"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2010. december 30., csütörtök

Boldog Új Esztendőt......

Nagy László:    -
    ADJON AZ ISTEN

 
    Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét,
    üres vékámba
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát,
   lámpámba lángot,
    ne kelljen
    korán az ágyra
    hevernem,


kérdésre választ
    õ küldjön,
    hogy hitem széjjel
    ne düljön,
    adjon az Isten
    fényeket,
    temetõk helyett
    életet --
    nekem a kérés
    nagy szégyen,
    adjon ugyis, ha
    nem kérem.

2010. december 28., kedd

December 31. Szilveszter...

  





Ballag már az esztendő,
vissza visszanézve,

nyomában az öccse jő
vígan, fütyörészve.

Beéri az öreget,
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul,
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
múlttal a jövendő


/Kányádi S./




      Szilveszteri ételek





        lencse, hogy sok legyen a pénzünk..




.

Év végén....

 Tudod arra gondoltam,


talán az a legszegényebb,
és a legmagányosabb,
ki emléket sem hagy maga után,
akire ajándékul
az emlékét se hagyja senki se,
akinek nincs szívbéli örököse,
kire az emlékét hagyhatja,
aki nem hiányzik majd
senkinek a szívéből,
kinek szívéből senki sem hiányzik,
aki után, ha elmegy örökre,
még egy simogató gondolat se marad,
a világ, az élet kiszámíthatatlan,
és ha nem is vihet semmit magával,
ha nincs is más gazdagsága,
ha nem is örülhet
a megajándékozott örömének,
 számtalan kincset hagyhat,
nem csupán porladó tárgyakat,
hanem kifogyhatatlan szép érzéseket,
talán a legszebb ajándék egy életből,
olyan emlék az utazásról,
ami valakinek, mint egy meleg takaró,
az idő multával
a szívét egyre jobban melegíti,
ha fáj is, ha az ajándékozó messze is,
ha a távoli jövőben minden olyan bizonytalan is,
valaki szebb ajándékot nem hagyhat magából,
mint az igaz szeretet dédelgetett,
felejthetetlen,
fájó, mégis boldogító emlékét.
network.hu

2010. december 27., hétfő

Amikor első alkalommal találkoztam hónapjaink magyar nevével egy naptárban, olvasás közben végig pergett előttem egy teljes év.
Láttam a hó fergeteget, ahogy végig száguld az utcákon, AZ olvadó jeget a folyón, a tavasz első óvatos virágait, a hűvös szél által borzolt réteket és legelőket.
Az éledő fákat és bokrokat, ragyogó smaragdzöldbe öltözködve, az életet adó áldott Nap aranysárga sugaraival borított virágos mezőket.
A terméstől roskadozó gyümölcsösöket, az érett kalászokat amint a szélben lágyan hajladoznak.
Az erdők tarka ruhába öltöznek, majd ruhájukat félősen a földre ejtik, és a vastag lombtakaró alatt, az új életről álmodik
Földanyácskánk.

 Régi magyar elnevezések
 
JanuárFERGETEG hava
FebruárJÉGBONTÓ hava
MárciusKIKELET hava
ÁprilisSZELEK hava
MájusÍGÉRET hava
JúniusNAPISTEN hava
JúliusÁLDÁS hava
AugusztusÚJKENYÉR hava
SzeptemberFÖLDANYA hava
OktóberMAGVETŐ hava
NovemberENYÉSZET hava
DecemberÁLOM hava

Segíts, hogy a feledés homálya ne rabolja el tőlünk, régi hagyományaink és múltunk tengernyi emlékét.
Hiszen a múlt nélkül, nincs jelen és nincs jövő.
network.hu

2010. december 26., vasárnap

Magyar mondák és népmesék ....................... / Wass Albert/


Magosan fönt, az égkékjén is túl, napsugár-sátrából uralkodott ÚR-ISTEN a világ
fölött, két édes testvérével, a napsugárba öltözött BOLDOGASSZONNYAL és az
éjszaka sötétjébe öltözött Ördöngasszonnyal együtt. Mikor a föld teremtésére került a
sor, a sivár pusztaság szépítését két testvérére bízta az ÚR. Boldogasszony kioldotta
hajának hét aranyos tincsét, s ahol megérintette velök a földet, hét hatalmas folyó
támadt ott nyomban. Ugyanakkor Ördöngasszony is megérintette hajával a földet, de az
érintés nyomán ingoványos mocsarak keletkeztek. Míg Boldogasszony megteremtette a
szorgalmas és hasznos méhecskét, az alatt Ördöngasszony rászabadította a földre a
mérges és haszontalan darazsat. Boldogasszony beültette a földet, jó gyümölcsöt termő
fákkal és bokrokkal, hasznos növényekkel, jóízű gombákkal, de alig végzett vele,
Ördöngasszony nyomban odaültette közéjük a mérges gombákat, mérges gyomokat és
mérges gyümölcsöket termő fákat és bokrokat. Mikor ÚR-ISTEN meglátta, hogy mit
cselekedett Ördöngasszony, eltiltotta a teremtés további munkájától. Haragjában
Ördöngasszony leereszkedett a tenger fenekére, hogy onnan hozzon föl szájában
agyagot, amiből megalkothatná saját szobrát a földön. De abban a szempillantásban,
amikor szájában az agyaggal felszínre bukkant, odafönt a nap-sátrában ÚR-ISTEN
parancsot adott, hogy minden, ami a földön van, növekedni kezdjen. Így aztán
Ördöngasszony szájában nagy hirtelen elkezdett növekedni az agyag is, de olyan
gyorsan, hogy majdnem megfulladt tőle szegény feje. Szép arca eltorzult és majdnem
feketévé kékült a kíntól. De utolsó pillanatban még ki tudta köpni szájából az agyagot, s
ahol földre esett az Ördöngasszony szájából kiköpött agyag, ott azon nyomban csúnya,
sziklás hegyekké változott. Mert mindaddig szép lapos volt ám a föld felszíne, akár ÚRISTEN
tenyere. Így keletkeztek rajta a hegyek, ahol lábát töri a ló, szakadékba zuhan a
birka, és vadállatok leselkednek a legelésző jószágra. ÚR-ISTEN úgy megharagudott
ettől, hogy arany kopjájával mély likat ütött a föld felszínén, s annak mélységes
mélyére száműzte gonosz testvérét, Ördöngöt. Miután a föld így szépen elkészült volt,
ÚR-ISTEN fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a napból. Ebből formálta
az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a
napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két
hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát. Egy reggel az első asszony szépséges
aranyvirágot talált a sátra előtt. Fölvette, kendőjébe takarta, és vitte nagy örömmel,
hogy megmutassa az urának. Ahogy az ember és az asszony együtt kibontották a
kendőt, az aranyvirág helyett egy szép kis fiúgyermeket találtak benne, aki rájok
mosolygott kedvesen s az asszonynak azt mondta “édesanyám”, az embernek pedig azt,
hogy ”édesapám". Az ÚR-ISTEN elrendelte, hogy az első ember-fia neve Világügyelő
legyen s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a kezdet
kezdetétől mind a világ végezetéig. Világügyelő hozzá is fogott nyomban a munkához,
s megtanította az embert, az asszonyt s minden leszármazottúkat, hogy miképpen
készítsenek maguknak íjat, halfogó hálót, megtanította őket a pásztorkodás sokféle
titkára, de legfőképpen pedig arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek a Teremtő
törvényeinek. Amikor ÚR-ISTEN látta, hogy Világügyelő irányítása alatt minden
rendben haladt a maga kitűzött útján, visszatért napsugár-sátrába aludni, s rábízta az
embert saját erejére és leleményességére. Hogy még gazdagabbá tegye az ember
számára a földet, Világügyelő lehozta az égi mezőkről a tündéreket meg a törpéket,
azok pedig magukkal hozták saját kincseiket: éneklő madarakat, pillangókat, illatozó,
színes virágokat, szitakötőket és csigákat és mindenféle egyéb holmit. Mélyen lent, a
föld alatt, ahova ÚR-ISTEN haragja száműzte volt, Ördöngasszony megszülte gonosz
leányát, Kincset. Kincs hamarosan csábítani kezdte a föld felszínén élő embereket a
maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel és vakon engedve a csábításnak az
emberek elkezdtek bányákat ásni a föld mélye felé, hogy megleljék a sötét
sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a maga föld alatti ajándékait. De ahogy ezeket, a
sötét üregeket rendre feltárták, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng
gonosz lidércei is sorra kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek
között a betegségeket, viszálykodásokat és rászabadították az emberre Ördöng bűneit, a
gyilkolást, lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút. Úgy
megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyűlölettel, hogy Boldogasszony
éjjel-nappal sírt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval a tengereket. Hiába
igyekezett Világügyelő tanítani az embereket, hogy miképpen legyenek jók, szerető
szívűek, becsületesek és boldogok, csak nagyon kevesen hallgattak reá. Ezek voltak a
Választottak: a magyar pásztornépek, akik széles, szabad mezőkön legeltették a maguk
nyájait. Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott fönt a magasban valahol
ÚR-ISTEN vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében és Szeretettel a balban.
Ragyogó-tiszta éjszakákon látták odafönt a Hét Küszöböt, mely az ÚR sátrához vezet.
Látták a csillogó Küszöb-őrét s az ÚR sátra körül a csillogó Szérűskertet, ahol Kaszás
aratta a csillag-gabonát, míg mögötte asszonya, Sánta Kata cipelte a kosarat. Láthatták a
Hadak Útját, melyen égbe lovagolnak a hősi halottak, s a Nagy Göncöl szekerét,
melyen olykor-olykor ÚR-ISTEN maga szekerezte be az égi mezőket. Ilyenkor
dörögtek a szekér kerekei odafönt, és amikor a lovak patkója csillagot ért, villám
szikrázott keresztül az ég boltozatán. Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain,
Isten-nyilát hajított alá az ÚR a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér
kereke, s a szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy Mennykő.
Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját
szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító növényeket és jó
gondolatokat. Mióta Ördöng leánya, Kincs rászabadította a földre a maga gonosz
szolgáit, Gyűlöletet, Irigységet, Háborúságot és a sokféle betegségeket, az emberiség
nagy tanítómestere, Világügyelő kénytelen volt bujdosásba menni. Senki sem tudja,
hogy hol rejtőzködik. Senki, kivéve a legöregebb pásztor, a táltos maga. Ő az egyetlen
titoktudó, s amikor ő eltávozik a földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a
titkot. Így aztán nemzedékről nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség
egyetlen reménye soha el ne vesszen. Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy
öreg pásztor megsúgta nekem is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világügyelő, a nagy
tanítómester várakozik türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezető
utat, ez a titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga.




Réges-régen, messze keleten volt egy gyönyörűszép ország. Észak felől
magos hegyek övezték, délen a csillogó, kék tenger határolta. Két nagy
folyó eredt a hegyekben s kanyarodott alá a tenger felé, szelíd dombok
s füves, szép rónaságok között. Akik abban az országban éltek, nemcsak
bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal,
tudásukkal és bölcsességükkel is. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres
királyuk, NIMRÓD ÚR uralkodása alatt.
Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak
hívták. Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. Válogatott
legényeik élén olykor napokig oda voltak vadat űzni a rengeteg mélyén.
Egy ilyen alkalommal, amikor vadászni voltak, mindegyikük százszáz
válogatott legénnyel, pompás paripákon, egyszerre csak egy
gyönyörűszép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstösen-fehéren
csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai
hegyén ezernyi    csillag ragyogott.
Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat.
Dombra föl, völgybe le, füves mezőkön keresztül, patakokon át, reggeltől
estig folyt a hajsza. Mikor a nap lement, s fáradt volt ló és ember, a
csodaszarvas eltűnt, mintha csak föld nyelte volna el. Letáboroztak éjszakára
a testvérek, de alig ültek nyeregbe másnap reggel, újra csak ott
volt előttük a csodálatos állat, mintha várt volna reájok, s a hajsza kezdődött
elölről. Dombra föl, völgybe le, mezőkön, patakokon, hegygerinceken
át, mindég észak felé, reggeltől késő estig. Este a fehér szarvas eltűnt
újra, s a vadászok tábort ütöttek. Reggelre kelve elhatározták, hogy
indulnak haza, de alig ültek nyeregbe, megjelent a csodaszarvas újra, s
vitte, csalogatta őket tovább, egyre távolabb Nimród Úr országától.
Napokig folyt ilyen módon a hajsza s a csodálatos fehér szarvas csalogatta
őket nap nap után, hegyeken át, völgyeken keresztül, mindég
északnak. Átkelve a magos hegyeken hét napon keresztül követték a
csodaszarvast feneketlen, lidérces mocsarakon át, míg a hetedik nap estéjén
olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót még nem láttak
addig. Selymes rétek, ligetes erdők, csillogó tavak és csobogó patakok
vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal, s a mezők füve
a lovak hasáig ért.
Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű, kis tóba
és eltűnt benne örökre.
A fáradt vadászok tábort ütöttek az erdőliget szélén, s hamarosan
álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor
csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felől jöttek a hangok, s
ahogy óvatosan követték a csábító énekszót a holdvilágos, csillagporos
éjszakában, egyszerre csak olyan csodálatos kép tárult a szemük elé,
hogy még a lélegzetük is elakadt tőle. A parton, pontosan azon a helyen,
ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos
táncát DUL király két szépséges szép lánya a holdsugár ezüstjébe
öltözve.
Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündérkirály két
gyönyörű lányával. Ott helyben feleségül is vették őket, a kétszáz legény
pedig a kétszáz tündérleányt, s letelepedtek velük az új országban.
Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat,
s Magornak és száz legényének az utódai lettek a magyarok.


csodaszarvas

2010. december 25., szombat

Karácsony napja.....

Van egy nap meg egy este minden esztendőben” amikor „a horizont kitágul a végtelenségig, és az ég közelebb hajol a földhöz”. Ez karácsony napja.




2010. december 24., péntek

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok! 
 
/József Attila/


József Attila: Betlehemi királyok

/

2010. december 22., szerda

a boldogság kék madara...



A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni.
A Kék Madár mindig velünk van,
ha szeretjük egymást
és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.
De mindig elrepül, ha bántjuk egymást,
ha irigykedve figyeljük egymás örömét.
Mert a Kék Madár maga a boldogság,
és kalickája az emberi szív.

2010. december 20., hétfő

Az év utolsó napjai.....

December 21 - Tamás napja.
Tamás napjához számos - elsősorban disznóvágással kapcsolatos - hiedelem fűződik. Az ekkor vágott jószág hája, a "Tamásháj" nem avasodik meg, ezért gyógyításra alkalmas. Elsősorban kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták. Az e napon leölt disznó sózott véréből is célszerű volt eltenni, mert a köszvényt tudták vele gyógyítani. Egyes vidékeken a Tamáshájat egy illatos kerti növény összetört levelével keverték, mivel e növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Másutt tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve használták. A Mura vidékén viszont úgy hitték, ezen a napon nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát. Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel az egész évben használható baromfibetegségek gyógyítására. Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik. Időjárásjóslásra is felhasználták a Tamás napján leölt hízót, mert úgy tartották, ha nagy lett a mája, csikorgós lesz a Karácsony. Jósoltak a frissen esett hóból is, mert ha Tamás reggelére beborította a tájat, boldog és békés Karácsonyt ígért. A férjhez menő lányoknak Tamás előestéjén célszerű volt az udvaron a vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, biztos kérőre számíthattak, sőt az ugatás irányából várhatták a jövendőbelit. Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt rejtettek a párnájuk alá, minden valószínűséggel megálmodták a vőlegényük személyét.

December 24 - Ádám-Éva napjaAz adventi időszak utolsó napja. Sok hiedelem kapcsolódik a naphoz: tilos volt: fonni, mosni, foltozni, mosogatni, kölcsönadni, mert ez bajt hozhatott a családra.
Sok helyen böjtölnek Szenteste, ünnepi ételnek halat esznek. A karácsonyi étkezéseket különleges szertartásokkal szabályozzák, amelyben az abrosznak is fontos szerepe van. E napon állítunk karácsonyfát. A karácsonyfa állításának szokása német földről került hozzánk. Egyébként sok népnél visznek ezen a napon a lakásba élő növényt, örökzöldet, az állandó megújulás jelképét.
December 25 - Karácsony napjaEredetileg a téli napforduló ünnepe. A kereszténység ezen a napon ünnepli Jézus megszületését. Jézus Krisztus születésének emléknapja, a család ünnepe. Tiltott dolog volt a munka. Ez a nap a betlehemezés ideje. Az éjféli misevégző harangszóval fejeződött be a születés szent időszaka.
Legismertebb karácsonyi népszokás, a betlehemezés dramatikus formában adja elő a Szent-család szálláskeresésétől a napkeleti királyok látogatásáig a cselekményeket. A betlehemezés kerete legtöbbször profán pásztorjáték.
Karácsony és Újév között járnak házról házra a regősök. Fiatal fiúk csapata különböző zajkeltő eszközök kíséretében ősi elemeket tartalmazó rítuséneket énekel, amelyben a samanizmus maradványai és a téli égbolt képe helyet kap.
A legények kopott ruhában bocskorban vannak. Szent István szolgáinak mondják magukat, a csodaszarvasról énekelnek, aki égitesteket hordoz két oldalán, szarvain pedig gyúlatlanul égő gyertyákat tart. Minden versszak végén, mintegy varázsigeként, elhangzik a "hej regő rejtem" refrén. Legvégén fiatal párokat regölnek egymáshoz.
December 26 - Karácsony másodnapja
István napja. István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról
házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke. István napja, termésvarázsló nap. Ha zúzmarások a fák, és kisüt a nap, akkor a hiedelem szerint jó makktermés várható.
December 27 - János napjaKarácsony harmadnapja. December 27. János napja. Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek – mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.
December 28 - Aprószentek napjaAprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.
December 31 - Szilveszter napjaA polgári év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa ünnepe.

2010. december 18., szombat

Esik a hó....


network.hu

network.hu

network.hu


A veréb vette észre először az udvar közepén felállított póznát.
- Mi lehet az? - csodálkoztak a madarak.
- Hogy nem fa, az biztos - mondta a feketerigó. - Nincsenek ágai.
- Nem is villanyoszlop - mondta a seregély. - Nincsenek rajta drótok.
- Ez alighanem a harkálynak a karácsonyi ajándéka - szólt a vörösbegy. - Azért kapta, hogy legyen mibe lyukakat vájnia.
- Micsoda butaság! - gondolta a többi madár. - Miért épp a harkály kapna karácsonyi ajándékot az emberektől? A többiek talán nem szórakoztatják őket ugyanúgy? Még énekelnek is nekik. Karácsonykor minden ember kap ajándékot, akkor a madarak közül miért csak a harkály kapna?
Mind összegyűltek az udvaron, hogy felcsipegessék a morzsákat. Ez elég veszélyes volt, mivel a macska folyton ott ólálkodott a bokrok alatt.
- Oszolj! - harsant fel a seregély hangja, ahogy felbukkant a macska a közeli hortenziabokorban. Mind nagyon féltek a sárgán villogó szemektől és a veszélyes karmoktól.
- Nem túl kellemes itt, ebben a kertben - állapította meg a pinty. - Rágondolni is rossz, mi lesz tavasszal, amikor kikelnek a fiókáink. Ők nem tudnak olyan gyorsan repülni, mint mi.
Másnap, karácsony reggelén dermesztő hideg volt. A feketerigó dideregve ült egy kopasz faágon. Egyszer csak felkiálltott: - Nézzétek a póznát!
A madarak mind odagyűltek. Kíváncsian nézték, mi történt.
Egy négyszögletes asztalka állt a pózna tetején, felette pedig tető. Az asztallapon mintha valami ennivalóféle lett volna.
Először a vörösbegy merészkedett a közelébe.
- Gyertek ti is! Gyertek ide! - füttyentett a többieknek. - Ez itt mind eleség.
A madáretetőben - mert az a fedeles kis asztal madáretető volt -, gazdag lakoma várta őket. Volt ott szalonnabőr, dió, száraz kenyér és egy tál napraforgó is. Az etető szélén különféle csemegék lógtak: két kis hálóban amerikai mogyoró és még egy fél kókuszdió is.
- Ez a mi karácsonyi ajándékunk - csiripelte a veréb.
- Ide még a macska sem tud felmászni - szólt megkönnyebbülten a pinty.
A vörösbegy a háziak ablakára szállt, és hálásan dalolta: “Köszönjük! Köszönjük! Boldog ünnepeket!”.

2010. december 17., péntek

gondolatok....... december

Ilyenkor decemberben jobban vágyik a lelkünk a szeretetre, a békére, a megértésre, a megújulásra.

Ilyenkor decemberben jobban fáj a múló idő, s benne mindaz a jó, amit elmulasztottunk megtenni, s mindaz a rossz, amelyet elkövettünk.

a fagyöngy

 
Mi is a fagyöngy? Egy különleges varázskellék, vagy nagy hatalommal bíró növény? Már a kelták is tisztelték csodálatos tulajdonságait, s az évszázadok során egyre szélesebb körben ismerté vált. Tumorellenes hatású, vérnyomáscsökkentő szer, mindamellett a régi idők egyik varázsnövénye.
De mégis, az utóbbi néhány évben inkább az amerikai filmek díszleteként ismerhettük meg. És persze ki ne emlékezne a filmek legfontosabb jelenetére, amikor a főhős a fagyöngy alatt megcsókolja álmai asszonyát. De mitől is olyan különleges ez a csók? Egy angolszász hagyomány szerint aki fagyöngy alatt ad csókot kedvesének, annak szerelme örökké tart.
Egy skandináv legenda szerint Frigg adta ezt a csodálatos lehetőséget a pároknak. Loke rengeteg bosszúságot okozott az Isteneknek, ám valahogy mindig megúszta a dolgot. Amikor Friggnek, a házasság istennőjének, és Odennak, minden istenek atyjának gyermeke született, jelzést kaptak, hogy valaki megpróbál majd az ifjú Balder életére törni. Anyja mindennél jobban féltette, így minden élőlényből, és élettelen tárgyból kicsikarta az ígéretet, hogy nem bántják gyermekét.
Az ártalmatlannak tűnő fagyöngyről azonban megfeledkezett. Loke rájött a hibára, s maga mellé állította a növényt. Egy délután, az istenek unaloműzésként gerelyt dobáltak, s a sérthetetlen Balder volt a célpont. Amikor Hod került sorra, Loke egy fagyöngyből készített dárdát nyomott a kezébe. A dárda áthatolt Balder testén, s megölte őt. Az istenek megengedték, hogy Frigg azt tegyen a fagyönggyel, amit szeretne.
Miközben Frigg könnye ráhullott a növényre, valaki csókot lehelt arcára, s apró, fehér bogyókká váltak a könnyek. Ekkor Frigg azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne árthasson senkinek; aki alá áll, kapjon lehetőséget a szeretetre és a megbocsátásra.
Azóta is karácsonykor fagyöngy lóg minden ajtó felett.
(Forrás:  net)


Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei.....

2010. december 16., csütörtök

Boldog Karácsonyt.....

Click HERE for your Christmas card


Építsd fel a hóembert.  először a nagy hógolyóra katt.          a többi megy magától----  

Karácsonykor....... az ünnep ételei

 

Halászlé   Pulyka...
      Töltött káposzta...





December 24......

Számos hiedelmet vonz maga köré. Ezek többnyire még a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza, vagyis a téli napfordulóval kapcsolatos mágikus eljárások, de mára már keveredtek az ünnep keresztény  elemeivel. Ezen a napon tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni, mindenki csak a ház körül dolgozott. Tilos volt kölcsönadni és kölcsönkérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Ugyanígy nem volt tanácsos varrni, foltozni, nehogy hályog legyen a gazdasszony szemén. A jó szaporulatot segítette, ha lencsét főztek a jószágnak, vagy ha megveregették őket. Ha az állatok ezen a napon bal oldalukon feküdtek, hosszú, hideg télre lehetett számítani. Ha karácsony “böjtjén” kukorékol a kakas, számítani lehetett arra, hogy valaki meghal a házból. “Szerencsés” volt, aki éppen karácsonykor halt meg, mert akkor bűnbocsánatot nyert.
Az esti vacsoránál mindennek meg volt a maga előírása és jelentése. Például jelentősége volt a szépen hímzett karácsonyi abrosznak is, amelyet kizárólag erre az alkalomra használtak. Az ünnep fontos kelléke volt az asztalon a kenyér, s valahol a kalács. Jelentősége volt annak is, hogy az asztalra kerülő kenyér egész legyen, hogy a teljes esztendőre bőven legyen. Az asztal alá szénát, szalmát tettek, hogy a gazda majd azt tegye az állatok alá, ezáltal biztosítva egészségüket a következő esztendőre. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. A palócoknál például egy almát annyi felé vágtak, ahányan voltak a családban, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. A karácsonyi dióevés széles e hazában elterjedt szokás volt. Az egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett. Szokás volt a diódobálás. Jelentősége, jelentése tájanként különbözött. Nyitragerencséren ezt mondták:

“Édes angyalkáim megajándékoztatok erővel, egészséggel, én megajándékozlak egy-egy dióval.”

Népszerű karácsonyi szokás volt magyar nyelvterületen a kántálás és a betlehemezés. Amikor 24-én az ifjak kántálni mentek, az annyit jelentett, hogy körbejárták a falut, köszöntőket mondva, s énekelve. Mind-ezért általában jutalmat kértek és kaptak. Ilyen számunkra is jól ismert kántáló ének a Csordapásztorok vagy a Betlehem, betlehem a te határidba kezdetű.
Barcaság falvaiban szokás volt, hogy négy-öt kisfiúból álló csoport felkeresse a rokonokat, szomszédokat, a szülők jóbarátait, s az ajtó előtt köszöntőt énekeljen. Az alábbi éneket a gyűjtők már cigányoktól hallották, akik azonban ezt régebben a csángóktól tanulhatták:

Felkelék, felkelék szép piros hajnalba,
Nyilván látom, nyilván menyország kapuja.

Azon emelkedik egy kerek dombocska,
Azon nevelkedik egy édes almafa.

Édes az almája, cukros a levele,
Hogyne sírnék, rínék, hogy kapjak belőle.

Az ének elhangzása után általában valamilyen tréfás, ajándékkérő köszöntőt mondtak:

A nagy óriásnál
Kilenc évet laktam,
A Vörös tengerbe
Nagy halakat láttam.
Láttam, az erdőből
Kifutott egy róka,
Olyan vót a farka,
Mint egy májoshurka.

A vers után a gazda a gyermekeket házba hívta, vagy a küszöbön osztotta szét az előkészített diót, almát, kalácsot.

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok,
Megtöröm a diót,
Csak sokat aggyatok !

BetlehemezésA betlehemezés nagyobb előkészületet igénylő dramatikus játék. Több tájanként változó elemből áll, amelyek külön-külön is megállják a helyüket. Ilyen a bábtáncoltató betlehemezés, a szálláskeresés, vagy a Heródes-játék.

... Jóreggelt bölcs kovács!
Mért nem attál szállást ?
Mért nem attál Szűzanyánknak
Éjszakára szállást ?

Ha én tuttam volna
Hogy te vagy Mária,
Aranyból is, ezüstből is
Szállást attam volna.
Én pediglen hideg földre
Lefeküttem volna. ...

Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagy-mával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.

Mikor az Úr Jézus világra született,
Először is mihozzánk hasonló gyerek lett,
Mint mennyei mester tanított sok jóra,
Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya.

Hozzták a pásztorok sajtot, báránykákot,
Mi is azonképpen horgyuk az ostyákot
Szálljon erre a házra
Isten áldása.

Az éjféli misére általában együtt ment a család. Ekkor kellett magukkal vigyék Luca óta készített széket, vagy inget. Ugyancsak e napon kellett megnézni, vajon kivirágzott-e a Borbála-ág. A karácsony éjféli időjárásból jósoltak a követ-kező évi termésre. Jászdózsán például úgy tartották, ha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz. Legkedvesebb azaz elképzelés, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok és kibeszélik a gazdájukat.

Karácsony a középkorban

A 14-15. századi emberekre a mély vallásosság jellemző, életüket az egyház szigorú normák, keretek között szabályozta. Vallásosságuk leginkább az ünnepek alkalmával nyilvánult meg.

A középkor egyik fontos ünnepe volt a karácsony, melynek időpontja egybeesett a téli napfordulóval. A 4. századig nem volt fix dátuma az ünnepnek, majd I. Gyula pápa (337-352) határozta meg karácsony napjának december 25-ét.

A mai karácsonyi ünnepektől eltérően a középkorban hosszabb ideig tartott az ünneplés, a karácsony egyfajta lezárása volt az évnek. Mivel a munka ilyenkor szünetelt, ezért a családi ünnepek és a pihenés hónapjai ezek. Az egyház az ünnepnapokon tiltotta a munkát, persze ez alól mindig akadtak kivételek. Karácsony este együtt üldögélt a család a tűz mellett, majd együtt indultak a templomba.

A karácsony előtti időszak, advent a böjt időszaka, amiben bizonyos ételek fogyasztása tilos volt (pl tojás, hús). Ez volt a bűnbánás időszaka, amikor az emberek a túlvilági dolgokra koncentráltak, misékre jártak, elmélyültek vallásukban. Emiatt is várták annyira a karácsonyi ünneplést, a bőséges lakomákat. Az advent kezdetét éjféli harangozás jelezte. A keresztények kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek meg, illetve az egyházban nem is volt kötelező az advent ünneplése. A 7. században Nagy Szent Gergely pápa rendelte el a négy adventi vasárnap megtartását, illetve majd csak V. Pius pápa tette kötelezővé az advent ünneplését 1570-ben.

Karácsony második napja az adakozás napja, amikor az előljárók (a király, a nemesek, kézművesek és kereskedők) pénzt adományoztak a szolgálóiknak, inasaiknak kifejezve ezzel bőkezűségüket. Az ünneplés és lakomázás után a karácsonyi ünnepkör egészen Vízkeresztig folytatódott.  A vízkereszt, vagy háromkirályok napja különlegesebb és vidámabb ünnep volt. A távolról érkezett három király jobban megragadta az emberek képzeletét. Vízkeresztkor csoportok járták körbe a várost és eljátszották a királyok érkezését.

2010. december 14., kedd

a karácsonyi bejgli

A bejgli története:
A hungaricumnak számítható bejgli, tipikus magyar karácsonyi sütemény. Mely főként diós és mákos ízesítésben készül. A karácsonyi beigli paraszti hagyomány. A diót rontás ellen fogyasztották, a mák pedig a bőséget jelentette. Hazánkban a 19. század második felében terjedt el és kezdetben kizárólag a családi ünnepek süteménye volt.

A szívekben legyen Karácsony...

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY


/Szilágyi Domonkos/

2010. december 13., hétfő

December 13.... Luca napja...

Keresztény hagyományBár a tizenhármas szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban, hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta őt, a fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától, így kerülhetett ő erre a dátumra a naptárban.Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV.  században. Nemesi családból származó, előkelő lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta őt az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tőle, soha ne adják férjhez, mert ő Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott vőlegénye, és ezzel megkezdődött megpróbáltatásainak sorozata - bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók védőszentjévé Népi hiedelmekKevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez  társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.TilalmakAki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott - magától Lucától. Ezen a napon ugyanis tilos volt szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig. IdőjóslásSok hiedelem kapcsolódott az időjáráshoz is, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követő12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is. A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat.Természetesen ezt a boszorkányok is tudták, és bosszút forraltak az emberek ellen az év legrövidebb, legsötétebb napján. Az emberek pedig hittek a mágiában és a bűbájos varázslatokban, ezért a 13-át megelőző estén bebiztosították magukat a rontás ellen: minden ajtót és ablakot bezártak, fokhagymát dugtak a kulcslyukba, keresztbe tették a seprűt az ajtóban, és remélték, megússzák a boszorkányok bosszúállását.
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
 
A lucázás hagyományát egyes vidékeken még ma is tartják, hiszen a szokások generációról generációra öröklődnek a családok között.- A kertekbe bábut állítanak, mely csúnya álarcot visel, lepelszerű ruhájában, fokhagymafűzérrel a nyakában, láncos bottal a kezében különösen rémisztően hat. Pontosan ezt a célt szolgálja, hiszen segítségével a ház népe a gonosz szellemeket és az ártó boszorkákat kívánja elűzni. - A falu fiai házról házra járnak, egyikük kezében egy tyúkkal, amely szerencsét hoz, ha megsimogatják, mivel sok-sok tojásával a termékenységet szimbolizálja. Természetesen semmit sem kapunk ingyen, a simogatásért fizetni kell: pénzzel, gyümölcsökkel, süteménnyel. Akik nem készülnek a legények fogadására, könnyen átkot kaphatnak a nyakukba, ami ezen a napon különösen veszélyes. Így az egész falu részt vesz a Lucázásban, ha tetszik, ha nem.

- A szerelmi jóslások máig a lányok egyik legkedveltebb Luca-napi szórakozása. A pogácsákban, aprósüteményekben, gombócokban fiúneveket rejtenek el apró papírokra írva, s szívrepesve várják, vajon mit hozhat a jövő, és ki lesz a nagy ő?