„Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince. Ha fénylik Vince,
megtelik a pince, ha nem csorog, üres lesz, ha csak csepeg, csorog,
kevés lesz a borod.”
A hagyománytisztelő
borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja
pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis
kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden
bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen
hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd
meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra
esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a
termés minőségét is meg lehet jósolni.
„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!” Tehát
a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják
hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi
fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát,
kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt
legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre.
Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik
pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást
mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk
szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)De ki volt igazából Vince?
Vince vértanú volt, akit Hispániában válogatott módszerekkel kínoztak halálra a keresztényüldözések idején.
Vince, a borok szentje
Legendája
az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése
győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince
és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős
kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi
regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori
misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.Kutatók gyanítják, hogy neve (Vincent-vinum) miatt hozták össze az emberek a borral (Vin-cent- százszoros bor).
Burján István visszaemlékezése
Új Magyar Képes Újság
horvátországi magyar hetilap
IX. évfolyam 04. szám 2004. január 22.
(részletek)
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)
A drávaszögi Hegyalján a szőlősgazdák ezt a napot tartották
legnagyobb ünnepüknek.
„Egyes
gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán
megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg
szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután
az őszi termésre következtettek. Vince
napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután
meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi
bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a
legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek.
Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre
tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a
hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint: Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Vagyis, ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. S ha ez mégsem következett be, a népi találékonyság pótolta az időjárás "mulasztását", a jó gazda egy vödör vizet öntött a présház tetejére, és már csorgott is a Vince!„
Forrás: katolikus.hu, hhrf.org
/Pécsi Borozó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése