"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. február 28., szombat

Ezen a napon történt - Kalevala ünnepe február 28.

Az eposz verses nagyepikai műfaj, mely egy egész közösségre kiható nagy jelentőségű eseményt dolgoz fel, illetve az esemény azzá válik az eposzi ábrázolás során. Az újkorban a különösen nagyszerű eposzt epopeia névvel is illetik. Ideje mindig a múlt, mely az elbeszélő és a befogadó számára is követendő példa.

Az eposz történeti előzményei az ősköltészet varázsképzetekkel telített elbeszélő művei, amelyek elképzelt ősöket, varázserejű hősöket mutattak be. Személyes kiválóságukat hősdalok, hősénekek dicsőítették, melyek idővel ciklusokká szerveződtek, s olykor egy-egy jelentős énekmondónál művészileg is kerek, zárt szerkezetű műalkotásokká váltak. Szóbeliség útján jöttek létre, szájhagyományozással terjedtek.

A magyar irodalomban Zrínyi Miklós komoly műfaji és történeti előtanulmányokra támaszkodva állít emléket dédapjának, a szigetvári hősnek, aki a barokk embereszményének (athleta Christi) megtestesítője. A Szigeti veszedelem, 1645-46 15 éneke az 1566-os ostromot bravúros szerkesztéssel, a túlvilági elemek bevonásával a kereszténység és a pogányság egyetemes küzdelmeként ábrázolja. A felvilágosodás kori kísérletek (pl. Csokonai Árpádiász-töredéke, 1795) után a reformkori romantika nyitányaként Vörösmarty a nemzeti eposz igényével alkotja meg a Zalán futását, 1825. A hexameteres alkotás a honfoglalás korába vezeti az olvasót, s nemcsak a hazát alapító Árpádot állítja a középpontba, hanem elégikus hangon szól a hazáját elvesztő Zalánról is.


Élias Lönnrot a Kalevala runóinak, énekeinek gyűjtője, összefésülője 1835. február 28-án írta alá munkájának előszavát. A XIX. században az értelmiség figyelme Európa szerte a nép felé fordult. Felfedezték és gyűjteni kezdték a népköltészet kincseit, s ezeknek az alkotásoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak.

Elias Lönnrot kultúrtörténeti tette

Finnország a Kalevala gyűjtése idején nem létezik, a terület közigazgatásilag autonóm nagyhercegségként Oroszország része, míg a hivatalos nyelv és a tudomány nyelve a svéd. A magyar reformkorból is ismert nemzeti ébredés folyamán a finn kultúra felé fordulás kulcsfontosságú szerepet tölt be. Turku, az egyetemi város a központja ennek a folyamatnak, melynek keretében megkezdődik a népköltészet gyűjtése. Elias Lönnrot bölcsésznek tanult, majd orvosnak készült, de első egyetemi évében leégett fél Turku, így az egyetem is. Lönnrot a nem várt és nem kívánt fordulat nyomán felszabadult idejében Karélia felé indult útnak, hogy folklóranyagot gyűjtsön, addig ugyanis csupán a már meglévő gyűjtésekre támaszkodhatott kutatásaiban. Igen gazdag anyagra bukkant, rövidebb-hosszabb epikus énekekre, azaz runókra, melyek lassan a szeme előtt énekkörökké kezdtek összefonódni. Így merült fel benne a gondolat, hogy ez az anyag „kitesz egy fél Homéroszt”, s egységes(nek tűnő) egésszé lehet dolgozni. Lönnrot véleménye szerint valaha csakugyan létezett ez a teljes egész, csupán szétforgácsolódott az idők során, célja tehát a hajdani finn eposz rekonstruálása volt. A Kalevala első változata 1835- ben jelent meg, majd 1849-ben a majdnem kétszeres terjedelmű, 22795 verssort tartalmazó, bővített, végleges forma is napvilágot látott.
/Forrás: Dyekiss Virág/


2015. február 26., csütörtök

Régi magyar házak

A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája.

 A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.

Őseink házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van.

Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések. A magyar ház ugyanis egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.

Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül "bevált" a magyarság körében .

Képtalálat a következőre: „mestergerenda”


A bejárat


  magyarhaz-02-d0001316C22f555ba9e5b.jpg


Magyarországon nagy hagyománya volt (és egyre inkább ismét van) a faragott vagy festett kapubejáratoknak. Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot "felvonultattak", amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták. A kapuk boltíve természetesen itt is az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc a portát védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült.
Annak idején a kapura festett, illetve faragott jelek pontosan úgy olvashatóak voltak, mint ma bármelyik betűvel írt szöveg.
Régen létezett a magyar kapukon egy "lélektükörnek" nevezett domború, fényes Nap-forma. Aki belépett, először mindenképpen szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal jött-e. A kapura feliratok is kerültek, amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt. Mint például: "A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség." Vagy: "Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz."
A sok kapun ma is látható körbefutó hullámvonal-faragás eredetileg olyan kétfejű kígyó volt, amely védte-őrizte a portát. Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén.


A Tűzhely


  magyarhaz-03-d0001316D7d09fddce470.jpg


A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz - ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a "háztűz" az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte).


/forrás: Magyar házak mágikus ereje/



Őseink házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van. - See more at: http://epiteszforum.hu/orizzuk-a-langot-palyamu-a-14-velencei-epiteszeti-biennale-magyar-pavilonjara#sthash.vZiaap5h.dpuf

Őseink házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van. - See more at: http://epiteszforum.hu/orizzuk-a-langot-palyamu-a-14-velencei-epiteszeti-biennale-magyar-pavilonjara#sthash.vZiaap5h.dpuf

Csend


"Járni kéne egyet, mielőtt lemegy a nap, a sok üléstől elgémberedtem. Már jön a kikelet, a cinegék egymással versenyre kelve hívják a tavaszt.  A pacsirta dala is ide hallik a mezőről, a gerlék topogva búgnak. Kimozdulok egy kicsit, hosszú az este, még hosszabb az éjszaka. Becsukom a tyúkokat, már biztosan beültek, megsimogatom a Kócos fejét és behívom a cilákat vacsorázni – motyorogta.

Ezzel szép lassan felállt az ablak elé tolt kis hokedliről és a botra támaszkodva kibotorkált a kihalt udvarra. A tyúkok elültek, Kócos az ólja mélyén szundikált, a macskák, ki tudja merre kóricáltak el. Lassan, hajlott hátát bottal megtámasztva megállt az udvar közepén, körbetekintett ezen az elhagyatott portán. Régóta nem voltak már szomszédjai, kihaltak. Ide nem költözik senki, eldugott csepp kis falu ez, messze a vasúttól, egyáltalán minden úttól, itt csak a sár van már otthon, elveszi a gyaloglástól a kedvét az emberlányának. Háború idején még az oroszok is elkerülték, olyan eldugott, rá sem leltek. Kócos boldogan táncolt gazdaasszonya előtt, kicsikarva egy - egy simogatást, vakarászást. Ő is unatkozott, a macskák nem álltak vele szóba. Elvánszorgott a tyúkólig és betette az ajtót. Nézte a károgó varjúkat, na, amíg ezek itt vannak, addig nem lesz tavasz – gondolta. Elcsoszogott a fáskamráig, és egy kis kosarat megrakott fával, ez kell a reggeli begyújtáshoz. Reggelre úgy berozsdásodik a vállam, a lábam, nehezebb akkor mozogni – motyogta maga elé.

Az ajtó előtt békésen ültek a macskák, őt várták, és persze a vacsorát. Beérve a konyhába kihúzta az asztal alól a tányérjukat, egy kis sovány tejbe áztatott kenyérhéjat öntött bele. Maga is leült, keresztet vetett, majd nekilátott a vacsorának, kenyér bele egy bögre sovány tejjel, kivétel nélkül, minden este. Már nem is emlékszik arra, mikor evett mást. Ilyenkor mindig megjelent előtte a régmúlt hangos konyhája, a gőzölgő ételek a tűzhelyen, sült hurka illata, nevetések, hangos gyerekkacaj, a férje hangját is hallja ilyenkor. Nem volt kihalt a falu. A téli disznóvágások nyüzsgő hajnala, orrában érezte a pörzsöléstől égett bőrke szagát. A nyár, az aratás, a cséplés nehéz munkája, mégis boldog érzés melege önti el, ha rágondol. Karácsonynak éjjelén a szomszéd falu templomába mentek családostól az éjféli misére. De szép volt. Most csak itthon imádkozik, minden este, már nem magáért, azért a sok fiatalért, akik előtt még ott az élet. Magáért már minek, a Jóisten elfelejtette, itt hagyta, pedig már nem öröm az élet, csak van ebben a világban, néhány állatnak van csak hasznára. A zajos világ folyása messze került tőle, csak magában él, rózsafüzét morzsolva, a halált várva, ül a kis hokedlin az ablak előtt, itt az emlékei között, elfeledve egy elhagyott kis falucskában. "

Fotó: Mohos Zsófia 
 
Forrás, kép: Tűnődéseim, Jega blogja 
 
Köszönöm Ibolyának, hogy szép írását feltehettem a blogra!
 
 

Öltözék - amit mindenki visel: a farmer

 1829. február 26-án született  a világ egyik legismertebb  ruhadarabjának,  a farmernek a kitalálója.

Hogy ki találta fel a nadrágot, kinek volt először kabátja, mióta viselnek szandált – ma már kideríthetetlen.



Ám a ruházat igazi kialakulását attól számíthatjuk, mikor az emberek felfedezték a szövés mesterségét. Már az ókori egyiptomiak is tudtak nagyon finom gyapotszöveteket szőni. Az ő sok ezer éves „divatjuk” főképp a tarka mintákat, a csíkozásokat kedvelte. Nagyon ügyesen tudták már festeni is a ruhaanyagokat. A föníciaiak és asszírok öltözködése még pompázatosabb, a gazdagok drága, arany- és ezüstszegélyű kelmékbe öltözködtek.

A régi görögök viseletét a ruhák szabadon lehulló redőzete jellemezte. Könnyen magukra tekerhető leplek, köpenyszerű felső ruhák voltak e viselet fő darabjai – a
rómaiak majdnem változatlanul átvették tőlük ezt a divatot. Néhány jellegzetes akkori ruhadarab, például a férfi-viselet darabjai: a tóga, a tunika – az ő elnevezésükben ismeretes.

A népvándorlás korában kezdték viselni a lovas népektől átvett ruhadarabokat: a nadrágot és a kabátot. A középkor öltözködése nagyon változatos, évszázadonként más és más, de egy szempontból ugyanaz: nagyon csukott, egészségtelen viselet, túlzsúfolt, túlcicomázott. A férfiak is selyemholmikat, színes díszeket, szalagokat, piros harisnyákat viseltek.

Az ausztriai Hallstattban, a só konzerváló hatásának köszönhetően a leletekből sok ruházati cikk is napvilágra kerül. Az észak-európai lápos vidékek is megőriztek mocsárba süllyedt tárgyakat, de egész emberalakokat is, úgy, ahogy egykor ruhástól szerencsétlenül jártak. A tőzegtalajban viszonylag jó állapotban maradtak fenn gyapjúholmik és egyéb textíliák is. Így például Dániában került elő egy közel 4000 évesnek tekinthető kétrészes női ruha, rövid ujjal, s egy bronzkorongos – akkoriban bizonyára nagyon divatos – öv egészíti ki ezt az őstoalettet. Némely vonatkozásban a „divat vonala” nem sokban különbözik a mai nyári viseletektől.
/Lászlóffy Aladár/

Mindenki viseli..

A modern évtizedek egyik legemblematikusabb ruhadarabja a farmer.

Korra, stílusra és nemre való tekintet nélkül mindenki viseli, végtelen számú fazonban és színben.

 .

Az első – ma már farmernadrágként ismert – ruhadarabot 1870-ben készítette el egy szabó, Jacob Davis. Egy favágó rendelte tőle a „speciális” nadrágot, mely fém szegecsekkel volt megerősítve a tartósság érdekében. A szabómester a bevándorló és méteráru-kereskedőtől, a San Franciscó-i Levi Strausstól vette meg a szükséges erős pamutszövetet. Ennek a nadrágnak az elkészítéséhez használt szövetet már a tizenhatodik században ismerték Franciaországban, Nimes városában. A speciális anyagot „serge de Nîmes” néven készítették, feltételezhetően innen ered a „denim” elnevezés.

A strapabíró munkásnadrág rövid idő alatt vált népszerűvé a fizikai munkát végző férfiak körében – az elkészítéshez szükséges fehér vitorlavászon-szövetet és kék színű erős vásznat Davis Strausstól vásárolta meg. Együttműködésük üzlettársi viszonnyá vált, amikor 1873- ban társultak és szabadalmaztatták nadrágjuk egyedi kialakítását, és a szegecselési technikát. Az eleinte Európából behozott pamutot egy amerikai beszállító váltotta fel. A cég neve „Levi Strauss & Co.” lett, a klasszikus kék farmerok pedig „Levi's” néven váltak közismertté. 1886-ban bevezették a barna bőrcímkét a farmerok hátsó derékrészére, majd 1936-tól a piros szövet címkét is alkalmazták. Külön érdekesség, és az akkori farmerok minőségét is mutatja, hogy a legrégebbi – bár ma már hordhatatlan – farmer egy 1880-as években készült darab, amit tíz éve Nevadában találtak meg egy ásatáson. A Levi Strauss & Co. másik alapanyaga a denim mellett egy Olaszországban készült, és Genovában hajóra tett szövet. Az innen Amerikába szállított anyag nevét a Genovából kialakulva nevezték „jean”-nek.

A karikatúra egyik legnagyobb mestere Honoré Daumier

 A karikatúra olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be.

 1818. 02. 26-án született Honoré Daumier francia festő, szobrász és grafikus, a karikatúra egyik legnagyobb mestere, egy üveges mester fiaként.

Országos hírnévre tett szert litográfusként, grafikusként és karikaturistaként.
1879-ben halt meg, majdnem megvakulva – mégis ő volt az egyik legélesebb szemű megfigyelője a korabeli Franciaországnak, sőt, mondhatjuk, a 19. század gyorsan átalakuló világának. A Párizsba került, tehetségesen rajzoló fiatalember újságok és karikatúra-magazinok sztárja lett.

/A Budapesti  Szépművészeti Múzeum  Grafikai Gyűjteménye Daumier 600 litográfiáját, 150 fametszetét és 4 rajzát őrzi.


2015. február 24., kedd

A szökőnap




Február 24-e az a nap, amelyet a liturgikus naptárak, így A Magyar Naptárral Kiegészített Római Naptár szerint is szökőévben „kétszer kell mondani” – azaz írni, és amelyrõl a régi, a II. Vatikáni Zsinat előtti liturgikus naptárban Mátyás napját február 25-re tették („Mátyás ugrása”). Igaz ugyan, hogy a mai liturgikus naptárban már nincs ilyen, négyévenként megismétlődő eseti áttétel (translatio), a szökőnap tekintetében nincs változás, az továbbra is február 24., de már a Mátyás-nappal együtt, ezért az egyszerűbb egyházi naptárakban nem is jelzik. Talán éppen az a baj, hogy a zsinat itt egy „meggondolatlan” lépést tett: a „Mátyás ugrása” elhagyása azt a látszatot kelti, hogy a szökőnapnak nincs igazi jelentősége. Ha ugyanarra a napra esik a Mátyás-nap, úgy talán nem is ez szökőnap, hanem a közönséges évekhez képest egy nappal meghosszabbított február utolsó napja. Így kerülhet még az egyházi kiadású kalendáriumokba is szökőnapként február 29. A tévedés oka éppen ez a felfogás. A február szökőhónap jellege ugyanis nem egy toldaléknap egyszerű hozzáadását jelenti, nem így hosszabbodik meg a hónap, hanem a 24. nap megduplázásával, amivel a hónap következő napjai eggyel előre lépnek a hetinapok sorában. Ennek pedig a régi római naptárra visszavezethető naptártörténeti okai vannak, amelyet a zsinat előtti egyházi gyakorlattal együtt mi is örököltünk.

Nálunk a zavart a római gondolkodás különös logikája okozza: a napokat nem a hó elejétől előre, hanem a következő hónap első napjától visszafelé számolták! Mi azt mondjuk pl. hogy 24 nap telt el a februárból, ők azt mondták, hogy a március elseje előtti hatodik nap van, vagyis még 6 nap van hátra március elsejéig. Mi visszafelé nézünk a hónapon belül, azt számoljuk, ami elmúlt, ők előre, a következő hónap felé tekintettek, azt számolták, hogy hány napnak kell eltelnie még a következő hónap első napjáig (a hónap elején pedig a Nonis-ig (a hó 9. napja) és az Idibus-ig (a hónap 15. napja). Amikor a római naptárról beszélünk, ne feledjük, hogy a rómaiak nem csak a nullát, de a mi fogalmaink szerinti február 24.-ét és 25.-ét sem ismerték, ezért a római naptár rejtelmeivel ismerkedve teljesen el kell(ene) felejtenünk a napok számlálásának mai, a Gergely-naptár szerinti gyakorlatát.”
 Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a százasra végződő évek közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók./A legegyszerűbb úgy megjegyezni, hogy általában az olimpia évei mindig szökőévek./





(Schalk Gyula (1938-2008)



2015. február 23., hétfő

Egyszer volt Budán kutyavásár


 

Képtalálat a következőre: „egyszer volt Budán kutyavásár”Igazságos Mátyás idejében történt az, hogy egy bánáti gazdag örmény juhaira, amikor a mezőn legeltek, rajtütöttek a török portyázók, s elhajtották valamennyit, maga a juhász is alig menekült meg hat komondorával.
De az örménynek nem volt az vigasztalás, hogy a juhász megmenekült, ha a juhokat elvették, kárpótlásul ő meg elvette a juhász házikóját, kinek aztán egyebe sem maradt, mint a hat kutyája.
Mit tegyen mármost szegény ember? sem testének, sem lelkének nem volt hova lenni. Ő biz azt gondolta, hogy felviszi kutyáit Budára, ott azokat eladja a királynak, soha náluknál jobban meg nem őrzi a király házát senki; maga meg majd felcsap katonának.
E becsülendő szándékkal felballagdogált Budára, s a várkapuban ott letelepedett mind a hat kutyájával, azok körülfeküdték szépen farkaikat csóválva nyájasan.
A király szemébe tűnt a jóképű ember a hat fehér komondorral, s leküldé főembereit, hogy tudakolják ki tőle, mi járatban van. Az ember elmondta jámborul, hogy őt megfoszták a törökök juhaitól, gazdája ezért elvette házát, ő tehát elhozta kutyáit eladni Budára, tudván hogy itt mindennek van ára, maga meg majd katonává lesz, s visszaveszi a töröktül a juhait.
A királynak megtetszett az ember jámborsága, s rögtön leküldé főurait, hogy menjenek oda, s vegyék meg jó pénzen az árult kutyákat.
A szegény ember csak elbámult, mikor egyszerre körülfogta a sok fényes, hatalmas úr, s elkezdték a kutyákat egymásra árverelni, úgyhogy utoljára száz aranyon feljül kelt darabja a kutyának.
Az ember megköszönte szépen a segítséget, s felpénzelten újra visszament elébbi falujába, vett magának házat, nyájat, s nem győzte a budai jó urakat magasztalni, kik oly jól bevásáltak nála.
Az emberek nagyobb részének volt annyi esze, hogy átlássa, miszerint ez esetben a király nagylelkűsége működött; de nem volt az örménynek. Amint ennek fülébe ment egykori juhászának szerencséje, ki oly derék vásárt csinált a komondorokkal, nosza felkerekedett ő is; eladta minden marháját, bevásált helyette kutyákból, s egy egész kutyanyájat hajtott fel Budára.
Az úton, ahol csak a falukon keresztülment, az emberek kiálltak a csudájára, a gyerekek hanttal dobálták, és minden ember nevette, hogy mit akar ennyi sok kutyával.
Ő azonban előre elképzelé, hogy mennyi pénzt fog azért kapni; első kutyakereskedő lesz a világon.
Hát amint felér Budára s be akar menni a kapun, jönnek elé a pecérek, s kérdik tőle, hogy mire hajtja ezt a teméntelen ebet. Ő mondá, hogy csak bocsássák be a kapun, majd megveszik ezt odabenn.
De biz onnan elhajtották.
– „Egyszer volt Budán kutyavásár” – mondának neki, s szétriasztották az ugató nyájat.
Az örmény visszafanyalodott falujába, s most ő szegődött be hajdani juhászához cselédnek.

Mesék Mátyás királyról

 Szamár a csillagász és csillagász a szamár
Mikor Mátyás király kiindult a kíséretével, megkérdezte a csillagászt, hogy:
– Lesz-é eső?
A csillagász feltolta a szemüvegét, és mondta:
– Felséges királyom! Nem lesz eső, mert nagyon szép idő van, indulhatunk!
Mikor mentek, a juhásznak a szamara megszólalt, háromszor a szavát hallatta. Mátyás király odahívatta a juhászt, hogy mi ennek a jelentősége. Azt mondja a juhász:
– Felséges királyom! Szamaram valahányszor a szavát hallatja, bőven hull az esőnek harmatja!
Megint megkérdezte a csillagászt, akkor is azt mondta:
– Szép idő lesz.Az időjós (népmese)
A juhász csak mondta:
– Felséges királyom, ne indulj el, mert nagy eső lesz!
De a csillagász csak azt mondta, hogy nem lesz. Nem haladtak egy félórányira, amikor nagy zivatar és nagy eső lett, még a csillagásznak a pápaszeméről is csurgott a víz.
Akkor azt mondta Mátyás király:
– Szamár a csillagász és csillagász a szamár.


Mátyás király és Kinizsi

Történt egyszer, hogy Mátyás király a Bakonyban, Nagyvázsony környékén vadászott. Nagy meleg volt; a király beüzent a barátok klastromába, hogy erősen megszomjazott.
Mindjárt futottak a barátok, és aranykupában finom somlai bort hoztak a királynak.
De Mátyás király hozzá sem nyúlt, hanem azt mondta:
- Ilyen melegben nem iszom bort.
Meghallotta ezt a malomajtóból Kinizsi Pál, az erős molnárlegény, aki éppen malomkövet forgatott. Beugrott hát a korsóért és futott vele a királyhoz. Amikor  odaért, azt mondták a barátok:
- Ejnye fickó, hát a tálca hol marad?
Visszafut Kinizsi, felkapja a malomkövet és azon nyújtja a korsót.Mátyás király és Kinizsi Pál első találkozása.
Mátyás királynak megtetszett az a derék legény. Ott nyomban nekiajándékozta Nagyvázsonyt. Szót váltott vele, bevette seregébe, aztán harcba küldte a török ellen.
Amikor Kinizsi bátorságával is kitűnt, Mátyás még jobban megszerette, és egyszer azzal bízta meg, hogy követségbe menjen a török császárhoz.
De Kinizsi, aki a csatamezőn nem ijedt meg a töröktől, semmiképpen nem akarta vállalni ezt a kitüntetést.
A király így biztatta:
- Jó hívem, Kinizsi Pál! Ha a török a te fejedet leüttetné, én a fejed helyébe harmincezer török fejet vágatok le!
- Úgy bizony  - mondta erre Kinizsi -, de a harmincezer fej közül egy sem illik úgy Palkó nyakára, mint ez a mostani fejem.

Mátyás meg öreganyó húslevese


Mátyás vadászgatott erdőrengetegben
sok vadásztársával egybekeveredten.
Déltájt, míg a szakács ebédet készített,
elsétált a király, és el is tévedett.
Elmúlt a délidő, aztán esteledett.
Királyunk megfáradt, és elcsigázódott,
mikor pislogó fényt pillantott meg amott.
"No, ide benézek" -gondolta jó Mátyás -,
"éjszakára veszek itt magamnak szállást."
Öreg anyóka ott, erdő mélyén lakott.
"Adj' isten jó estét, édes öreganyám!"
Kopogtatott, és így köszönt be a király.
"Néked is szép fiam, adj' isten néked is!
Mi járatban erre, amerre madár sincs?"

Eltévedtem Anyó, sűrű lett az este,
vadásztársaimhoz utat nem lelem meg."
"Ha világosságban nem találtad őket -
egyet mondok fiam, kettő lesz belőle -,
éjjel az erdőben reménytelen eset.
Ám itt ez a dikó, ezen megpihenhetsz,
van nekem egy tyúkom, megfőzöm azt neked."
Térült-fordult Anyó, tyúkot kopasztotta,
főzött abból levest a királynak nyomba'.
Megmelegedett a király szíve, mikor
elébe került a finom leves, bizony.
Megolvasta, hogy hány zsírkarika van a
párolgó levesnek tetején, és mondta:
"Nem tudod te, anyó, ki vagyok én, ugye?
Bizony Mátyás vagyok, magyarok vezére."
"Jaj fiam, kegyelem, meg nem ismertelek,
és királyhoz illőn meg sem tiszteltelek!"
Válaszolt Mátyás így:"Bizony megtiszteltél
elégedett vagyok: megettem leveskéd.
Utolsó tyúkodat adtad a vendégnek,
jól megkopasztottad, megfőzted levesnek.
Kapsz aranyat tőlem, mégpedig épp annyit,
ahány zsírkarika leveseden úszik."
Vette Mátyás király a pénzes iszákját,
s öntötte asztalra anyóka aranyát.

Ekkor kopogtattak kunyhónak ajtaján:
örvendett sok vitéz királyuknak láttán:
"Hej, urunk, királyunk, esszük a te lelked,
már az egész erdőt bejártuk mi érted!
Miért jöttél ily messze? Utat elvétetted?
Aggodalmunk, mint a tenger teéretted!"
Látták a kísérők a tenger aranyat,
kérdezték a királyt, mi oka van annak?
Mátyás meg elmondta annak sorát szépen.
Gondolta egy kukta, aki ott volt éppen:
"Így gazdagszom én meg, király leveséből.
Főzök zsíros levest holmi jó kövérből..."

Ahogy eltervelte, aképp cselekedte,
a húslevest már másnap elkészítette.
Sejtette a király, honnan is fú a szél,
méregbe gurulva, ím eképpen beszél:
"Hej kukta, ne, te ne! Miféle leves e'?
Egy zsírpacni ennek az egész teteje!
Leves ez, te kukta? Ördögadta dolga:
nem leves ez, csupán leves utánzata.
Itt egy arany, vegyed!Egy arany az árad,
egy zsírkarika, mi leveseden árad.
Egy zsírfolt az egész: ilyféle levesek
királyi asztalon nem gőzölöghetnek!
Kapsz tőlem aranyat! Olyat, mint kevesek!
Pusztulj udvaromtól, többé ne lássalak,
aranyért levest főzz más-más királyoknak!"

Kókadt fejjel hagyta el kukta a királyt,
sok aranyat akart, ami néki nem járt...

Madarak - a holló

Varjúhoz hasonló, de nagyobb énekesmadár, fekete, a szárnyakon zöldes, egyebütt kék fénnyel. Ritkán látni csapatban, általában párban él. Párjuk mellett egész életükön át hűségesen kitartanak.

Apollón szent madara. ...Szent Benedeknek is a holló visz táplálékot. ... Szent Benedek napját március 21-én ünneplik, amikor a Fény győzedelmeskedik a sötétség felett, ez a kozmikus magyar ősvallás nap-éjegyenlőség ünnepe.
Remete Szent Pál legendája
szerint a keresztényüldözés elől a pusztába menekült Pál mindennapi tápláléka egy fél cipó volt, amit Isten rendelésére egy holló hozott el neki. A holló így vált a pálosok egyik jelvényévé.

A Pilis belsejéből indult a Pálos Rend, amelynek vezérlő kalauza, irányítója és szent madara a holló, mely madár Hunyadi Mátyás címerében és nevében ugyancsak megmutatkozik.
Mint hírvivő madár – a csőrében egy levelet tartva a Magyar Posta jelképe is volt.

A holló röpte gyönyörű. Magot, gyümölcsöt, rovart, csigát, kukacot eszik. Merész, de elővigyázatos, agyafúrt, erős és ügyes. Nagyon okos, emiatt sok helyen nagy tiszteletnek örvend. Nálunk hírvivő madárként és a gyász jeleként szerepel.
Születés és halál, misztikum és varázslat madara. Alakváltozás és teremtés fűződik hozzá.
Bibliai történet szerint Noé az árvíz után más madarakkal egyetemben a hollót is szabadon engedte, ám az nem tért vissza a bárkára. Illés prófétát is holló táplálta, amikor Ahab király elől bujdosott.

KépA skandináv mitológiában igen fontos szerepet játszott a holló. Odin istennek – istenek vezére, Mindenek Atyja - egy hollópár volt a hírnöke. Az egyiket úgy hívták, hogy Gondolat, a másikat pedig hogy Emlékezet, ez a két madár a fülébe suttogta, hogy mi történik a földön. A legenda szerint Odin maga is képes volt holló alakba átváltozni.

Morrigan, a hollóalakú istennő az ír mitológiában viszont a háború és a pusztítás istennője.
A Csendes-óceán északi partjain a Holló a leggyakrabban előforduló kulturhérosz. Kalandjai között szerepel a Nap és a Hold elrablása, melyeket egy ellenséges szellem elzárva tart. Megszerzi, és elhelyezi az égen. Később elragadja az ivóvizet is a szörnyetegtől. A folyókat halakkal és más víziállatokkal népesíti be. A Hollónak tulajdonítják a tűz megszerzését is.
 
A kanadai haida indiánok mitológiájában a teremtő isten legfőbb szolgája a Holló, akit ura kilökött a mennyből. A Holló szárnycsapásaival az ősvízből szárazföldet hozott létre, kagylóhéjból embereket alkotott, ellopta nekik a Napot és egy tüzes pálcát az égből.

A nyugati eszkimók a sast vagy a hollót tekintik világteremtőnek.

Sok ázsiai nép a hollót a Teremtő társának tartják. Az észak-ázsiai mítoszok szerint ő lyukasztja ki az ég sátrát, hogy beáradhasson a fény, ő lopja el az emberek számára az égitesteket. A mitikus Nagy Holló a korjákok ősatyja, ő rendezte el az egész mindenséget.

Az antik görög mitológiában negatív szerepet játszik, amennyiben fecsegő természete miatt Athéné istennő a baglyot választotta a holló helyett állandó kísérőjéül.
Legenda szól arról is, hogy a holló –Apollón küldötte- tolla eredetileg fehér volt, s Apollón azt a fecsegése büntetéséül változtatta feketére. Egy másik történet szerint azért, mert az isten vízért küldte, de a holló meglátta egy fügefa éretlen gyümölcsét, s megvárta, míg megérik a füge, csak azután teljesítette a megbízatást. Az isten a hollót, mint csillagképet az égre helyezte.

Kínában a Nap legkedveltebb jelképe a háromlábú holló. A három láb a kelő, a delelő, és a lenyugvó napot szim-bolizálja. Egy legenda szerint egyszer tíz holló elviselhetetlen hőséget terjesztett mindaddig, amíg egy íjász kilencet le nem lőtt közülük. Vörös Holló jelképezi a Csou-dinasztia királyait, akik napkirálynak tartották magukat.

Egy ukrán legenda szerint a hollóknak a Paradicsomban színes tolluk volt, a bűnbeesés után azonban dögevőkké váltak, ezért tollruhájuk megfeketedett. Az idők végezetén, az új Paradicsomban visszakapják színes tollukat, és károgásuk kellemes énekké változik.

Egy régi mese szerint a Holló egyszer hatalmas lakomát rendezett, amelyre az embereken kívül meghívta az apró emberek népét is. Amikor a hangyányi lények kényelmesen elhelyezkedtek a tűz mellett, a Holló megragadta az alattuk lévő gyékényszőnyeget, és erőteljesen megrázta úgy, hogy az apróságok mind felrepültek a levegőbe, s belehullottak az emberek szemébe. Ez az oka annak, hogy amikor mélyen a szemébe nézünk valakinek, egy pici embert látunk a pupillájában. (A pupilla emberkét, babát jelent)
Európában a gyász, a szerencsétlenség és a halál jelképe.
 

Mátyás híres Fekete Serege, a hollónak fekete ruháját viselte magán, mellén a hollós címerrel. Itt a holló szimbólum nem mást jelent, mint az élet és a halál ura.

A Hunyadi család – hollós címerének történetére Petthő Gergelynek 1753-ban Kassán megjelent „Rövid Magyar Kronika” című művében akadtam rá. E szerint Zsigmond király 1392-ben a törökhöz pártolt Havasalföldi vajda ellen vonultában megszállt Dévánál. Itt egy Boér-leány engedett a király kívánságának. A Havasalföldről diadalmasan megtérő király hazafelé ugyanott szállt meg. Ekkor a Boér leány közölte vele, hogy várandós tőle. Ezt halván Zsigmond király egy gyűrűt adott neki jelül, azzal, hogy fiát hozza fel Budára, ahol ő úrrá teszi a gyermekét. A leány világra is hozta Jánost. Amikor Budára készültek, egy holló elragadta a fényes gyűrűt, amit csak nagynehezen, a holló lelövésével tudtak tőle elvenni. A leány a kis Jankóval felment Budára, ahol bemutatta a királynak a gyűrűt, és elmesélte a történetet. A király megörült szép kisfiának, neki ajándékozta Hunyad várát, és az erdélyi vajda oltalmába ajánlotta őket. Neve így lett Hunyadi János, a Hollót pedig az arany gyűrűvel a király címeréül adta a családnak. Ezért lett Hunyadi János fia később Corvin Mátyás, azaz Hollós Mátyás.
Hírvívő madárként jelenik meg a holló Arany Jánosnak Mátyás anyja című költeményében. Az anya megírja fogságban lévő fiának a levelet, de senki nem viszi elég gyorsan a cimzetthez, amikoris:

 Lélekvívő madárnak tartják fekete színe miatt, a moldvai csángók néha az ördögöt is „hollu”-nak nevezik.
A teremtés és a spirituális erő szimbóluma, jelen van a mágia a környezetben.
A hollómadár „égi” állat, és mint ilyen a felső régiókhoz tartozik. Onnan hoz üzenetet és oda is tér vissza.

 Forrás: Temesvári G./magóc oldala/
Állatok a mitológiában

1443. február 23. - Kolozsváron megszületett Mátyás magyar király (1458-1490)

 Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen, mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Mathias Corvinus. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh (ellen-)király, 1486-tól Ausztria hercege.
Máig egyik legismertebb uralkodónk, kinek alakja köré a magyar néphagyomány egész legendafüzért font.



Hunyadi János Szilágyi Erzsébet második fiaként született Kolozsvárott 1440. február 23-án. 

      
/Mátyás király  szülôháza - Kolozsvár legrégibb lakóháza. Két vagy három épület összevonásával keletkezett a mai emlékház. Közbülsô része a tulajdonképpeni gótikus egység, mely már születésekor is állt, a másik két rész vagy száz évvel fiatalabb, ezek reneszánsz stílusúak. A ház az 1440-es években Méhfi Jakab tulajdonában állt, rendszerint nála szállt meg Szilágyi Erzsébet, Mátyás édesanyja, Kolozsvárt. A házat 1467 szeptember 28.-án Mátyás király minden adó alól felmentette, ami egy olyan kiváltság volt, amely rendkívül értékessé tette az épületet, és biztosította aránylag változatlan fennmaradását. A Mátyás szobor felállítására készülve a város a századfordulón egy budapesti műépítész tervei szerint, majd az 1940-es évek elején Kós Károly tervei szerint rekonstruáltatta a házat, ekkor kapta a mai puritánabb jellegét. /

Még gyermek volt, amikor alaposan kiigazodott a társadalmi és a politikai élet területén, nemhiába tartották az ország legműveltebb emberének. A latin mellett jól beszélt magyarul, csehül és latinul is. Gyakran tűnt fel tolmácsként apja mellett a fontos politikai tárgyalásokon.

Tíz évvel idősebb bátyjának kivégzését rabként élte át, majd V. László király Bécsbe, azután pedig Prágába vitette. Mivel 1457 őszén V. László pestisben meghalt, jövő év január 24-én a korábban apját támogató köznemesi rétegek segítségével Mátyást királlyá választották, de nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állítottak mellé. A fiatal királynak nehéz elvárásoknak kellett megfelelnie. A főurak azt szerették volna, ha engedelmes és jámbor lesz, a köznemesek támogatását várták a nagyurakkal szemben, a városok a külső garázdálkodók megfékezését, a pénzromlás megakadályozását, a pápa pedig "Isten emberét" kívánta látni benne, aki majd kiírtja az eretnekek és a mohamedánok maradékát.

Mátyás azonban gyorsan a sarkára állt, és megmutatta, hogy ezeket a korlátokat nem hajlandó elismerni, és csorbítatlan királyi hatalomra törekszik. Meglepő erélyességgel fogott hozzá az erős központi hatalom megszervezéséhez. Garait leváltotta, Szilágyit lemondatta és elfogatta, az ellenségeskedő főurakat pedig legyőzte. 1464-ben pedig megkoronáztatta magát a III. Frigyestől nagy nehezen visszaszerzett Szent Koronával.

Uralkodása alatt igyekezett megerősíteni a központi hatalmat, a maga számára biztosította a vámszedés jogát, újjászervezte az adórendszert, Pénzügyi reformot hajtott végre, s az így megnövekedett jövedelmekből jól szervezett zsoldos sereget állított fel. Társadalmi reformjaival a köznemesség politikai befolyását növelte. A nádor hatáskörét kiterjesztette, új központi hivatalokat állított fel.

A török elleni küzdelmet "családi örökségnek" tekintette, és már a belső rend megszilárdulása előtt a török ellen fordult. Ehhez Nyugat-Európától nem kapott kellő segítséget, ezért megszerezte a cseh királyi címet, meghódította Morvaországot, Sziléziát. Bécs, Bécsújhely, Stájerország és Karintia ellen is hadba indult, de sikerei csak átmenetiek voltak.
Híres volt művészet- és tudományszeretetéről. Híres tudósokat és reneszánsz alkotókat hívott udvarába. Várakat, kastélyokat építtetett, hatalmas kódexekből álló könyvtára (Bibliotheca Corviniana) máig híres maradt.

1476-ban feleségül vette Beatrixot, a nápolyi király leányát, gyermekük azonban nem született. Ezért élete utolsó éveiben megpróbálta házasságon kívül született fia, Corvin János számára biztosítani a trónt. Nem volt még ötven éves, amikor egy nagyszabású török elleni háború előkészítésében váratlanul meghalt Bécsben, 1490. április 6-án. Székesfehérvárott temették el.

2015. február 22., vasárnap

Sült halhoz muzsdéj

A muzsdéj egy fokhagymaszósz, melynek elkészítése elég egyszerű. A fokhagymát megpucoljuk, majd jól összezúzzuk. Olajjal és sóval kikavarjuk, akár egy majonézt. Pirospaprikát, őrölt fehérborsot adunk hozzá.
Buborékos vízzel higítjuk a kellő sürűségre.A szénsav ugyanis kiszívja a fokhagyma erejét, élénkíti az ízét. 

Lehet variálni: sóval kikeverni, ízesíteni citromlével, kevés (oliva)olajjal, de ismerek olyan receptet is amelyhez a zúzott fokhagymához, miután sóval és kevés olajjal „habosra” kevertem, hozzáreszelek egy friss paradicsomot (apró lyukú reszelőn) és csomborral ízesítem. De létezik majonézzel készített változat is, az aioli, ezt a francia konyha használja előszeretettel. Igazából csak a fantázia szab határt a variációknak, de egy a lényeg: Erdélyben és egész román országban nem esznek flekkent, sült halat, malacot muzsdéj nélkül.


 


Szilvásvárad, Szalajka-völgy 

  A Szalajka-völgyben hosszú idők óta őshonos halfajta a pisztráng. Ezt a hazánkban meglehetősen ritka lehetőséget használja ki a szilvásváradi pisztráng tenyészet, ahol közel száz éve foglalkoznak pisztrángtenyésztéssel. 

Budapesti Halfesztivál

Torkos csütörtökön nyitotta  meg kapuit a rendezvény, mely egészen 2015. február 22-éig várja látogatóit. A III. Budapesti Halfesztivál alkalmával bemutatják hazánk folyóiban, a Dunában és a Tiszában, valamint tavainkban, a Balatonban, a Tisza-tóban, a Fertő tóban, és a Velencei-tóban élő halainkat, melyeket jellegzetes ízesítéssel készítenek el a halünnepen résztvevő éttermek.

A városligeti Vajdahunyadvár ad otthont Budapest  legnagyszabásúbb halfesztiváljának, melynek célkitűzése, hogy ösztönözzék a hazai halfogyasztást és erősítsék a halkultúrát a magyar gasztronómiában.

Képtalálat a következőre: „budapesti halfesztivál 2015”Képtalálat a következőre: „budapesti halfesztivál 2015”



Képtalálat a következőre: „budapesti halfesztivál 2015”


Vitaminok a halban
A hal jó forrása a zsírban oldódó vitaminoknak, elsősorban az A- és D-vitaminnak. Ezek segítségével szervezetünk képes semlegesíteni a szabadgyököket (vagyis az élettani folyamatok során keletkező, illetve külső forrásból a testbe jutott, érfalat károsító, valamint rákos betegségeket előidéző anyagokat), és növelni a betegségekkel szembeni ellenálló képességet.   A vízben oldódó vitaminok közül a B1- és B2-vitamin fedezhető fel a halban nagyobb mennyiségben, az ásványi anyagok szempontjából pedig vas-, szelén-, cink-, és jódtartalma jelentős.

Vers vasárnapra - Wass Albert: Szívpalota titka




Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepén van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten.Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz :vágyak, álmok ősze.

Halkan peregnek,mint a levelek.
( Szívedbe,mintha ezer kés hasítna:
zokog,zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák:drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs, neki nincs!


Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota,
S bent,elrejtve mélyen,valahol,valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

2015. február 21., szombat

Virág történetek

A virágok évezredeken keresztül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Részei voltak különböző ünnepeknek és rituáléknak, inspirációt adtak a művészeknek, költőknek és mesemondóknak, sőt még szerelem és szerencse dolgában is hatalmat tulajdonítottak nekik.

A virágok kecses formája a művészeknek és a kézműveseknek mindig inspirációt nyújtott. A 19. századi angol művész, William Morris virág és növénymintás képeiről vált híressé.
A történelem során mindig is használtak virágokat vallási és egyéb ünnepek alkalmával. 60.000 éves sírokban is találtak virágmaradványokat.

Virágok a mitológiában

A görög mitológia a piros anemónát, amelyet gyakran szellőrózsának is neveznek, Adónisz halálához kapcsolja. Ezt a jóképű fiatalembert két istennő is szerette, Perszephoné az alvilág- és Aphrodité a szerelem istennője. Adóniszt vadászat közben halálosan megsebesítette agyaraival egy vadkan. Az ifjú vére nyomán vörös szellőrózsák fakadtak a földből. A történet egy másik változata szerint az eredetileg fehér szellőrózsát Adónisz kiomló vére festette vörösre.


A nárcisz virágról szóló görög mítosz az emberi gyarlóság istenek általi büntetésének története.  
Képtalálat a következőre: „nárcisz”

Narcissus kivételesen vonzó és jóképű fiatalember volt, aki visszautasította az érte epekedők szerelmét. A bánatba belepusztult Echo nimfa halála felbőszítette az isteneket, akik megbüntették Narcissust. Beleszeretett saját képmásába, amit az erdei forrás víztükre fölé hajolva pillantott meg. Önimádatában megpróbálta saját magát megölelni és vízbe fulladt, de a mítosz egy másik változata szerint megölte az önmaga utáni sóvárgás.  


A rózsa


Édes illatú virág, mely egy tüskés bokron nyílik és a mitológiában sok jelentése ismert. Az istennők imádásának jeleként rózsákat helyeztek szobraik elé, az ókori rómaiaknál pedig a szépséget jelképezte és Vénusz virágaként tartották számon a rózsát. A római mitológiában a halált és az újjászületést is szimbolizálta, ezért gyakran ültették sírokra is ezt a virágot.
 



Napraforgó


A virágtányér mindig a nap felé fordul. A görög mítoszban Klytia és Apollón napisten szerelmi története megmagyarázza a virágnak ezt a mozgását.
Klytia vízinimfa, de egyes források szerint babilóniai hercegnő volt, aki beleszeretett Apollónba. Kezdetben az isten viszonozta szerelmét, és mindig visszatért hozzá. Később ráunt a leányra, aki bánatosan követte fejével, ahogyan Apollón tüzes szekerével végigvonul az égbolton. Végül az istenek megsajnálták és virággá változtatták. A legenda egyes változatai szerint körömvirág lett belőle, de a legtöbb azt tartja, hogy Klytia napraforgóvá változott.


Forrás: virágok a mitológiában
Édenkert