A több mint 400 évig épségben fennmaradt hidat 1993-ban rombolták le/
november 8/ a Dél-szláv háború idején.
/ Az újjáépítése csak 10 évvel
később kezdődött el./
Mostar nevét jellegzetes jelképéről, az Öreg hídról kapta .
Mostar eredetileg keresztény város volt, de a török időktől kezdve a lakosság elkezdett muzulmánosodni. Ma Mostar képezi a határvonalat a kereszténység és a muzulmánok között.
Ez a határvonal - az Öreg híd - azonban nem csak a kereszténység és a muzulmánok közötti határvonalat jelképezi, hanem ez az Öreg híd kapcsolja össze a két különböző kultúrát. Míg a Neretva egyik oldalán a muzulmánok a mecsetekben szombaton imádkoznak, addig a Neretva másik oldalán a keresztények ezt vasárnap (az Úr napján) teszik. A több évszázados együttélés egy nagyon törékeny kapcsolatot épített ki a két kultúra között.
A mostari Öreg hidat még a XIV. században Szulejmán szultán építette, hogy át tudjon kelni a serege a Neretva folyón. Akkoriban ez a híd volt a legszebb és legösszetettebb. Olyan látványosság volt, mint a római Colosseum vagy a görög Akropolisz.
Az újraépítés kezdetekor mind a bosnyák muzulmán, mind a horvát keresztény lakosság azt szerette volna, hogy az új híd a több száz éves formáját nyerje vissza. Ez a híd jelentette számukra a kapcsolatot a két kultúra között, ezért ragaszkodtak ennyire az Öreg híd formájához.
A helyreállítási munkálatokat magyar hídépítő mérnökök kezdték el. Õk emelték ki a Neretvából a lerombolt kőtömböket. Sokáig abban bíztak, hogy a kőtömböket fel lehet még használni az új híd építéséhez, de a kiemelésük után rögtön kiderült, hogy annyira megsérültek a kövek, hogy mindent elölről kell kezdeni.
A firenzei egyetemen dolgozták fel az Öreg hidat alkotó több mint ezer kőtömböt és ott is tervezték meg az új híd térbeli képét. A tervezés során minden egyes kőtömböt külön-külön meg kellett tervezni ahhoz, hogy az új híd pontosan olyan legyen, mint a régi.
A kőtömbök kivitelezése során egy újabb náció érkezett Mostarba: a törökök. Ezúttal nem hódító szándékkal érkeztek a törökök Mostarba, hanem azért, hogy megmunkálják a több mint ezer kőtömböt.
A török kőfaragók két évig dolgoztak a kövek megdolgozásán. Közben német- és orosz hídépítő mérnökök csatlakoztak az újjáépítési munkálatokhoz.
Az építési folyamat a kőtömböket összekötő habarcs kidolgozásakor akadt el. A mérnököknek nem sikerült olyan szilárdságú kötőanyagot kidolgozniuk, mint amilyet az eredeti hídépítők használtak. Két évig próbálkoztak, de a tudományuk nem hozott sok sikert. Végül a török kőfaragók nyomására kipróbálták az ősi recepten alapuló habarcsot. Ennek az alapelemei: citrom, kecskeszőr, csontpor és tojássárgája (akkoriban még nem ismerték a cementet). A mérnökök nem akartak hinni a szemüknek, amikor a tesztek során kiderült, hogy a szakácskönyvbe illő ősi habarcs hozza azokat az eredményeket, ami a híd összetartáshoz szükséges. Ezzel az ősi habarccsal készült el az új mostari Öreg híd.
Több éves nemzetközi munka eredményeképpen visszakerült az eredeti helyére, eredeti formájában a Mostari Öreg híd.