Gábor Áron, a hős ágyúöntő

 

Az 1848-49-es szabadságharc hőse és a magyar történelem leghíresebb ágyúöntője.

A székely ezermester
Történelmünk legendás székely ágyúöntő-mestere, Gábor Áron, 1814.november 27-én született a háromszéki Bereck faluban. Megdobbant a szülõföld szíve, amikor Gábor Áron Berecken e világra született. E havasalji gyönyörû település hadak útjának kapujában fekszik. Bátorságra és leleményességre nevelte fiait, akiknek évszázadokon keresztül a keleti határok védelme volt a fõ feladatuk.

Szülei Gábor István városi jegyzõ és Hosszú Judit.   Felismerték tehetségét és minden áldozatot vállaltak iskoláztatásáért. A gimnáziumot a csíksomlyói ferenceseknél végezte, ahol jó tanulással, tehetséggel és szorgalmával hamar kitünt. Már akkor nagy kedvet mutatott a technikai tudományok iránt. Érettségi után nem tanulhatott tovább. Székely határõr õsei nyomdokaiba lépve katona lett. 1831-tõl a kézdivásárhelyi 2. sz. székely határõr gyalogezrednél szolgált. Hamarosan Gyulafehérvárra küldték, hogy a tehetséges fiú tüzérségi ismereteket szerezzen. 1840-tõl az 5. pesti tüzérezrednél szolgált. A Bombardier Corpsnál való további szolgálatra irányuló kérését nem teljesítették, ezért leszerelt, de 1842-ben öccse helyett újra jelentkezett a tüzérségnél. A továbbképzésre vonatkozó tervei azonban most sem váltak valóra, így 1845-ben végleg leszerelt. Pár hónapra Bécsbe ment, ahol a Genie Corps-nál mint mûkedvelõ hallgató fõleg az ágyúöntés mesterségét tanulta, és e tárgyban szakkönyvekkel látta el magát. Ezután visszatért Bereckre.

A fúrás-faragás titkaival már gyermekkorában megismerkedett. Az asztalos szakmát is elsajátította, amirõl néhány fennmaradt, mûvészien kidolgozott, bútordarab tesz tanúbizonyságot.

A kor minden technikai újdonsága érdekelte. Szüntelenül tanult, jegyzetelt, rajzolt, utazott. Németül is megtanult, hogy a német nyelven írt szakkönyveket is tanulmányozhassa.

1848-ban Moldvában élt, de a szabadságharc hírére hazatért Erdélybe.

Gábor Áron teljes erejével, minden tudásával, képességével igyekezett segíteni a magyar szabadságharc ügyét. Bár a számadatok eltérőek, azt tudni lehet, hogy összesen körülbelül 63-93 ágyút öntött, aminek jó részét aztán Bem és serege hasznosította.
Gábor Áron vesztét is az ágyú okozta. 1849.július 2-án, az oroszokkal vívott kökös-uzoni ütközetben az ellenség egy ágyúgolyója iszonyatos erővel csapódott a tüzérőrnagy bal oldalának, aki holtan esett le lováról...
Ki tudja? Ő talán pont ilyen halálra vágyott...Gábor Áron, a hős ágyúöntő emlékét akkor is, és ma is tisztelettel őrizzük; földi maradványainak végső nyughelye a végzetes csatatérhez közeli Eresztevényben található, ahol 1892-ben emlékművet is avattak neki.