"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. január 22., kedd

Szent Vince a bor védőszentje

A népszokás

„Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince. Ha fénylik Vince, megtelik a pince, ha nem csorog, üres lesz, ha csak csepeg, csorog, kevés lesz a borod.”
A hagyománytisztelő borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a termés minőségét is meg lehet jósolni.

„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!”  Tehát a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát, kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre. Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)

De ki volt igazából Vince?
Vince vértanú volt, akit Hispániában válogatott módszerekkel kínoztak halálra a keresztényüldözések idején.

Vince, a borok szentje

Legendája az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.
Kutatók gyanítják, hogy neve (Vincent-vinum) miatt hozták össze az emberek a borral (Vin-cent- százszoros bor).


 Burján István visszaemlékezése
Új Magyar Képes Újság
horvátországi magyar hetilap
IX. évfolyam 04. szám 2004. január 22.
(részletek)
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)
A drávaszögi Hegyalján a szőlősgazdák ezt a napot tartották legnagyobb ünnepüknek.  

 
„Egyes gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután az őszi termésre következtettek.  Vince napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek. Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint:
Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Vagyis, ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. S ha ez mégsem következett be, a népi találékonyság pótolta az időjárás "mulasztását", a jó gazda egy vödör vizet öntött a présház tetejére, és már csorgott is a Vince!„

 Forrás: katolikus.hu, hhrf.org
/Pécsi Borozó/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése