Ezen a napon - Katona József

Katona József Színész, drámafordító és -író
Született:
1791. november 11. Kecskemét, Magyarország

Elhunyt:
1830. április 16. Kecskemét, Magyarország

Kecskeméten született 1791-ben. Édesapja a körülményekhez képest szokatlanul művelt takácsmester, aki tanult embert kíván faragni fiából. József az alap- és középfokú iskoláit Kecskeméten végzi, ahol kiderül, szeret és tud tanulni, s nem csak latinul, hanem később német nyelven is. Diákként költeményeket ír, de ezek jobbára stílus- és nyelvi próbálkozások. A középiskolai tanulmányok befejezésével beiratkozik Pestre az egyetemre jogot tanulni. Érdekli a jogismeret, de legalább ennyire érdekli a színjátszás, a színház. Pesten ekkoriban színház nem, de állandó színtársulat létezik, akik különböző termekben, bérleményekben játszanak. Leginkább az ún. Hakker-szála néven ismert hodályban játszanak. Egyébiránt a Kelemen-féle színtársulat az első (1790), amely Pesten és Budán működik, addigra már rég feloszlik (1796). Magyar nyelvű társulat csak Kolozsvárott tud működni az abszolutizmust is ellenző főúr, a magyar kultúra rendíthetetlen híve, Wesselényi Miklós támogatásával. Ennek a második pesti társulatnak egy része érkezik 1807-ben Pestre, és játszik itt többnyire állandóan 1815-ig, egyebek közt a már említett Hakker-féle szálában. Ennek a második pesti színtársulatnak éppúgy, mint az elsőnek lelkes hívei és kisegítői - minden tilalom ellenére - az egyetemi hallgatók. Mint akkoriban többen, a jogtan-hallgató Katona József is összebarátkozik a társulat tagjaival, s nem is mellesleg szerelemre gyúl a szépséges Déryné iránt. Déryné azonban nem törődik a lelkes diák fiatalemberrel, Katona szerelme mindvégig reménytelen marad. A társulat azonban megkedveli a művelt és segítőkész fiatalembert, mert sok mindenre fel tudják használni. A 21 esztendős egyetemista Katona József végül is 1812-ben Békesi néven szerződést írt alá a társulat vezetőjével, de ott működése már jóval korábban megtörténik, csak írásos szerződést kötnek később. Sokat olvas akkoriban, s így alaposabban megismeri a drámairodalmat: Shakespeare-t, Schillert, és az akkoriban kedvelt ún. lovagdrámákat.

"A  Bánk bán a nemzeti harc és a szerelem drámája, és ugyanakkor a lélek tragédiája is.
" A mű első változatát a kolozsvári Erdélyi Múzeum c. folyóirat 1814-ben meghirdetett drámapályázatára készítette Katona József (1791-1830); a dráma jelentős átdolgozás után, négy évvel később nyerte el végleges szövegét. Nyomtatásban 1821-ben jelent meg, ősbemutatója Kassán volt 1833-ban.
Nemzeti drámánk a magyarság létének a reformkor hajnalán aktuális alapkérdéseit taglalja, máig fennálló érvénnyel, történelmünk egy XIII. századi tragikus eseménysora kapcsán.

Miről szól a "Bánk bán"?

A XIII. század elején vagyunk. A magyar nemességet és a magyar népet egyaránt sanyargatja Gertrudis királynőnek és német lovagjainak zsarnoki uralma, míg a magyar hadsereg, élén a királlyal, valahol a mai Ukrajna vidékén hadakozik. A magyar népnek túl sok köze nincs ehhez a háborúhoz akkor, amely kizárólag dinasztikus érdekekért folyik, akárcsak a költő korában vívott Habsburgok háborúi, melyekért már annyi magyar vér folyt. A nemességet Petur próbálja egyfajta lázadásra bírni a nemesi kiváltságok védelmében. A dráma főhőse, Bánk viszont eleinte ellenzi a lázongást, tart egyfajta belső polgárháború veszélyétől, amely a nép vállán nyugvó és már meglévő terheket tovább növelné. Bánk országvizsgáló körútján azonban keserű tapasztalatokat szerez, közvetlen tanúja a nép nyomorának, miközben látja az udvar léha és nemtörődöm mulatozásait. Tiborc panasza meggyőzi arról, hogy Gertrudis, a német származású királynő uralma kibírhatatlanul megnövelte a nép nyomorát. Bizonyosságot szerez arról is, hogy a leszámolás királynővel és udvaroncaival nem csak a nemesség, hanem az egész magyarság érdeke. Konkrét cselekvéssé azonban akkor válik benne a fortyogó gondolat, amikor személyes sérelemmel is kiegészül az elhatározása. Történetesen szeretett feleségét, gyermekei anyját, Melindát meggyalázza a királynő testvéröccse. Bánk nagy drámai expozícióként megöli a királynét. A dráma végén hazatérő király pedig nem tudja és nem meri megbüntetni a német lovagoktól az országból való futásuk közben meggyilkolt Melinda holttestére roskadó hőst.

A "Bánk bán" mind ez idáig nemzeti drámairodalmunk egyik tetőpontja.