"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. április 30., vasárnap

Vers vasárnapra

Kányádi Sándor: Májusi szellő   

Képtalálat a következőre: „májusi virágok”


Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

2017. április 29., szombat

Boldogság, szomorúság..


"Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? – Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. – Az álmoknak is van színe? – Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. – Milyen színű az öröm? – Fényes, kis barátom. – És a magány? – A magány az ibolya színét viseli. – Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. – És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? – Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa. – Na és a szerelem? – A szerelem színe a telihold. – Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
—————
Tényleg olyan ritkák  a boldog pillanatok? kérdezte a csillag.A fa éppen leeresztette szempilláit,hogy kipihenje magát.Megmozgatta az ágait és álmosan felelt.Nem…nem annyira ritkák,csak hát…az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az -hogy mondjam neked- a szív ügye.  ....

A legnagyobb kincs a lélek bölcsessége. Csak éppen nagyon sokba kerül.

A madarak talán hasonlítanak az álmokra. Mennek. Elmennek messze, a tenger felé (...), majd visszatérnek. A nap lenyugszik, és minden reggel újra ébred. És az a kövér és szőrös hernyó a káposztaleveleken, arra vár, hogy szárnya nőjön, és pillangó lehessen.



 /Alkyoni Papadaki/

A tánc világnapja

1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapja, április 29-e a tánc világnapja.

A tánc.. 
„...valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl, noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar.
néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. … Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy. … A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával...” (Krámer György)



A legősibb civilizációkban az istenek előtti tánc fontos eleme volt a templomi szertartásoknak. Egyiptomban a papok és papnők fennkölt táncokat lejtettek a hárfák és fuvolák hangjának kíséretében. E mozdulatsorok egy isten életének jelentős eseményeit jelenítették meg, vagy kozmikus mintákat utánoztak, amilyen például az éjszaka és a nappal váltakozása. Az egyiptomi temetéseken táncoló asszonyok fejezték ki a gyászolók fájdalmát.

A görög szentélyekben a szent alkalmakat, amilyenek például az olimpiai játékok voltak az időszámításunk előtti 8. századtól, a templom szüzeinek táncával nyitották meg. A kórus (khorosz) eredetileg pusztán egy olyan körtánc volt, amelyet egy isten tiszteletére lejtettek. Az időszámításunk előtti 6. századtól vált a görög dráma központi elemévé.

Már a nagyjából időszámításunk előtt 1400-ból származó egyiptomi freskók megörökítették a tánc másik örök vonzerejét. A sírkamrák falain lengén öltözött lányok lejtik izgató táncukat, amelyet ülő zenészek kísérnek. Ők szórakoztatják a sírban elhelyezett férfit a túlvilági tartózkodása folyamán. Az evilági élvezeteket kínáló táncosnők azóta sem mentek ki a divatból.

A szórakoztató táncnak természetesen kevésbé erotikus formái is kialakultak az idők folyamán. Ezek egyike az európai udvarokban népszerűvé vált balett. Maga a Napkirály, XIV. Lajos is nagy rajongója volt a táncművészeteknek. 1661-ben összegyűjtötte a legkiválóbb párizsi táncmestereket, és megalapította a Királyi Táncakadémiát (Académie Royale de Danse), majd 1669-ben a Királyi Zeneakadémiát (Académie Royale de Musique). Ennek a két intézménynek az összeolvadásából alakult ki a ma is létező Párizsi Opera.


2017. április 28., péntek

A tündérleányok anyja a gyöngyvirág



Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
 
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin,a
szegfű és a mályva.
 
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
 
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.
 
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van. 

Mint ahogy a belladonna 'szépasszony'-t is, és egy mérgező növényt is (nadragulya) jelent olaszul, olyannyira kétarcú növény a május-június táján virágzó és mennyeien édes illatot árasztó gyöngyvirág.

Szabadon erdőkben, ligetekben él. Ma már szinte minden kertben megtalálható. Nagyon jellegzetes finom illat jellemzi, ami leginkább megkülönbözteti őt bármely más növénytől. Ezt az egyedi illatot a régmúlt korokban isteni ajándéknak tekintették és arany tégelyekben tartottak.

Itthon májusi gyöngyvirág néven terjedt el és ismert. A szívre ható növények közé tartozik. Ez a faj okozza a leggyakoribb mérgezéseket.A növény minden része mérgező, a víz fogyasztása is, amiben a növény volt.

A virág pora tüsszentésre ingerel. Korábban tubákok összetevője volt.

Számtalan keresztény legenda kapcsolódik a gyöngyvirághoz.   Az egyik történet szerint például Szűz Mária könnyei, miket Krisztus megfeszítésénél ejtett, átváltoztak a gyöngyvirág kis fehér harangjaivá, ezzel párhuzamosan az is elterjedt, hogy valójában ezek Éva átváltozott könnyei, miután Ádámmal távozniuk kellett a paradicsomból.

Tudtad, hogy...


a gyöngyvirág levelei oltott mésszel (kalcium hidroxid) keverve, zöld festéket adnak?
..ez a növény a vallásos szimbolikában az alázatot, és Krisztus második eljövetelét is jelképezi?
..a gyöngyvirág néhány lepkefaj, például a Fehéres őszibagoly elengedhetetlen tápláléka?
..egy legenda szerint a csalogány addig nem tér vissza az erdőkbe, amíg a gyöngyvirág ki nem nyílik?
..a franciák a szeretteiknek gyöngyvirágot adnak május elsején, abban a reményben, hogy szerencsét hoz a következő  május elsejéig?
..a gyöngyvirág 1967-ben Finnország nemzeti virágává vált?

 

2017. április 27., csütörtök

Álmok papucsról

Papucs. Jókedv.

Lipcsei szerint: asszonytól papucsot kapni: mutat rövides szerelmi boldogságot. Asszonynak férfitól papucsot kapni: házasságtörés. Papucsot venni: utazás, lopni: bátorság. Papucsban járni: zavaros idő.
Kernerben: piros papucs: jegyez víg, szőke asszonyt, fekete papucs: szomorú, barna asszonyt. Elveszített papucs: elveszített szerető. Új papucs: új szerető. Papucsos férfi: rossz hír. Régi papucs: nem teljesülő vágy. Szomszéd papucsa: költözködés.

Kródy Álomoskönyv :  fárasztó munka, szaladgálás.
Ágy alá, bútor alá bekerült papucs nemkívánatos vendégeskedés. 

Képtalálat a következőre: „papucs  ”

A legendás szegedi papucs

Páratlanok. A legendás szegedi papucsról nyílik kiállítás Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban

Az 1879-es árvíz után felélénkülő, az utcák kikövezésével a sártól megszabaduló Szegeden a szegény lakosság körében új lábbelidivat születik: a papucs. A törököktől eltanult alacsony sarkú, kevésbé kimunkált papucsot már a 16. század óta viselték Szegeden, de csak ház körül. A szegényebb, fiatal csizmadiák ezt az olcsóbban kivitelezhető papucsot kezdik formájában, anyagában variálni és tökéletesíteni úgy, hogy utcai viseletre, sőt ünnepi alkalmakra is megfeleljen.


KépKép A  papucsos kisipar, tanúskodván a török, balkáni kapcsolatokról, a Dél-Alföldön, elsősorban Szegeden ért el magas színvonalat. Már a török időkben készítettek papucsot Szegeden, diadala azonban csak a 19. században főleg a "nagy árviz" után kezdődik, amikor az iparosodási hullám hatására a város utcáit kikövezik. Azelőtt a sártengerrel borított utak miatt az asszonyoknak is csizmában,  bocskorban kellett járniuk. A papucs az asszonyok ünneplő viseletének jellegzetes darabjává vált. Ebben mentek a lányok, menyecskék, asszonyok piacra, táncba, templomba is. A papucs szépségét növelte az új, virágos hímzés, szalagozás vagy zsinórozás, a bojt, a csillogó flitter vagy a gyöngy. A fej díszítését általában a papucsos felesége végezte, aki anyagi helyzetük miatt dolgozótársa kellett, hogy legyen urának.

A hódoltság idején úri viseletnek számító papucs felsőrésze bőrből, sarka vasból készült. (A népmonda szerint Szegeden Hóbiárt pasát papucsuk vassarkával verték agyon haragos menyecskék.) A felső részt keleti eredetű fordított varrással öltötték a talp visszájára a papucskészítő mesterek. A női ünnepi  papucs bársonyból, szövetből és ebelasztból (finom vászonanyag) is készülhetett. A  szegedi papucs különlegessége volt, hogy flitterrel és gyöngyvarrással is készítették.

Kép
  Kép
A szegedi papucs virágkorában rengetegféle papucs közül  választhattak a lányok, asszonyok. A selyömkendő, selyömkötő anyagából készült selyömpapucsot, a bársonypapucsot és a különlegességnek számító csillogó fliterrel díszített pillangós, másként aranypillés selyömpapucsot ünnepekkor vették elő, míg a szövetpapucs hétköznapi viselet volt, amelyet a férfiak sem vetettek meg. A díszes topánkákat főleg az eladósorban lévő lányok kedvelték, s bálokon, lakodalomban viselték. Azt tartották, hogy a Szegeden készített  papucs még a legsebesebb tánc közben sem esik le a lányok lábáról. A hímzett papucs a 20. században terjedt el, ekkor jelentek meg a mezei virágokkal, pipaccsal, nefelejccsel, kalásszal díszített darabok, melyeket szalaggal és bojttal cifráztak.





Ezen a napon törént - Samuel Finley Breese Morse



Samuel Morse

 Samuel Morse, a mindössze két különböző jelet felhasználó kódrendszer megalkotója a világ első Morse-üzenetét 1844-ben küldte át a Washington és Baltimore között kihúzott első távíró-vezetéken. A legendás - egyébként a Biliából származó - "Mit művelt Isten?" ("What hath God wrought?") üzenet elküldése egy új korszak kezdetét jelentette, amelyben az információk a világ egyik pontjáról szempillantás alatt juthatnak el a másikra. 

A Samuel Finley Breese Morse 1791. április 27-én született az Egyesült Államokban, a Boston melletti Charlestownban. Apja Jedidiah Morse, lelkipásztor és elismert földrajztudós volt. Morse a Yale egyetemen végezte tanulmányait, ahol különc diáknak számított. Érdeklődését az akkoriban fejlődésnek indult elektromossági kérdések keltették fel, de   inkább vonzotta a festészet. Szinte minden idejét portrékészítéssel töltötte. Édesapja hamar megelégelte fia művészi ambícióit,   ezért az egyetem befejezése után írnoknak adta. Mivel továbbra is csak a művészet érdekelte, 1811-ben beiratkozik a Londoni Művészeti Királyi Akadémiára, ahonnan 1815. októberében tért vissza Bostonba, és rögtön stúdiót nyitott.

Ihlet a hajón

1816-ban találkozott az akkor 16 éves Lucretia Walker-el, akit 1818-ban feleségül is vett. Egy évvel később megszületett lányuk, akit két fiú követett. Morse  csak a művészetnek élt, sokat utazott. Felesége halálhíre is útközben érte, és csak a temetés után ért haza. Úgy döntött, hogy nem változtat életvitelén, és miután gyermekeit a család más tagjaira bízta, Európába hajózott, hogy a Vatikánban folytassa a festést. További 3 évig tanult még Európa-szerte. 1832-ben elérkezettnek látta az időt a hazatérésre, útközben azonban sorsfordító dolog történt: a hajón hallott egy beszélgetést a nemrég felfedezett elektromágnesről, és megfogant benne egy elektromos telegráf ötlete. Rögtön terveket is készített, illetve egy pont-vonal kódot vázlatfüzetében.
Hazaérkezése után rövidesen teljesen felhagyott a festéssel és minden idejét találmányának, a telegráfnak tökéletesítésére szentelte.
Elkészített egy felvevő telegráfot, ami egy papírszalagot mozgat. Valószínűleg neki volt az első működő telegráfja, melyet a new yorki-egyetem épületében helyezett el, ahol művészetet tanított. Szegény ember lévén Morse modellje egyszerű anyagokból állt: egy vászondarab tartotta össze, egy házi készítésű elem és egy öreg óra szolgált a papír mozgatására, melyen pontok és vonalak rajzolódtak ki. 1836 januárjában megmutatta egyik kollégájának és barátjának Dr. Leonard Gale professzornak. Segítségéért cserébe (feszültségnövelés az elektromágnes körüli forgatások számának növelésével) a professzor betársult Morse mellé és résztulajdonosa lett a telegráf jogainak. Pár hónap alatt elérték, hogy üzeneteket tudtak küldeni 10 mérföldes kábelen. Alfred Vail, Morse egy ismerőse is társ lesz, főleg anyagi lehetőségei, mechanikai ismeretei, valamint családja new jersey-i vasmunkái miatt, ami nagyban segítette a telegráf megépítésében.

Kudarc és csalódás

Eközben Morse mintegy mellékesen elindult 1836 tavaszán a new york-i polgármester választáson, de hatalmas kudarc éri, amelynek emléke egész életén át elkíséri: csak 1496 szavazatot kap.
Ekkor történt a másik nagy csalódása is: az az ember, aki az Európából hazafelé tartó hajón ismert meg, és azóta barátjának is tartott, Dr. Charles T. Jackson, követelést nyújtott be, hogy őt ismerjék el a telegráf feltalálójának. Morse állásfoglalásokat kért és kapott azoktól, akik akkor jelen voltak a hajón. Szerencséjére ezek mind őt igazolták. Ez volt az első jogi vita, azokból, amikkel Morse-nak szembe kellett néznie.
 
A siker útján

Ekkor Morse szakít a telegráf szótárral, ahol a számok szavakat jelentenek, és egy betűs szótárt használ helyette. Ezzel kiküszöböli, hogy a szavakat kódolni és dekódolni kelljen. Zseniális újítása és kapcsolatai révén a készüléket hamarosan a szenátus kereskedelmi bizottságának is bemutathatta. O. J. Smith a kereskedelmi bizottság elnöke is betársul negyediknek a telegráf üzletbe, és egy 30 000 dolláros csekket ad át az 50 mérföldes telegráf vonal építésére.
Morze a sikerek ellenére sem tett le arról, hogy leszámoljon riválisaival. Európai körútra indult, hogy levédesse találmányát Angliában, Franciaországban és Oroszországban.
1841. tavaszán elérkezettnek látja az időt, hogy ismét harcba szálljon New York polgármesteri címéért, de ismét kudarc éri. Egy hamis cikk jelenik meg, miszerint visszalépett, így a nagy zűrzavarban, csupán néhány száz szavazatot kap.

Újra a munkába vetette magát. 1843-ban a Kongresszus megszavaz 30 000 dollárt egy Baltimore-Washinton kísérleti távíró-vonal építésére. Néhány hónappal később megkezdik a munkálatokat. A munka jól haladt, és 1844 májusára az első városközi, elektromágneses telegráf vonal készen is állt. Ezután a washingtoni Capitolium épületéből Morse elküldött egy bibliai idézetet, mint az első formális üzenet a Baltimore-ba menő vonalon.
Sikeresen lefektették a La Manche csatorna alatti telegráf kábelt, így London és Párizs is össze volt kötve. 1850-re körülbelül 1200 mérföldnyi telegráf vonal volt készen, 20 cég üzemeltetésében. Ez az oka annak, hogy a sikerek ellenére Morse nyugtalanná vált, hiszen szabadalmi jogai a számos telegráf-cég miatt fenyegetésnek voltak kitéve.
A bizonytalan időszak egészen 1854-ig tartott, ekkor erősítette meg a Legfelsőbb Bíróság Morse jogait, ezután minden cég köteles volt fizetni neki, aki az ő rendszerét használta, ezen felül szabadalmát további 7 évre meghosszabbították.

Anyagi helyzete ezáltal rendeződött, és már elég pénze volt arra is, hogy elszórtan élő családját újra összehozza egy pazar vidéki házban, a Hudson folyó mellett.
Elvette Sarah Elizabeth Griswoldot, másodunokatestvérét. Házasságukból újabb négy gyermek született.
Végre volt ideje a politikával is foglalkozni, és harcba száll egy kongresszusi mandátumért, de ismét kudarc érte.
A sors viszont kárpótolta: még életében szobrot kapott a Central Parkban. Vagyonos emberként nagyvonalúan ajándékozott pénzt egyetemeknek, illetve közösségeknek, és szegény művészeknek.



2017. április 26., szerda

Ezen a napon - Marcus Aurelius

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

 1896 évvel ezelőtt ezen a napon született Marcus Aurelius  - a filozófuscsászár.
Marcus Aurelius

"Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább. Válasza megsejthető abból, ahogy magát is figyelmezteti: „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni.” Aki már beleolvasott valaha a naplótöredékeiből összerendezett Elmélkedéseibe, érezheti, hogy benne elsősorban az ember szólal meg, aki a mai értelmes és kereső gondolkodót is szíves társául fogadja. Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki. Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”. Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”
Forrás: Takács Mária  Új  Akropolisz /részlet/

 

Ezen a napon - Charles Richter

1900 Április 26. Megszületett Charles Richter amerikai földrengéskutató, akiről elnevezték a földrengések mérésére szolgáló skálát.



 

A földmozgások által kevésbé sújtott ohiói Hamiltonban született 1900. április 26-án, de a szülei korán elváltak, és az anyai nagyapja nevelte fel, emiatt 1909-ben a szeizmológiai szempontból izgalmasabb helyen fekvő Los Angelesbe költözött. A Stanford egyetemen diplomázott, majd a California Institute of Technologyn szerzett PhD fokozatot. Elméleti fizikusnak készült, a földrengésekhez semmi köze sem volt, de 1927-ben az egyetem Nobel-díjas elnöke, Robert Millikan behívatta az irodájába, és azt mondta neki, fizikust keresnek a szeizmológiai laboratóriumba. Richter azt hitte, tévedésből szóltak neki, de kíváncsiságból belevágott.

Mindössze nyolc év kellett ahhoz, hogy a nulláról eljusson a tévedésből tízfokúnak hitt, de valójában korlátlan skáláig. Pedig az elején csak azzal bízták meg, hogy Dél-Kalifornia rengéseit katalogizálja az epicentrum és az időpontok szerint. Innen jött az ötlet, hogy valamilyen erősségi sorrendet kellene felállítani, de Richter hiába kísérletezett, a rengések közötti különbség olyan jelentős volt, hogy képtelenség volt őket összehasonlítani. Munkatársa, Beno Gutenberg állt elő a javaslattal, hogy a rengések milliméterben mért számértékének logaritmusát az epicentrum távolságának függvényében ábrázolják. A új skála szerint megadott érték a földmozgás mértékét jelzi, s minden egyes fokozat az előzőnek a tízszeresét jelzi, vagyis a 6-os fokozat százszorosa a 4-esnek, a 7-es ezerszerese, a 8-as tízezerszerese.


Szokták emlegetni a Mercalli-skálát is a földrengéseknél. Giuseppe Mercalli olasz katolikus pap és természettudós Richter előtt ötven évvel állította fel tizenkét fokú skáláját, de ő csak a rengés által okozott pusztítás alapján rangsorolta a földmozgásokat, márpedig ez nem fejezte ki az erősséget, hiszen egészen más a rengés következménye, ha például az epicentrum az óceán alatt van, vagy pedig egy sűrűn lakott területen. Többnyire ezért szokták együttesen használni a két mérési rendszert.
Richter a szeizmológia megszállottja lett, a tudományág két alapkönyvét ő írta, noha soha nem publikált szakmai folyóiratokban, és a tudományos akadémiának sem lett a tagja. Az egész életét a kutatásnak szentelte, megtanult oroszul, olaszul, franciául, spanyolul, németül, sőt még egy kicsit japánul is, hogy a tudományos kutatásokat eredetiben olvashassa. És mindent komolyan vett, amikor például a Caltechen, ahol egész életében dolgozott, nyugdíjba vonulásakor a kollégái a Richter-skáláról készített szellemes paródiával búcsúztatták, zokon vette, mondván, a tudománnyal nem lehet viccelni.

Otthonában is egy szeizmográf állt a nappalijában, hogy minden pillanatban vizsgálhassa, remeg-e éppen a föld. És bárkit szívesen fogadott, hogy magyarázhasson neki egy kicsit a földmozgások tudományáról. Imádott a sajtónak nyilatkozni, ha földmozgások voltak, odaült a telefon mellé az intézetben, és csak ő válaszolhatott az újságírók érdeklődő hívásaira. Sokszor elmondta, hogy nem kell félni a földrengésektől, mert a statisztika szerint sokkal veszélyesebb az országúton autózni, és azt hangsúlyozta, hogy megfelelő felkészüléssel és építészeti szabályokkal jelentősen csökkenthetők a károk. Ellenezte, hogy harminc emeletnél magasabb épületeket húzzanak fel, és javasolta, hogy minél kevesebb díszítőelemet alkalmazzanak a kivitelezéskor. Los Angelesben megfogadták a tanácsait, s amikor 1971-ben súlyos földrengés okozott károkat a városban, a politikusok köszönetet mondtak neki, mert ezrek életét mentette meg.

/forrás: Magazin.hu/ 

A földrengések előidézői: lemeztektonikai folyamatok
A Föld szilárd burka, a néhányszor 10 kilométer vastag kőzetburok nem egységes gömbhéjként borítja bolygónkat, hanem darabokra van töredezve - amolyan repedezett tojáshéjként kell elképzelnünk. A darabokat kőzetlemezeknek nevezzük, amelyek - az alattuk fekvő lágyabb földköpenybe merülve - állandó mozgásban vannak. Mozgásuk során egymástól távolodhatnak, egymáshoz közeledhetnek, vagy el is csúszhatnak egymás mellett.
A kőzetlemezek mozgása következtében a kőzetburokban feszültség halmozódik föl. A növekvő feszítőerő bizonyos nagyság elérésekor a kérget hirtelen megrepeszti, eltöri. A hirtelen törés, repedés messzire szétterjedő rezgőmozgással jár, amely a kérget megremegteti. Ez a jelenség a földrengés.


2017. április 25., kedd

A szecesszió világhírű mestere Alfons Mucha - kiállítás Szegeden

Szeged belvárosában áll egy csodálatos épület, a Reök-palota. 
 
Az épület a magyar szecesszió egységes, tiszta stílusú megtestesülése, európai viszonylatban is a legszebbek egyike. tervezte Magyar Ede, épült 1907-ben. /Wikipédia/

Képtalálat a következőre: „reok palota” 

Május 7-ig tekinthető meg Alfons Mucha kiállítása.

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh festő, grafikus, díszlettervező.

Mucha kecses nőalakjait még azok is ismerik, akik nem jártak múzeumokban, mert illusztrációként annyiszor felhasználták őket. Sokan nem is tudják, kitől származnak a virágokkal, indás-palmettás folyondárokkal körülölelt hölgyek képei. Többnyire nem is kötik Muchához a gyönyörű asszonyok portréit, így azután azt sem tudják, hogy a művész festőként, plakátrajzolóként, grafikusként, díszlettervezőként és iparművészként egyaránt sikeres volt.

A múlt század nőideáljai tekintenek ránk a képekről. A telt és a karcsú idomokon lágyan omló ruhák az örök nőket mutatják, a szenvedélyeseket és szendéket. Olykor megközelíthetetlen démonnak, máskor védtelen angyalnak láttatja őket.
 A csehországi Ivančicében született polgár szülők gyermekeként. 1877-ben Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített. 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult.

1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Ugyanebben az évben    elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját, ami egy csapásra híressé tette. Sarah Bernhardt szerződtette, hét évig az ő és színháza (Theatre de la Renaissance) számára készített plakátokat, s folyamatosan érkeztek megrendelések párizsi cégektől, csoportoktól, magánemberektől, még Angliából is (Nestlé). Az 1900-as világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját. Ezután néhány évet az Amerikai Egyesült Államokban töltött. 1910-ben visszatért Csehországba. E korszakának legjelentősebb munkája a Szláv eposz húsz festményből álló sorozata. Az 1913-ban festett képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei.

Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet.

Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok.











 

2017. április 24., hétfő

Süss föl nap......


Szent György ünnepe


A néphit Szent György napjától számította a jó időt, a valódi tavasz kezdetét. Ennek emléke az egyik legismertebb gyermekjáték-dal. A gyermekek a rétre kihajtott libák számára így hívogatták a napot:

Süss föl nap,
Szent György nap!
Kert alatt a kislibáim
Megfagynak.
Terítsd le a köpönyeged,
Adjon isten jó meleget!

Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság. György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

24. alkalommal került megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma.  

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a világirodalom és a hazai szellemi élet kiemelkedő képviselői (25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész) részvételével kulturális programok sokaságát kínálta/író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítése/.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit, akik közül a díszvendég veheti át Budapest Főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat. 

Orhan Pamuk Nobel-díjas török szerző volt  a 24. Budapesti nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.

Orhan Pamuk lesz a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége

Orhan Pamuk, a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja 1952-ben jómódú, isztambuli értelmiségi családba született. Nyugatias szellemű iskolákat végzett, eredetileg építészmérnöknek készült, ám fiatalkorában arról álmodozott, hogy festő lesz, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben.
A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első regénye a Dzsevdet úr és fiai - miután négy éven keresztül nem talált kiadót - 1982-ben jelent meg, majd egyaránt jelölték az Orhan Kemal- és a Milliyet irodalmi díjra. A könyv a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából jelenik meg először magyar nyelven.
Műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot. Könyveit több mint 50 nyelvre fordították le, regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el.
Orhan Pamukot a The Guardian beválasztotta a 21. század 21 legjelentősebb írója közé. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. 2006-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták munkásságáért./Forrás: VajdaságMa/