Velencei karnevál
Februárban, farsang idején harsány, maskarás turisták ezrei lepik el
Velence utcáit és csatornáit. Bár a velencei karneválról már 1094-ben
tudósítanak a források, a "karneválok városa" rangot csak a 18.
században kapta meg, annak ellenére, hogy az évszázadok során a város
tekintélyt parancsoló tengeri hatalom volt és fényes győzelmeit mindig
látványos felvonulásokkal ünnepelte meg. Az újkorban már divattá vált a
velencei mulatozás az európai arisztokraták körében is, 1869-ben
állítólag maga Ferenc József császár is ellátogatott a városba, igaz,
inkognitóban. A Velencei Köztársaság bukása után azonban a karneválról
is kezdtek megfeledkezni. A hagyományt modern formában a 20. század
utolsó negyedében fedezték fel újra, azóta a rendezvény reneszánszát
éli, és turisták tízezreit vonzza évről-évre a lagúnák városába. A
farsangi ünnepkör időszaka a hagyomány szerint húshagyó csütörtöktől
húshagyó keddig tart. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg
parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágokkal díszített ökrök
vezettek fel. Amint a felvonulók elérték a Szent Márk teret, az ökröket a
dózse színe előtt egyetlen csapással (!) lefejezték. Az ünnepségsorozat
végén - húshagyó kedd éjjel - a velenceiek ismét összegyűltek a város
főterén, levették álarcaikat,és kórusban kiáltozva búcsúztak a téltől.
Napjainkban a galambröptetés vagy az Angyalok szárnyalása nevű eseménnel
indul a karneváli hét. A húshagyó csütörtök utáni vasárnap a San Marco
környékét ellepik a külföldi turisták és a jelmezes velenceiek. Az
időjárás ugyan még télies, de nem ritka a szikrázó napsütés sem. A
karneváli hét nyitányaként az összegyűlt tömeg a galambröptetést várja a
Szent Márk-székesegyháznál, a papírból készült madár kisvártatva meg is
jelenik az égbolton: egy kábel segítségével eresztik le a
harangtoronyból, sűrű konfettizápor közepette. A galambröptetés
hagyománya a legrégebbi karneválokig vezethető vissza, ekkoriban egy
kötéltáncos sétált végig a Campanile és a Dózse-palota loggiája között
kifeszített kötélen. A karnevál és Velence egyik legfőbb szimbóluma a
velencei maszk, mely a korábbi Maskarásokévszázadok során a kikötőváros
mindennapjainak elválaszthatatlan részévé vált. A jelmezkészítés a
legkorábbi időkig nyúlik vissza. A maszkok viselését törvény
szabályozta, kezdetben csak az ünnepségek végéig, azaz húshagyó keddig
engedélyezték, ezt később meghosszabbították. A legkorábbi törvény, mely
Velencében az álarc használatát korlátozta, 1268-ban született. A
legfurcsább rendelet, melyet a köztársaság főtanácsa hozott, 1467-ből
származik. Ebben megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat
belépjenek az apácazárdába. Egy 1502-ben hozott rendelet a pálcát és
egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. A törvények
betartása azonban olyannyira nem működött, hogy ugyanazokat a
szabályokat kellett minden évben meghozni, egészen 1789-ig. Napjainkban a
mulatság idején bőséges a választék álarcokból és jelmezekből
Busójárás
busójárás története
A Busójárás Mohács messze földön híres és ismert látványos farsangja, karneválja.
A Busójárás alapvetőleg a mohácsi sokacok (Mohács dél-szláv
nemzetiségi - más eredet-magyarázatok szerint illír (görög) -
gyökerekkel rendelkező, a településsel egyidős múltra visszatekintő
lakói) rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása
(sokac nyelvhasználattal "poklade") amely a múlt század első harmadától
egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a
világ minden részéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése