"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2018. június 22., péntek

Múzeumok éjszakája

A Szent Iván-éjhez, az év leghosszabb éjszakájához igazodó múzeumi rendezvénysorozat ötlete 1997-ben Berlinben született, majd Magyarországon először 2003-ban rendezték meg.

Kapcsolódó kép



Mi is a Múzeumok Éjszakája?

A Múzeumok Éjszakája az ország egyik legnagyobb kulturális eseménye, amelyben nem csupán a budapesti, hanem számos vidéki múzeum kínálata is megtekinthető.

A rendezvény évek óta nagy népszerűségnek örvend, hiszen mi más is lehetne kellemesebb egy forró nyári nap éjszakáján, mint hódolni a történelem, a művészetek és a velük összekapcsolható értékek nyújtotta látványosságoknak. Az egyik legizgalmasabb dolog éjszaka múzeumba menni, hiszen ezekben az órákban egészen különleges arcát mutatja a múzeum.

De nem csak egész éjszaka nyitva tartó múzeumokról szól ez az este, hanem várakról, skanzenekről, állatkertekről, vadasparkokról, fürdőkről, arborétumokról, kulturális központokról és egyebekről is, amelyek minden korosztály és közösség számára élményt és kikapcsolódást nyújthatnak.

2018. június 21., csütörtök

A csillagászati nyár 2018. június 21-én, csütörtökön kezdődik - írja az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ).

Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása.
Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván (János) napjának (június 24) előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet messze megelőző korokból ered.
A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása.
A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hágott az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.




A nyár szokásai között a legjelentősebb a szentiváni tűzgyújtás, azon a napon  amikor a nap legmagasabban jár, legrövidebbek az éjszakák és leghosszabbak a nappalok. Keresztelő Szent János tisztelete a katolikus egyházban az V. században alakult ki, s ekkor tették napját június 24-re. Természetesen a nyári napfordulót valamilyen formában a legtöbb népnél megünnepelték, így talán már a honfoglalás előtt ismerhette a magyarság. Ibn Ruszta arab történetíró szól ugyan a magyarok tűzimádatáról, de egyelőre nincs adatunk arra, hogy ez ehhez a naphoz lenne kapcsolható. Mindenesetre a középkorban elsősorban egyházi ünnep, de a XVI. századtól kezdve a források mint népszokásról emlékeznek meg. A szokás leglényegesebb mozzanata a tűzgyújtás:

 Tüzet megrakoljuk, Négyszögre rakoljuk:
Egyik szögén ülnek szép öregemberek,
 Másik szögén ülnek szép öregasszonyok
, Harmadikán ülnek szép ifju legények,
Negyedikén ülnek szép hajadon lányok.

                     (Kolony, Nyitra m.)

 : Rakd meg babám a tüzet, hadd csapjon a lángja!
Gyönge karjaimat melegitsem nála!
Jöttem is, mentem is, arra jártam én is
 Gyere, kedves angyalom, ugorj egyet te is!

  Gyere babám, tegyél rá, hadd szikrázzon lángja!
Teritsd földre a subád, hadd fekszünk le rája!
 Jöttem is, mentem is, arra jártam én is;
 Gyere, kedves galambom, melegedj meg te is! 

                   (Tild, Bars m.)


A Szent Iván-napi tűzgyújtásnak és ugrásnak határozott párosító szerepe is volt, és a téli napforduló szokásaival és népköltészetével lehet összevetni.

Kányádi Sándor

 A romániai magyar irodalom középnemzedékének sajátos nyelvű és sok változáson, küzdelmen csiszolódott alakja Kányádi Sándor


A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából.


 
Kányádi Sándor erdélyi (romániai) magyar költő és műfordító 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Románia).

Versei az ezredforduló költészetellenes világában is sok ezer példányban fogynak el. Népszerű gyermekversein nemzedékek nőttek fel: a könnyen mondható, különleges ritmikájú, az élőbeszédhez közelítő versei alapvető erkölcsi értékek közvetítői is.











Szőcs Ildikó fényképe.


Távolodóban
távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

1996



Ha a napnak   —   vers

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,        
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje. 

Nyári alma ül a fán 


fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.




2018. június 3., vasárnap

1920. Június 4. Trianon

 



A diktátum okozta nemzeti tragédia mélységét és méreteit csak akkor érzékeljük igazán, ha a számok tükrében vizsgáljuk a történteket.

A történelmi Magyarország 282 870 négyzet km területéből, 103 093 Romániához, 61 633 Csehszlovákiához, 62 092 a Szerb- Horvát- Szlovén királysághoz, 3965 Ausztriához és 589 Lengyelországhoz került. Megmaradt 92 963 négyzet km. Az 1910-ben még  több mint 18 millió  főt számláló ország lakóssága, 7 615 117-re csökkent. Több mint 3,3 millió magyar rekedt az országhatárokon kívül. Ebből 1 662 000 Erdélyben, Partiumban és Kelet- Bánságban, 884 000 Felvidéken, 561 800 a Vajdaságban, Szerémségben és Muramelléken, 183 000 Kárpátalján, 26 200 pedig Őrvidéken élt.

Az új határvonalak meghúzásakor, a vasúthálózat 62,2%-át, a kiépített utak 64,5%-át, hajóútjainak 64,4%-át elveszíti. A termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Megfosztották az összes szén, arany, ezüst, réz, valamint sóbányájától és vízierőműveinek nagy részétől is. Falvakat szeltek ketté, 52-őt a román , 22-öt az osztrák, 76-ot a csehszlovák, 71-et pedig a jugoszláv határon. Több mint 100 falut és várost a közlekedési és vízszolgáltatási lehetőségektől vágtak el. Az ország területi megcsonkítása mellett a békediktátum csupán 35 000 főben állapította meg a magyar haderő létszámát és jóvátétel fizetésére kötelezte Magyarországot.

Ezek csak a fizikai, számokban kifejezhető következményei, melyek nem tükrözik a történteknek okozta, máig tartó lelki traumát. A kisemmizett, szétszakított és elüldözött családok százezreinek tragédiáját. A nemzet egészének bánatát.



Az Országgyűlés 2010. május 31-én június 4-ét nyilvánította a nemzeti összetartozás napjának.

2018. június 2., szombat

Június hónap

 A régi rómaiak a hónap első napján (Calendae) az ajtópántok és zárak védőasszonyát, a házak oltalmazóját, a család gondozóját, Carna istennőt ünnepelték. Ovidius szerint Carna - isteni erejénél fogva - mindent kinyitott, amit zárva talált, és mindent becsukott, ami nyitva volt. A római polgárok iránta érzett tiszteletüket cirkuszi játékokkal és ételáldozatokkal – elsősorban szalonnával és babfőzelékkel – rótták le. Ezen a napon – a viharok istennőjének, Tempestasnak az ellenőrzésétől tartva – gondosan kijavították ajtajaik zárjait, vasalásait.

Június elseje azonban elsősorban Juno, az istenek királynőjének a napja volt. A Calendae rituáléra általában napkeltekor, a házi szentélyben került sor, és rendszerint a család legidősebb férfitagja celebrálta. Mivel Juno, mint Janus ellentéte, istenként oltalmazza az asszonyokat, ezt a hónapot tartották a legalkalmasabbnak a házasságra. Különösen a telihold vagy a nap és a hold együttállásának ideje volt erre kedvező.

 A dél-indiai keralaiak számára viszont a délnyugati monszun kezdete e hónap. Az időjárási megfigyelések szerint – menetrendszerűen május legvégén, vagy június első napjaiban – fővárosukban, Thiruvananthapuramban ered el elsőként a már régóta várt eső.

 Az európai folklór úgy tartja, hogy ha júniusban jó az idő, bőséges termés lesz, a júniusi estéken röpködő denevérek forró, száraz időt jeleznek, és, ha a fecskék a talaj közelében szállnak, hamarosan eső várható.

Délnyugat-Angliában még a 19. sz. elején is élt az a júniusi pogány szokás, hogy júniusban virágokat dobtak a folyókba.  Az angolok derűs, vidám hónapnak tartották a júniust, mely elviszi a tél összes bajait. Azt mondták, hogy „a júniusi méhrajzás ezüstkanalat ér”, ha a június meleg és nedves, a farmernek nincs oka az aggodalomra; a száraz időt meg azért szerették, mert hamarabb kezdhették a betakarítást, és könnyebb volt az aratás.

Június régi magyar neve a Nyárelő, de a szentekről vett elnevezése, a Szent Iván hava is használatos.
A magyarok régen júniust hívták még Gödölyetor havának, Eper havának, Szent István havának, valamint Napisten havának is.




Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok. 

2018. május 1., kedd

Május van

" Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág, még az öreg bagoly is lehunyta - bár agglegény volt -, mert mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május.
/Fekete István/
  
Gyönyörűségnek vidámsága, te nemes Pünkösd hava! - így magasztalta a tavasz utolsó, ám legszebb hónapját, a májust a legrégebbi magyar csíziós könyvecske.

Az igazi tavasz kiteljesedésének  ideje május, nevét a római termékenység istennőjéről, Majáról kapta.
Régi magyar neve pünkösd hava, de ismert a tavaszutó elnevezés is, csillagászok szerint ikrek hava.



 
Május 1-je  több száz  éve tavaszünnep.

A keltáknál Beltane az ünnep neve, mely a fényistenük (Bel) tüzét jelenti. Más elképzelések azonban a közel-keleti Baál istenre vezetik vissza eredetét. Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és e napon teljesül be szerelmük a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, az Ő megtermékenyülésének ünnepe ez.

Beltane egykoron druida tűzfesztivál volt, amelyet az Istennő és a Szarvas-istenség egyesülésének megünneplésére, a termékenység dicsőítésére tartottak. Ezen a napon a szüzek közül minden település megválasztotta a Május királynőjét, akit feláldoztak a Szarvas-istennek. 

Franciaországban 1561 óta május 1-jén tartják a gyöngyvirág ünnepét (fête du muguet), mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz.

 

 A nép szerelmes szívű legényei május elsején "májusfát" állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei - a majálisok - a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.

 Amikor Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok Hieraploiszba mentek, a pogányok este egy faággal jelölték meg Fülöp szállását, de másnapra Isten angyalai a város minden házára zöld ágat tűztek, így a pogányok nem tudták melyik házba menjenek be. Így menekült meg Szent Fülöp a haláltól.
Van egy másik történet is miszerint: Szent Fülöp és Szent Jakab miközben téríteni jártak csatlakozott hozzájuk egy Valburga nevű szűz hajadon. A pogányok nem nézték jó szemmel a lány cselekedetét, ezért tisztátalannak nyilvánították, rágalmazták. A lány, hogy elűzze a gúnyolódókat elővette vándorbotját leszúrta a földbe, letérdelt és imádkozni kezdett. Alig múlt el pár óra és a bot kizöldült. Ez Szent Jakab napja hajnalára történt. Ettől fogva állítanak a nőtlen férfiak a jó magaviseletű lányok ablaka elé egy magas zöld fát, persze mindezt észrevétlenül.

Történészek kutatásai alapján pedig európai, azon belül pedig germán eredetű a májusfaállítás hagyománya. A középkorban kezdett elterjedni szélesebb körben. Az ünnepségek, melyek kapcsolódnak hozzá az ősi indiai és egyiptomi népek termékenységi táncaikból gyökereznek. A megújuló életet szimbolizálja a májusfa tánc. Minden éven, annak reményében, hogy bőséges lesz a termés új májusfát állítottak.
Az angoloknál és a bajoroknál a települések büszkesége volt a májusfa A fa szimbolizálta a jó módot, a függetlenséget, a falu illetve a város erejét. A fa kérgét és ágainak egy részét eltávolították, majd szalagokkal, virágokkal, koszorúval díszítették és ezután felállították. A fa törzse a férfiasságot, a díszek pedig a nőiességet jelenítették meg.
Magyarországon először a 15. században említik a májusfaállítást. A tavaszköszöntés jelképe, de ugyanakkor az európaitól eltérő szokások is kialakultak. Általában nagyon magas nyárfát, gyertyánfát vagy fenyőt, díszítenek szalagokkal, selyemkendővel, és egy üveg italt is akasztanak a fa ágai közé, melyet május végén a fa ledöntésénél fogyasztanak el a legények. Nálunk a termékenység jelképe és szerelmi ajándék, mivel főleg nőtlen férfiak állították annak a lánynak, akinek udvaroltak.

A májusfának bajelhárító hatása is volt, amelyet szinte napjainkig őriznek néhány kis faluban a székelyek: hársfaágat dugnak május elsején a földbe, olyan házak elé, ahol beteg valaki. Később a fa héját megfőzik, felét a beteg megeszi, míg a másik felét a folyóba dobják, hogy a víz messzire vigye a bajt. Számos más hiedelem is fűződik e naphoz: időjárásából a következő télre jósoltak, az ekkor köpült vajat fülfájás ellen használták, a boszorkányok távoltartására pedig bodzával aggatták tele a házat. Május elsejét a babonásabbak gonoszjáró napnak tartották, ugyanakkor termőnap volt a kenderre, üres nap a borsóra. Tiszta időjárása jó búzatermést jósolt.


Jankovics Marcell - a neves néprajzkutató - májust a "fagyosszentekre" utalva, találóan a nyár aggodalmas adventjének nevezte, aminek a jövendő termés féltése az alapja. "Május, ha sok esőt hoz, s nem küld nagyon hideget, vagy rekkenő meleget - jósolta a hajdani rímes megfigyelés -, bort, búzát várj eleget. Sokfelé közmondássá vált az a paraszti vélekedés is, hogy: "aki János evangélista napjáig (május hatodikáig) el nem vet, nem érdemes a jó szóra." Az uborka magját némely vidékeken másodikán, Zsigmond király névünnepén, másutt viszont ötödikén, Gotthárd napján volt ajánlatos földbe tenni.

A népi jövendölés szerint, ha a május elseje előtti éjjelen eső esik, nagy termés várható, de ha hideg van, vagy fagy, akkor termés nem lészen. Az április 21-étől május 20-ig uralkodó Bika csillagképben érkező hónapunk sok tavaszi öröm hordozója. Az év ötödik hónapjának nevéhez már az ókorban is különféle magyarázatok fűződtek: májusban a rómaiak a termékenység istennőjét, a hónapnak nevet adó Maját ünnepelték, aki - a mitológia szerint - Faunus leánya, Vulcanus felesége volt, és rokonságban állt a Föld istenasszonyával. A keresztény egyház májust, vagy más néven Pünkösd havát a Boldogságos Szűz Mária tiszteletének szenteli. A római katolikus templomokban ekkor a Szűzanya virágokkal felékesített oltára előtt májusi ájtatosságokat tartanak.
 
Népi megfigyelések májusban:  

- májusi csendes eső, növeli a vetést
- száraz május, száraz esztendő
- ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
- ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
- nagyon meleg május után esős június következik
- ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
- sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
- Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
- Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
- Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
- májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég

2018. április 30., hétfő

Méhek Napja - április 30.

 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon a Méhek Napját.

 Az ember és a méhek kapcsolata a történelem elõtti idõkig nyúlik vissza. A mézgyûjtést már egy 20 000 éves spanyolországi sziklarajzon is láthatunk. A méz a kõkorszak óta nemcsak édesítõszer, hanem különleges kultikus jelentõséggel is bír. Esküvõi ünnepségeken, temetéseknél, varázslásoknál tartósító- és fertõtlenítõ szerként egyaránt használták és a méz fontos gyógyszer-alapanyag is volt. Hippokrátész mézzel is gyógyított.   A méh pedig a szorgalmat, a háziasságot, a takarékosságot, a jótékonyságot, a bátorságot, a kitartást, az éberséget és az ügyességet jelképezte. A rómaiak mézbort, a kelták a mézsört készítették.

Belsõ-Ázsiában a Stein Aurél által feltárt asztanai temetõ egyik aknasírja falfestményén méhkaptárt és méheket láthatunk. Az ótörök nyelvben a méhet "meh"-nek, a mézet "mer"-nek nevezik.

A méhészet õseink kialakulásának helyén és idején Eurázsiában rég elterjedt foglalkozási ág volt, a méh és a méz szavak egyaránt megvannak a kínai és a török nyelvekben. Kínai Évkönyvek szerint a kínaiak négyezer éve méhészkednek, de a Kárpát-medencében a honfoglalás elõtt is ismert mesterség volt a méhészet. A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból való gyertyára, így írásos emlékünk a méhészetrõl már Szent István korából származik. 1019-ben Szent István a zalavári adományozólevélben meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenként tizenkét font méhviasz jár. A méhészettel együtt járt a mézsör, a mézbor és a mézeskalács-készítés. Az ételeknek mézzel való édesítése egész Eurázsiában az õskortól szinte napjainkig megmaradt.
 (Kiszely István: Õseink mesterségei)

  
Az utóbbi években újra és újra felröppen a hír a méhek pusztulásáról. 
 
A pusztulás okát sokan a mobiltelefonok hullámainak hatásában keresik, de vannak, akik betegségekről (Nosema-fertőzés, különböző bénulást okozó vírusok-ABPV), élősködőkről (méhatka - Varroa sp.), vegyszerekről, élőhely-beszűkülésről és a sokszínűség csökkenéséről (nagy homogén mezőgazdasági táblák) beszélnek. Nyilván mindegyik közrejátszik, de a fő okot nehéz meghatározni. Egy azonban biztos: Mi emberek oly mértékben avatkozunk be a természeti rendszerek bonyolult világába, hogy ennek következményeit még nem is sejtjük, sőt, az intő jeleket is gyorsan semmisnek tekintjük. 

A méhek problémája tehát a mi problémánk is, mivel ezek a csodás lények megközelítőleg 20 000 ismert fajjal rendelkeznek, állapotuk pedig alapvetően befolyásolja létfeltételeinket. Francia kutatók szerint, ha kipusztulnának a méhek, világméretű éhínség következne, mivel a virágos növények felének beporzásáért ezek a kis rovarok a felelősek.

  Méhek tánca

Az a kérdés, hogy vajon mi módon találnak rá a méhek a virágmezőkre olyan hatékonyan, már régóta foglalkoztatta a tudósokat.
 Az 1920-as években Karl von Frisch kezdett el behatóan foglalkozni a kérdéssel. Átlátszó falú kaptárokat épített és figyelte a méhek viselkedését. Arra hamar rájött, hogy a méhek felderítőket használnak, akik aztán maguk után hívják a többieket. De csakhamar azt is megfigyelte, hogyan adják tovább a többieknek az információkat.
A kaptárba érkező méhek a kaptár függőleges falán táncolni kezdenek. Frisch kétfajta táncot különített el, a körköröset és a potrohrázóst. Arra is rájött, hogy a körkörös tánccal a viszonylag közeli (300-500 méteren belüli), a potrohrázóssal a távoli lelőhelyekről (akár 12 km távolságig) adnak információt.
Jelenleg úgy tűnik, a körkörös tánc csak annyit mond: "Buli van, lányok!" A körözés sebessége a lelőhely gazdaságával arányos. A kirepülő dolgozók aztán már maguk találják meg vizuális és kémiai ingerek alapján a helyet.Ennél sokkal gazdagabb a potrohrázós tánc. Ezzel ugyanis a hely irányát és távolságát is elmondják. Ennél a táncnál a felderítő először egyenesen megy valamilyen irányba és közben rázza a potrohát, majd tesz egy félkört jobbra, megint egyenesen megy és rázza a potrohát, majd tesz egy félkört balra. Frisch elsőként arra figyelt fel, hogy még az ugyanazon helyet jelző felderítők táncában is változik az egyenes szakasz iránya a nap előrehaladtával. Nem ugyanúgy jelentik ugyanazt a helyet reggel kilenckor és délután ötkor. Hamarosan rájött, hogy az egyenes szakasznak a függőlegessel bezárt szöge megfelel a lelőhelynek a nap állásával bezárt szögével. Ha tehát pontosan a nap irányába kell repülni, a méh függőlegesen felfelé kezdi a táncot, ha azzal pont ellentétesen, akkor függőlegesen lefelé. A lelőhely távolságát az egyenes szakasz hossza adja meg, minél messzebb van a hely, annál hosszabb az egyenes szakasz. A potrohrázós tánc üzenete tehát: "Buli van, csajok, innen 3 kilométerre a nap állásához képest 30 fokos irányba!" A lelőhely gazdagságát a tánc sebessége és intenzitása jelzi (
Természetesen azonnal felmerül több hitetlenkedő kérdés mindezzel kapcsolatban:
Hogyan érzékelik egyáltalán a táncot a méhek, hiszen a kaptár belsejében vaksötét van? Erre egyszerű a válasz: A méheknek kifejezetten jó a hallása és a potrohrázás egy különleges, jól azonosítható hangot ad ki. De nemcsak a hallás, a tapintás is szerepet játszik a tánc

értelmezésében. A felderítőt elözönlik a dolgozók, egy idő után pedig maguk is átveszik a táncot, és csak miután már maguk is eltáncolták többször, indulnak útra.
Mi van a borús napokon? Erre sem nehéz megfelelni. Bizonyított ugyanis, hogy a méhek nem a napot keresik, hanem a fény polarizáltságát vizsgálják. A napból ugyanis teljesen polározatlan fény érkezik, a naptól 90 fokban a fény polározott, attól 180 fokban polározatlan. Ez a jelenség még a legvastagabb felhőtakarónál is érzékelhető. A méhek összetett szemében pedig vannak sejtek, melyek az ultraibolya fény polározottságára érzékenyek.
Kérdések természetesen továbbra is vannak. Biztosnak tűnik, hogy a méheknek valamiféle belső térképük is van a környékről, mellyel összevetik a kapott információt. Ennek ellentmondani látszik, hogy az egész tánc teljesen öröklött és semmilyen mértékben sem tanult viselkedésnek látszik.

 /SuliNet ,méhek tánca/