A népszokás
„Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince. Ha fénylik Vince,
megtelik a pince, ha nem csorog, üres lesz, ha csak csepeg, csorog,
kevés lesz a borod.”

A hagyománytisztelő
borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja
pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis
kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden
bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen
hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd
meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra
esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a
termés minőségét is meg lehet jósolni.
„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!” Tehát
a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják
hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi
fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát,
kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt
legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre.
Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik
pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást
mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk
szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)
De ki volt igazából Vince?
Vince vértanú volt, akit Hispániában válogatott módszerekkel kínoztak halálra a keresztényüldözések idején.
Vince, a borok szentje

Legendája
az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése
győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince
és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős
kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi
regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori
misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.
Kutatók gyanítják, hogy neve (Vincent-vinum) miatt hozták össze az emberek a borral (Vin-cent- százszoros bor).
Burján István visszaemlékezése
Új Magyar Képes Újság
horvátországi magyar hetilap
IX. évfolyam 04. szám 2004. január 22.
(részletek)
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)
A drávaszögi Hegyalján a szőlősgazdák ezt a napot tartották
legnagyobb ünnepüknek.
„Egyes
gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán
megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg
szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután
az őszi termésre következtettek. Vince
napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután
meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi
bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a
legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek.
Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre
tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a
hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint:
Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Vagyis, ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok
keletkeznek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. S ha ez mégsem
következett be, a népi találékonyság pótolta az időjárás "mulasztását", a
jó gazda egy vödör vizet öntött a présház tetejére, és már csorgott is a
Vince!„
Forrás: katolikus.hu, hhrf.org
/Pécsi Borozó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése