Virág történetek

A virágok évezredeken keresztül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Részei voltak különböző ünnepeknek és rituáléknak, inspirációt adtak a művészeknek, költőknek és mesemondóknak, sőt még szerelem és szerencse dolgában is hatalmat tulajdonítottak nekik.

A virágok kecses formája a művészeknek és a kézműveseknek mindig inspirációt nyújtott. A 19. századi angol művész, William Morris virág és növénymintás képeiről vált híressé.
A történelem során mindig is használtak virágokat vallási és egyéb ünnepek alkalmával. 60.000 éves sírokban is találtak virágmaradványokat.

Virágok a mitológiában

A görög mitológia a piros anemónát, amelyet gyakran szellőrózsának is neveznek, Adónisz halálához kapcsolja. Ezt a jóképű fiatalembert két istennő is szerette, Perszephoné az alvilág- és Aphrodité a szerelem istennője. Adóniszt vadászat közben halálosan megsebesítette agyaraival egy vadkan. Az ifjú vére nyomán vörös szellőrózsák fakadtak a földből. A történet egy másik változata szerint az eredetileg fehér szellőrózsát Adónisz kiomló vére festette vörösre.

A nárcisz virágról szóló görög mítosz az emberi gyarlóság istenek általi büntetésének története.  


Narcissus kivételesen vonzó és jóképű fiatalember volt, aki visszautasította az érte epekedők szerelmét. A bánatba belepusztult Echo nimfa halála felbőszítette az isteneket, akik megbüntették Narcissust. Beleszeretett saját képmásába, amit az erdei forrás víztükre fölé hajolva pillantott meg. Önimádatában megpróbálta saját magát megölelni és vízbe fulladt, de a mítosz egy másik változata szerint megölte az önmaga utáni sóvárgás.  

A rózsa

Édes illatú virág, mely egy tüskés bokron nyílik és a mitológiában sok jelentése ismert. Az istennők imádásának jeleként rózsákat helyeztek szobraik elé, az ókori rómaiaknál pedig a szépséget jelképezte és Vénusz virágaként tartották számon a rózsát. A római mitológiában a halált és az újjászületést is szimbolizálta, ezért gyakran ültették sírokra is ezt a virágot.

 

Napraforgó

A virágtányér mindig a nap felé fordul. A görög mítoszban Klytia és Apollón napisten szerelmi története megmagyarázza a virágnak ezt a mozgását.

Klytia vízinimfa, de egyes források szerint babilóniai hercegnő volt, aki beleszeretett Apollónba. Kezdetben az isten viszonozta szerelmét, és mindig visszatért hozzá. Később ráunt a leányra, aki bánatosan követte fejével, ahogyan Apollón tüzes szekerével végigvonul az égbolton. Végül az istenek megsajnálták és virággá változtatták. A legenda egyes változatai szerint körömvirág lett belőle, de a legtöbb azt tartja, hogy Klytia napraforgóvá változott.

Forrás: virágok a mitológiában

Édenkert