Adjon Isten új évet..

Adjon Isten minden jót, Vegye el mind a nem jót!
Mitől félünk mentsen meg,
Amit várunk legyen meg
Ez új esztendőben!

Óesztendő utolsó napját, vidámság, öröm járja át.
Az új se legyen másképpen,
kívánom, hogy Isten áldása töltse be egészen a világot!
 Boldog újévet kívánok.

Ki barát volt, az maradjon,- ki elindult, az haladjon.

Adjon Isten füvet, fát,
Teli pincét, kamarát.
Sok örömet e házba,
Boldogságot hazánkba!
Este harangszóra,
gilingalangóla,
Azt hirdeti, itt az évnek, itt a fordulója.
Azért friss egészséget,
Bort, búzát, békességet.
Aggyon Isten bőven,
Az újesztendőben.

Sok minden
jót kívánok
Ez új esztendőben:
Bort, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Kocsijuknak kereket,
Hordójuknak feneket,
Hogy ihassanak eleget!
A jószágnak eleséget,
Holtig tartó egészséget,
Az élőknek megmaradást,
A holtaknak feltámadást,
Adjon az Úr Isten!

Adjon Isten

Adjon Isten új évet,
Az új évben egy új széket!
Adjon elé asztalt, nagyot,
Terítéket, szép gazdagot!

Mindennapi kenyerünket,
A székünkön a helyünket,
Asztal körül helyet másnak!
Helyet az egész Világnak!
Adjon Isten jó szándékot,
Tiszta szívből ajándékot!
Erőt, tudást, akaratot,
Fehér lelket, patyolatot!
Adjon néktek békességet,
Szorgalmat, jó egészséget!
Igaz társat, hű barátot,
Tiszta házat, jó kabátot!
Jó kabátban jó nagy szívet,
Jó nagy szívben igaz hitet!
Igaz hitben igaz éltet!
Adjon Isten boldog évet!


 

Szilveszteri újévi babonák

 Még a hitetlenek is „varázsolnak” valamit ezen a napon. Álarcot húznak, hogy elijesszék az óévet magával vivő szellemet, vagy szerencsepénzt tesznek a tárcájukba. Sok családban szokás ezen a napon a szerencsepogácsa sütése. A legjobb nap ez a gazdagság varázslásra, gazdaggá teszi az új esztendőnket, ha ilyenkor pénzt találunk. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.
A hagyományos ételek fogyasztása is bőséget, szaporaságot, főleg anyagi gyarapodást varázsol. A lencse, a bab, vagy bármilyen apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. A malac előre túrja a földet, vagyis „kitúrja a szerencsét”, sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke, vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja a szerencsénket. 

• A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. (Ma nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
• A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
• A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.
• Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
• Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna", ám ha nincs tehetnünk, akkor is "elszáll a hasznunk". (Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.)
• Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.
• Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik.
• A pogácsába Szilveszterkor érmét sütnek, és aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. (  Figyelem, a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a visszájára fordul!)
• Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét.
• Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna.
• Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, "elvitte az aranyvizet", és egész évben szerencsés volt.
• Ezen a napon tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket.
• Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, bors tartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.
• A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. 
• Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben,
• Pulykát enni is szerencsétlen dolog, mert mérget hoz a házhoz. 

A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és a domboldalról legurították. Különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokás, úgy tartják a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.

Falvainkban általában az óév búcsúztatást és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte. Volt ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, onnan köszöntötte 
az új esztendőt,a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak. 

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítni. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntőt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni. Újévi szokások A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így pédául semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.

Szép hagyomány újév napján, hogy fiúgyerekek és legények házról-házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket. Egyes falvakban az újévköszöntők a portákon gabonamagvakat szórnak szét, hogy bő termés legyen. Ezeket a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak. A hajnali időjárásból az egész évre jósoltak, ha szép idő volt, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő.

Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben.
Légy szerencsés, vidám, boldog,
felejtsd el a bút, és gondot.
Kezdődjön hát egy új élet:
legyen békés, boldog éved!

 

Hogy mi a kocsonya?

 
 Ezen a kérdésen nem kell sokat töprengenünk, Váncsa István rég meglelte a választ: „a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg”.
Bizony, elég régen jó szokása a magyarnak, hogy a disznó platóni ideáját megragadja olykor, hiszen az Etimológiai szótárszerint az ismeretlen eredetű kocsonya szavunk első írásos emléke 1544-ből való („Tok kosonnaban uötten harom pint eczetet” – a Nádasdy-gyűjteményből). 1793-ban Gvadányinál már disznólábakból főznek kotsonyákat, egy 1829-es vadászattudományi munkában pedig ezt olvassuk: a „medvetalpból készített kocsonyátsok igen különös nyalánkságnak tartja”. (Receptjét 52 év múlva a Magyar-franczia szakácskönyv közli.) És a legrégibb fennmaradt magyar nyelvű étlapon, Márkus Mihály nyíregyházi Nagy Vendégfogadójának 1834-es „tariffáján” is szerepel a „Sódar” és a „Szalami” között a „Kotsonya”.

Hungarikum. Gondoljuk mi. Hogy mégsem az, arról már Bornemisza Anna szakácskönyvéből megbizonyosodhatunk. Hiszen ezt a könyvet eredetileg Marc Rumpolt, a mainzi választófejedelem főszakácsa írta (a XVI. század második felében), az ő receptjeit és menüit olvashatjuk Apafi titkárának, Keszei Jánosnak 1680-as fordításában. Íme a mainzi kocsonya-recipe: „Fejér hideg étket malacbúl: Fonnyaszd meg a malachúst. Főzd vízben s ecetben, tégy szerecsendióvirágot s borsot belé, főzd meg benne. Hadd hűljön meg. Tölts hideg ecetet rá, fejér lesz attúl. Töltsd az húsra. Ha fokhagymával szereted, törd belé.”
Eötvös József A falu jegyzőjében (1845) francia hatást szimatol kocsonya-ügyben. „Magyar törvénykezési rendszerünk, tudósaink véleménye szerint, az Anjou-ház uralkodása alatt hozatott be hazánkba Franciaországból; igen valószínű, hogy a kocsonya is ugyanezen fejedelmek alatt terjedt el honunkban, legalább a francia név cochonade erre látszik mutatni; s talán e két nemzeti jótéteménynek köszönheti ez idegen ház, hogy közüle egy a nagynak nevével tiszteltetett meg, melyre Hunyadi Mátyásunkat nem tartottuk méltónak.”
A kocsonya világpolgár. Hogy csak néhány példát említsünk: van kocsonya Amerikában (pickled pig’s feet), van görög kocsonya (pihti), mely disznólábból készül szegfűszeggel, lisztpéppel. A francia irodalom sem ment a kocsonyától: Jules Verne A rejtelmes szigetében fajdkocsonyát készítenek, Dumas Monte Cristo grófjacímű regényében pedig egy ízben vaddisznó-sonkából készült kocsonya kerül az asztalra. Émile Zola pedig a kocsonya baljóslatú arcát villantja fel: „Egyik reggel Gradelle bácsit kocsonyakészítés közben megütötte a guta. Arccal bukott a húsvágó asztalra.”


A múlt magyar századforduló sokszínű és gazdag, polgári kocsonyakultúrájáról győz meg minket Emma asszony A Hét szakácskönyvében. A „Kocsonya-fajták” osztályában találjuk a Malacz-kocsonyát, a Borjúczomb halmódra című fogást, a Mayonnaises csirkét, a Franczia aszpikos galambot, valamint a Franczia pacsirta-kocsonyát – mely nem lehetett éppen olcsó étel: kezdetnek 18 pacsirtát töltünk meg nyers lúdmájjal és egy darab szarvasgombával, igaz ugyan, hogy készíthető pacsirta helyett galambból vagy verébből is... Most már legalább tudjuk, hogy miért jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, vagy éppen 18 pacsirta.
Tusor András pedig régi alföldi ételnek mondja a „marhaállás”-t, amely a marha fejéből és lábából főzött kocsonya.

És aki azt hiszi, hogy a kocsonya csakis zimankóban készül, az üsse fel Kövi Pál erdélyi szakácskönyvét a tárkonyos disznófőlevesnél, melynek recipéje alatt ez áll: „Nyáridőben, ha levesünk igazán erős volt, jégbe hűtve kocsonyássá válik és citromlével vagy pár csepp ecettel savanyítva hidegen fogyasztható.”
De hát azért a kocsonya mégiscsak elsősorban a tél remekműve – a farsang királya, a disznótor koronája.

  Krúdy szerint  aki kocsonyát eszik álmában, annak nehéz esztendeje lesz, nehéz sorsa, ráadásul küszködni fog a városbíróval vagy egy vámszedővel – borzalom, mai átiratban ez még adóellenőr is lehet! Ám a kocsonya hozhat szerencsét is a magyarra: egykor szokás volt, hogy az újévi első kocsonyából a lányok kiválasztottak egy-egy csontot, azt kitették este az udvarra. Amelyik leány csontját reggelre elvitte a kutya, biztosra vehette, hogy még abban az esztendőben férjhez megy.
  Krúdy mester is hozzászól a magyar irodalmi kocsonyavitához. A Petőfi Zoltán utazásaiból című novellájában (1929) Tar Mariska jászsági szakácskönyvírónő kocsonyája piros-barna a ráhintett paprikától, erősen fokhagymás, borral és borecettel készül hat hónapos süldőből, van benne füle, orra, körme. „A titka az egésznek – magyarázza Mariska a nagy költő fiának –, hogy egy darab marhahúst is főztem, megfelelő marhacsonttal együtt a kocsonya levébe, de a főtt marhahúst már tegnap megettük. Szegény apja a tojást és a sárgarépaszeleteket szerette, amellyel a kocsonyát garníroztam.”  Szintén Gyula úr tesz említést a pozsonyi Ventur utcai bormérésről, ahol minden időben kapható vadkanfő-kocsonya, „amelynek készítési módját néhány év előtt éppen a tudós és gazdag Wolsey főtisztelendő úr találta ki Angliában, amiért bíbornoki kalapot küldött neki a pápa őszentsége” (Festett király, 1929)
Bár Gundel Károly arra figyelmeztet, hogy „a jó kocsonya ne legyen nyúlós, inkább üvegszerűen törékeny és átlátszó”, azért a magam részéről megengedem a nyájas olvasónak, hogy csak óvatosan zsírozza le kocsonyáját, hiszen a disznó esszenciájából nem hiányozhat a zsír sem. Ne ragaszkodjunk mindenféleképpen a tökéletesen áttetsző díszkocsonyához. A Hamupipőke-kocsonya mellett ismerjük el a mocskos-kocsonya érdemeit is.
Portói vagy sherry is mehet belé, és fogyasztáskor a citrom leve mellett számottevő alternatíva lehet még a modenai balzsamecettel való csöppentés metódusa is. És persze a friss, erős torma nélkülözhetetlen. Váncsa szerint „fehér kenyérrel együk, alacsony szeszfokú, nem túl illatos, száraz, zöld-fehér bort igyunk utána, amilyen például a kecskeméti ezerjó vagy a mecseki olasz rizling”./

A  kocsonyához ne bort, hanem pálinkát igyunk, hiszen ahogy a kocsonya a disznó esszenciája, úgy a pálinka a gyümölcs lelke, lényege. Lényeget lényeggel fogyasszunk, ez fontos alapszabály./


Egy szó, mint száz: aki kocsonyát nem tud főzni, az nem tud főzni semmit! Már Zelena Ferencz (avagy Franz Zelena) 1830-as, Kassán megjelent Nemzeti Szakács-Könyvében azt olvassuk: „Arra hogy az ételeknek ereje és jó kinézése légyen, az Aspik főzésének tudása, csak-nem első a’ Szakáts-mesterségben, mellynek haszna az úton is eléggé esmeretes.”

 .. három mélytányér kocsonya és három deci házi szilvapálinka után úgy pislogunk, mint miskolci kocsonyában a béka.
Nagyjából ezt hívjuk boldogságnak.

Cserna-Szabó András
/Székelyföld/ 
A disznóság lényege..
– a kocsonyárúl, a literatúrárúl meg a boldogságrúl –

KÖZELEDIK SZILVESZTER..

Újévi babonák, hiedelmek

Az újévre mit is kívánhatnánk magunknak és másoknak, mint bort, búzát, békességet...

Tudjuk azt is, hogy az újév ezernyi lehetőséget tartogat számunkra, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy sorsunk jobb legyen. Van aki a babonákban, hiedelmekben hisz, van aki viszont éppen ezekkel ellentétesen cselekszik.  Az biztos azonban, hogy a szerencsehozó jelképeket többségünk komolyan veszi. De melyek is ezek a jelképek?

Négylevelű lóhere

Ennek a szimbólumnak az ereje a kereszténység által csak erősödött. Mivel a négy levél egy keresztre emlékeztet, így annak csak jótevő jelentése lehet, vagyis bajelhárító, szerencsehozó. A négylevelű növény azonban más miatt is nagy jelentőségű: amiatt, hogy igencsak ritka növény. Kitartás kell ahhoz, hogy a lóherés táblában ráakadjunk a "szerencsére". Az igazi szerencse azonban csak akkor ér el minket, ha a négylevelű lóherére véletlenül találunk rá.

Kéményseprő

 

Milyen jó meglátni néha-néha egy fekete ruhás, fehér nyaksálas kéményseprőt! Ilyenkor mindenki gyorsan egy gombot keres a ruháján, és míg a "kéményseprőt látok, szerencsét találok" versikét mondja magában, addig háromszor megcsavarja a gombot jobbról balra és addig nem engedi el, amíg nem találkozik egy szemüveges, vagy egy vörös hajú vagy egy szeplős ember.

Szerencsepatkó

Lovas nemzedék lévén a magyar mondakörből ismert, hogy régen a lovakat varázserejűnek tartották, akik megvédte gazdáját a bajtól. A nagy szükségben a parasztok lovat áldoztak a jobb termés reményében. A lófejet a házak ormára a kapu fölé szegezték. Napjainkra ebből a szokásból már csak a lópatkó maradt meg. A szerencsepatkó szerencsehozó jelentését mással is magyarázhatjuk: őseink szerin ta vas megóv az ártó szellemektől (a talált vasnak pedig még nagyobb ereje van).

Aranyhal

A mesék világából "hozza" a szerencsét. Ő az ugyanis, aki teljesíti három kívánságunkat. A halpikkelyek a pénzt szimbolizálják, ezért mint bőséget teremtő ételnek is tartják.

Kismalac

Szilveszteri malac, aki kitúrja a földből a szerencsénket. A malac a bőség jelképe is, aki mindent képes felfalni és a maga javára hasznosítani.

 Szerencsehozó hiedelmek

Aki újév első napján születik, abból nagy úr lesz!

 Aki malacpecsenyét eszik, annak a házába sok pénzt, jólétet túr a malacka.

Ha ezen a napon piros almát teszünk a vízbe és megmosakszunk benne, még szebbek leszünk!

Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik

„A tea maga a folyékony bölcsesség."

"A bor vidámmá hangol,
gondjaidat felejteti!
A tea élessé teszi a szellemedet,
gondjaidat legyőzi"
/Kinai közmondás/

A lélekmelegítő, serkentő hatású tea kétségkívül az egyik legváltozatosabb és legegészségesebb ital. Egy kínai mondás úgy tartja: „Inkább étlen három napig, mint tea nélkül egy napig." Más felfogásban pedig: „A tea maga a folyékony bölcsesség." A tea örökzöld cserje,karcsú piramis alakú  koronával. Levelei sötétzöld színűek.  Az első botanikai leírás 1654-ben jelent meg Marsigli Novus Atlas munkájában. Tudományosan Linné adott róla elsőnek meghatározást.

Mi van a  teában?
Cseranyagok  aromaanyagok, teanin, koffein, ásványi anyagok. A tea legfontosabb összetevője élettani szempontból a koffein, amelynek értágító hatása van, ezenkívül a szellemi tevékenységet is élénkíti.
A teából művészet, költészet fakad, a tea a mindennapi életet a képzelet színes fátyolával borítja.

A teaívás elterjedése a buddhizmushoz kötődik: a szerzetesek éjjeli imádkozásaik alatt áloműzőnek itták, eredetmítosza is innét ered.

Ősi kínai mítosz szerint, az Indiából érkező  Bodhidharma /kínai neve Ta-Mo/ buddhista szerzetes égi adományként kapta a teát. Állítólag India egyik uralkodójának a fia volt, tengeren érkezett Kantonba, más  elbeszélések szerint fáradságod úton a hegyeken keresztül,  hogy Buddha vallásának megerősítését hozza, ezt pedig hosszan tartó éjszakai elmélkedésekben látta. Szeme olykor cserben hagyta: elmélkedés közben elszunyókált. Egy alkalommal azonban megdühödve, szempilláin állt bosszút, kitépte őket. A legenda szerint a földre hullott pillákból sarjadtak az első teacserjék

Megérkezik a tél..

Havazás jön hófúvással!

 Mediterrán ciklonrendszer húzódik térségünk fölé, amely meghozza a zord, téli időt.

Ezen a napon - Maurice Ravel

1937. december 28-án halt meg Maurice Ravel az új francia zeneszerző nemzedék Debussy mellett legjelentősebb alakja.

1875. március 7-én a dél-franciaországi Ciboure-ban született Maurice Ravel francia zeneszerző, a világszerte ismert Boleró komponistája. A jómódú családban nevelkedett Ravel gyermekkora óta rajongott a zenéért, s a zenei pálya iránti vonzalmát családja is támogatta. A művészetkedvelő Ravelék mérhetetlenül büszkék voltak a rendkívüli muzikalitással megáldott fiúkra.

A párizsi konzervatóriumban tanult ifjú, attól függetlenül, hogy sohasem nyerte meg a komolyzenei berkekben a legrangosabbnak számító Római díjat, néhány éven belül a közönség kedvence lett. A Chopin, Schumann zenei munkásságát nagyra értékelő Ravel az egész életét a zeneszerzésnek szentelte: zenekari darabokat, balettzenét és zongoradarabot komponált.

A kezdetben bohém társaságkedvelő hírében álló Ravel számtalan zeneművet írt, többek között a Lúdanyó meséit, a Daphnisz és Chloét, a La Velsa-t, mégis a monoton dallamvilága miatt rendkívül sokat kritizált Boleró hozta meg számára a világhírnevet.

Ravel magánéletéről nagyon keveset tudunk. Annyi biztos, hogy pályája csúcsán vidéken egy kis birtokot vásárolt, és az addig nyitott emberként ismert zeneszerző csendes magányba vonult vissza. Ezt követőn a zeneszerzésen túl csak a barátaival találkozgatott, és idejének jelentős részét különleges fajtájú macskák tenyésztésére fordította.

A komponista életének utolsó öt évében szinte csak vegetált, 1932-ben ugyanis komoly agysérüléssel járó súlyos autóbalesetet szenvedett. Hiába próbáltak egy agyműtéttel segíteni rajta, 1937. december 28-án operáció közben meghalt.

Neumann János - "számítógépek atyja".

Az első számítógép a magyar származású Neumann János (Budapest, Lipótváros, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.)nevéhez fűződik.

Az 1903-ban Budapesten született Neumann rendkívüli emlékezőtehetséggel rendelkezett, és a fejszámolás terén is kimagasló teljesítményt nyújtott, A Budapesti Tudományegyetemen, majd Berlinben folytatott tanulmányait követően professzorként helyezkedett el az Egyesült Államokban, ahol a nagysebességű elektronikus számítások felé fordult. A világhírt pedig az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic Computer), az első memóriával rendelkező számítógép hozta meg számára 1952-ben.



"Neumann Jánost a fizika (matematikai fizika) "sodorta" a számítástechnikához és ily módon lett a "számítógépek atyja".

 Neumann János a múlt század nagy matematikusainak egyike (ha nem a legnagyobb) volt.

Ha a teljes életművet vizsgáljuk, akkor némi túlzással megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy a számítógép Neumann János munkásságának egy "mellékterméke" volt "csupán". Igaz, hogy ennek a hatása jóval nagyobb lett, mint amilyennek talán maga is gondolta volna.

Nagy matematikus volt, és még nagyobb azért, mert valószínűleg az utolsó nagy matematikai polihisztorként tartja majd számon a tudománytörténet. A matematika nagyobb ágai között talán egy sincs, amelyet ne művelt volna.

Út a számítógéphez

Neumann Jánost 1943-ban kinevezték tanácsadónak az atombomba előállítását előkészítő Manhattan Programhoz, egyúttal az aberdeeni Ballisztikai Kutató Laboratóriumba is. Az itt felmerülő numerikus matematikai problémák megoldásához mindinkább szüksége lett volna valamilyen mechanikus gyors számolóeszközre. Ezt többször is szóvá tette. 1944 januárjában levelet írt Warren Weavernek, az Alkalmazott Matematikai Bizottság elnökének. Azt kérdezte, hogy a kormánynak milyen eszközei vannak a számítások elvégzésére. Weaver említést tett néhány helyről, de a Moore Schoolt, amely később Neumann János számítástechnikai bázisa lett, nem említette meg.

Pedig a Moore Schoolban John Mauchly és J. Presper Eckert vezetésével - John V. Atanasoff elveinek felhasználásával - ekkor már elkezdték építeni az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) nevű, első elektronikus számoló eszközt. Azért nem mondunk számítógépet, mert ez a gép még nem volt univerzális elektronikus számológép. (Az 1923-ban létrehozott Moore School of Electrical Engineering a Pennsylvania Egyetem önálló elektromérnöki részlege, "kara" volt.)

Tanácsadóként Neumann sokat utazott Los Alamos, Aberdeen és Princeton között. 1944 júniusában az aberdeeni pályaudvar peronján állt, amikor Goldstine csatlakozott hozzá. (Hermann H. Goldstine matematikus a hadsereg, a Pentagon képviselőjeként vett részt az ENIAC Programban.) Goldstine azonnal megismerte Neumannt, mert néhány évvel korábban részt vett egy konferencián, ahol az előadók egyike Neumann János volt.

Neumann János nagyon kedvesen fogadta Goldstine bemutatkozását, és megkérdezte, hogy mi járatban van itt. Goldstine elmondta, hogy az ENIAC projektben vesz részt. Mindjárt el is mesélte Neumann-nak, hogy ez az ENIAC gép 333 szorzást végez másodpercenként. Neumann-nak felcsillantak a szemei. A beszélgetésről Goldstine azt mondja, hogy a találkozás pillanatok alatt egy doktori vizsgává változott, Neumann mindenről kikérdezte az ENIAC géppel kapcsolatban. Goldstine megemlíti azt is, hogy Neumann teljesen megértette, miről van szó, és hogy mit tud az ENIAC.

Ettől kezdve Neumann János sűrűn megfordult a Moore Schoolban. Eleinte Főleg azért, hogy számításokat végezzen az ENIAC-on, de rövidesen oszlopos tagja lett az ENIAC-ot tervező, építő csoportnak.

Neumann kidolgozza a számítógépek alapelvét - a "First Draft"

Az ENIAC után, pontosabban félig-meddig párhuzamosan egy új gép, az EDVAC (Electronic Discrete Variable Computer) tervezésébe kezdtek Moore Schoolban. 1944 szeptemberétől Neumann János aktív résztvevője lett az EDVAC projektnek.

1945. június 30-án Neumann Jánostól egy 110 oldalas dokumentum érkezett a Moore Schoolba, Los Alamosból, "First Draft of a Report on the EDVAC" címmel. ("Az EDVAC-ról szóló jelentés első változata", a továbbiakban röviden "First Draft"-nak hívjuk). Ebben a dokumentumban Neumann János az EDVAC gép teljes leírását adja, összefoglalva mindazon gondolatokat, amelyek Moore Schoolban jöttek létre az új géppel kapcsolatban. Az anyagban leírta a gép logikáját, a gép felépítését. Neumann a gépet gyors működésű, automatikus, digitális számító rendszernek nevezte.

Érdekes, hogy Neumann János végig matematikai gépben gondolkodott, arra, hogy mire lesznek képesek ezek a gépek a harmadik évezred elejére talán nem is gondolt.'

Forrás: / részlet/
Fizikai Szemle 2003/12. 425.o.
Szelezsán J./ "


Súlyos rákbetegségben szenvedett,  amelyet az atombomba kutatásának éveiben szerzett sugárfertőzés okozott.
1957. február 8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.

December 28. Aprószentek napja

APRÓSZENTEK

Azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket beteljesítő Messiás király miatt öletett meg Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában.

A rómaiak Kr. e. 43-ban ültették a fejedelmi székbe Heródest, akinek a történelem a Nagy jelzőt ajándékozta. Mi elismerő megbecsülést hallunk e jelzőben, a kortársak számára azonban csak annyit jelentett, hogy ,,az idősebb'' Heródes. Akik ismerték, meglehetősen rossz véleménnyel voltak róla, mert ravaszsággal, vesztegetésekkel, szónoki ügyességgel és erőszakkal szerezte hatalmát. Mindezek következtében Kr. e. 40-ben a rómaiak kegyéből királyi címet kapott, de azt mondták róla, hogy úgy került trónra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya''. S ez a vélemény nem a rosszindulat szülötte volt!

Heródesnek élete folyamán nagy sikerei voltak: az országot fölvirágoztatta, birodalma majdnem olyan nagy volt, mint Dávid országa. Sokat építkezett, de családi élete boldogtalan volt. Tíz felesége volt egymás után, s az utolsó, a zsidó fejedelmi házból származó Hasmoneus Mariammé miatt vesztette el nagyságát. Mariammét ugyanis szerette a király, ő pedig szíve mélyén megvetette urát. Heródes szerelme is kétes értékű volt, mert abban nem akadályozta meg, hogy sógorát, Arisztobuloszt, aki pedig főpap volt, egész fiatalon megölesse. Sőt, amikor Mariammét, aki három fiúval és két leánnyal ajándékozta meg, hűtlenséggel vádolták, tétovázás nélkül bíróság elé állította és kivégeztette. E gyilkosság után Heródes összeomlott: gyanakvó, szeszélyes, ingerlékeny és meggondolatlan lett. Újabb vádaskodások miatt elfogatta és megölette Mariammé anyját, majd két tulajdon fiát is.

E rémtettek mind Kr. e. 7-ben történtek, abban az évben, amikor Betlehemben megszületett a Gyermek, a megígért Király. De Heródes még tovább tetézte kegyetlenségeit: alattvalóinak ugyanebben az évben hűségesküt kellett tenniük a császárra, Augustusra. A farizeusok megtagadták az esküt, ezért Heródes hatezer férfit feszíttetett keresztre Jeruzsálemben. Josephus Flavius úgy tudja, hogy vérengzésének főként az volt az oka, hogy néhányan ezek közül a Messiás eljöveteléről jövendöltek.

Az egész országot a gyász és rettegés bénította még -- a félelem, mint gyászlepel borított el mindent, a király emberei pedig éberen lestek minden gyanús szóra vagy jelre --, amikor megjelentek Jeruzsálemben a napkeleti bölcsek, és föltették a kérdést: ,,Hol van a zsidók újszülött királya?'' Szent Máté, aki Jézus gyermeksége történetének ezt a részét ránk hagyta, meg is jegyezte: ,,Heródes megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem.''

November lehetett, amikor a bölcsek Jeruzsálembe értek, és keresték az újszülött királyt. Föltették a kérdést a hatalomféltéstől eszelőssé vált öreg Heródesnek (ekkor 67. éve körül járhatott), aki azonnal összehívta a főpapokat és a nép írástudóit, és nekik szögezte a kérdést: ,,Hol kell születnie a Messiásnak?'' Azok azt válaszolták, hogy a júdeai Betlehemben, mert így jövendölte Mikeás próféta. Ennek hallatára Heródes titkon hívatta a bölcseket, pontosan kikérdezte őket, hogy mikor látták meg a csillagot, melynek nyomán országába jöttek, aztán elküldte őket Betlehembe: ,,Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki!'' (

A bölcsek meghallgatták a királyt, útnak indultak, és íme, a csillag elvezette őket a betlehemi barlanghoz, melyben a Szent Család élt. Megtalálván a keresett Gyermeket, leborultak előtte, hódoltak a Király előtt, és átadták neki ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel pedig álmukban intést kaptak, hogy vissza ne térjenek Jeruzsálembe, más utat választottak a hazatérésre.

Alighogy a bölcsek elhagyták Betlehemet, Józsefnek álmában megjelent egy angyal, és isteni figyelmeztetést hozott: ,,Kelj föl! Fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, és meg akarja ölni!'' József, aki mindig oly engedelmes volt Isten akarata iránt, még az éjszaka fogta a Gyermeket, és Máriával együtt elindult Egyiptom felé. Betlehem nem volt falakkal körülvett város, ezért a Szent Család a hajnali szürkületben észrevétlenül elhagyhatta lakóhelyét. Elindultak, hogy Heródes halála után majd beteljesedjék a próféta szava: ,,Egyiptomból hívtam az én fiamat''.

,,Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, s Betlehemben és környékén minden fiúgyermeket megöletett két éves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően'' A bölcsek csillaga ugyanis ekkor már második éve ragyogott az égen. Ez indította Heródest arra, hogy a két év alatti fiúkat ölesse meg, mert biztosra vette, hogy az áldozatok között ott lesz az új király is. Egy korabeli esszénus forrás ezeket mondja: ,,Akkor egy kegyetlen király következett, egy vakmerő és istentelen ember. Ölte az embereket és a gyermekeket, és rettenetes félelem vett miatta erőt az egész országon. Olyan vérengzés történt az ő nevében, mint amilyen Egyiptom földjén történt.'' A szerző a kivonulásra, az egyiptomi elsőszülött gyermekek halálára emlékezve beszél a betlehemi gyermekek meggyilkolásáról.

Hányan lehettek ezek az ártatlan megölt kisdedek? Heródes nem készíttetett jegyzőkönyvet, és számukat a helyi hagyomány sem őrizte meg, bármilyen lényegesnek tartja a mai tudomány ezt az adatot. Becslésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk, mert ahhoz ismerni kellene Betlehem akkori népességének számát. A tudósok azonban úgy vélik, hogy mintegy 20--30 gyermekről lehetett szó.

A helyi hagyomány szerint az Aprószentek sírja a bazilika alatt van, amelyet Nagy Konstantin építtetett Jézus születésének barlangja fölé, és a kis sírok nem messze ettől a barlangtól egy sziklasírban voltak. 1347-ben Poggibonsiból egy Miklós nevű barát járt a Szentföldön, és följegyezte, hogy a születés barlangjától kelet felé ,,van egy másik barlang, amely szűk, kereszt formájú barlangban folytatódik. Ott vannak eltemetve az Aprószentek. A sírokat egész szorosan egymás mellé vágták a sziklába, mint a lovak abrakos jászolát''. A sírbarlangot a 15. század folyamán befalazták, s nem is tudtak róla sokáig. 1962-ben vették észre elfalazott bejáratát, s amikor kibontották, fölfedezték a görög kereszt alaprajzú sírbarlangot. A kereszt három szárának végében, kb. 1 méter magasságban ívelt nyílás alatt 4, 5, 4 mélyedést vettek észre. Ezek azok az abrakos jászolszerű gyermeksírok.

Az Egyház vértanúként tiszteli ezeket az apró szenteket.

Ünnepüket a keleti egyház december 29-én, a római egyház a 4. század óta december 28-án, a Karácsony közvetlen közelében üli.

December 26-27

 A regölés (december 26)

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. 


 
A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. 

  Névnapi köszöntés (december 26-27)
December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része

December 26.: Karácsony másodnapja, István napja

István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentjének a napja.

Egészség- és termésvarázsló napnak is tartották e napot, ha jó idő volt, jó termés volt várható. E napon is betlehemeztek. A regölés fő időpontja ezen a napon van. A karácsonyi étlapon a húsleves, disznóhúsból készült főétel, kalács, bor, pálinka szerepelt.

  A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.



A régi János-napi szokások
legjelesebbje - a szokványos Jánosköszöntők, jánosolások mellett - a borszentelés, és a Szent János áldása, más néven Szent János pohara, vagyis a szentelt borral való köszöntés, áldomás. Régen a János-napon megszentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak. Ez volt a Szent János pohara. A máig is megtartott szokás alkalmat nyújt a vendégségből való búcsúzkodásnál is az utolsó, búcsúpohár elfogyasztására. A régi rítus szerint ezt ülve kell kiinni.


Aki a szentelt borból kortyolt,
védelemben részesült a testi és lelki bajoktól, a kárt okozó állatoktól s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördög kísértésétől. Őseink ezért az alvilág elleni védekezésre fogták gyakori borivászatukat, de a betegektől és útra készülőktől, sőt a harcba induló katonáktól sem sajnálták az italt.


Akár milyen bort is fogyasszunk, érdemes megfogadnunk Kepes Sára sorait
Alig van jobb, mint valamire inni
s alig: rosszabb, mint valami helyett.
Jókívánságom eképp nem épp semmi:
okban növeld e mennyiségedet.

 A megáldott bor

A pogány germánok körében a téli napforduló idején
bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy a térítő keresztény Egyház sem tudta kiirtani, ezért igyekezett átformálni azt: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. Idővel a németeknél igen népszerűvé vált a téli napforduló időpontjához közeli Stephans-, de főként a Johannisminne, azaz a Szent István- és Szent János tiszteletére való emlékivás.

Sárbogárdon István és János napján a rokon gyerekek az ablak előtt énekelték

Kik jöttök, Pindusról jöttök-e vagy honnét?
Kiket tisztöltök meg, tán az Istvánokat (Jánosokat)?
Azokat, azokat, mondjunk áldásokat!
Rajta most, rajta most, jó pajtások,
Hogy nékünk torkaink nem rozsdások.
Gyertek az örömre, álljatok előre, István (János) este!
Többször is víg neve napját érje, az Isten bő áldását rámérje!
A szemét siralom, tetemét fájdalom ne fogyassza!


Ezután a gyerekeket a szobába hívták,
s ott ezt a köszöntőt mondták el: „Engedje az Isten, hogy több neved napját megérhessed, erőben, egészségben, békességben, boldogságban, nem búval, bánattal, hanem örvendetes napokkal.

Az Isten valamelyönket kiszólítja az árnyékvilágból, adja meg az örök boldogságot. Adjon az Isten bort, búzát, barackot, kurta farkú, csíkos hátú malacot, csutorába feneket, bort bele eleget, hadd ihassunk, hadd ehessünk életünkben eleget!” A köszöntő fiúk ezután két-három krajcárt kaptak.

Sárszentmiklóson a századforduló táján János-napján nem varrtak, mert attól féltek, hogy „elragyázik” a szőlő.

Betlehem, születés temploma

 Az alapjaiban még a IV. századból származó templomot azon a helyen emelték, ahol a keresztények hite szerint Jézus Krisztus született. Ezáltal egyike a legrégebbi és legnagyobb becsben tartott templomoknak.

A Születés templomának mai formája lényegileg 530-ból való, és Jusztinosz császár építtette, sok eleme régebbi: a 326 táján épült Nagy Konstantin-bazilikából maradt meg. A perzsa invázió 614-ben a Szentföld összes templomát elpusztította, kivéve ezt. Vajon ez hogyan maradhatott meg? A homlokzatán lévő mozaik a napkeleti bölcseket ábrázolta. A bölcsek ruházatában – a hagyomány szerint – a perzsák saját népük viseletére ismertek, ezért megkímélték az épületet.

A mai bazilika több barlangra épült. A templom központjában lépcsőn lehet lemenni a Születés barlangjába, amelyet régészeti leletek tanúsága szerint az I. századtól látogattak a hívek.

  A keresztények mindenkor nagy áhítattal keresik fel ezt az ősi bazilikát. Az előtte  lévő teret Jászol térnek nevezik. Az éjféli szentmisén ezen a téren vesznek részt   a hívek, mert a Szent Katalin-templomba csak a papság és nagyon kisszámú hívő  fér be. Maga a bazilika valóságos erődnek tűnik. Mindkét oldalról kolostorok veszik körül.  Jobb felől a görögök és az örmények kolostora, bal felől pedig a ferencesek kolostora és  vendégháza található. (Ezeket a kolostorokat zarándokok vagy turisták nem  látogathatják). A templom bejárata előtt volt az átrium, s innen három nagy ajtó  vezetett a narthexbe (előcsarnokba). A két szélső ajtót már régen befalazták, s a  középsőn is csak egész alacsony nyílást hagytak, ezért csak meghajolva lehet bemenni  rajta. Nagyon szép a hozzá fűzött "lelki magyarázat":  Isten Fia megalázta magát, amikor emberré lett, aki belép az ő templomába, szintén  alázza meg magát, hajtsa meg a fejét

Jézus születésnapja

Jézus születése napját Krisztus után 350-ben I. Gyula pápa nyilvánította hivatalosan ünneppé. A dátum – december 25. – nem volt véletlen, mivel a téli napfordulat idejét a különböző népek már Jézus földre jövetele előtt is kiváltságos időpontnak tartották. A nappalok hosszabbodása – a fény születése – azonos volt számukra az élet ciklikusságával, az élet születésével, folytonosságával. A Nap járása szerint a legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka az év utolsó harmadára esik. 

A kereszténység előtti időkben a fényt ünnepelték a téli napforduló idején és igyekeztek elhárítani a félelmet keltő sötétséget. A Mithras-kultusz a Nap születésnapját - Natalis Solis invicti -ünnepelte. Az északi népek Woden és Thor istenek emlékére gyújtottak máglyát, hogy annak fénye űzze el a sötétséget. A kelták az örökzöld növényeket köszöntötték, mint az újjászületés tanújeleit.A közép-és kelet-európai népek hite szerint a sötétben megbújó démoni erőket kell ajándékozással megenyhíteni.

Az ókori istenek, félistenek, uralkodók vagy hadvezérek születésének leírásában gyakran szerepel egy vagy több csillag feltűnése. A betlehemi jászol fölött is egy fényes csillag látható minden festményen, hiszen az evangéliumokban ott szerepel, hogy az égen feltűnt az „uralkodó születésére utaló” csillag.

Kétezer éven keresztül kitartóan állították minden kor asztrológusai, hogy igenis fontos égi jelenségek történtek Jézus születése idején. A Bibliában rengeteg valós történelmi és csillagászati esemény szerepel, és ha megtudjuk, pontosan mi látszott az égen akkoriban, úgy be lehet azonosítani, mikor is született Jézus.

Lukács evangéliumában találunk Jézus születésére egy pontosnak látszó adatot: e szerint akkor született, amidőn Augustus császár által elrendelt összeírás folyt, és amikor az ottani helytartó „Czirénius” volt. A Biblia leírásai és a valóságos történelem között nagyjából hét év különbség van: ezért feltehetően Jézus hét évvel korábban született, mint ahonnan a későbbi tudósok az időszámítást elkezdték.

Mi fénylett az égen?

A csillagot a napkeleti bölcsek még a hazájukban, azaz Jeruzsálemtől mintegy ezer kilométeres távolságban lévő Mezopotámiában látták meg, és hetekig vándoroltak, mire Jeruzsálembe értek. Felmerült, hogy üstököst láthattak, hiszen annak van csóvája.

Ezekben az években csak i.e. 12-től találunk említést üstökösről - ezt nevezték el később Halley csillagászról -, ez az időpont azonban túlságosan távol esik a születéstől. Nemrég kiszámították, hogy i.e. 5-ben a Finsler üstökösnek is látszania kellett, erről azonban egyetlen forrásmunka sem tesz említést.

Az asztrológus szerint:
Az üstökös-elmélet ellen szól, hogy az üstököst mindig baljóslatú égi jelnek, szerencsétlenségek hírnökének tartották, hiszen már az alakja is véres kardra vagy tőrre emlékeztetett. Az üstökös jelezte a véres háborúkat, neves emberek halálának bekövetkeztét, de örömhírt, uralkodók vagy nagy emberek születését soha. Ezért a betlehemi csillag nem lehetett üstökös.

Talán szupernova?

Ritka égi jelenség a csillagászatban az úgynevezett nova-fellángolás - a régiek úgy vélték, hogy ilyenkor új csillag jelenik meg az égen, innen a neve is. A szupernova fellángolás ezzel ellentétben egy óriási égi katasztrófa: egy idős csillag hirtelen halála. Robbanásakor sokmilliárdszorosra is megnövekedhet, és ilyenkor még hosszú hetekig, hónapokig látható marad.
Az utóbbi évezredben mindössze három szupernova-fellángolás tűnt fel: 1054-ben, 1572-ben és 1604-ben. A gondosan vezetett ókori csillagászati krónikák viszont semmiféle fényes jelenségről nem emlékeznek meg i.e. 134. és i.sz. 173. között.

A bolygók együttállása

Amikor két vagy több bolygó igen közel kerül egymáshoz az égen, az szabad szemmel is jól látható jelenséget produkál. A bolygók általában a legfényesebb csillagok fényével is vetekszenek, tehát két látszólag egymás mellé kerülő bolygó fénye feltűnően nagy lehet.

Érdekes, hogy i.e. 2-ben júniusban, a legfényesebben ragyogó Vénusz és a Jupiter került közel egymáshoz, és egy páratlanul fényes csillaggá olvadt össze az égen. Ez azonban Heródes halála után történt, így nem jöhet szóba, mint betlehemi csillag.

Kepler számításai szerint viszont i.e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz háromszor is együttállásba került az égen. A későbbi kutatások is megerősítették, hogy abban az évben június elején, szeptember végén és december első felében jött létre olyan együttállás, amelyben szinte egyetlen fényes, nagy csillagnak tűnt a két bolygó – decemberben pedig a Mars is csatlakozott az együttálláshoz.

A Jupiter és a Szaturnusz együttállása valóban rendkívüli égi jelenség, i. e. 7 után már csak 1603-ban történt hasonló, és ilyen legközelebb 2238-ban lesz.

Mit üzen nekünk karácsony ünnepe?

Az ünnepeknek jelentőségük van életünkben. Olyan különleges alkalmak, amelyek felszínre hozzák a lelkünkbe rejtett titkokat.

Karácsony ünnepe elsősorban hangulatával közvetíti felénk üzenetét. A szeretet ünnepe a szívünkhöz szól.

Ünnepi hagyományaink

A hagyományok több ezer éves biztos alapjain áll ez az ünnep. Az emberek már az ó-korban megünnepelték a téli napfordulót. Ez volt a fény újjászületésének ünnepe. A régi rómaiak is már átvették Mithrásznak, a Legyőzhetetlen Nap istenének ünnepét, s később a keresztény vallás – bölcsen – e nagy hagyományokkal rendelkező napra tette legnagyobb ünnepét, Jézus születése napját, mint a fény újjászületésének új jelképét. Így folytatódott a több ezer éves hagyomány, melynek üzenete szinte az egész világon ugyanazon értékeket hordozza: az újjászületés vágyát, és az új születésének magasztos pillanatát, a gyermek iránti szeretetet, a családi összetartozás értékeit és élményeit, embertársaink iránti pozitív érzéseinket, és a békés együttlét örömét. Ezt a vágyat, a jövőre vonatkozó bíztatást hordozzák a karácsonyi szimbólumok: az utat mutató csillag, a boldogságot, békességet jelképező angyalok, a megváltásunkra született gyermek stb.

A karácsony érzelmeket gerjesztő ünnep, hiszen alapvető értéke a szeretet.
Azzal, hogy elfogadjuk magunkat és embertársainkat, megtapasztaljuk a belső béke hatalmát. Elhagyjuk előítéleteinket, és emberi kapcsolatainkban megtanulunk a szívünkkel látni. Erich Fromm szerint a szeretet az egyetlen racionális válasz az emberi lét kérdéseire.

Ételek, hiedelmek / a karácsonyi asztal/

A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.

A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben.

Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus.

A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte.

A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg.

A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el.

Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt.

(A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány – Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)

Christmas card

Először klikkelj a HERE szóra, a bélyegre a borítékon, a nagy hógolyóra.
Fogd meg a hógolyókat és építsd fel a hóembert, majd klikkelj rá.

A többi magától megy.


Click HERE for your Christmas card

Karácsony Múzeum

  .

Ki ne szeretne belecsöppenni legalább rövid időre egy   varázslatos karácsonyi környezetbe?

A festői Szentendre belvárosában Karácsony Múzeum üzemel. 

A Magyarországon egyedülállónak számító gyűjtemény először 2010-ben nyitotta meg kapuit.

A Hubay Ház az ünnepi díszek és kellékek valódi kincsestára, ahol koboldok és csengettyűk, csillagok és diótörők, muzeális értékű karácsonyfadíszek, valamint a múlt és a jelen míves ünnepi kiegészítői várják a kincskeresőket.

/forrás:Szentendrei Karácsonyi Múzeum/

 A Dunakanyar kapujában, a Pilis és a Duna, hegy és sík vidék találkozásánál, gyönyörű természeti környezetben található egy kisváros SZENTENDRE, amely elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Kedvelt kirándulóhely, évente több millió turista keresi fel a világ minden tájáról.
A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Ennek a felvirágzásnak az emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai.

Advent negyedik vasárnapja

Madarak - a kerecsensólyom

 
A téli napforduló volt a kerecsensólyom röptetésének a napja.



A kerecsensólyom az egyetlen olyan ragadozómadarunk, amely fontos szerepet játszik a magyarság hitvilágában /Emese álma/

"A kerecsensólyom, amely keleti madár, a kínai nagyfaltól a Kárpát-medencéig honos. Idealizált változata az "Astur" vagy "Toghrul", amely mesébe illő képességekkel rendelkezik, sehol sem található, misztikus madár, az égbolt vitathatatlan ura. Ahogy a földön az oroszlán az állatok királya, az égen, a szellem birodalmában a "Toghrul", ismerősebb nevén a "Turul" sólyom uralkodik. A sólyom tiszteletét megtaláljuk az egyiptomiaknál, ahol az egyiptomi Napkirály egyik jelképe a Horus sólyom, a Napkarvaly, aki a fáraó feje mögött jelzi spirituális kapcsolatát az Éggel. Babiloni királyszobrokon is az Éggel való kapcsolatot emeli ki, mint ahogy a pártus királyszobrokon is. 

 A sólyom az eurázsiai pusztákon élő népek és egyben a magyarság fénymadara. Ő az, aki legközelebb repül a Naphoz, üzenetvivő, közvetítő Ég és Föld között. A téli napfordulón való röptetése segítette az elgyengült Napot az égi pályáján a felemelkedésben."


( forrás:osnyelv.hu)

Falatnyi édességek - a szeretet ízei

Az apró és édes szép falatkák porcelán, vagy üvegkehelyben tálalva csábító díszei az ünnepi asztalnak..

Trüffelgolyó

Hozzávalók:

5 dkg étcsokoládé
10 dkg tejcsokoládé
5 dkg fehér csokoládé
10 dkg porcukor
3 dkg vaj
0,5 dlg tejszín
2-3 babpiskóta morzsája
1 kávéskanál reszelt narancshéj
a forgatáshoz tej, ét- és fehér csokoládé gyöngy vegyesen

Elkészítés:

A tejszínt az összetördelt csokoládéval vízgőz fölött felolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat, meg a porcukrot, és egynemű krémmé kavarjuk. Levesszük, kicsit hűlni hagyjuk, majd belekavarjuk a narancshéjat, meg a piskótamorzsát, és összedolgozzuk. Pár órára hűtőbe tesszük dermedni, mjd golyókat formázunk és csokoládégyöngybe forgatjuk Hűvűs helyen tároljuk.

Gesztenyegolyó

25 dkg gesztenyemassza
5 dkg vaj
5 dkg kekszmorzsa
7 dkg porcukor
1 teáskanál rumaroma
a forgatáshoz  dkg csokoládédara

A szobahőmérsékletű vajat kikavarjuk a porcukorral, majd belekavarjuk a puha gesztenyemasszát meg a rumot, végül a kekszmorzsát. Golyókat formázunk és a csokoládéformába forgatjuk. Hideg helyen 1-2 napig tárolhatjuk.

Mandulás csokoládégolyó

10 dkg  étcsokoládé, 10 dkg darált mandula, 1-2 evőkanáé méz, késhegynyi mézeskalács fűszerkeverék.
a forgatáshoz 5 dkg apróra vágott mandula.


Elkészítés:
A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és belekverjük a mézet meg a fűszerkeveréket. Kicsit hűlni hagyjuk, majd beledogozzuk a darált mandulát, vízes kézzel golyókat formázunk, vágottmandulába fogajuk.
Hideg száraz helyen tároljuk.


/A masszákat kevés folyadékkal puhíthatjuk, vagy kevés kekszmorzsával tömörebbé tehetjük/


 

Karácsony - babonák a magyar hiedelemvilágból

A karácsony a legszebb ünnepünk, ilyenkor éljük meg legintenzívebben a család összetartozását, a szeretet mélységét.. Az év leghosszabb éjszakája a szenteste, melynek sötétjét a szívekben és a lakásban gyújtott fényekkel enyhítjük.

Tele van ez az időszak hiedelmekkel és babonákkal...

Karácsony napján semmit sem szabad kiadni a házból, sőt a kölcsönadott dolgokat is vissza kell kérnünk, nehogy kár érjen a jövő esztendőben, ha tartozunk adjuk vissza az adósságunkat, ellenkező esetben egész évben kölcsönből fogunk élni.

A karácsonyfát semmi esetre se vigyük be szentestéig, mert elűzi a szerencsét. Vázákban csokorba kötve vagy a lakásban felaggatva fagyöngyöt is helyezzünk el, hogy egészséget hozzon szeretteink számára.
A karácsonyi menünek is gazdagnak és változatosnak kell lennie, ha azt szeretnénk, hogy ehhez hasonló étkezések és jómód várjanak ránk a jövőben,

A karácsonyi abrosznak mindenképp kell némi pirosat is tartalmaznia, ami az öröm színe és boldogságot hoz a házba.




Ha éjféli misére megyünk, ne feledjünk kevés mákot a zsebünkbe rejteni, amit hazafelé szórjunk el magunk körül, ez megvéd majd attól, hogy ránk találjanak a rosszakaróink.
Sokfelé Luca-széket vittek a templomba az éjféli misére, hogy arra állva megláthassák a boszorkányokat.

Egyes vidékeken azt hitték, hogy amíg a gazda és családja a templomban van, az otthoni jószágok emberi nyelven szólalnak meg, kibeszélik egymás között hogyan bánnak velük a háziak.

A megtisztított hal pikkelyeiből rejtsünk el néhányat a pénztárcánkba, hogy sok pénzünk legyen!

Miután letakarítottuk az ünnep asztalt, egy szeletke kenyeret mindenképpen hagyjunk a  közepén, hogy soha el ne fogyjon jövő évben az asztalról.

Egyszerű, finom

 Gyorsan elkészül, mutatós, finom...

LEMEZES LINZER

40 dkg liszt, fél csomag
sütőporral elkeverve,
1 tojás sárgája
15 dkg zsír
1 tojás sárgája
10 dkg porcukor,reszelt citromhéj.

kevés tejjel összegyúrni.

3 részre osztani

kettőbe kakaó
A tepsibe alulra kerüljön a barna, megkenve lekvár plusz darált dió
közepébe fehér  ezt is megkenni, majd a
tetejére barna

/közepes méretű tepsi/   

Sanzonok királynője - Edith Piaf

Már születése pillanata sem számít mindennaposnak: 1915. december 19-én Edith Giovanna Gassion Párizsban a nyílt utcán látta meg a napvilágot. Anyja, Annetta Giovanna Maillard, bárénekesnő volt: énekelni ment Konstantinápolyba, ezért a kis Edith-et rábízta anyjára, majd apai nagyanyjához került, aki egy bordélyház mádámja volt Normandiában. A kislány 1919-ben szaruhártya-gyulladás következtében megvakult, látását csak hétévesen nyerte vissza. Elmondása szerint a Szent Terézhez intézett imádságoknak köszönhetően.

 
Apja, Louis Gassion, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Ezt követően Edith utcai mutatványosként szerepelt. Ilyen irányú pályafutása hamar véget ért vékony testalkata miatt. Énekhangjának köszönhetően azonban továbbra is pénzt tudott keresni apja mutatványai mellett. Ám 15 évesen önállósította magát és Párizsba költözött. Kilátástalan helyzete volt, hol az utcán élt, hol alkalmi partnereinél hált. 1932-ben megszületett egyetlen gyermeke: Marcellina. Edith ekkor 17 éves volt. A kislány azonban kétéves korában agyhártyagyulladás következtében meghalt.
Utcai éneklés közben figyeltek fel Edith rendkívüli tehetségére, és Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója indította el pályáján. Tőle kapta a Piaf nevet is, ami a francia argóban kis verebet jelent, utalva megjelenésére és vékony testalkatára (Edith alig 150 cm magas, 40 kg súlyú volt). Edith Piaf 1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. Első fellépésén maga kötötte pulóverben jelent meg, melynek egyik ujjával nem készült el, s a hiányt egy fehér selyemkendővel palástolta. Éneklés közben azonban lelepleződött, mivel kendője a lába előtt kötött ki. Túlzás nélkül állítható, hogy a közönség is ott hevert.
Több mint húsz éven át az ő lemezei voltak a legkeresettebbek a francia piacon. Dalaival, erőteljes, nagy kifejezőerejű hangjával, magával ragadó előadásmódjával érdemelte ki a sanzon királynője címet. Dalai nagy részét ő komponálta, s a szöveget is ő írta. Leghíresebb dalai: Nem bánok semmit sem, Mylord, Rózsaszínű élet, Padam...Padam... Életéről filmek, színdarabok, könyvek sokasága készült. Életrajzi regénye, a Nem bánok semmit sem, magyar nyelven is megjelent. Edith rendkívüli érzékenységgel bírt a szegények és elesettek irányába. 1941-ben Párizs német megszállása idején rendszeresen énekelt a katonáknak. A hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. A műsor után az elegáns nézők nercbundáit és ékszereit elárverezték, hogy pénzt gyűjtsenek.

Edith életében mindig is jelentős szerepet töltöttek be a férfiak. Yves Montand első szerelmei között volt. A Moulin Rouge-ban találkoztak és a férfi azonnal elvarázsolta. Az érzés kölcsönösnek bizonyult: „23 éves voltam és ő volt az első igazi szerelmem. Elhitette velem, hogy Isten vagyok” – mesélte Montand. Edith rövidesen hozzálátott, hogy létrehozza belőle az ő Istenét. Ceruzát tett a fogai közé, hogy elveszítse marseille-i akcentusát. Megváltoztatta a repertoárját. Kilökte a színpadra, ahol Montand-nak rövidesen ugyanakkora lett a sikere, mint neki.
Amikor a közönség tombolva ünnepelte Montand-t, Piaf a színfalak mögött szomorkodott: „Minden visszatapsolásod közelebb visz ahhoz, hogy megunj.” A forgatókönyv későbbi kapcsolataiban is ugyanez maradt: felfedez egy férfit, művészt, sztárt farag belőle, a férfi eltűnik, ő kezdi elölről. E sort erősíti többek között Eddie Constantine, André Pousse, Jacques Pills (második férje), Moustaki, Charles Dumont, Charles Aznavour, Félix Marten, Gilbert Bécaud és Thépohanis Lamboukas (harmadik férje). Edith rendelkezett azzal a képességgel, hogy önbizalmat csepegtessen másokba, éppen ő, akinek oly kevés volt az önbizalma.

Az egyetlen férfi, akiben nem csalódott, a bokszoló Marcel Cerdan volt, aki először vezette oltárhoz. Edith amerikai turnéja során ismerte meg 1947-ben. Ekkoriban feszített tempóban dolgozott, hogy belopja magát a tengeren túliak szívébe. A kezdeti nehézségek után végül ő győzött: a közönségből őrült elragadtatást váltott ki. Hollywood leghíresebb személyiségei jöttek el, hogy tapsoljanak neki: Marlene Dietrich (akivel barátságot köt és esküvői tanújának választja), Orson Welles, Frank Sinatra, Henry Fonda, Charlie Chaplin, Judy Garland.
Ám a sors ismét kegyetlenül bánt vele: szeretett férje repülőgép-szerencsétlenség következtében meghalt. Innentől tulajdonképpen mélyrepülés Edith élete: rászokott az alkoholra és a kábítószerekre. Bár 1952-ben fényűző körülmények között férjhez ment Jacques Pillshez, négy év után mégis elváltak útjaik. Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett.

1962-ben a görög származású, alig 27 éves Thépohanis Lamboukashoz ment feleségül, akivel együtt többször is fellépett. 1963 októberében turnéra indult, amit „öngyilkos turnénak” is szoktak nevezni. Azonban többszöri rosszullétei miatt kórházba került, ahol áttátes rákot diagnosztizáltak nála. 1963. október 11-én halt meg.

Yves Montand ::„Amikor meghalt, a betegágya mellett lehettem. Nem, nem jó a szó: nem meghalt, ez a kis nő egyszerűen elfogyott. Mint a gyertya. Törékeny alkata szinte eltűnt a lepedőben… És amikor lecsukta örökre a szemét, akkor szűnt meg teljesen. Edith a mesélő, daloló szeme volt Franciaországnak, és kérdéses, tudunk-e még úgy látni, mint ő. Olyan őszintén, mélyről jövően – olyan szerelmesen és tragikusan. A temetésre elindultam, de aztán nem érkeztem meg. Nincs közöm a testéhez. A szeméből kinyíló lelkéhez volt közöm. Azt pedig ott hiba keresem"