"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

Karácsonyi gondolatok


 A Szeretet soha el nem múlik.



A Szeretetnek hangja van,
ha lekapcsolod a tvt, rádiót.
A Szeretetnek illata van,
ha ételed fölé hajolsz.
A Szeretetnek színe van,
ha Látsz, nemcsak nézel,
a Szeretetnek íze van,
ha nyelved bimbójain forgatod.
A Szeretetet láthatod,
ha tükrödbe nézel.
A Szeretet Benned van,
a Szeretet Minden Emberben van.
A Szeretet Te Magad Vagy.
dr. Mátyás István

fenyőág
kovacsm_angyali_udvozlet
Magányosan karácsonykor...


A karácsony a szeretet ünnepe, az együttlété, a családé. De sokan egyedül vannak, ismerősök, rokonok nagyon messze laknak, vagy már esetleg nem is élnek.
Karácsony közeledtével feltörnek az emberben a régi emlékek, gyerekkori ünnepek, ajándékhalmok a fa alatt, mézes sütemény illata, az együttlét boldogsága. Eszünkbe jutnak szeretteink, halottaink, akik már nem lehetnek velünk.




Ezernyi és egy oka lehet annak, ha valaki magányos karácsonykor. Még ha csak a szívében, akkor is. Lehet az haláleset, vagy egy komolyabb viszály, esetleg a körülmények szerencsétlen egybeesése, a lényeg ugyanaz: karácsonykor mindig nehezebb. Mert körülöttünk az emberek izgatottan várakoznak. Mi pedig a szívünkben érezzük azt a szorító érzést, hogy valami nagyon hiányzik. Van, aki bevallja, más nem. Van, aki tesz ellene van, aki nem. Feldolgozni mindenképpen nehéz. De nem lehetetlen.  S ha Te vagy olyan szerencsés, hogy nem asztalod e kérdés, gondolj azokra az ismerőseidre, akiknek igen.


 Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
network.hu

A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó.
Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

Átdolgozta: B. Radó Lili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése