Pécs
megyei jogú város,
Magyarország ötödik legnagyobb városa, a hét
regionális központ egyike,
Baranya megye székhelye.A
kelta és
pannon törzsek lakta vidéken a
2. század elején a
rómaiak alapítottak várost
Sopianae néven.
Története
Az ókori római és a kora középkori város
A mecseki, mélyvölgyi barlangban 60-80 ezer évvel ezelőtti telep nyomaira bukkantak, a Makár-hegy pedig körülbelül 6 ezer éves
neolitikus településnek adott otthont, a
Jakab-hegyen pedig
kelta sáncrendszerek maradványira találtak rá a régészek.
[9] A vonaldíszes kerámia népe lakta ezt a környéket először, magaslati településük a Makár-hegy fennsíkján terült el. A rómaiak előtt (a keltákon kívül)
illírek is laktak a környéken.
Sopianae városát a rómaiak alapították a
Kr.u első század második felében mikor a Dunántúl a
Római Birodalom Pannonia provinciája volt. Városi rangot csak később kapott Hadrianus császár uralkodása idején(
117-
138). A név a mocsarat jelentő kelta „sop” szó többes számából eredhet.
[3]
Sopianae központja ott volt, ahol ma a Postapalota áll. A római vízvezeték egyes részei a mai napig láthatóak. Mikor Pannóniát négy részre osztották, a 3. század végén Diocletianus ideje alatt, Sopianae lett a
Valeria nevű kerület fővárosa.
[10] A tartomány nevét,
Galerius Maximianus (kb.
250–
311.
május 5.)
császár feleségének nevéről kapta.
2008 őszén a volt központtól több, mint egy kilométerre, a
Balokányban római leletekre bukkantak, melyek már egyértelműen a római városon kívül helyezkedtek el.
[11] Sopianae a rómaiak idejében 8-10 ezer fős város volt.
A
4. század első felében itt is elterjedt a
kereszténység. Az első keresztény temetők a városban ebben a korban keletkeztek, azon a helyen, ahol ma a székesegyház áll.
[12]
A század végére a
barbár betörések és a
hunok hódításai következtében a rómaiak hatalma gyengült a térségben.
[13] Mikor
Nagy Károly csapatai megérkeztek, a várost már
avarok és
szlávok lakták. Nagy Károly a
Frank Birodalomhoz csatolta a területet. Egyházi szempontból a
salzburgi püspökséghez tartozott.
A kora középkorban egy salzburgi dokumentum említi először a várost
Quinque Basilicae („öt székesegyház”) néven,
871-ben. A név arra utal, hogy a város templomainak építésekor öt ókeresztény kápolna köveit használták fel.
A város a középkorban
Régi városfal Pécs belvárosában.
A
honfoglalás után nem Pécs, hanem a közeli Baranyavár lett az újonnan megalapított
Baranya vármegye központja, Pécs azonban fontos egyházi központ, püspöki székhely volt. Latin nyelvű dokumentumok
Quinque Ecclesiae („öt templom”) néven említik.
I. István király
1009-ben megalapította a pécsi püspökséget.
[13]
Orseolo Péter magyar király építtette a pécsi székesegyházat, mely végül temetkezési helye is lett.
1064-ben
Salamon király itt ünnepelte a
húsvétot, miután kibékült unokatestvérével, a későbbi
I. Géza királlyal. A rákövetkező napon a székesegyház leégett. Ezután épült a ma is létező székesegyház.
[12]
A várost
1235-ben említik először Pécs néven; egy feljegyzésben fordul elő a
Pechyut (pécsi út) név. A városban több szerzetesrend is megtelepedett, elsőként a
bencések 1076-ban.
1181-ben már kórház állt a városban. Az első dominikánus kolostor
1238-ban épült Pécsett.
Nagy Lajos 1367-ben egyetemet alapított Pécsett, alkancellárja, Vilmos pécsi püspök tanácsára. Ez volt Magyarország első egyeteme.
V. Orbán pápa által kiadott alapító oklevele nagymértékben hasonlít a
bécsi egyetemére, kijelenti, hogy az egyetemnek a
teológia kivételével minden tudomány oktatásához joga van. A tanárok domonkos szerzetesek voltak, ám ennél több adat jóformán semennyi nem maradt fenn. Azt sem tudni, hogy pontosan hol állt az egyetem és pontosan mennyi ideig. Az utolsó hiteles adat az egyetemről
1464-ből való.
[14]
Kedves tartózkodási helye volt e város
Mátyás királynak, s fia is, Korvin János herceg, a sárvári ütközet után a megmentett koronával Pécsre menekült Zsigmond püspökhöz.
1459-ben
Janus Pannonius humanista költő lett Pécs püspöke; ő tovább erősítette a város kulturális jellegét.
[10] 1476-ban itt ülésezett az országgyűlés is.
1485-ben
II. Ulászló magyar király és a törtök porta között itt 3 évi fegyverszünetet kötött, a
mohácsi vész után azonban a várost a törökök hamuvá égették.
Pécs a török uralom idején
A
mohácsi csata után (
1526) Nagy Szulejmán seregei kifosztották Pécset, lemészárolták a lakosságot, és felégették a várost.
Az ország véleménye megosztott volt abban a tekintetben, ki legyen a magyar király. Pécs városa Habsburg
Ferdinándot támogatta, Baranya vármegye többi része azonban
Zápolya (Szapolyai) Jánost.
1527 nyarán Ferdinánd legyőzte Zápolya seregeit, és
november 3-án megkoronázták. Ferdinánd megjutalmazta a várost hűségéért, felmentette az adózás alól, és ezzel lehetőséget nyújtott a város újjáépítésére és megerősítésére.
1529-ben a
törökök újra elfoglalták Pécset, és Bécs ellen vonultak. A törökök kényszerére a város elfogadta Zápolyát királynak, aki azonban nem sokkal ezután,
1540-ben meghalt.
1541-ben a törökök csellel elfoglalták
Budát, és utasították Izabellát, Zápolya özvegyét, hogy adja nekik Pécset, amely stratégiai fontossággal bírt. Pécs lakói az ellenállás mellett döntöttek, sikeresen meg is védték a várost, és hűséget esküdtek Ferdinándnak, aki eleinte segítette a várost, később azonban tanácsadói javaslatára inkább
Székesfehérvárra és
Esztergomra összpontosított. Pécs lakói tudták, hogy Ferdinánd segítsége nélkül nem tudják tartani a várost, ezért
1543 júniusában önként megnyitották a kapukat az oszmán sereg előtt.
Miután elfoglalták az oszmán hódítók, megerősítették és igazi keleti várossá formálták Pécset. A templomokat
mecsetté alakították (törökül
cami, ejtsd dzsámi – két dzsámi ma is áll, de az egyik már keresztény templom lett), török fürdők, türbék épültek,
Korán-iskolákat alapítottak (medresze), a Tettyén szufi kolostort is építettek (tekke). Pecsuj (Pécs) jelentős balkáni kereskedővárossá alakult, aminek szépségét a híres török utazó, Evlija Cselebi
Isztambulhoz hasonlítja. Kiemeli a tiszta vizű patakok jelenlétét és fontosságát a városban. Mint gazdag oszmán kereskedőváros, Pécs száz éven át a béke szigete volt a körülötte forrongó háborús zűrzavarban.
1664-ben
Zrínyi Miklós seregei Pécshez értek. Zrínyi tudta, hogy ha be is veszi a várost, nem tudja tartani, olyan mélyen volt bent oszmán területen. A Mecsekről mozsárágyúkkal lövette szét, majd kifosztotta és felégette; a várát viszont nem sikerült bevennie. A középkori Pécs ezzel el is pusztult. (lásd:
bővebben Pécs ostromáról)
Buda felszabadítása után (
1686) a keresztény sereg Pécs felszabadítására indult. Az elővéd be is tört a városba, és kifosztotta. A törökök látták, hogy nem fogják tudni tartani a várost, ezért felégették, és behúzódtak a várba.
Badeni Lajos serege
október 14-én elfoglalta a várost és lerombolta a várba vezető vízvezetéket. A várban rekedt törököknek így nem volt más választásuk,
október 22-én feladták a várat is. A városban haditörvényszék uralkodott, Karl von Thüngen parancsnok irányítása alatt. A bécsi udvar először el akarta pusztítani a várost, de később úgy döntött, megtartja, hogy ellensúlyozza a még mindig török kézen lévő
Szigetvár befolyását.
A város újjászületése
A város lassan újra fejlődésnek indult, de korábbi pompáját többé soha nem érte el. A fejlődést tovább lassította az
1690-es években kitört két
pestisjárvány.
1688-ban a dél-német tartományokból telepesek érkeztek a városba az elmenekült és legyilkolt lakosság pótlására. Az elkövetkezendő időkben Pécs népességének körülbelül egynegyede volt magyar, a többiek
németek, illetve
délszlávok voltak. A fallal körülvett belvárosba jellemzően német lakosság költözött, a délszlávok a falon kívüli külvárosokban telepedtek le, míg a magyar kisebbség nagyrészt a város környéki szőlőhegyeken lakott. Pécs nem támogatta a
Rákóczi-szabadságharcot, ezért
II. Rákóczi Ferenc seregei
1704-ben kifosztották a várost.
A
18. században fejlődésnek indult az ipar,
céhek alakultak. A török-balkáni hagyományoknak köszönhetően folytatódott a bőrfeldolgozás, új városháza épült, megindult a kereskedelem és a német telepeseknek köszönhetően virágzott a
szőlőtermesztés. A század végén megkezdődött a kőszén bányászata. A lakosság – más városokhoz hasonlóan – főként iparűzéssel foglalkozott, de emellett a
mezőgazdasági termelésnek (különösen a szőlészetnek) is igen nagy szerep jutott a város polgárainak életében. A mesterek ismét céhekbe szerveződtek, s fontos feladatokat láttak el a városi közigazgatásban is. Fellendült a kereskedelem, a Fő tér (ma
Széchenyi tér), s a Kis tér (ma
Jókai tér) újra a vásárok, piacok színhelyévé vált. Ebben az időben még sok volt a földszintes épület, a külvárosokban pedig a tűzveszélyesebb szalmatetős házak álltak. Ugyanakkor emeletes, cseréptetővel fedett egyházi, magán- és városi-megyei hivatali épületek is meghatározták a városképet (Városháza, Vármegyeháza, Káptalani Levéltár épülete, stb.).
[15] Voltak mesteremberek, (pl.
aranyművesek,
csizmadiák,
szabók stb.) akiknek műhelyei, illetve lakhelyei a belváros legforgalmasabb, központi részén, annak kelet-nyugati tengelyében, illetve a főtéren helyezkedtek el. Ugyanakkor Pécs iparának központja ekkor még a belvárostól keletre található terület volt. Itt, a Tettye-patak mentén malmok, műhelyek sorakoztak (puskapor-, gabonaőrlő-, papírmalom, olajütő, kállósműhelyek stb.) s e fontos vízforrást használták a patak mentén települt
tímárok is.
[16]
A város szeretett volna megszabadulni hűbérurától, a pécsi püspöktől és
szabad királyi várossá válni.
Klimó György püspök ebbe bele is egyezett volna, azonban
Róma megtiltotta neki. Klimó György rendkívül felvilágosult ember volt, ő alapította az első leány-felsőiskolát és
1772-ben az ország első
nyomdáját. Klimó nevéhez köthető még
1774-ben az ország első nyilvános könyvtárának létrehozása, melyhez mintegy 3000 könyvet a püspöki könyvtárból adott át. A könyvtár anyaga ma a Pécsi Egyetemi Könyvtár állományát gazdagítja. Végül
Mária Terézia úgy tett eleget a pécsiek kérésének, hogy
1780-ban (más adatok szerint
1777-ben), miután a püspök meghalt, a várost szabad királyi város rangra emelte, még mielőtt az új püspököt kinevezték volna. Pécs szabad királyi város
1780.
január 21-étől.
Az
1787-ben
II. József által elrendelt első népszámlálás szerint a városban 1474 ház állt, melyekben 1834 család lakott. Összesen 8853 lakosa volt a városnak, ebből 133 pap és 117 nemes
.
1785-ben a Győri Akadémia Pécsre költözött, és az idők folyamán jogi akadémiává alakult.
19. század
A
19. század eleje a
polgárság meggazdagodásának korszaka volt.
1839-ben felépült a város első kőszínháza.
1848-ra 1739 ipari munkás élt Pécsett, a
manufaktúrák némelyike országszerte ismert volt. A vasgyár és a papírgyár a kor legmodernebbjei közé tartozott. A városban több jelentős bőrgyártó szervezet működött, a sok kicsi üzem mellett a Hamerli-, a Höfler-és az Erreth-üzemek váltak meghatározóvá. Igen fontosak voltak a gép-és vasipari üzemek, amelyek közül a Czindery és az Alsómalom utca sarkán álló Haberényi-(később Hamerli) gépgyár az egyik legjellegzetesebb emlék, de meg kell emlékeznünk a rézművesekről, harangöntőkről, a mezőgazdasági eszközöket gyártókról, s a messze földön híressé vált Angster-orgonagyárról is.
[18] A fejlődésnek induló gyáripar mellett megmaradt és sokat bővült a kisipar. Szorosan kötődött a pécsi ipar fellendüléséhez a helyi kereskedelem bővülése, a modern pénzintézmények (bankok, biztosítók stb.) szaporodása, a vasútrendszer kiépülése, az oktatási rendszer szélesedése. Hamarosan cukorgyár, dohánygyár és
sörgyár is épült. Ekkor jött létre a híres
Zsolnay porcelángyár, melyet
I. Ferenc József két alkalommal is meglátogatott.
[19] Jelentős volt a szénbányászat. A városnak ekkor 14 616 lakója volt. Az
1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Pécset rövid ideig horvát sereg tartotta megszállva.
1849 januárjában
Habsburg-csapatok élén
Jellasics császári vezér tartotta a várost megszállva.
A
kiegyezés (1867) után, az alkotmány helyreállítása után Pécs gyorsan fejlődött, mint az ország legtöbb városa. 1867-től
vasút kötötte össze
Barccsal,
1882 óta
Budapesttel is. A barcsi,
mohácsi (elsőként ez épült meg, már
1857-ben) és budapesti vasútvonalak új lendületet adtak a város fejlődésének (1857-ben a Pécs-Mohács vasútvonal,
1868-ban Pécs-
Barcs,
1882-ben a Pécs-Budapest).
20. század
Címere
A címeren három hegycsúcs található, a fallal körülvett város, nyitott kapukkal, egy híd, egy csillag, a hold, és „I
II. M T” kezdőbetűk