Ezen a napon - Antonio Vivaldi

  1741. július  28.  -  Bécsben meghalt  Antonio Vivaldi, aki királyoknak, hercegeknek ajánlott munkáival, zenetörténeti újításaival a barokk egyik legnagyobb hegedűse, zeneszerzője, színházigazgatója volt.

 

 

 

1678-ban született Velencében. Apja, Giovanni Battista, egy ideig borbélyként dolgozott, majd ifjú férfikorában hivatalos hegedűs lett. 1685-től a Szent Márk templom zenekarában, valamint utalások vannak arra, hogy időnként komponált és az operaigazgatásban is tevékenykedett.

Antoniót édesapja és Legrenzi tanította zenére. 1693-ban egyházi szolgálatba lépett. 1703-ban pappá szentelték az akkor már neves muzsikust, akit azután Velencében a későbbiekben mint „vöröshajú” papot ismertek. Ebben az évben került a Pio Ospedale della Pietá elnevezésű leányárvaházba, mint zenemester (maestro di violino). Az Ospedale (Ospitale) egyfajta kombinációja volt a leány-konzervatóriumnak, árvaháznak, apácazárdának és bentlakásos iskolának. Az intézetnek kiváló zenekara és énekesei voltak. A zeneegyüttes nemcsak az istentiszteleteken, hanem más alkalmakon is sűrűn szerepelt. Vivaldi számos művet komponált számukra. A Pietában tartott istentiszteletek központi helyet foglaltak ela velencei nemesség és a külföldi látogatók társasági naptéárában, így fontos volt a fiatal énekesek és hangszeresek hozzáértő tanítása, valamint az, hogy számukra rendszeresen írt új műveket biztosítsanak. 1723 júliusában a Pietá vezetői megállapodtak abban, hogy havonta 2 concerto megírását kérik a mestertől, melyeket – amennyiben szükséges – postán küldjön el, ezenkívül vezesse a concertók 3-4 próbáját, amikor Velencében tartózkodik.

Az Ospedale vezetői Vivaldi kinevezését évenként hosszabbították meg egészen 1709 februárjáig. Nem valószínű, hogy alkalmatlanság, hivatali mulasztás vagy személyes ellenségeskedés miatt mozdították el; inkább azért történhetett, mert az állást időlegesen felfüggesztették. Paradox módon az, hogy sikerült kiforrott előadókat nevelnie, elősegítette Vivaldi feleslegessé válását. 1711 szeptemberében Vivaldit visszaválasztották a Pietába, és a fokozatosan növekvő ellenállás dacára minden évben újra és újra kinevezték, egészen 1716 márciusáig. Meglepő módon, 1716 májusában egy nagyobb felelősséffel járó pozícióba nevezték ki: maestro de’ concerti lett.

Időközben Vivaldi zeneszerzőként is elismerést szerzett magának. Németországban különösen nagy volt a lelkesedés a Vivaldi-concertók iránt. Bach többet billentyűs hangszerre dolgozott át, Johann Ernst pedig concertókat írt Vivaldi stílusában.

Az 1710-es években Vivaldi követte apját az opera mozgalmas világába. Már 1708-ban megkomponálta a Le gare del dovere c. serenatát, amiben felhasználta a teljes operai eszköztárat. Bár legkorábbi ismert operáját, az Ottone in Villát 1713 májusában, Vincenzában mutatták be, először a velencei San Angelo színházban kezdett működni, mint zeneszerző és impresszárió.

1718 áprilisában Vivaldi új operáját, az Armida al campót Mantuába vitte, ahol 1720-ig maradt. Ez idő alatt 3 operát írt; Mantova kormányzója pedig (Fülöp) kinevezte őt maestro di cappella da camera (amely címet megtartatotta Mantuából való távozása után is)

Miután rövid időre visszatért Velencébe, Vivaldi Rómába ment, ahol három karneváli szezont töltött, s kétszer játszhatott a pápa előtt. Zeneszerzőként még mindig nagy nyereséget jelentett Vivaldi a Pietá számára, folytonos utazásai ellenére is, amely nem tette lehetővé a tanárként való alkalmazását.

Ez idő tájt kezdődhetett barátsága Anna Giraud egy francia származású alténekesnővel, aki a komponista tanítványa volt.  

1726-28 között Vivaldi ismét zeneszerzőként és impresszárióként működött a San Angelóban, ezzel egy időben hangszeres művei folyamatosan növelték hírnevét. 1725-ben adta ki az Il cimento dell’armonia e dell’invenzione c. op. 8-as sorozatot, amely az évszakokat ábrázoló 4 concertóval kezdődik.

1729-1733 között Vivaldi sokfelé utazott. Járhatott Bécsben, lehet, hogy Prágába is ellátogatott, mivel itt két új operáját mutatták be: az Agrippo-t és az Alvildá-t. A szerző szerette maga ellenőrizni új operáinak színpadra állítását, így premierjeinek helye és időpontja értékes támpontot ad feltételezett utasításaihoz.

V. közeli kapcsolatban állt a Ferrarában élő Guido Bentivoglio d’Aragona márkival, az ő támogatását vette igénybe operáinak színpadra viteléhez. 1738-ban azonban Ferrara bíboros érseke megtiltotta, hogy Vivaldi Ferrarába menjen, állítólag az Anna Giraud-val való kapcsolata miatt, ill. azért, mert nem akart misézni. E szerencsétlen / szerencsés körülmény tette lehetővé, hogy a zeneszerző Amszterdamba utazhasson. Azonban drágán fizetett a Ferrarából való távolmaradásáért. Az első operában kritikák érték a recitativók hibáit.

Életének utolsó évében Bécsbe utazott, és ott is halt meg, 1741. július 28-án. Bár igen szépen keresett, pazarló életmódja következtében szegénységben halt meg.  

Antonio Vivaldi olyan rendkívüli volt mint ember és mint zeneszerző is, hogy sok kedvezőtlen véleményt is kiváltott életében. Hiúsága közismert volt, hírnevével és előkelő patrónusaival kérkedett, valamint azzal, hogy milyen könnyen komponál.

/forrás: Vivaldi élete/

 

„A négy évszak” nemcsak Vivaldi, de az egész zeneirodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Remekmű, amit soha nem lehet megunni. Olyan gazdag és sokrétű muzsika, amelyben, akárhanyadszor halljuk is, mindig találunk valami újat.