Az őszinteség

  Kung mester mondta: "Aki igazságos anélkül, hogy tanulna, az a kegyetlenséghez vezet, aki őszinte anélkül, hogy tanulna, az a gorombasághoz vezet."

Az őszinteséget az egyik legszebb és legbecsülendőbb emberi tulajdonságnak tartják, talán azért, mert eléggé ritka.

  

Őszinteség, elhallgatás, hazugság: sokan sokfélét értünk e fogalmakon

 Mindenki sokra becsüli, de kevesen alkalmazzák következetesen. Az őszinteség az a viselkedési szokás, amit másoktól minden körülmények között elvárunk, és sértőnek érezzük, ha rájövünk, hogy a munkatársunk, barátunk, szomszédunk vagy a családtagunk nem volt őszinte hozzánk..

Az őszinteség a legfontosabb, ám legnehezebb fajtája, amikor önmagunkhoz kell annak lenni. Bármilyen furán is hangzik, senkinek nem hazudik az ember annyit, mint önmagának! Az még hagyján, hogy mások előtt igyekszünk magunkat jobb színben feltüntetni, de a legfontosabb, hogy magunkkal elhitessük: ilyenek meg olyanok vagyunk! De vajon tényleg? Ha belegondolunk, hányszor járunk úgy, hogy egy konfliktus esetén azonnal mentséget keresünk vagy kreálunk, hogy szinte azonnal felmentjük magunkat és hárítunk, hogy okoljuk a körülményeket, a másikat, és számtalanszor újra játszva a történteket egyre jobb megvilágításba helyezzük önmagunkat - máris látszik, hogy az automatizmus működik, és nem az őszinteség.

 Mikor csináljuk jól? 

"Az őszinteség a bennünk lévő, egy adott cselekvés által kiváltott érzéseink kimondása egy bizonyos helyzetben" - mondja Csernus Imre pszichiáter.
Korántsem mindegy azonban, hogy e kimondás miképpen történik. Ha például érzelmi zűrzavar uralkodik bennünk, és azt rázúdítjuk a másikra, ártunk neki vele. Az adott szituációban tehát fontos tudnunk, kéri-e a másik az őszinteségünket. 

Képzeljünk el  egy olyan szituációt - akármilyen hétköznapit - amikor maradéktalanul őszinte minden benne résztvevő. Kezdhetjük rögtön a köszönéssel: Jó reggelt, hogy vagy? Őszinte érdeklődés - vagy csak annak tűnik. Mi lenne, hogy így hangozna: Legyen vacak napod, nem érdekel hogy vagy! Lehet, hogy ez meg gorombaság, de ha az illető bal lábbal kelt fel, és ráadásul nem kedveli a másikat, akkor őszinteség is. Megint más kérdés, vajon feltétlenül ki kell-e mondani?   

Az elhallgatásnak vagy egy információ késleltetésének lehet üdvös hatása is. Ha például egy-két nap múlva közlünk egy kellemetlen, de nem sürgős hírt barátunkkal, nem pedig akkor, amikor úgyis rossz passzban van, nem hibázunk. Épp ellenkezőleg: figyelembe vettük a másik pszichés szükségleteit.

Az őszinteség  nehéz és veszélyes dolog, az emberek semmit sem viselnek nehezebben, mint ezt, és nem sok mindent tartanak fontosabbnak, szebbnek, nemesebbnek. Ellentmondás - maga az ember.  

/február16. őszinteség napja/