"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. január 31., csütörtök

Veszélyeztetett állatok - jegesmedvék

A jegesmedvék helyzete és az Északi-sark olvadása talán a legkarizmatikusabb és legdrámaibb érzékeltetője a klímaváltozásnak.  
 
 
 
 
A sarkvidék az átlagnál sokkal gyorsabban melegszik, ennek következtében néhány évtizeden belül a nyári időszakban teljesen eltűnhet a jégtakaró. A több mint 500 kilogrammos és 3 méteresre is megnövő jegesmedvékből napjainkban alig húsz, huszonötezer egyed él vadon. A bocsaik fejlődéséhez szükséges táplálékhoz csak a jég felületén jutnak hozzá. A megfogyatkozó élőhely veszélyezteti a jegesmedvék jövőjét, mivel a nyári jégfelszín, ahol barangolnak, vadásznak és szaporodnak, az előrejelzések szerint 20-30 éven belül már teljesen eltűnhet. A helyzet nagyon aggasztó.
 
Itt az ideje, hogy inkább, mint a tényeken sajnálkozva és tétlenül nézve, ahogy a jegesmedvék a szemünk láttára süllyednek el az olvadó jégtakarókon, tegyünk is valamit a globális felmelegedés megfékezése érdekében.

Legközelebb, ha feleslegesen égve hagyod a villanyt, gondolj a jegesmedvékre. Ha valamilyen terméket vásárolsz, vedd figyelembe energiatakarékosságának mértékét, és gondolj a jegesmedvékre.

2013. január 30., szerda

Az őszinteség


  Kung mester mondta: "Aki igazságos anélkül, hogy tanulna, az a kegyetlenséghez vezet, aki őszinte anélkül, hogy tanulna, az a gorombasághoz vezet."

Az őszinteséget az egyik legszebb és legbecsülendőbb emberi tulajdonságnak tartják, talán azért, mert eléggé ritka.
  
Őszinteség, elhallgatás, hazugság: sokan sokfélét értünk e fogalmakon
 Mindenki sokra becsüli, de kevesen alkalmazzák következetesen. Az őszinteség az a viselkedési szokás, amit másoktól minden körülmények között elvárunk, és sértőnek érezzük, ha rájövünk, hogy a munkatársunk, barátunk, szomszédunk vagy a családtagunk nem volt őszinte hozzánk..

Az őszinteség a legfontosabb, ám legnehezebb fajtája, amikor önmagunkhoz kell annak lenni.
Bármilyen furán is hangzik, senkinek nem hazudik az ember annyit, mint önmagának! Az még hagyján, hogy mások előtt igyekszünk magunkat jobb színben feltüntetni, de a legfontosabb, hogy magunkkal elhitessük: ilyenek meg olyanok vagyunk! De vajon tényleg? Ha belegondolunk, hányszor járunk úgy, hogy egy konfliktus esetén azonnal mentséget keresünk vagy kreálunk, hogy szinte azonnal felmentjük magunkat és hárítunk, hogy okoljuk a körülményeket, a másikat, és számtalanszor újra játszva a történteket egyre jobb megvilágításba helyezzük önmagunkat - máris látszik, hogy az automatizmus működik, és nem az őszinteség.
 Mikor csináljuk jól? 
"Az őszinteség a bennünk lévő, egy adott cselekvés által kiváltott érzéseink kimondása egy bizonyos helyzetben" - mondja Csernus Imre pszichiáter.
Korántsem mindegy azonban, hogy e kimondás miképpen történik. Ha például érzelmi zűrzavar uralkodik bennünk, és azt rázúdítjuk a másikra, ártunk neki vele. Az adott szituációban tehát fontos tudnunk, kéri-e a másik az őszinteségünket. 

Képzeljünk el  egy olyan szituációt - akármilyen hétköznapit - amikor maradéktalanul őszinte minden benne résztvevő. Kezdhetjük rögtön a köszönéssel: Jó reggelt, hogy vagy? Őszinte érdeklődés - vagy csak annak tűnik. Mi lenne, hogy így hangozna: Legyen vacak napod, nem érdekel hogy vagy! Lehet, hogy ez meg gorombaság, de ha az illető bal lábbal kelt fel, és ráadásul nem kedveli a másikat, akkor őszinteség is. Megint más kérdés, vajon feltétlenül ki kell-e mondani?   

Az elhallgatásnak vagy egy információ késleltetésének lehet üdvös hatása is. Ha például egy-két nap múlva közlünk egy kellemetlen, de nem sürgős hírt barátunkkal, nem pedig akkor, amikor úgyis rossz passzban van, nem hibázunk. Épp ellenkezőleg: figyelembe vettük a másik pszichés szükségleteit.


Az őszinteség  nehéz és veszélyes dolog, az emberek semmit sem viselnek nehezebben, mint ezt, és nem sok mindent tartanak fontosabbnak, szebbnek, nemesebbnek. Ellentmondás - maga az ember. 
 

/február16. őszinteség napja/

Érdekességek az állatvilágból



Hosszú időn át tartotta magát az a nézet, hogy együttérzésre és együttérzése kimutatására kizárólag az ember képes, ezért az empátia kifejezetten emberi vonás, olyan tulajdonság, ami megkülönbözteti az embert az állatvilágtól.
 
Az Emory Egyetem állati viselkedés-kutatója Teresa Romero és munkatársai A Yerkes Nemzeti Főemlős-kutató Központban szabadban élő csimpánzok között figyelték meg az együttérzés megnyilvánulási formáit – nyolc éven keresztül.
Más kutatóknak is voltak hasonló feljegyzései, de az övék kitűnik a többi közül rendkívül nagy számával: összesen háromezer körüli dokumentum elemzéséből vonják le következtetéseiket.
A nagy számú eset hozzásegítette a kutatókat, hogy észrevegyék a különbözőségeket, amelyek a bunda-tisztogatás, az ölelések, a gyengéd érintések és a csókok formái között lehettek. Például, a nőstény csimpánzok lényegesen együttérzőbbek voltak a hímeknél.
Ezek az eredmények teljes mértékben egybe esnek az embernél szerzett tapasztalatokkal. Ez egy adaptív viselkedés, ami feltehetően az anya-gyermek erős érzelmi kapcsolaton alapul. Az a képesség, hogy megértse, előre lássa, és rögtön reagáljon a bébi szükségleteire, rendkívül fontos az anya számára – ha jól akarja betölteni szerepét -, ezért valószínűleg az ilyen, együttérző viselkedést a természetes szelekció támogatta.
Érdekes, hogy hasonló viselkedésmódot lehetett megfigyelni a rangsorban elől álló hímeknél is, akik szintén gyakran nyújtottak vigasztalást. Ez arra az általános békéltető funkcióra utal, amit a legmagasabb rangú hímek betöltenek a csimpánz-közösség életében.
Egyébként rászoruló csimpánzok a legtöbbször a rokonaiktól, a társadalmilag közel állóktól kaptak együttérzés-nyilvánítást – két-háromszor többször, mint másoktól. És azokat támogatták a rokonszenvükkel, akik a múltban hasonló segítséget nyújtottak nekik. Ha a támadó szenvtelenül otthagyta áldozatát és nem kötött békét vele, akkor vagy 50 %-kal többször nyújtottak vigasztalást a társak.
Ez a kutatás az ember és az állatvilág közötti folyamatosságra világít rá – nem csak alaki, anatómiai vagy fiziológiai, de pszichológiai és érzelmi szempontból is.
forrás: Zöld Újság

Amikor egy vadon élő állat az emberektől kér segítséget..




Egy csapat könnyűbúvár az ördögráják éjszakai életét figyelte január 11-én Kona sziget partja mentén, amikor hirtelen delfinsipítást hallottak, és egy palackorrú delfin úszott feléjük. A delfin egyenesen az expedíció vezetőjéhez, Keller Laroshoz úszott. Hosszan és komótosan úszkált a búvárok körül, majd egyszer csak Laros körül kezdett el körözni és folyamatosan a hasát mutatta neki. Ahogy közel jött és hozzám nyomakodott, egyértelművé tette, hogy segítséget kér - mondta a profi búvároktató és ördögrája-szakértő.

 Laros hamarosan észrevette, hogy a delfin nem tud rendesen mozogni, mert egy horgászzsinór rátekeredett, és a horog beleakadt a melluszonyába. Az emlős békésen hagyta, hogy az ember megpróbálja kiszabadítani.

„Hamar észrevettem a bal első uszonyára tekeredett zsineget, amely az egész testét körbefogta és a horog is beleállt. Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy tőlem akar segítséget kérni. Megpróbáltam letekerni. Kiszedtem a melluszonyba akadt horgot. A zsinór a szájából lógott ki és szorosan rátekeredett az uszonyára. Megpróbáltam kézzel lefejteni a damilt, de féltem, hogy fájdalmat okozok neki, illetve még jobban megsebesíthetem az állatot, így elővettem egy kést, hogy azzal vágtam le” - mondta Laros.
A búvár hozzátette, hogy az állat türelmesen és békésen tűrte a hosszú műveletet. A búvároktatónak sikerült eltávolítani a horgot és a zsinór jó részét, de amikor a többi búvár is csatlakozott hozzá, és megpróbálták a maradék zsinórt is leszedni, akkor a delfin elúszott, és nem tért vissza többé. Sajnos nem sikerült az összes béklyótól megszabadítani, mert a vízi emlősnek idővel fel kellett mennie a felszínre levegőért, de legalább a horgot és a sérülést okozó zsineget eltávolították róla.
forrás: Richpoi Hírek

A tél nem múlhat el nélküle..



A disznóölés időszaka: András-naptól, egészen január végéig tart. A disznótor egyik leglényegesebb terméke a kolbász. Az elnevezés az ótörök nyelvből származik: qalbuz, jelentése: harapás, falat.

 
Már Mátyás előtt ismerte a magyar konyha a kolbász különböző változatait, később az alapanyagok, és a fűszerek használata tovább gazdagodott.


 





Hazai kolbász fajtákból néhány:
- Finom kolbász vegyes húsból
- Borsos kolbász
- Sütni való kolbász
- Citromos kolbász
- Gombás kolbász
- Vagdalt kolbász
- Májas kolbász
- Fasírozott kolbász (vadhúsból)
- Sonkás kolbász
- Préselt kolbász stb. 



Néhány gondolat a füstölésről...
- a legősibb tartósítási eljárás.
- húsok és halak konzerválására alkalmas eljárás.
- 1573-ból származó leírás szerint a füstölés a mindennapi élet része.
A füstölés feladata:
- a nedvességtartalom egyenletes csökkentése
- a hús ízletessé tétele.
- konzerválás.
Füstölési módszerek:
- hideg füstölés: 30 és 50 fok közötti hőmérséklet, 2-től 24 óráig tartó időtartam.
- forró füstölés: 50 és 90 fok közötti hőmérséklet, 30 perc és 2 óráig tartó időtartam. (hal, szárnyas, nyúl füstölése)
Az eljáráshoz szükséges fa: tölgy, bükk, éger, nyír. (puhafát ne) 


/forrás: Kolbász története/

 

2013. január 29., kedd

Időjárás, frontok

Apáink jól tudták, hogy a természet jeleit igenis figyelni kell. Tudni kell velük élni és használni őket. Az égitestek és különböző természeti jelenségek „viselkedéseinek” megfigyelései már régóta bevett szokások. Az eső közeledtének és a jó idő hozóinak rengeteg legendáját őrzik a népi mendemondák.

A fényhozó Nap egy központi csillag, amelyet a Föld minden pontjáról láthatunk bizonyos ideig 24 óra alatt. A gáznemű sugárzó gömb fénye más földi időjárási elemekkel való kölcsönhatása során színt, formát válthat. Ezek a változások sokszor fordultak elő, főként időjárás-változások előtt. Emiatt okot adtak különböző megállapítások széles körű elterjedésére, mint például, hogy ha a Nap körül gyűrűs alakzat látható, akkor eső várható. A jelenség oka, hogy a Nap körül jégkristályokból álló fátyolfelhő réteg alakul ki. Ezek a jégkristályok úgy viselkednek, mint valamiféle prizma. Fehér, néha színes jelenséget képeznek. Ez tipikus előrejelzője a közelgő melegfrontnak, ami az alacsony nyomással kapcsolódik össze. Hó nem mindig követi, de ha az említett jelenség tűnik fel valahol, biztos ami biztos, készítsük elő esernyőinket. Minél fényesebb a Nap körül kirajzolódó kör, annál nagyobb a valószínűsége a csapadéknak.

Az eső jövetelének előjelzésre nem csak a Nap kiváltsága. Lelkes követőjéhez, a Holdhoz is hasonló népi megfigyeléseket csatolhatunk. A Hold arca „elpirul” és hamarosan eső hull – szól a mondás. Az égitest körüli vörös szín a por megjelenésének köszönhető és megelőzi a frontot, ami nedvességet hoz. Ám ha a Hold fényes, akkor fagyot hoz, tartja a népi hiedelem. Ha a légkör tiszta, a földfelszín gyorsabban hűl le, mivel a hő kisugárzás révén távozik. Ha nincsen felhőtakaró, ami visszatartja a hőt, akkor a nap folyamán a talaj hője kisugárzódik az űrbe. Ha a hőmérséklet elég alacsony ezeken a derült éjszakákon és nincsen szél sem, fagy is kialakulhat.

A legfőbb égitesteken kívül a földi időjárási jelenségek is „jelzésértékűek”. Megjósolják a következő napok időjárását. Például a Szivárvány, mikor a Nap a keleti égbolton látható és a zápor nyugat felől érkezik, a szivárvány is a nyugati égbolton alakul ki. Mivel az északi félteke közepes szélességek időjárását meghatározó képződmények főleg nyugatról kelet felé mozognak, ezért a reggel kialakuló szivárvány közelgő esőt, míg a naplementekor kialakuló pedig az eső végét, tiszta időt jelez.

Ha a felhők magasabban szállnak, az emberek jobb időt várnak. Magasabb felhők szárazabb levegőt és magasabb légnyomást jeleznek. Mind a két dolog száraz időt jelent. Feloldódást jelenthet tehát ez a típusú felhős égbolt. Viszont ha köddel találkozunk, akkor sajnos ennek ellenkezőjét jósolhatjuk meg.

Nem maradhat ki a felsorolásból a szél sem. Róla talán a leginkább elterjedt népi hiedelem, hogy ha déli szél fúj, esős napok elé nézhetünk a közel jövőben.

A természet tehát kitűnően előrejelzi a napsütéses és az esős időt. A régi öregek, mindenféle időjárási berendezés és tudományos alap nélkül jósolták meg az időjárást és mint a fenti példákból kiderült, olyan dolgokat, melyeknek valóban még ma is érvényesek.

A frontbetöréseket megakadályozni nem tudjuk, ezért nekünk kell hozzájuk alkalmazkodni és védekezni ellenük. Honfoglaló őseink a frontok szempontjából nem egy nyugodt területet választottak, hiszen a Kárpát-medencében évente körülbelül 120 front alakul ki.

Mi történik szervezetünkben frontbetöréskor?
A levegő hőmérséklete, légnyomása, páratartalma, sőt a levegő elektromos töltése is megváltozik. Mindezek akár viharos gyorsasággal is. Az élet lényege, hogy a szervezet állandó belső egyensúlyt kialakítva tud működni. Ezt a belső egyensúlyi állapotot, az ún. homeostasist a frontok felborítják. Ezt a felborult egyensúlyt a szervezet igyekszik minél előbb helyreállítani.
A meleg hatására a hajszálerek kitágulnak. Az ehhez társuló izzadás pedig fokozza a hőleadást, ezáltal nemcsak folyadékot veszít a szervezet, hanem ásványi anyagokat is. Az ásványianyag-vesztés pedig szintén kihat a vérnyomásra. Verejtékezéssel főleg nátriumot veszítünk. A kitágult hajszálerekben több vér kering, ami az egész keringési rendszerre kihat. Változik a vérnyomás, a pulzusszám emelkedik.
De mindez nemcsak a keringési rendszerre, hanem a légzőrendszerre is kihat. Emelkedik a percenkénti légvételek száma, fokozódik a veseműködés is, mivel a vesének újra helyre kell állítania a só- és vízháztartás korábbi egyensúlyát.
Tehát láthatjuk, hogy a front megterheli a szervezetet (kiét jobban, kiét kevésbé). A front lényege, hogy hirtelen felborul a szervezet egyensúlya, és ezt igyekszik minél előbb helyreállítani.
Időjárási frontok

A hidegfront hatásai

Hidegfront betörésekor, főleg ha az viharos, csökken a levegő hőmérséklete és páratartalma. Viszont növekszik a levegő nyomása (a légnyomás). Fokozódik a paraszimpatikus idegrendszer izgalma, minek következtében csökken a vérnyomás, gyengül a szív működése, a reumatikus fájdalmak erősödnek, az arra hajlamosaknál gyakrabban alakul ki a migrén, mely lehet egy- vagy kétoldali. Az addig tűrhető fájdalom szinte elviselhetetlenné válik.
Növekszik a balesetek száma, főleg a közlekedési, mert megnyúlik a reflexidő. Az alvás mélyül és könnyebb lesz az elalvás is. Egyre több az epe-, a vesegörcs. Több az asztmás roham, mely nehezebben múlik el. Fokozódik a trombózisveszély, egyre több az agyvérzés, agylágyulás. Gyakoribb az ízületi gyulladás. Több a bélgörcs is. És nem utolsósorban csökken a munkabírás.

A melegfront hatásai

Melegfront betörésekor emelkedik a levegő hőmérséklete és páratartalma, viszont csökken a nyomás és fokozódik az anyagcsere. Növekszik a szív frekvenciája, emelkedik a vérnyomás, fokozott teher hárul a szívre.
A vércukor szintje is emelkedik. Ez főleg a cukorbetegeket terheli. Növekszik a vérzésre való hajlam. Gyakrabban fordul elő orrvérzés. Többen ingerlékennyé, nyugtalanná válnak; sokan panaszkodnak álmatlanságra és nő a depresszióra való hajlam is. Tompul a figyelem, s nőhet a dekoncentráltság.  
 A szívbetegeket szintén megterheli a melegfront. Megváltozik a vér folyadék- és ásványianyag-tartalma (növekszik a kalcium- és a káliumtartalom). A verejtékezés miatt csökken a vér vízmennyisége, ezáltal besűrűsödik, ami szintén növeli a trombózisveszélyt.



2013. január 28., hétfő

Egy kis édesség, a keksz

A keksz története

A  mai kekszek, a sütemények, a csokoládé és a cukrászáruk története az emberiséggel egyidős. Az ősember mézzel és édes gyümölcsökkel elégítette ki az édes íz iránti természetes igényét. A civilizációk kialakulásakor ugyancsak a méz és a gyümölcsök voltak az édességek fő alapanyagai, amelyeket különböző formában fogyasztottak az egyiptomi, arab, kínai, görög és római kultúrákban. Később ezek az egyre változatosabb receptek szerint készültek, és szerves részeivé váltak a vallásos szertartásoknak és az ünnepi alkalmaknak.

A középkorban az angol pékek úgy készítettek kekszet, hogy a kisült kenyeret megédesítették és visszarakták a kemencébe, hogy megkeményedjen. A kereskedelem bővülésével, külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket és süteményeket. Kezdetben csak a gazdagok férhettek hozzá ezekhez a luxuscikkekhez, de az árak csökkenésével később egyre több ember élvezhette ízüket.

A név története

Önmaga a szó jelentése változik a világ különböző régióiban. A keksz angol neve, a biscuit, azaz kétszer megsütve a franciából származik, de egyes állítások szerint a német keks szót az angol cakes szóból ferdítette a Bahlsen cég, s azóta vált gyűjtőfogalommá. Feltehetően ebből született a magyar keksz szó is(Magyarországon az 1920-as, 1930-as években még a kéksz alakváltozatot használták írásban, ami arra utal, hogy az elnevezés angolból lett átvéve.) Bár a modern olaszországi nyelvjárásban a biscotto szó mindenféle cukrászterméket jelent, és nem az ízletes édességekre utalva, mégis a világ legnagyobb részén olyan jelentéssel bír, mint a mi nyelvünkben, egy keményre sütött, ropogós, morzsálódó édességre, kivéve az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát, ahol egy egyszer átsütött, puhább cukrászterméket jelent.

A keksz az angol kultúrában



A keksz egy ropogós ínyencfalatot jelent, akár egy kis, lapos süteményt, mint Észak-Amerikában ahol „cookie”-nak (sütikének), vagy „crackernek” (ropogtatnivalónak) nevezik. A keksz, mint szóértelem vonatozik a szendvics típusú kekszekre is, ahol egy réteg krém avagy lekvár be van téve két keksz közé. Az Egyesült Királyságban, a „cookie” szó csak meghatározott édességekre vonatkozik, mint például a „chocolate chip cookie”-ra („csokoládés kis sütikékre”), vagy az amerikai stílusú nagyobb és puhább kekszekre.
Édes kekszeket gyakran esznek ropogtatnivalóként, és általában búzalisztből készül, mézzel vagy cukorral édesítve. A különböző változatok tartalmazhatnak csokoládét, gyümölcsdarabkákat, lekvárt, mogyorót, vagy helyenként más ételeket töltenek meg vele. Külön szekció létezik a legtöbb angliai szupermarketekben a kekszek számára. Az Egyesült Királyságban nemzeti hagyománynak számít a keksz és a tea együtt fogyasztása, mint nélkülözhetetlen társa a teának. Számos teafogyasztó beleáztatja a kekszét a teába, így élvezve a teát felszívott, puhább kekszet a tea fogyasztása előtt.
Sós kekszeket, és sok más hozzá hasonló pékterméket fogyasztanak sajttal nagyobb étkezések után. Más ízesítéssel is található keksz a piacon, például hagyma, sajt, avagy olvasztott sajt, és oliva ízesítésű kekszek. Általában ezen típusú kekszeknek is megvan a maguk helye a szupermarketekben, leggyakrabban az édes kekszek szekciója mellett.
Többségében Ausztráliában, Dél-Afrikában, Indiában és Írországban az angol jelentését használják a keksz szónak, az édes kekszre utalva. Itt említendő meg két híres ausztráliai-ázsiai keksz fajta, az ANZAC keksz, és a Tim Tam keksz.

 A keksz az Észak-Amerikai kultúrában Az amerikai angolban, a keksz szó egy kis kenyeret, pékterméket jelöl, ami sütőport vagy szódabikarbónát, vagy élesztőt tartalmaz, a kovász elkészítése már nem annyira jellemző. A keksz, mint péktermék egy olyan készítményt jelent amit hamar el lehet készíteni, ezért is nevezik gyors kenyérnek, keksznek. Sok esetben az amerikai keksz a magyar pogácsához hasonlítható.
A kekszek kellemesen pirult barna külsővel, és puha belsővel bírnak, hasonlóan sok angliai társaikhoz. Az édes keksz részlegesen vagy teljesen be van borítva, avagy tartalmaz különböző ízesítőanyagokat, példának okáért gyümölcs, általában eper, dzsúz alapú szörp, és különböző krémek. Kanadában a sós és az édes kekszeket egyaránt ugyanúgy nevezik, esetleg még sütőpor kekszeknek, vagy tea kekszeknek is nevezik őket.

A kekszek nagyon elterjedtek a Dél-Amerikai konyhaművészetben, és általában íróval (tejtermék) készülnek. A régióban hagyományosan kísérő fogásként szokták felszolgálni a főfogások mellé. Mint a reggeli kelléke, gyakran fogyasztják vajjal, alacsony cukortartalmú cukornádszörppel, cirokszörppel, mézzel és gyümölcsös lekvárral. Más fogásokkal együtt, általában vajjal vagy édes mártással eszik, édes fűszerek helyett. A keksz édes mártással a reggeli elmaradhatatlan része, gyakran a főfogás.
Egy átlagos változata az alap kekszreceptnek a sajtos keksz, amely cheddar sajt vagy amerikai sajt hozzáadásával készül.
Az amerikai keksz sütve elkészíthető több módon. A tésztát kinyújtva vághatunk belőle köröket, ami a sütés után réteges hengerré alakul. Ha adunk hozzá egy kis vizet, a tészta anyaga sokkal puhábbá és formálhatóbbá változik, és így készíthetünk csepp kekszeket, egy kiskanál segítségével. Létezik még a nagy csepp keksz is, az eltérő mérete és a kemény külső felülete miatt, amit még macskafej keksznek is neveznek. Előreformázott, félkész kekszek vásárolhatóak a szupermarketekben, kis henger alakú tészták formájában, kartondobozokban.
A kekszek mindenütt jelenlevő termékek az Egyesült Államokban, és szerves része a gyorsétterem láncok nyújtotta reggeliknek, keksz szendvics formájában. A keksz szendvics először a Hardee's étteremláncban látta meg a napvilágot, így válaszolva a McDonald's Egg McMuffin nevű reggelijére. Eltérően a hagyományos vidéki recepttől, a Hardee's hozzáadott még kolbászt, sajtot, tojást, steaket, és csirkét a reggelihez. A reggeli kekszek sokkal nagyobbak, mint az átlagos kekszek, ugyanakkora vagy nagyobb, mint egy átlagos, gyorséttermi hamburger. Ezenfelül, a kekszet még köretnek is használják a sült csirke mellé.



Legkedveltebb az édes íz

  A négy alapíz – az édes, a sós, a savanyú és a keserű – közül a legelterjedtebb a sós, de legkedveltebb az édes íz.
   Őseink a növények gyökereinek gyűjtése és fogyasztása az édes bogyók rágcsálása, a vadon termő gyümölcsök ízlelgetése közben szoktak rá az édes íz élvezetére.

   Feltehetően az édes gyökerek fogyasztása mellett kirabolták a vadméhek odvas fák üregeibe gyűjtött mézét is. A régi krónikák szerint az ókori kultúrákban már rendszeresen felhasználták a mézet az ételek édesítésére. Vannak emléktöredékek arról, hogy az ókorban mézből keménycukorkát is készítettek. Feljegyezték, hogy már a görög kultúrában nagy divatja volt a mézből készített bonbonoknak, mézes süteményeknek.
   A bibliában olvashatunk a ”Tejjel-mézzel folyó Kánaán”-ról, melyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a méz és a tej birtoklása jelentette a gazdagságot.

   A mézen kívül az ókorban az emberiség egy része ismerte a cukornád levét és a belőle készített kezdetleges cukrot is. Az édes ételek készítése évszázadokig háztartási tevékenység volt és csak a társadalom bizonyos fejlettségi fokán vált foglalkozássá, még későbben iparrá és árutermeléssé.
   Az édességkészítés társadalmi feltételein kívül meg kellett valósulni a nyersanyag-feltételeknek is. Kellett a liszt, a gyümölcsfeldolgozás ismerete, az ízesítő- és járulékos anyagok készítésének titka. Ezért nem véletlen, hogy az édességeket kezdetben – a háztartásokon kívül – a nyersanyagokat előállítok, a gyártott anyagaik tovább-feldolgozásaként készítették.

   Bizonyítható, hogy a gabona a feldolgozásának kezdetén még a molnárok sütötték a kenyeret és kalácsot. A pékek ágazatokra tagolódásával alakult ki az édességkészítők egyik ágazata: a sütőcukrászat.
   A méz felhasználásának kezdeti időszakában a méztermelés és –felhasználás erősen összetartó tevékenység volt. Az első méztermelők a saját háztartásukban használták fel először a mézet édes ételek készítésére, a mézeskalács készítők szervezték meg a méz termelését. Kezdetben a kettőt nem lehetett külön választani.

   A gyümölcsök termelése és feldolgozása kezdeti időszakban az aszalás volt. A gyümölcsök cukrozása, gyümölcslé készítése később a sütőktől külön vált cukrászok tevékenységeként alakult ki. Még a XX. Század első felében is a cukrászok készítették a termékeikhez felhasznált szörpöket, befőtteket, lekvárokat.
   A mézzel, szárítással tartósított gyümölcskészítményekről az egyiptomi hieroglifák között is találtak leírásokat. Az aszalt szilváról, cukros manduláról, mézes dióról már az Ezeregyéjszaka Meséiben is olvashattunk.

   A régi krónikák szerint a rabszolgatartó görög udvarokban és a római birodalom fénykorában, a gazdag római polgárok és hadvezérek háztartásaiban, a halmozott élvezetek között nagy szerepe volt a különböző édes ételek fogyasztásának.
   A rómaiak a görögöktől tanulták az élvezetek hajhászását és köztük az édességfogyasztást, amely az édességkészítésnek magas kultúráját alakította ki a római birodalomban.

   A római patríciusok és kiváltságos rendek között nagy divatja volt az olyan nagy eszem-iszommal összekötött vendégeskedésnek, a ”lukullusi lakomáknak”, ahol az étel- és italfogyasztás mellett az édességek élvezete is nagy szerepet játszott.
   A rómaiaknál az édességkészítő rabszolgákat a legnagyobb elismerés fejében kegyes gazdájuk fel is szabadíthatta. Az így felszabadított rabszolga-cukrászok édességeiket a szabad római polgárok között is értékesíthették, akik a főurak lakomáin megismert édességeket szívesen vásárolták. Közel járunk az igazsághoz, amikor azt állítjuk, hogy ezek a felszabadított római rabszolgák voltak az első árutermelő cukrászok, a hivatásos édességkészítők ősei.

   A régi krónikák feljegyzéseiben már a cukrászat őskorából is találunk utalásokat, a mandula és a cukor, különböző féle felhasználásáról. Tudomásunk szerint először a Velencei Köztársaságban készítettek marcipánt. Elnevezését bizonyára Velence védőszentjéről, Szent Marcusról kapta.
   A legenda szerint a Velencei Köztársaságban, Szent Marcus napján, a hívőknek kenyér alakjában megformált marcipánt osztogattak. Az akkori vallási hiedelmek szerint a gonosz és a betegségek ellen nyújtott védelmet.

   Egy másik legenda szerint az olaszországi pestisjárvány idején a hívők abban a hitben fogyasztották a marcipánt, hogy az megvédi őket a pestis pusztításától. Gyógyulásukat a marcipán fogyasztásának tulajdonították.
   Az olasz eredetre utal az is, hogy Mátyás királyunknak a nápolyi Beatrix-al kötött házassága után, az első újévi ünnepi ebéden, mandulából és cukorból készített sakktábla is szerepelt az ünnepi fogások között.

   Joggal feltételezhetjük, hogy az a sakktábla marcipánból készült, és azt a Beatrix-al bejött olasz édességkészítők állították elő.
   Az édességkészítés napjainkra tömegtermeléssé vált, az édességek fogyasztásának növekedése pedig töretlen.

/forrás: cukrászat rövid története/ 

Kodáros meséje, amely ma is őrzi titokzatosságát


A Kodáros barlang bejárata 

A Felsősófalva közelében lévő jókora kerek domb – melynek a tetején régebben  egy nagy lyuk volt – nagyon izgatja az emberek fantáziáját azért is, mert Kodárosnak hívják. E név a helybéli lakosok szerint Dárius ókori perzsa uralkodóra utal, akinek kincse még ma is a domb mélyén rejtőzik.
Szász Tibor helyi református lelkész arról tájékoztatott, hogy ez idáig három alkalommal kezdtek ásatásokat kincskereső emberek a Kodároson.
Amint elmondta, a falu fölött, a templom és a Gyepűkapunak nevezett peremrész között van egy szinte szabályosan kerek szikladomb. Ennek a dombnak a tetején régebb egy nagy tölcsér alakú lyuk volt, amelyet szaknyelven szifonnak neveznek. Ez a lyuk lassan betömődött, de a feljegyzések szerint évszázadok óta létezett. A lyuk felkeltette az emberek kíváncsiságát, így születtek meg a legendák, miszerint ott a domb mélyén barlang lehet, amely mesés kincseket rejthet. A Kodáros név elemzéséből pedig többen arra következtetnek, hogy a domb mélyén csakis Dárius kincse lehet. A legenda egy titkos kapu létezéséről is szól, amelyet viszont életveszélyes átlépni; tulajdonképpen ezért akadtak el ez idáig az amatőr kutatások.
A múlt század végén, 1886-ban, amint a sziklába vésett dátum is tanúsítja, egy Skóciából érkezett szerencsevadász a faluban munkásokat fogadott és belefúrt a domb oldalába. Délről a szifon irányába egy tizenöt méter hosszú folyósószerű alagutat ástak. A helybeli szóhagyomány szerint több hónapig tartott az ásatás, ezalatt a skót úriember beleszeretett a neki szállást biztosító helyi módos gazda leányába. A lány meggyőzte a kincskereső férfit, hogy hagyjon fel az értelmetlen kutakodással, ne költse a pénzét fölöslegesen. A skót hallgatott a tanácsra és leállította a munkálatot, majd a lánnyal együtt, akit elvett feleségül – a helyiek szerint – valahová a Nyikó mentére költözött; két malmot vásároltak, annak működtetéséből éltek. Szász Tibornak szándékában áll utánanézni, hogy mi a valóságalapja a meseszerű történetnek. A két világháború között, a lelkész szerint, a 20-as évek végén egy felsősófalvi kocsmáros ásatott újból a Kodároson. A kocsmában a Kodárosról gyakran szó esett, és az italfogyasztás miatt gyakran beadósodó legények az ásással törlesztették fizetnivalójukat. Kb. három-négy métert haladtak előre az előzőleg már 15 méter hosszúságú folyosó végén, és ekkor jósnőhöz fordultak, mert már kongott a belső sziklafal, ami üreg létét bizonyította. A jósnő a kártyákból azt jövendölte, hogy aki elsőként belép abba az üregbe, az rögtön meg fog halni. Ekkor megijedtek az ásást végző legények, senkinek sem volt bátorsága tovább dolgozni.
Legutóbb a '70-es évek végén néhányan újból ásni kezdtek, sőt próbafúrásokat végeztek és arra készültek, hogy robbantással mélyítsék a lyukat. Igen ám, de erre a műveletre már senki sem vállalkozott, mert a folyosó beomlásától tartottak. Felelevenedett a legenda a titkos, veszélyes kapuról is, amelyet embernek tilos átlépnie. Többen attól is féltek, hogy a domb mélyéről előjönnek az ördögök. Akik a lyukba bemerészkedtek, azt állítják, hogy a belső fal döng, illetve visszhangoznak az ütések, tehát bennebb (nem is túl messzire) nagy üreg létezhet. Röviden ennyi a Kodáros meséje....

/ amely ma is őrzi titokzatosságát/

Forrás: egyszer volt





Kodáros barlangjának bejárataKodáros lyukja belülről kifelé nézve
Kodáros, amely ma is őrzi titokzatosságát

1844. január 28-án született Benczúr Gyula

 

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. jan. 28. - Dolány, 1920. júl. 16.): festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja.

A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele   c. művét.  e. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb  Ferenc József, gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett.   1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.


Erzsébet halála után Ferenc József öt portrét rendel meg magyar művészektől, ajándékul a királyné mellett korábban udvari szolgálatot teljesítő hölgyeknek.

http://archiv.kiralyikastely.hu/files/tiny_mce/Image/Bencz%FAr.jpg
Benczúr Gyula Ferenczy Idának, a királynét több mint harminc éven át szolgáló bizalmasnak és Sztáray Irmának, a királynét utolsó éveiben, így halálakor is kísérő udvarhölgynek festi meg Erzsébet arcképét.
Ferenc József kedveli Benczúr művészetét; az 1890-es Téli Tárlaton a festő Mályvák között című képét vásárolja meg felesége számára. A későbbiekben a művésznél tett látogatásai alkalmával is mindig elismeréssel nyilatkozik a készülő alkotásokról - ezt nem csak a sajtóhírek, de magánlevelei is tanúsítják. Több alkalommal személyesen ül modellt Benczúrnak egy-egy készülő hivatalos portréjához, sőt, több megbízást is ad a festőnek.

2013. január 27., vasárnap

Karneválok

Velencei karnevál


network.hu





network.huFebruárban, farsang idején harsány, maskarás turisták ezrei lepik el Velence utcáit és csatornáit. Bár a velencei karneválról már 1094-ben tudósítanak a források, a "karneválok városa" rangot csak a 18. században kapta meg, annak ellenére, hogy az évszázadok során a város tekintélyt parancsoló tengeri hatalom volt és fényes győzelmeit mindig látványos felvonulásokkal ünnepelte meg. Az újkorban már divattá vált a velencei mulatozás az európai arisztokraták körében is, 1869-ben állítólag maga Ferenc József császár is ellátogatott a városba, igaz, inkognitóban. A Velencei Köztársaság bukása után azonban a karneválról is kezdtek megfeledkezni. A hagyományt modern formában a 20. század utolsó negyedében fedezték fel újra, azóta a rendezvény reneszánszát éli, és turisták tízezreit vonzza évről-évre a lagúnák városába. A farsangi ünnepkör időszaka a hagyomány szerint húshagyó csütörtöktől húshagyó keddig tart. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágokkal díszített ökrök vezettek fel. Amint a felvonulók elérték a Szent Márk teret, az ökröket a dózse színe előtt egyetlen csapással (!) lefejezték. Az ünnepségsorozat végén - húshagyó kedd éjjel - a velenceiek ismét összegyűltek a város főterén, levették álarcaikat,és kórusban kiáltozva búcsúztak a téltől. Napjainkban a galambröptetés vagy az Angyalok szárnyalása nevű eseménnel indul a karneváli hét. A húshagyó csütörtök utáni vasárnap a San Marco környékét ellepik a külföldi turisták és a jelmezes velenceiek. Az időjárás ugyan még télies, de nem ritka a szikrázó napsütés sem. A karneváli hét nyitányaként az összegyűlt tömeg a galambröptetést várja a Szent Márk-székesegyháznál, a papírból készült madár kisvártatva meg is jelenik az égbolton: egy kábel segítségével eresztik le a harangtoronyból, sűrű konfettizápor közepette. A galambröptetés hagyománya a legrégebbi karneválokig vezethető vissza, ekkoriban egy kötéltáncos sétált végig a Campanile és a Dózse-palota loggiája között kifeszített kötélen. A karnevál és Velence egyik legfőbb szimbóluma a velencei maszk, mely a korábbi Maskarásokévszázadok során a kikötőváros mindennapjainak elválaszthatatlan részévé vált. A jelmezkészítés a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A maszkok viselését törvény szabályozta, kezdetben csak az ünnepségek végéig, azaz húshagyó keddig engedélyezték, ezt később meghosszabbították. A legkorábbi törvény, mely Velencében az álarc használatát korlátozta, 1268-ban született. A legfurcsább rendelet, melyet a köztársaság főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ebben megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat belépjenek az apácazárdába. Egy 1502-ben hozott rendelet a pálcát és egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. A törvények betartása azonban olyannyira nem működött, hogy ugyanazokat a szabályokat kellett minden évben meghozni, egészen 1789-ig. Napjainkban a mulatság idején bőséges a választék álarcokból és jelmezekből

Busójárás

busójárás története


A Busójárás Mohács messze földön híres és ismert látványos farsangja, karneválja.

A Busójárás alapvetőleg a mohácsi sokacok (Mohács dél-szláv nemzetiségi - más eredet-magyarázatok szerint illír (görög) - gyökerekkel rendelkező, a településsel egyidős múltra visszatekintő lakói) rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása (sokac nyelvhasználattal "poklade") amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből.

2013. január 25., péntek

Fekete István Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója.

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.”

/ Fekete István /

Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója.





Regényeiben nagy szerepet kap a szeretet, a természet-, és emberek iránti hűség és ezek megbecsülése.Regényei és elbeszélései szereplői nagyon sokszor gyermekkora barátai, ismerősei, tanítói. Az "emberes" és "állatos" könyveit egyaránt átjárja a szeretet. Elbeszéléseiben a természet kiteljesedik. A tavasz, a nyár, az ősz és a tél, minden évszak teljes szépségében megmutatkozik.

Az erdő, a mező, a nyári rétek, a vizek mind-mind hozzátartoztak az életéhez. Valamint az itt élő állatok, amikről nagyon sokat tudott.
Ábrázolásmódja annyira hiteles, hogy olvasás közben szinte megjelenik előttünk a tavaszi fű sarjadása, látjuk ahogy a virágok bimbói kipattannak, a vízparton a lehajló ágú szomorúfüzet, halljuk a szélben susogó nádast, érezzük a napfény melegét.

"Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát."

"A házak és az emberek elmúlnak, de az őszi mezők egyformák maradnak, akárhogy öröklik, mérik, művelik is őket az emberek. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy nem az emberek bírják a földet, hanem a föld szolgái az emberek."/Füveskönyv/

2013. január 24., csütörtök

555 éve történt




1458. január 24-én Buda és Pest között a Duna jegén Magyarország királyává választották az alig 15 esztendős Hunyadi Mátyást, aki a középkori magyar állam legnagyobb uralkodójává vált.

Ezen a napon is csoda történt: a választás híre még ki sem szivárgott, de a pesti nagytemplomban már felhangzott a hálaadó ének. Amikor aztán az egész nép megtudta, hogy Mátyás lett a király, mindenki nagy örömmel ujjongott. Minden templomban meghúzták a harangokat, harsogtak a kürtök, szóltak a sípok, és olyan nagy hangon énekelt mindenki, hogy megtelt azzal a levegőég.
A választás éjszakáját annyi máglyarakás világította meg, hogy az emberek azt hitték, a csillagok szálltak le az égboltról. Soha még királyválasztás ennyi örömmel, ennyi dicsőséggel nem történt.

Máig egyik legismertebb uralkodónk, kinek alakja köré a magyar néphagyomány egész legendafüzért font.


Napkitörés - 2013

A csillagászoknak köszönhetően régóta ismert, hogy a naptevékenység 11 éves ciklikusságot mutat, melynek következő maximuma 2013-ra várható. A káros sugarak ellen a Föld mágneses pajzsa megvéd minket, így egészségünk helyett elsősorban a társadalmi és gazdasági működés alapját adó infrastruktúrák meghibásodásától tartanak a szakemberek. Egy-egy nagyobb napkitörés képes átmenetileg megállítani a GPS rendszert, megszakítani távközlési kapcsolatokat (telefon, internet), de akár működésképtelenné is tehet műholdakat.




Naprendszerünk központi csillaga gyakorlatilag úgy működik, mint egy kis atommáglya, belsejében állandó energiatermelő folyamatok zajlanak. A Nap tömege kb. 750-szer nagyobb, mint a gravitációs terében mozgó valamennyi bolygó és más égitest tömegének összege. Átlagos forgási sebessége 2000 m/s, az egyenlítői és a sarki pólusokon lassabb. A forgástengelye 7 fok és 15 perces szöget zár be az ekliptika síkjával.

Központi csillagunk plazmaállapotban lévő anyagból áll. Ebben a halmazállapotban az anyagot alkotó atomokról egy vagy több elektron leszakad, így a plazmaionok és szabad elektronok keveréke.

A Nap második vagy harmadik generációs csillag, mivel a Naprendszer korábbi – szupernóvaként elpusztult – csillagok maradványaiból jött létre. Ezt bizonyítja a nehéz elemek (vas, arany, urán) jelenléte a Napban, ugyanis ezek csak szupernóva-robbanások során, vagy első generációs csillagokban alakulnak ki. A Napból fejlődése során nem lehet vörös törpe, mert annál több anyagot kebelezett be, nem alakulhat szupernóvává, mert ahhoz pedig kevés a tömege. Így sem neutroncsillag, sem fekete lyuk nem lehet a Napunkból, amit nem kell sajnálnunk.

A Nap aktivitása kb. 11,2 éves periódust mutat, ennyi idő telik el az egyes napfoltmaximumok között. A ciklus elején a napfoltok az égitest 30-45 fokos szélességén jelennek meg, majd közelítenek a napegyenlítő felé. A foltok sötét színét az okozza, hogy hűvösebbek (1-2 ezer Celsius-fokkal) a körülöttük lévő anyagnál, mivel az őket körülvevő erős mágneses tér megakadályozza a hőátadást. A megfigyelhető napfoltok száma sem állandó, a 11 éves napciklus során is változó. Átmérőjük elérheti a több tízezer kilométert és gyakran kiindulópontjai a napkitöréseknek, vagy flereknek. A napciklus végén az északi és déli mágneses pólusok felcserélődnek, ekkor látható a legtöbb napfolt. A legutóbbi mágneses póluscsere 2001 nyarán volt, amit az Ulysses űrszonda is megfigyelt.

A napfolttevékenység erőssége is szabálytalan. Például az 1600-as években a ciklusoktól függetlenül is kevés napfolt jelent meg, részben ez okozhatta az akkori hűvösebb időjárást. A Föld szempontjából a napciklusoknak azért van jelentősége, mert a bolygónkat elérő részecskefelhők károsak a műszerekre és az élővilágra. A Nap 24. napciklusa hivatalosan 2008. január 4-én kezdődött, akkor észlelte a SOHO űrszonda az első napfoltot. A 2008–2009-es évek az elmúlt 50 év egyik leghosszabb napfoltmentes időszakának számít.

A következő napfoltmaximum 2013-ban várható. 

A NASA napfizikai szakemberei szerint a technológiai fejlődés miatt rendkívül érzékennyé vált a világ a napviharokkal szemben. A Földet már korábban is érték el mágneses viharok, de a civilizáció még sohasem volt olyan érzékeny a mágneses hatásra, mint most. Például egy erős napkitörés 1859-ben elnémította a távíróvonalakat Európa és az USA között, sok helyen tűz ütött ki, miközben Róma, Havanna és Hawai fölött északi fény ragyogott. 1921-ben egy hasonló napvihar megbénította New York közlekedési rendszerét. 1989-ben Quebec áramellátása napokra leállt, hatmillió ember maradt hidegben és sötétben.


Óriási koronalyuk tátong a Nap felső légkörében, amelyből intenzív napszél áramlik ki. A napanyag a hét végén érheti el a Földet.
A NASA napkutató űrszondája, az SDO (Solar Dynamics Observatory) készítette az alábbi felvételt a Napról, január 23-án. Az ultraibolya színképtartományban készült fotón látható sötét terület egy úgynevezett koronalyuk a Nap déli féltekéjén. Mérete a Földének sokszorosa (a Nap átmérője kb. 110 Föld-átmérő).
Forrás: NASA, SDO

A koronalyukak olyan területek a Nap légkörében, ahol részben felnyílnak a mágneses erővonalak. Ez lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségű napanyag távozzon az űrbe, töltött részecskék áramlataként - ezt nevezik napszélnek. A koronalyukakból kilépő napszél sebessége 4-500 km/s.
Az aktuális koronalyukból kiáramló napanyag várhatóan a hét végén (január 26-27-én) éri el a Föld pályáját. Hogy eltalálja-e a Földet, az egyelőre kérdéses. Amennyiben igen, sarki fények alakulhatnak ki a magasabb földrajzi szélességeken, de valószínű, hogy kisebb lesz a hatása, mint amikor egy napkitörés miatt kirobbanó napanyag éri el a Földet./origo/

2013. január 23., szerda

A tigris

Egy évszázaddal ezelőtt még mintegy 100.000 tigris élt szerte Ázsiában, mára a szabad természetben élő állományukat legföljebb 7.000 példányra becsülik, korábbi elterjedési területének pedig már csak 7%-án fordul elő. Nyolc alfajából három már ki is halt A bali tigris   az 1940-es években, a kaszpi tigris   az 1970-es években, a jávai tigris ) pedig az 1980-as években tűnt el végleg a Földről.
Öt élő alfajából három kritikusan veszélyeztetett: a szibériai tigris  ) állományát 437-506, a szumátrai tigrisét   400-500 egyedre, míg a dél-kínai tigrisből    ma már mindössze 20-30 egyed élhet. A másik két alfaj helyzete sem sokkal jobb: a bengáli tigris   állománya 1.300-4.735 egyedből állhat, az indokínai tigrisből   pedig 1.180-1.790 egyed élhet.


A tigris fennmaradását elsősorban az orrvadászat és az élőhelyek tönkretétele veszélyezteti. A tradicionális keleti gyógyászatban több mint 3.000 éve használják a tigris különféle testrészeit: csontjait, szőrét, belső szerveit. Egyes területeken kíméletlenül üldözik őket, mivel veszélyt jelentenek a háziállatokra is, valamint néhány egyed emberevővé válik.


A tigrisek magányos állatok, hosszabb ideig csak a nőstény és utódai élnek együtt. Bár egész nap aktívak lehetnek, ám főleg alkonyat után és éjszaka vadásznak. A legtöbb macskafélétől eltérően a tigris szereti a vizet, jól és kitartóan tud úszni.A nagymacskák közül csak a jaguárok, halászmacskák és a tigrisek számítanak jó úszónak, és a tigriseket gyakran látni, amint tavakban és folyókban úsznak.
Visszahúzható karmainak és erős lábainak segítségével kiválóan mászik fára, és hatalmas, akár 8-10 méteres ugrásokra is képes

Tigriskolostor

 1999-ben egy thai kis falu lakosai az erdőben két csecsemő tigrist találtak, akiknek szüleit az orvvadászok lelőtték. Mert nem tudtak velük mit csinálni, elvitték őket a közeli buddhista kolostorba, ahol a szerzetesek
a kis tigriseket befogadták.Azóta a kolostor állatvédelmi központtá vált.

A látogatók fényképeztethetik magukat a tigrisekkel.







2013. január 22., kedd

A rúzs

 Kevés olyan kozmetikai szert használunk napjainkban, mely elmondhatja magáról, hogy több évezredes történelemre tekinthet vissza.


  Az első rúzst Babilontól mintegy 400 km-re, Ur város sumérok lakta területén találták, és legalább 5000 évvel ezelőtt készítették. Aztán az első aranykor az ókori Egyiptommal érkezett el, ahol is a hölgyeknek rézből vagy fából készült sminkdobozuk volt, tele aprócska tégelyekkel. Volt benne parfüm, tojásfehérje (bőrfeszesítőnek), habkő és borotva (a testszőrzet eltávolítására), mozsár és hozzá törő, henna a körmökre és a kézre, különféle színű nedvekkel teli növényszárak (szemre és szájra), és nyálkás kenőcsök (szájfénynek).

 Mezopotámiában féldrágaköveket törtek össze, s porukkal festették be az ajkukat férfiak és nők egyaránt. Az egyiptomiak ugyanerre a célra algakivonatot és hennát használtak. Az i. e. 3200 körül uralkodó Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül különféle szépségápoló szereket, köztük rúzst is találtak a régészek.

 Bár az egyiptomiak összehasonlíthatatlanul nagyobb hangsúlyt fektettek a szem festésére, mint az ajkakéra, mesterei voltak a színek keverésének, a tökéletes felvitelnek és a csodás csomagolásnak.

Az antik Rómában természetes volt, hogy a gazdag házak asszonyinak szépségére szolgák hada vigyázott, Poppea császárnő száznál is többet tartott belőlük, akiknek – többek között – arról is gondoskodniuk kellett, hogy úrnőjük szája mindig festve legyen.
Aztán a sötét középkorral bealkonyult a szépítőszereknek is. Így lett a visszatérésük még győzedelmesebb! És máig is felmenőben van a szépségipar területén a rúzs, mint kifejező eszköz.
Az első igazi rúzs az i.e. 10. században jelent meg. Az akkori Abu al-Kaszim al- Zahravi arab tudós készítette el. Európában I. Erzsébet angol királynő volt az, aki vörösre festette az ajkait. Neki köszönhetjük, hogy a rúzs használata oly népszerű lett a nők körében.

A középkorban Európában az egyház tiltotta a sminkek használatát, így ebben az időszakban leginkább csak a prostituáltak festették az ajkaikat. I. Erzsébet angol királynő a 16. században aztán újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat, legalábbis a felső társadalmi osztályhoz tartozó nők körében., 1770-ben azonban a brit parlament beiktatott egy törvényt, mely szerint ha egy lány az esküvője előtt sminkeli magát, a házasság semmisnek tekinthető, a vörös szájfestéket hordó nőket pedig akár boszorkánypróbának is alávethetik. Viktória királynő szintén nem tolerálta a rúzs használatát, így uralkodása alatt Nagy-Britanniában ez a sminkszer újra a prostituáltak megbélyegző viselete lett. A 19. század végén Amerikában jellemzően a színészek és a színésznők viseltek csak rúzst, méghozzá elsősorban a színpadon, illetve a színésznők olykor már azon kívül is.

 Még a 20. század elején is bűnnek számított, ha egy nő vörös rúzst, sőt akármilyen rúzst hordott az ajkain, mondván, csak a lázadók és az erkölcstelenek viselnek ilyet, de az 20-as években már senki sem foglalkozott ezzel., A nagy áttörést végül az Elisabeth Arden és Estée Lauder kozmetikai cégek hozták meg 1930-ban: különböző árnyalatú rúzsokat kezdtek gyártani, melyek közül a legkedveltebb szín bizony a vörös lett. A kozmetikumok egy csapás alatt elterjedtek és a nem is olyan rég még bűnös darabok hirtelen trenddé lettek, melyet minden valamire való nő hordott a világon. 


/forrás: rúzs története/
 

Vince napon - a borról

A bor orvosság

A tokaji aszú a világ egyik legjobb természetes csemegebora. A tőkén aszúsodó, a nemes penész hatására betöppedt, mazsolára emlékeztető szőlőszemek a megnövekedett magas cukor- és savtartalom hatására egyedülállóan finom, harmonikus íz- és zamatanyagok hordozói. A bor készítése nagy szakértelmet igényel, az érlelése nemes penésszel bevont pincékben történik éveken keresztül. Az ászkolás során alakul ki az aszú fő jellemvonásaként a földíz, kenyéríz, amelyet évjárattól és dűlőktől függően egészít ki mandula-, csokoládé-, vagy szentjánoskenyéríz. A borok királya a kellemes gasztronómiai élmény mellett a szintetikus gyógyszereket megelőzően orvosságént is szolgált. Vényre írta fel a doktor, amelyet a patikában lehetett kiváltani. Az aszú gyógyító ereje a különlegesen érlelt alapanyagában és a bor elkészítésének módjában rejlik. 


A modern, tudományos kutatások eredményei igazolják, hogy a mértékletesen fogyasztott vörösbor nemcsak az emésztésünk serkentéséhez és jó hangulatunkhoz járul hozzá, de kedvező hatással van a szervezet szív- és vérkeringési rendszerére is. Ennek oka, hogy a borban antioxidáns hatású, flavonoid nevű anyag található, amely meggátolja a koleszterin lerakódását az erekben, ezenkívül értágító hatása is ismert. Nem mindegy, hogy naponta mennyit fogyasztunk a borból! A francia kutatók véleménye, hogy negyed-fél liter vörösbor szolgál legjobban egészségünkre. Aki viszont egyáltalán nem iszik alkoholt, fogyassza a vörösbor alapanyagát, a kék szőlőt, így szintén megelőzheti az érrenszeri betegségeket. A leggyakoribb fajtái: Kékfrankos, Kékoportó, Kadarka, Pinot Noir, Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon.





A borivó tízparancsolata

1. Bort sohase igyál éhgyomorra!
2. Ivás előtt ne egyél édes ételeket!
3. Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!
4. Bort mindig megfontoltan, lassan igyál!
5. Apró kortyokban élvezd a bor zamatát!
6. A nemes borokat csak tisztán igyad!
7. Tarts mértéket a borivásban!
8. Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is!
9. Szeresd, de légy erősebb a bornál! !
10. Gondolj arra egy pillanatra, mennyi verejtékes, nehéz munka van egy pohárnyi magyar borban!

Szent Vince a bor védőszentje

A népszokás

„Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince. Ha fénylik Vince, megtelik a pince, ha nem csorog, üres lesz, ha csak csepeg, csorog, kevés lesz a borod.”
A hagyománytisztelő borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a termés minőségét is meg lehet jósolni.

„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!”  Tehát a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát, kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre. Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)

De ki volt igazából Vince?
Vince vértanú volt, akit Hispániában válogatott módszerekkel kínoztak halálra a keresztényüldözések idején.

Vince, a borok szentje

Legendája az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.
Kutatók gyanítják, hogy neve (Vincent-vinum) miatt hozták össze az emberek a borral (Vin-cent- százszoros bor).


 Burján István visszaemlékezése
Új Magyar Képes Újság
horvátországi magyar hetilap
IX. évfolyam 04. szám 2004. január 22.
(részletek)
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)
A drávaszögi Hegyalján a szőlősgazdák ezt a napot tartották legnagyobb ünnepüknek.  

 
„Egyes gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután az őszi termésre következtettek.  Vince napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek. Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint:
Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Vagyis, ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. S ha ez mégsem következett be, a népi találékonyság pótolta az időjárás "mulasztását", a jó gazda egy vödör vizet öntött a présház tetejére, és már csorgott is a Vince!„

 Forrás: katolikus.hu, hhrf.org
/Pécsi Borozó/

2013. január 21., hétfő

Csillebércen felavatták a Wigner Adatközpont első géptermét


 

A nagy hadronütköztető, amely a világ eddigi legkomplexebb berendezése,  Genf közelében, a francia-svájci határon egy 27 kilométeres alagútban található. A berendezés segítségével protonnyalábokat a fényhez közeli sebességre gyorsítanak fel, majd ütköztetnek egymással. Ennek során új elemi részecskék jönnek létre, általában igen rövid élettartammal, amelyek tanulmányozásával az anyag tulajdonságait és a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni a fizikusok.


A tízmilliárd eurós költséggel megépített LHC elsődleges célja a Higgs-bozon felfedezése, amely nélkül a 13,7 milliárd éve, az ősrobbanás után uralkodó káoszban nem alakulhattak volna ki a csillagok, a bolygók és a galaxisok. A részecske létét Peter Higgs jósolta meg 1964-ben, a brit fizikus úgy vélte, hogy a kérdéses bozon betölti a rést a természet alapvető működését leíró standard modellben. A részecskét az 1980-as évektől keresik a tudósok, míg ez év júliusában a CERN fizikusai bejelentették, hogy 5 szigma bizonyossággal felfedezték. A szigma a fizikai kísérletek bizonyosságát jelző, számos összetevőből álló érték. A skálán az 1-es érték még véletlenszerű statisztikai ingadozás is lehet az adatokban, a 3 szigma már bizonyítéknak számít, de csak 5 szigmánál mondják ki a felfedezés szót. Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint egy a millióhoz a valószínűsége, hogy az eredményeket valamilyen statisztikai fluktuáció váltotta ki.
Korai még végkövetkeztetéseket levonni, de a részecske egyre jobban emlékeztet a Higgs-bozonra - hangsúlyozta Pauline Gagnon, az LHC Atlas-kísérletének fizikusa, aki részt vett az adatok elemzésében. Oliver Buchmüller, a CMS-kísérlet résztvevője szerint is egyre erősebb bizonyítékokkal rendelkeznek. A CERN fizikusai azonban abban is reménykedtek, hogy a Higgs-bozon felfedezése valamiféle bizonyítékot szolgáltat például a szuperszimmetria (SUSY) elméletére, a sötét energiára és sötét anyagra, csupa olyasmire, ami túlmegy a standard modellen, egyfajta új fizikára nyit kaput, ennek azonban egyelőre semmi jele. A SUSY szerint minden ismert részecskének létezik egy úgynevezett szuperpartnere, ezek fontos összetevői lehetnek a világegyetem 25 százalékát kitöltő sötét anyagnak.

Budapest

 Ma kezdik meg a CERN és a Wigner Fizikai Kutatóközpont szakemberei a csillebérci Wigner Adatközpont informatikai rendszereinek beüzemelését.

 A Wigner Adatközpontban elhelyezett számítógépekkel a következő néhány évben a természettudomány egyik legizgalmasabb és legintenzívebben kutatott témáját, az elemi részecskék tömegéért felelős, korábban megjósolt és immár szinte teljes bizonyossággal kimutatott Higgs-bozon tulajdonságait vizsgálják a kutatók. A későbbiekben pedig az elméletileg megjósolt szuperszimmetrikus részecskék kereséséhez járul majd hozzá az adatközpont.

CERN@Wigner1