Fogyasszunk leveseket!
A leves az ember egyik legősibb és legalapvetőbb tápláléka. A legelső
levest az ősember készítette el, természetesen a maga kezdetleges módján
egy földbe vájt gödörben. A főzés folyamata i.e. 5000 évvel változott
meg, amikor elkészültek az első kerámiaedények.
A leves az egyik legváltozatosabban és legízletesebben elkészíthető
étel. Az utóbbi időkben azonban egy kicsit megfeledkezett a világ erről
az egyszerű és fontos – a magyar étkezések során évszázadokon keresztül
felszolgált – fogásról, mely a legtöbb nép konyhájának, így a magyar
konyhának is jellemző, elmaradhatatlan étele. Gondoljunk csak
gasztronómiánk híres leveseire: az Újházi-tyúkhúslevesre, a
Jókai-bablevesre, a Mikszáth nevéhez kötődő palóclevesre, vagy a Krúdy
írásokban szereplő különleges levesekre. Rengeteg leves létezik szerte a
világon, hiszen sokféle alapanyagból, változatos konyhatechnikai
módszerekkel készülhet. Lehet hideg vagy meleg egyaránt, és általában az
étkezés legelső fogása. Európában leginkább a déli étkezéshez, más
népeknél viszont a vacsorához kötődik.
A leves mindezek mellett értékes is szervezetünk számára, hiszen minél
több zöldséget, gyümölcsöt tartalmaz, annál magasabb a rost-, vitamin-
(B, E, béta-karotin) és ásványianyag-tartalma (K, Mg). Gazdag
ízanyagokban, illata étvágygerjesztő, kedvező hatással van az
emésztésünkre, és segít szervezetünk folyadékigényének kielégítésében.
A hozzávalók és a tüzetes elkészítés következtében a leves egy aromainfúzióvá alakul át.
A leves elkészítésekor kevés tápláló anyag vész kárba, mivel a főzés
ideje alatt, mindezek a levesbe koncentrálódnak. Mégis a C- vitamin
eltűnik a hőkezelés folyamán, ezért ajánlott minél később hozzáadni a
leveshez a zöldségeket.
A rendszeres levesfogyasztás egyszerre jelent folyadékpótlást és táplálékfelvételt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése