapasztalatait tartalmazó antik szerzők növény- és termesztő ismerete így mentődik át.
A betegápolást, orvoslást is feladatuknak tekintik a bencések. A kolostorkertek lesznek az addig ismert gyógynövények "gyűjteményes kertjei". Az orvostudomány alapjait jelentő orvosi és gyógynövényismeret, a botanika forrásai is az ókori szerzőktől származnak. Monte Cassino-ban készül az első Dioscorides fordítás a IX. században.