"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2016. november 23., szerda

Posta, postaláda

Bár a mai világban a levelezéseink nagy része már elektronikus formában zajlik, a postaládák egy darabig még biztosan nem tűnnek el a mindennapjainkból.

1852. november 23 - először szereltek fel postaládákat, Angliában, Jersey szigetén voltak az első postaládák.

 

 

  • „A kiépülő utakon a postaállomásokra épülő rendszeres postajáratok a XV. század közepén Franciaországban indultak meg először.
  • Idővel a futár- és ló-váltást lehetővé tevő postaállomások behálózták a kontinens nagy részét, s a XVIII. században már kialakultak - a menetrend szerint, zárt kocsikkal közlekedő, személyek és postaküldemények továbbítását egyaránt végző -  postajáratok  s forgalmuk gyorsan növekedett.
  • Ez a tevékenység több országban (Anglia, Franciaország, Habsburg Birodalom) állami monopóliummá vált. A Habsburg Birodalomban az első személyszállító postakocsi Bécs és Pozsony között 1752-ben indult.
  • Megjelent a delizsánsz (deligeance - gyorskocsi), amelynek sebessége elérte a 6-8 km-t óránként. De ezzel is elégedett pl. Joachim C. von Hoffmannsegg német természettudós, aki 1793-ban utazik Magyarországon. „Teljességgel lehetetlen, hogy a posta gyorsabban szolgálja ki az embert, mint ebben az országban. Gyakran a friss lovak hamarabb be voltak fogva, mint ahogy a kocsit megkenni sikerült, és egyetlenegyszer sem fordult elő — mint nálunk -, hogy azért kellett volna megállnunk, mert nem voltak lovak az állomáson, vagy egyebek. Csak így lehetséges két nap alatt, és pedig reggel 5-től este 9-ig 360 mérföldet megtenni, ennyire van ugyanis is Buda Bécstől, és én másnap este már ott is voltam. A magyar posta lovas kocsin 1825-től folytatott személyszállítást.” (Dr. Kovács Ferenc Közlekedéstan SzIF – 2002)

Indul a posta ...

  • Buda és Bécs között Mátyás király uralkodása idején rögzült az első rendszeresen használt útvonal, amely Kocs községet is érintette és a kocsi/gyorsszekér naponta 70 km-t is megtett ugyanazokkal a lovakkal.        Ennek a kocsi szekérnek, mint szállító járműnek, valamint az erre épülő közlekedési rendszernek több változata lett a későbbiekben és az adott kor fejlődése, fejlesztése nyomán. 
  • 1752. október 15-én indult a delizsánsz, amelynek sebessége még csak 6-8 km/óra volt. 
  • Majd 1825. május 23-án gyorsposta kocsi járat indult Buda és Bécs között – és később a járatok behálózták az egész Kárpát medencét, beilleszkedve az európai postakocsi közlekedési rendszerbe. Ez a járat a század utolsó harmadáig üzemelt és 27 (28) óra alatt tette meg az utat Budától Bécsig. 
  • A pihenő és ló-váltó állomások kb. 16-18 km-re voltak egymástól. A XIX. századi négylovas postakocsira 16 utas ülhetett és az 5 fős személyzetből hárman a kocsin, a lovas legény az egyik első lovon, a fullajtár pedig a kocsi előtt párszáz méterrel lovagolt.
  • „A kocsinak alkotása és csinossága oly helyesen vagyon elkészítve, hogy semmi egészséges utazó nem panaszkodhatik. Egyszerre a cs. Kir. Késérő konduktorral együtt 12 személy utazhatik vele, úgyhogy 8 személy a kocsiban megfér, egy elöl födözött ülésben a konduktorral ülhet, és kettő hátul, födél nélkül való ülésben.” (Hazai Tudósítások, 1825). 
  • Budától Bécsig egy személy 15 forint, 14 krajcár pengő pénzt fizetett 1849-ben. Egy üveg tokaji bor 1 forint 12 krajcárba került, egy budapesti színházi előadás egész páholyának díja 5 forint volt Görgey tábornok kiadási pénztárnaplója szerint.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése