"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. július 14., hétfő

Édes ízek


Ha fel kellene sorolnunk, milyen keleti édességeket ismerünk, melyiket emlitnénk először, alighanem a baklava  végezne az első helyen. A baklava olyan különlegességnek számított évszázadokig, amelyet csak az uralkodói, főúri udvarokban lehetett megkostólni A baklavát magáénak ismeri fél mditerráneum, egész Észak-Afrika, a Közel-Kelet, az egykori Perzsia Azerbajdzsán, Örményország és a Balkán nagy része is.
 A szultáni palota konyhájában egykor valóságos főzőakadémia müködött, a baklava tésztájának készítése a szakácsok felvételi feladatai közt első helyen szerepelt. Először is a tésztát  pontosan a tepsi méretére kellett nyújtani, de olyan hártyavékonyra,  hogy száz rétegére egy aranyérmét  élével ejtve a pénzdarabnak koppania kellett a tepsi alján! A látványos bemutatót érdeklődő közönség figyelte, és siker esetén a szakács nem csak az állást nyerte el, hanem az aranypénzt is megtarthatta...


 Mai tudásunk szerint a baklaváról készített legrégebbi feljegyzés Damaszkuszban található, amely városból terjedt el Gazientep-be (abba az Észak-Törökországban található városba, amely a világon a legrégebbi lakott városok egyikének számít), onnan pedig Törökország további részeibe. A XVII. századra a baklava hírneve elterjedt Konstatinápolyban is, hiszen korabeli források szerint a XVII. század vége felé a Topkapi Palota szakácsai már készítettek baklavát, mint a janicsároknak Ramadán idején készített különlegességet.
I. Szulejmán szultán uralkodása idején (1520-1566) a katonák ételét a hadjáratok idején egy nagy adag piláf, bárány ragu és sáfránnyal ízesített rizspuding (zerde) alkotta, idővel ezt a hagyományt felváltotta Ramadán idején a baklava osztása. A szultán, hogy kedvezzen a janicsároknak, a palotából tálcán baklavát küldött ki a janicsároknak, ezt a szokást hívták Baklava Alayı-nak, azaz "Baklava felvonulásnak".


         
  




Garibaldi galuska

6 tojás6 evőkanál tejföl
6 evőkanál rétesliszt
1 liter tej
6 dkg kristálycukor
5 dkg porcukor
1 csg van. cukor
10 dkg vaj
5-5 dkg dió és mazsola

Elkészítés:

tojások sárgáját a tejföllel alaposan kikeverjük, majd a lisztet, meg a habbá vert tojásfehérjét belekeverjük.   A tejet a kristálycukorral felforrósítjuk, a van. cukrot beleszórjuk és a tésztából a tejbe mártogatott kanállal nagy galuskákat szaggatunk bele. /Mintha madártejet készítenénk. / Ha a galuskák a tej tetejére feljönnek, szürő-lapáttal kiemeljük, lecsöpögtetjük és az olvasztott vajban megforgatva egy tűzálló tálba fektetjük /vagy sütőtál, tepsi/ Több részletben főzzük ki a tésztát, és rétegenként rakjuk le, a közöket porcukorral, durvára vágott dióval, mazsolával megszórva. A forró sütőbe toljuk, de a lángot mérsékelve kb 10-05 percig sütjük, azon forrón tálaljuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése