Erkel Ferenc zeneszerző, a nemzeti opera megteremtője, a magyar Himnusz megzenésítője ezen a napon született.
Erkel
József tanító és egyházi karnagy gyermekeként született a 19. század
második évtizedének kezdetén, Gyulán. Nagyváradon és Pozsonyban tanult.
Zenei tanítómestere a kiváló képzettségű pozsonyi muzsikus, Klein Henrik
volt.
Alig
múlt 17 éves, amikor házi zenetanárnak Kolozsvárra szerződik, ahol
később kapcsolatba került Ruzitska Györggyel, Erdély korabeli zenei
életének egyik meghatározó alakjával. Zenei pályája mint zongoraművész
kezdődött, mindamellett már ekkor is vezényelt alkalmanként és a
zeneszerzéssel is megpróbálkozott. 1834-ben mutatkozott be Pesten
először, alig egy évvel később fel is költözik, és Pesten telepedik le.
Két
éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar
Színjátszó Társaságnál vezényel karnagyként. 1837-ben a Nemzeti Színház
elődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz szerződik, első karmesteri
minőségben. Karmesterként itt mintegy három évtizeden át zenei vezető és
a szellemi élet irányítója volt. Aktív kapcsolatba került a színházzal
is, ami a zeneszerzői érdeklődését is a színpad felé irányította.
1840-ben mutatták be az első operáját a Bátori Máriát. A szövegkönyv
szerzője már ekkor is az az Egressy Béni volt, aki egészen 1851-es
haláláig hasznos segítőtársa volt Erkelnek az operaszerzői munkájában.
Erkel Ferenc szerzeménye azóta is a Magyar Nemzet és a Magyar Köztársaság Himnusza .
Nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera, mint műfaj megteremtése,rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatásáért. 1875-ben közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál, főzeneigazgatója lett az 1884-ben megnyílt Operaháznak, mindemellett nemzetközi hírű sakkozó is volt.
/forrás: László Ferenc /
