"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. március 31., vasárnap

A magyar néptánc





Nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincse a magyar néptánc. Népi táncaink eredete az ősi korba nyúlik vissza, amikor a tánc szertartások része volt. A ma is élő táncok sajátos mozgásformái, az átmenet nélküli, szakított mozgásváltozatok, a hangulatban, az erőben bővelkedő férfitáncok, valamint az a sajátság, hogy a magyar tánc főleg férfitánc, arra engednek következtetni, hogy az első magyar táncok harci táncok voltak. Erre utal a játékos táncok alakzata is, amelyeket, túlnyomórészt körben járnak. Ennek az lehetett a magyarázata, hogy a táncoknak tűz lehetett a középpontjuk. A harcos múlt emlékét ma is őrzik a ma élő botos táncok sokasága. Az a megszállottság, amely a magyart jellemzi tánc közben, a múltban sok téves ítéletre adott okot. A XII. században az ördög mesterségének tartották a magyar táncot, ezért üldözték is. Ennek az lett a következménye, hogy a későbbi fölszabadulás a csendes, higgadt idegen táncoknak nyitott utat. Nincs olyan forrásunk, amely bizonyítékokra tudna hivatkozni a magyar tánc régmúlt formáit illetően. A tánc sokszínű, rengeteg változatban él, s ezeket rendszerbe foglalni szinte lehetetlen. A tánc tudománya apáról fiúra szállt, s a tánc fennmaradása az utód képességétől függött. Ha a magyar tánckészség nem öröklődött volna, táncvilágunk talán nyomtalanul eltűnt volna. Egy biztos támasza van a magyar tánckutatóknak: a magyar lélek. Egyforma formákat több nép is teremthet, de ami sajátos, az a kivétel. A mi népünkre jellemző sajátságokat feltüntető kisebb-nagyobb változatok adják a magyar vonást. A magyarság meg tudott őrizni valamit abból a táncművészetből, amelyet Ázsiából hozott és merőben különbözik Európa minden más táncművészetétől; sajátosan magyar. Az alkalomhoz kötött táncok a magyar néptánckincs egyik funkcionális csoportját képezik. Szélesebb értelemben ide tartoznak mindazok a táncok, amelyek az ünnepi szokás keretében fordulnak elő és más szokáselemekkel együtt az ünnep céljának kifejezői.  
62 évvel ezelőtt ezen a napon  alapították meg a Magyar Állami Népi Együttest.

Ezen a napon történt - Eiffel-torony

 1889. március 31: Elkészült az Eiffel-torony.

Párizs jelképe, az Eiffel-torony Gustave Eiffel-ről (1832-1923), az építőről kapta nevét, akinek mellszobra ma is látható az északi pillér tövében.

 Az építmény a francia forradalom centenáriumára rendezett világkiállításra készült. 700 terv közül fogata el a zsüri 1886. június 12-én Eiffel mérnök művét, az építkezés 1887. január 26-án kezdődött, majd tiszteletreméltó gyorsasággal, 2 év, 2 hónap és 2 nap alatt fel is épült az torony.

 Megépültekor a világ legmagasabb építménye volt, és az is maradt 1929-ig, a New York-i Chrysler Building elkészültéig. Jelenleg a később felszerelt TV antennákkal együtt 326 méter és 75 centiméter magas. 15 000 különböző fémdarabját 2,5 millió kézzel formázott csavar tartja össze, melyek közül egyetlen egyet sem kellett újraformázni, annyira pontos munkát végeztek.

 

Húsvét vasárnap

 Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli.

 Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.



 
Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket. A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Tavaszi óraátállítás

Az óraátállítás 1916-os bevezetését gazdasági és biológiai okok indokolták.

Az Európai Unióban 2006 óta egységes időpontban történik, fenntartásának okaként pedig az a törekvés szolgál,hogy a világos órák minél inkább egybeessenek a emberek átlagos ébrenléti idejével, ami reggel 7 óra és este 10 óra közé tehető.

Tavasszal az órát egy órával előre állítják. Ez azt jelenti, hogy ha óraátállítás előtt és után is hét órakor kelünk fel az óra szerint, valójában egy órával korábban (hat órakor) kelünk, mint előző nap. A melatonintermelés ilyenkor még nem áll át, a glükokortikoidszint még alacsony. A vércukorszint még az alvási időnek megfelelő. Vagyis hiányzik a kimaradt egy óra alvás. Fáradtak, dekoncentráltak, levertek vagyunk.
Ezzel szemben este nagyon is fittnek és ébernek érezzük magunkat, mert belső óránk jól tudja, hogy valójában tíz óra van, mikor az óramutató már 11-et mutat.

        2013.március:


2013. március 30., szombat

Nagypéneki, nagyszombati szokások

Nagypéntekhez babonás félelmek kötődnek a paraszti életben. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak.
A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, az védett a betegségek ellen. Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.

Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok. 


Az új tűz ünnepe
Nagyszombat estéjén a templomban a pap megszenteli az új tüzet (amelyet régen csiholtak). A Krisztust jelképező húsvéti gyertyát az új tűzről gyújtja meg. Utána megszólalnak a harangok, jelezve: Krisztus feltámadott. Valaha a szertartáson részt vevők a szentelt parazsat hazavitték (újabban a Krisztust jelképező szent gyertyáról meggyújtott gyertyájukat viszik), és az előző este eloltott tüzet vele gyújtották meg. A szentelt tűz védelmet adott a rossz idő, szerencsétlenség és tűzvész ellen, s a szántóföldre is kivitték.
A pap a tűzszentelés után a vizet is megszenteli. A hívek ebből is visznek haza. Valaha megszentelték vele a házat és az istállót, hogy minden gonosz erőt távol tartsanak.


Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is. Jellegzetes szokás még a feltámadási körmenet szombat estéjén.

 

Nagyszombat







Nagyszombaton az Egyház Krisztus sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik.
A Húsvéti vigília:

A vigília szertartása visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy lényegi része: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (Eucharisztia).
A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a frank birodalomban már a 8. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. században vett át. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A húsvéti gyertyához kapcsolódó ősi szertartást ugyancsak a gall liturgia bővítette ki (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az ősegyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása.

A húsvéti vigília szertartása az évszázadok folyamán először nagyszombat délutánjára, majd nagyszombat reggelére került. XII. Piusz pápa 1955-ben helyezte vissza ismét a szombat esti, illetve az éjszakai órákra.

A húsvéti szent vigíliát követően az 5. századtól húsvét hajnalán volt még egy szentmise, a húsvéti ünnepi mise. A szentlecke után a 11. században vezették be a sequentiát, amelyben a feltámadt, győztes Krisztus dicsérete hangzik el, Mária Magdolna tanúságtételével, amely ma is szerepel a misében.

/forrás: Keresztény Magyarország/

2013. március 29., péntek

Egy napra teljesen megfagyott a Niagara vízesés, 1848. március 29-én.

A víz egyik talán legszebb megjelenési formája a vízesés, és járjunk bárhol a világban, szépségük, erejük megmutatja, mire képes a természet.

A víz bárhol ered, utat talál magának, ha ehhez több száz métert kell zuhannia vagy sziklákat kell átvágnia, megteszi. Az emberek is ilyenek, talán ezért vonzódunk annyira a vizekhez, melyekből az élet ered.

A vízesések kialakulása legtöbbször abból következik, hogy a völgyet egy kemény kőzetből álló réteg keresztezi, a folyó a gát fölött és alatt lévő puhább kőzeteket fogja gyorsabban lekoptatni. Idővel a folyó esésgörbéje szabályos alakot vesz fel, amely a forráshoz közel meredek, a torkolathoz közeledve pedig ellaposodik. A vízesések megszakítják ezt a görbét. Jelenlétükből az erózió mértékének fokára lehet következtetni. A folyómeder egyenetlenné válik, zúgók jönnek létre. Ha az alul lévő, gyorsabban pusztuló kőzet nagyon hamar erodálódik, vízesés alakul ki.

A zuhatag kifejezés akkor használatos, ha nagy mennyiségű víz ömlik a mélybe. A kisebb, kevésbé meredek lépcsősen elhelyezkedő vízeséseket kaszkádnak nevezik. Ez utóbbi kifejezést arra is alkalmazzák, amikor a lefelé bukdácsoló víztömeg folyamatosan érintkezik a folyóággyal. A folyók enyhébb lejtésű, de örvénylő és fehéren habzó szakaszait zúgónak nevezik.
Vannak esetek, amikor az alap kőzet a folyót keresztezve megreped vagy lesüllyed, de az is megtörténhet, hogy a folyó egy sziklafal tetejéből ered és vízesésként kezdi vándorlását a tengerekig. Sokféle feltétel vezethet vízesés kialakulásához, melyek közül a különböző kőzettípusok találkozása a leggyakoribb. A folyó sokféle kőzethatárt keresztez, és ha egy ellenállóbbról a puhábbra érkezik, nagy valószínűséggel bevágódik a puhább kőzetbe, megnövelve ezáltal az esését, a két különböző kőzet határán. Mindez kiegészülhet azzal, ha valamilyen kemény kőzet képez akadályt a mederben. A nílusi zuhatagok sorozata úgy jött létre, hogy a folyó lekoptatta a medrét egészen a kristályos alapkőzetig. Más vízesések kialakulásában inkább a táj szerkezete és alakja játszott szerepet. Nem csak az erózió és a földtani felépítés a vízesések kialakító tényezői. Egy törés menti tektonikai mozgások kemény és puhább rétegeket rendelhetnek egymás mellé. A tengerszint csökkenése elősegíti a bevágódást és a folyó felső szakaszának hátrálását. Az erózióbázis megváltozása tehát vízesések születéséhez vezethet. Sok ilyen képződmény a jégkorszak során keletkezett, amikor a gleccser által túlmélyített völgybe, az olvadás után a becsatlakozó oldalvölgyek folyóvizei magasabban maradtak. Egy ilyen függővölgyből zúdul alá a Yosemite vízesésé (436 m) Kaliforniában. A mélyben rejtőző karsztvízkincs rengeteg helyen tört fel a felszínre. Az időszakos források vízhozama jelentős mértékben függ a lehullott csapadék mennyiségétől. A vízben oldott mésztartalom a karsztos üregekben kicsapódva cseppköveket hoz létre. A forrásokon keresztül felszínre jutó, és ott tovaáramló vízből mésztufa válik ki, és az így keletkezett gátakon átbukva halad tovább.

A folyó életében a vízesés csak időszakos jelenség, amely idővel elkopik. Az erózió gyorsasága az adott vízesésé magasságától, a vízmennyiségtől, a kőzetszerkezettől és egyéb tényezőktől függ. Bizonyos esetekben a vízesés helyzete felfelé vándorol a hátráló erózió hatására, máskor pedig lefelé mozog, ha a bevágó erózió egy egész folyószakaszt legyalul. Az idők során minden vízesés ugyanarra a sorsra jut, a folyó eliminálja őket. A víz energiája arra törekszik, hogy a kialakítsa a viszonylag egyenletes, felfelé konkáv hosszanti folyószelvényt. A vízesés lábánál a kőzettörmelék hiányában is hatalmas energia szabadul fel, amely elegendő az erózióhoz. A magas és nagy vízhozamú vízesések jellemző kísérő képződményei az üstök és bukómedencék. Ezek mélysége bizonyos esetekben elérheti a vízesés magasságát is. Végső soron a szikla leomlásához, ezáltal a vízesés hátrálásához vezetnek.

A világ legismertebb és legnépszerűbb vízesése a Kanada és az Egyesült Államok határán elhelyezkedő Niagara- vízesés. Az őslakosok nyelvén „mennydörgő robaj” névre keresztelt vízesés, mintegy 12.000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak idején keletkezett. A kanadai oldalon lévő Patkó-zuhatagot és az amerikai oldalon lezúduló Amerikai-zuhatagot a Kecske-sziget választja el. Az öt nagy tóból négy (Superior, Michigan, Huron, Erie) a Niagara folyóba torkollik, mielőtt az Ontario tóba ömlene. Hatalmas vízhozamával, ami akár percenként 168.000 köbméter is lehet, a világ vízellátásának egyötödét teszi ki.

A Horvátországban fekvő, hegyekkel körbezárt Plitvicei Nemzeti Park vízesései környezeti szépségükkel ejtik rabul a turistákat. Talán joggal nevezhetjük Európa egyik legszebb természeti látványosságának. Az önmagában is lenyűgöző szépségű 16 zöldes-kékes színű tavat 92 kisebb-nagyobb zuhatag köti össze. A legnagyobb vízesés a 77 méter magas Veliki Slapot.


Bár hazánk nem a hatalmas méreteket öltő zuhatagokról híres, azért itthon is akadnak csodaszép, különleges vízesések.
Híres vízesések a Szalajka-patak Fátyol-vízesése, valamint a Szinva-patak vízesése által épített forrásmészkő-domb.

A Szalajka-völgy kincse: Fátyol-vízesés
Hazánk egyik legkiemelkedőbb természeti képződményét, a Fátyolvízesést az Egertől 30 kilométerre fekvő Szilvásváradon. a Szalajka völgyben csodálhato meg. A vízesést a tőle mintegy ötszáz méterrel feljebb felszínre törő Szalajka-forrás, a Bükk egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása táplálja. A vízesés jellegzetes lépcsőformáját a természet alkotta: a földtörténeti korok folyamán a Szalajka-völgy összeszűkülő részén a forrásból induló patak vizéből kicsapódott a kalcium-karbonát, mésztufa-gátakat képezve ezzel. Ezek a kis teraszok alkotják a csodálatos természeti forma 18 lépcsőfokát, melyek összesen 17 méteren húzódnak. A vízesés nevét a csipkemintázatra emlékeztető mésztufa, illetve a mésztufa-gátak által megtört, fátyolosan lezúduló víztömeg ihlette.


Miskolc gyöngyszeme: Lillafüred vízesése.
A Miskolchoz tartozó Lillafiired vízesése az országban a legnagyobbnak számít, nem kevesebb mint húsz méter magasról zúdul alá. A Szinva-patak táplálja, ám kialakulása nem a természet, hanem emberi kezek munkájának gyümölcse. Lillafüred vízesésének története a Mátyás korabeli vadászkastélyt idéző, neoreneszánsz Palota Szálló 1927 és 1930 közötti megépítéséhez fűződik. Az építkezés során ugyanis kialakítottak egy függőkertet a meredek lejtő megerősítésére, melyre a szállodát tervezték. itt torkollott korábban a Szinva-patak közvetlenül a gyönyörű Hámori-tóba, ám a függőkert különleges, teraszos sétányrendszerével együtt a vízesést is kialakították, emelve vele a táj szépségét.

A Mátra szívében: Ilona-völgyi vízesés

Magyarország legnagyobb természetes zuhataga a Mátrában, Parádfürdőtől öt kilométerre található. Az Ilona-völgyi vízesés a Tőkés-kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patakból alakult ki. A vízesés a Marhád és a Cserepes-tető meredek szikláinak V-alakú találkozásánál zúdul a mélybe. A tíz méter magas zuhatag minden évszakban lenyűgöző látványt nyújt, de főleg esős időben gyönyörű, amikor a szokásosnál nagyobb víztömeg omlik alá. Télen pedig a lillafüredihez hasonlóan befagy.

Nagypéntek

 


„Ó, mennyire megváltozna a világ, ha mindannyiunk arcán felragyogna az övéiről gondoskodó, másokkal szeretettel törődő, szép isteni tulajdonság!"

A húsvét üzenete kétezer év óta változatlan.
A halál nem az utolsó szó az ember életében sem, ez pedig az életünk dolgainak, eseményeinek, tetteinek egy egészen más programot ad, egy másik távlatot ad. Más a felelősségünk is, és sokkal inkább gondolnunk kell, már itt a földön is, a halálunk után bekövetkező jövőre, akár a következő nemzedékek életlehetőségeire, még a környezetünkre, a teremtett világ megóvására is” /Erdő Péter esztergom–budapesti főegyházmegye érseke/


Jézus az emberi élet lényegére utal, amikor így tanít: „Ha a búzaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” Ez nem az Istentől ajándékba kapott élet szépségeinek, örömeinek semmibevétele, hanem inkább olyan életszemléletre akar elvezetni, ami túlmutat az „én” örömein.
Szent Ferenc télvíz idején silány öltözetben, fázva, dideregve ment az úton. Valaki gúnyolódva kérdezte: „Nem adnál egy csöpp verejtéket, jól megfizetném?” Ferenc így válaszolt: „Nem adhatok, mert el van adva az utolsó cseppig.”
A belénk rögzült szokások, szabályok, és a „józan logika” mást kínálnak. Állandóan keressük életünk új lehetőségeit, s az életminőség jobbításáért fáradozunk. A Biblia azt ajánlja, hogy jobban figyeljünk Krisztusra, s megszabadulunk a dolgok varázsától, amelyekhez oly makacsul ragaszkodunk. Ne feledjük, csak az nem lesz az elmúlás martaléka, amivel jót tettünk, amit jóra fordítottunk. Minden egyéb, az összes többi, kimorzsolódik ujjaink között
./Kozma Imre atya/ 

Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Tőlük vette át a római katolikus egyház a Krisztus szenvedései útvonalának bejárását, a kálváriát vagy keresztutat, valamint a háromórás liturgiát, amit nagypéntek napján déltől, délután 3 óráig tartanak. Az anglikánok ugyancsak háromórás istentiszteleten vesznek részt. A keleti ortodoxok már nagycsütörtök este elvégzik Krisztus sírbatételének szertartását. Az evangélikusok felolvassák Jézus szenvedéseinek és halálának evangéliumi történetét. A reformátusoknál szigorú bűnbánó nap, számos gyülekezetben kiosztják az úrvacsorát. Sokfelé közös ökumenikus istentiszteletet végeznek a keresztény egyház egységének, összefogásának kifejezésére, s a közép-európai országokban szokás a szent sír elkészítése.

Nagypénteken a gyertyák és virágok nélküli templomokban nem tartanak misét, mert úgy vélik, ezen a napon a legfőbb pap, maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A pap, a vértanúság színében, piros öltözékben végzi a szertartást. Mind a papok, mind segítőik teljes csendben vonulnak be a templomba, s a lecsupaszított oltár előtt letérdelve arcra borulnak. Ezután felolvassák János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét, a haláláról szóló részt, a passiót. A körmenetbe hozott kereszt előtt a hívok kifejezik Krisztus iránti imádatukat és hálájukat. Ezt követi az áldozás, a nagycsütörtökön megszentelt ostyával, vagyis Isten testével. A liturgiát könyörgéssel fejezik be, áldásosztás és elbocsátás ezúttal nincs.

A böjtölés az ókor óta világszerte ismert, elsősorban vallási elhívatottságból böjtöltek vallásalapítók és híveik, s böjtölnek ma is az elkötelezettek, papok, papnők, beavatásra várók. Arra vonatkozóan, hogy ezen a napon a keresztények a bűnbánat mellett böjtöltek is, először a 2. századból találtak utalásokat, a szigorú böjttel kapcsolatos szokások azonban csak a katolikusokra vonatkoztak. Hosszú időn keresztül a keresztények, különösen a római katolikusok és a keleti keresztények, egy-egy negyven napos böjtöt tartottak, a nagyböjt tavaszi bűnbánati időszakában és a karácsony előtti bűnbánat, az advent idején. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta azonban már csak a hamvazószerda és a nagypéntek a kötelező böjtnap. A protestánsoknál a böjt nincs egységesen szabályozva, a hívok lelkiismeretére bízzák a betartását. A „szent negyven napja” néven ismert nagyböjt a húsvét ünnepére való felkészülés – hamvazószerdától nagycsütörtökig tartó – ideje.

2013. március 28., csütörtök

Az utolsó vacsora


Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat

A katolikusok húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik. A keresztény hívők ekkor emlékeznek a megváltásra. A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök nevezték először szent hétnek ezt az időszakot, igaz eredetileg csak két szent napra, a péntekre és szombatra gondoltak. A niceai zsinat (325) előtt a keresztény egyház a húsvétot, a szombatról vasárnapra virradó éjszakán tartotta meg. A 4. század végére azonban az ünnepi megemlékezések már egymástól elkülönítve, a hét más-más napjára is kiterjedtek. Nagycsütörtökön Jézus Krisztus utolsó vacsorájára, nagypénteken Krisztus szenvedésére és halálára, nagyszombaton sírbatételére, húsvét vasárnapján pedig feltámadására emlékeznek.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. A keresztény hagyományban Jézus a Getsemáne-kertben e napon vett búcsút tanítványaitól, majd felkészült az áldozatra. Tanítványait ekkor hívta meg a (feltehetően) Széder esti vacsorára (ez lett az utolsó vacsora), amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére rendezett. Hogy szeretetét kimutassa, megmosta tanítványai lábát. Ennek emlékére, Krisztus példáját követve honosodott meg a lábmosás szertartása, amikor a főpapok – pápa, püspökök, apátok – jelképesen megmossák 12 szegény ember lábát. Angliában ilyenkor a brit uralkodó mindig más-más templomban oszt alamizsnát a rászorultaknak.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség, vagyis az Eucharisztia alapításának ünnepe. Ilyenkor minden templomban csak egy misét tartanak, az esti órákban. A pap fehér ruhában celebrálja, e színnel utal az ünneplésre, az örvendezésre. Ilyenkor a feszületeket takaró lila lepleket is fehérekkel váltják fel. Az orgona hangjára felcsendül a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű himnusz, s közben megkondulnak a harangok, megszólalnak a csengők, hogy utána nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Ahogy mondják, a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A prédikációt a már említett lábmosás követi.

A szentmise befejeztével, csendben, mellőzve minden ceremóniát, megtörténik az ún. oltárfosztás, aminek során a templom oltáráról leveszik a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartással jelképezik, hogy Jézust megfosztották ruháitól, de egyben utalnak a gyászra is. A középkor folyamán számos szerzetesrendben megszokott volt az oltármosás. Miután eltávolítottak mindent az oltárról, megmosták, megkenték, letörölgették. A Krisztus oldalából kifolyt vérre és vízre emlékeztetve, az oltárokat borral és vízzel mosták meg. Az oltármosás miatt sok helyen e napot tiszta csütörtöknek is hívják. E foglalatosságokat minden évben egyszer végzik el, emlékezve az oltáriszentség megalapítására, az oltár szeretetére és tiszteletére. Ugyanis az oltárt elsősorban Jézus testének megtestesítőjeként tartják számon, az oltár megfosztása a gyász jele, annak megmosása, megkenése pedig azt kívánja kifejezni, hogy Jézus halála nemcsak halál, hanem szentség,  „benne van a mi üdvösségünk és feltámadásunk”.

A templomokkal ellentétben, a székesegyházakban délelőtt tartanak misét. Ezen az adott egyházmegye valamennyi papjának kötelező részt venni, ahol megújítják, megerősítik papi fogadalmukat. Ekkor végzik el a krizmaszentelést (balzsammal kevert faolaj). A püspök megszenteli és megáldja a következő évben használt szent olajokat – a keresztelendők olaját és a betegek olaját – valamint a krizmát. Megszentelik a nagypénteki áldozás ostyáit. Valamikor e napon fogadta vissza az egyház a megtért bűnösöket. Németországban e napot zöldcsütörtöknek nevezik, mert a bűnbánók zöld ágat kapnak, jelezve, hogy eleget tettek nagyböjti kötelezettségüknek.

Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Tőlük vette át a római katolikus egyház a Krisztus szenvedései útvonalának bejárását, a kálváriát vagy keresztutat, valamint a háromórás liturgiát, amit nagypéntek napján déltől, délután 3 óráig tartanak. Az anglikánok ugyancsak háromórás istentiszteleten vesznek részt. A keleti ortodoxok már nagycsütörtök este elvégzik Krisztus sírbatételének szertartását. Az evangélikusok felolvassák Jézus szenvedéseinek és halálának evangéliumi történetét. A reformátusoknál szigorú bűnbánó nap, számos gyülekezetben kiosztják az úrvacsorát. Sokfelé közös ökumenikus istentiszteletet végeznek a keresztény egyház egységének, összefogásának kifejezésére, s a közép-európai országokban szokás a szent sír elkészítése.

Nagypénteken a gyertyák és virágok nélküli templomokban nem tartanak misét, mert úgy vélik, ezen a napon a legfőbb pap, maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A pap, a vértanúság színében, piros öltözékben végzi a szertartást. Mind a papok, mind segítőik teljes csendben vonulnak be a templomba, s a lecsupaszított oltár előtt letérdelve arcra borulnak. Ezután felolvassák János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét, a haláláról szóló részt, a passiót. A körmenetbe hozott kereszt előtt a hívok kifejezik Krisztus iránti imádatukat és hálájukat. Ezt követi az áldozás, a nagycsütörtökön megszentelt ostyával, vagyis Isten testével. A liturgiát könyörgéssel fejezik be, áldásosztás és elbocsátás ezúttal nincs.

A böjtölés az ókor óta világszerte ismert, elsősorban vallási elhívatottságból böjtöltek vallásalapítók és híveik, s böjtölnek ma is az elkötelezettek, papok, papnők, beavatásra várók. Arra vonatkozóan, hogy ezen a napon a keresztények a bűnbánat mellett böjtöltek is, először a 2. századból találtak utalásokat, a szigorú böjttel kapcsolatos szokások azonban csak a katolikusokra vonatkoztak. Hosszú időn keresztül a keresztények, különösen a római katolikusok és a keleti keresztények, egy-egy negyven napos böjtöt tartottak, a nagyböjt tavaszi bűnbánati időszakában és a karácsony előtti bűnbánat, az advent idején. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta azonban már csak a hamvazószerda és a nagypéntek a kötelező böjtnap. A protestánsoknál a böjt nincs egységesen szabályozva, a hívok lelkiismeretére bízzák a betartását. A „szent negyven napja” néven ismert nagyböjt a húsvét ünnepére való felkészülés – hamvazószerdától nagycsütörtökig tartó – ideje.

A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”. A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. Ekkor ér véget a böjti időszak, a böjt örömteli befejezését követően sok keresztelési szertartást tartottak, azonban a nagyszombati istentisztelet egy időben nem volt része az egyházi liturgiának. A tűzszentelés, a templombavonulás, a húsvéti gyertyaszentelés, a keresztvízszentelés pedig már a későbbi idők jellemző szertartásai. Régen húsvét vigíliáján megkeresztelték a jelölteket, megáldották a keresztutakat és a szentelt vizet.

A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A misén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória. Ezt követi a keresztvízszentelés, majd az éjszakai virrasztó mise, a vigília is a feltámadást ünnepli. Noha a körmönet nem része a vigíliának, a mise végén a 11. század óta az esti órákban elindul a feltámadási körmönet. Ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadott Krisztus. 1955-tol a római katolikusok és a keleti ortodoxok húsvét előtt ismét virrasztanak.

Közismert szólás, hogy nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek. E hagyománynak költői, mondai hajtása is van. Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-temlomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Nagynehezen fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazánkba.

2013. március 26., kedd

Márciusi tél

Sándor, József, Benedek sajnos nem hozta meg a várva várt meleget.

Számos klímakutató az Északi-sarkvidék olvadásával hozza kapcsolatba az egész Európában harapós márciusi időjárást.
A Jeges-tenger jégtakarója történelmi minimumra csökkent 2012 szeptemberében. Az USA Nemzeti Hó- és Jégközpontja (NSIDC) hétfői adatai szerint az ilyenkor előfordult minimumhoz közelít a jégtakaró kiterjedése. Az olvadás miatt melegszik az óceán és fölötte a levegő is, ennek összhatásaként pedig megváltozik az egész északi félgömböt átfogó futószelek (jet stream) áramlása, amelyek kilenc kilométeres magasságban fújnak, általában 200-250 kilométer/órás sebességgel. Emiatt pedig az eddigieknél még messzebbre eljut a dél felé áramló sarkvidéki levegő - mondta Jennifer Francis, a Rutgers Tengerbiológiai Intézet kutatója a The Guardian brit napilapnak.
A jet stream közrejátszott a március 15-i hókáoszt okozó földközi-tengeri ciklon megerősödésében is az Országos Meteorológiai Szolgálat elemzése szerint. A futószél éppen március 14-én fújt 350 kilométer/órás sebességgel a Földközi-tenger nyugati medencéje fölött. A formálódó ciklon fokozta a szél sebességét, de a futószél is erősítette a ciklont, így aztán tartós hóvihar érte el Magyarországot.
Az olvadás miatt valószínűleg gyakoribbak lesznek az extrém időjárási események - erről Jennifer Francis és Stephen J. Vavrus már tavaly februárban közölt tanulmányt a Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban. A cikk megállapításaival Vlagyimir Petukov, a Potsdami Klímakutató Intézet munkatársa is egyetért, aki szintén arra az eredményre jutott, hogy az olvadás megváltoztatja a futószelek áramlását./origo/


Húsvéti dekoráció

41
3
Terítsünk ki egy asztalkendőt. Két szemben lévő sarkát tűrjük be, majd hajtsuk az egészet ketté. Helyezzünk el a közepében egy tojást, majd egy gombostűvel fogjuk össze az anyagot a tojás körül. A tojás fölött így két nyuszifülre emlékeztető kendővég lesz. Minden tányérban helyezzünk el egy-egy ilyen kedves díszt.

6

forrás: bien.h

Húsvét a nagyvilágban - Széder este



A széder szó rendet jelent. Nevezik még ezt az estét az őrködés, a megőrzés éjszakájának is (lél simurim).
"Őrködés éjszakája volt ez az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, ez az éjszaka az, mely az Örökkévalónak van szentelve, melyet meg kell őrizni Izrael összes gyermekeinek, nemzedékein át." ( 2Móz. 12, 42)

Az este levezetése a hágádából történik, mely külön erre az alkalomra megszerkesztett könyv, s lényegében ebben van az est forgatókönyve: mit, mikor, hogyan, miért kell csinálni. Ez alapján történik a hagyomány továbbadása, elbeszélése is: hogyan hozta ki népét az Örökkévaló a szolgaság földjéről.


 Az ünnepi asztalon a következők találhatók: 

-széder tál
-bor (a hálaadás jeleként)
-egy nagy és díszes serleg (Elijáhu/Illés serlege)
-egy tálka sós víz (a könnyek szimbóluma)
-három darab macesz(pászka)
-ünnepi gyertyák

A széder tálon a következők vannak:
-balra felül egy főtt tojás(bécá), mely jelképezi a Szentélyben bemutatott ünnepi áldozatot, ugyanakkor a gyász jele is, mivel már nem áll a Szentély...
A tojás emlékeztet még a mulandóságra, de az új kezdetre, az újjászületésre is.

-jobbra felül egy darab sült hús(zroá), mely a Szentélyben bemutatott bárányáldozat jelképe. Jelképezi még a kinyújtott kart is, mert: "...kivezetett Isten minket onnét kinyújtott kézzel és hatalmas karral..." (5Móz.26,8 )

-középen található a keserűfű(máror), mely általában torma

-ez alatt van a harószet, az alma, dió, bor fahéj keveréke, mely emlékeztet a vályogvetésre, a "malterre", mellyel őseink a szolgaság ideje alatt dolgoztak

-balra, a keserűfű alatt valamilyen zöldség(kárpász) van, mely lehet zeller, retek, főtt burgonya. Ez emlékeztet a tavaszra, az örök megújulásra.

-legalul ismét a keserűfű van(máror), mely az egyiptomi élet keserűségére emlékeztet.

Az est folyamán 4 pohár bort isznak, emlékezve arra, hogy az Örökkévaló megszabadított, megmentett, megváltott, népévé fogadott.

Húsvétvirág



Mivel húsvét táján kezd kihajtani, a nárciszt húsvétvirágnak vagy a feltámadás virágának is nevezik, s a keresztre feszítést ábrázoló képeken is látható. Lehet a bűn, az önzés és az önszeretet jelképe is.

Ovidius Metamorfózisaiban találjuk a romantikus történetet: Narcissus, a gyönyörűséges, de bátortalan ifjú visszautasította az érte epekedő nimfa, Ekho szerelmét. A nimfa bele is pusztult viszonzatlan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja - a visszhang - maradt meg. Aphrodité, a szépség és a szerelem szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei forrás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását - beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá változott. Ezt a virágot róla, nárcisznak nevezték el. Később az önimádatot, az önmaga szépségében, önerényeiben való tetszelgést nevezték el nárcizmusnak.

A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték; nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért.

A történelem során sok más nép is megkedvelte és sajátjának fogadta a nárciszt. Méltán, mert sok országban terjedt el. Csodaszép virága a havasi réteknek és legelőknek. Az angolszász népek egyik kedvenc virága, amely éppen úgy jellemzi számukra a tavaszt, akár a rózsák és az íriszek nyílása a nyár közeledtét vagy a krizantémok megjelenése az ősz idejét.


forrás: húsvét
/Bálint gazda/

2013. március 25., hétfő

Húsvét-szigeten is kapcsolódik hagyomány a tojáshoz

Húsvét-szigeten is kapcsolódik hagyomány a tojáshoz. Igaz, ott nem a nyuszi tojja, hanem a füstös csér, és nem locsolni kell érte, hanem átúszni a tengert.

A Húsvét-szigetet, amely a polinéz szigetvilágban, a Csendes-óceán nyugati felén található, sokan emlegetik többes számban – szigetekként, tévesen. Van ugyan a közelében néhány aprócska szigetecske, de azok inkább csak sziklaszirtnek nevezhetők, és csupán a vándormadarak fészkelőhelyéül szolgálnak, az őslakosok számára azonban annál nagyobb jelentőséggel bírtak.

A legenda szerint úgy a 16. század környékén alakult ki a madárember-kultusz: a legerősebb és legbátrabb férfiemberek versengtek egymással a jeles „madárember” címért. Igazi megmérettetés volt ez: át kellett úszni a kis szigetre, és megszerezni a visszatérő csérek legelső tojását. A győztest madárembernek nevezték, adományokkal illették, és egy évig megkülönböztetett tisztelet övezte. Azt nem tudni, az évnek melyik időszakára esett a verseny napja, és hogy a tojásoknak mi lett a sorsuk, esetleg befestették-e őket...

A Húsvét-sziget egyedülálló látnivalói az óriási kőszobrok, a maoik. Régészek a világ minden tájáról találgatják, hogyan volt képes sok száz évvel ezelőtt az a pár ezer emberből álló népcsoport arra, hogy kőszerszámokkal kifaragjon, aztán farönkök segítségével a helyére szállítson 10–15 méter magas, több tíz tonnás szobrokat. Több mint hatszáz moai „őrködik” körben a szigeten. Úgy tartják, a szobrok síremlékek lehettek. A legtöbbjük a sziget belseje felé néz, egyetlen szoborcsoport kémleli csak kitartóan a tengert, de hogy miért, arra a mai napig nincs magyarázat. A szigeten kutató antropológusok az őslakosok írásjeleit sem tudták megfejteni a mai napig.


A Húsvét-szigeten élők minden bizonnyal tisztában vannak lakóhelyük nemzetközi nevének jelentésével, ők azonban egykor betelepült őseik előtt tisztelegve továbbra is Rapa Nuiként emlegetik hazájukat, ami annyit tesz: Nagy Evező. A Húsvét nevet egyébként akkor kapta a sziget, amikor 1722 húsvétján egy holland expedíció felfedezte. A Húsvét-sziget, amely egy parányi kis földdarabka (területe mindössze 166 km²) a világ másik felén, a legközelebbi emberlakta helytől, Chilétől 3600 km-re fekszik, így a legelszigeteltebb hely a világon.

Forrás: Nők Lapja Cafe

Március 25-én született Bartók Béla

A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről-nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk. A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt. A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött. A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink.

Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.

"Egy célt fogok szolgálni:
a magyar nemzet és magyar haza javát."
 Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.



"A magyar népdal - olvassuk Kodály Zoltánnál - az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados - évezredes - használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket". A népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek. Az, hogy a magyar népzene ma is eleven valóság annak köszönhető, hogy annyira más, mint Európa minden indoeurópai népének a zenéje, ezért az nem tudta megváltoztatni., hiszen a nyelvvel, a táncművészettel, a hiedelemvilággal, a mesevilággal és a viselkedési formáinkkal bennünk élt, hozzánk kötődött és ma is magyarságunk szerves részét alkotja. Népzenénk mindig szorosan kötődött népünk életéhez; annak feltárása nélkül nem kaphatunk teljes képet őseinkről.

Ezen a napon történt - Hugonnai Vilma

 
„Vilma doktorasszony”, első orvosnőnk 1922. március 25-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi temető Magyar Nemzeti Panteonjában helyezték örök nyugalomra.



Grófi család gyermekeként a főúri családokban szokásos nevelést kapta. Leányiskolai tanulmányainak befejeztével, 18 éves korában férjhez ment, és három gyermeket szült. Arról 1869-ben értesült, hogy Zürichben a nők előtt is megnyitották az orvosi kar kapuit. Családja beleegyezésével, de minden anyagi támogatás nélkül 1872-ben beiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára, s ott 1879. február 3-án orvosdoktori oklevelet szerzett, majd a város sebészeti klinikáján helyezkedett el. Az ottani kedvező ajánlatokat elhárítva 1880-ban hazatért. Svájci diplomájának elismeréséért 1883 májusában a budapesti Tudományegyetemhez fordult, de kérelmét a fennálló jogszabályokra hivatkozva elutasították. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan magánlevélben bíztatta, hogy nyugodtan gyakorolja hivatását, a hatóságok nem tesznek ellene kifogást, a jogi akadályok miatt erre azonban nem nyílt lehetősége. Hosszú időn át csupán szülésznőként tevékenykedhetett. Ebben az időszakban kezdte el ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű szakirodalmi tevékenységét. A nők munkaköre, Egy kis tudnivaló a női havi vérzésről és további fontos írásai a női egyenjogúsítási mozgalom irodalmát is gyarapították.
Majdnem egy évtized múltán felhagyott szülésznői gyakorlatával, és csupán orvosi elméleti kérdésekkel és szakirodalmi tevékenységgel foglalkozott.
Először 1895-ben hoztak olyan rendeletet, amely nők számára is lehetővé tette a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészi képzést, de az orvoskar ebben a kérdésben még akkor is általában elutasító álláspontra helyezkedett. Azután 1896-ban folyamodott ismét diplomájának elismeréséért. Azt végül – néhány vizsga letétele után – elfogadták, s így 100 évvel ezelőtt, 1897. május 14-én Budapesten orvosdoktorrá avatták az első magyar doktornőt.

Ezután magángyakorlata közepette előadott a Bábaképző Intézetben, népszerű előadásokat tartott a leánynevelés kérdéseiről, és magyarra fordított több, a bábaképzéssel foglalkozó francia és német nyelvű szakkönyvet. A nő mint háziorvos címmel 1907-ben jelent meg legfontosabb munkája. Ez ugyan fordításon alapult, de a fejezeteket alaposan kiegészítette saját gyakorlatának ismereteivel.
A magyar Bábaegyesület egyik vezetője, a Szabad Lyceum nevű tudományos ismeretterjesztő társaságnak az alelnöke és az Országos Nőképző Egyesületnek egyik alapítója volt. Harcolt a nők oktatásáért és nemüknek megfelelő foglalkoztatásukért. Az első világháború idején mintegy 80 hazai orvosnőt szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő orvosi szolgálatra.