125 esztendős a National Geographic Társaság

Amióta csak létezünk, történetünk kezdetétől tudni vágyunk, mindenáron meg akarjuk ismerni, amit még nem ismerünk.

Idén 125 esztendős a National Geographic Társaság.

Harminchárom, felelős gondolkodású férfiú 1888. január 13-án Washingtonban összegyűlt, hogy „a földrajzi tudás gyarapításának és terjesztésének elősegítése érdekében” létrehozzon egy társaságot.

Az alapítók közt voltak földrajztudósok, felfedezők, katonatisztek, ügyvédek, meteorológusok, térképészek, természetbúvárok, bankárok, tanárok, biológusok, mérnökök és feltalálók. A vállalkozás eszmei irányítója Gardiner Greene Hubbard ügyvéd és filantróp volt; Alexander Graham Bell az ő segítségével alapította meg az első telefontársaságot. Hubbardot később az újonnan alakult társaság elnökévé választották. Egalitárius eszméje – gyarapítani és mindenki számára elérhetővé tenni a legtágabb értelemben vett földrajzi ismereteket – az elkövetkező száz évben a National Geographic Society alapelvévé vált. Ennek szellemében 1888. októberében a társaság megjelentette az első National Geographic folyóiratot. Gardiner Greene Hubbard 1897-ben halt meg. Egy évvel később az elnöki székben, veje, a nagyhírű feltaláló, Alexander Graham Bell követte, s képességeinek és energiájának jelentős részét a National Geographic népszerűsítésére fordította. Két olyan jelentős döntést is hozott, amely a Társaság jövőjét alapvetően meghatározta. A folyóiratot megküldte mindenkinek, aki a National Geographic Society tagjai közé lépett, azaz hitt a Társaság tevékenységének fontosságában, és ehhez hozzá is kívánt járulni. Bell második fontos döntése az volt, hogy egy tehetséges fiatalemberre bízta a folyóirat felfrissítését és az új tagok toborzását. A 23 éves tanár, Gilbert H. Grosvenor találékony irányításával a National Geographic tudományos földrajzi folyóiratból a való világot föltáró lappá vált, és egyben az amerikai újságírásra is maradandó hatást gyakorolt. Grosvenor egy év alatt megduplázta, 1000-ről 2000-re növelte a társaság tagjainak számát. Azóta a Cosmos Club tiszteletreméltó tagjainak egykori társasága az egész világot behálózó, hatalmas szervezetté vált. Napjainkban a társaságnak 10,5 millió tagja van, s a tagság mintegy ötöde a nem angol nyelvű kiadások olvasója.



Néhány fontosabb mérföldkő a Society történetéből:
–  A National Geographic első expedíciója 1890-ben és 1891-ben bejárja és feltérképezi a St. Elias hegyet, az 5489 méter magasan lévő legmagasabb csúcsát Dél-Alaszka és Kanada akkoriban még ismeretlen határán, majd felfedezi Kanada legmagasabb pontját, a 6050 m-es Mount Logant.
–  1926-ban Richard E. Byrd elsőként repül át az Északi- és a Déli-sark felett.
–  1934-ben William Beebe és Otis Barton 923 m mélyre merülnek le a Bermuda-szigeteknél. Ez a rekord 15 évig marad érvényben.
–  1952-ben Jacques-Yves Cousteau egyedülálló víz alatti kutatásba kezd a NGS segítségével.
–  1963-ban a Society a fő támogatója az első amerikai hegymászó-csapatnak, mely feljut a Mount Everestre. Köztük volt Barry C. Bishop, a Society egyik alkalmazottja.
–  1967-ben Dian Fossey Ruandában megkezdi a hegyi gorillák tanulmányozását.
–  1974-ben Donald C. Johanson Etiópiában megtalálja a 3 millió éves „Lucyt”, a legrégibb, legjobb állapotban fennmaradt csontvázat, mely a felegyenesedetten járó embertől származik.
–  1985-ben Robert D. Ballard az óceán fenekén fekvő Titanicot tanulmányozza.
–  1995-ben Johan Reinhard rábukkan az „inka jégkisasszony”-ra, egy fagyott emberi áldozati tetemre a perui Ampato hegyen.

Forrás: National Geographic Magazin/Rólunk/