"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. november 9., péntek

Világítás története

Oil-lampKörülbelül  80 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az első ember megismerkedett a tűzzel. Ekkor még nem vált külön a funkció, a tűzzel melegítettek, főztek és világítottak is egyben. Aztán elkezdett – igaz elég lassan – fejlődni a tűzgyújtás technológiája. Kr. e. 640 körül használták először a hegyikristályból készült lencsét a tűz meggyújtásához. Ennek az eszköznek az volt a hátránya, hogy csak napsütésben lehetett használni. 
Kr. e. 406 körül indulnak fejlődésnek az olajlámpások. Eleinte a mécsesek nyitottak voltak és úszó kanóc volt bennük. Maguk a mécsesek bronzból, vagy kőből készültek. Később már befedték őket és ez a fedő egyben dísze is lett a világító eszköznek és nem utolsó sorban sokkal biztonságosabbá is vált. A kanócot nem szabadon úsztatták, hanem kivezették a fedélen. Így alkalmassá vált, hogy betöltse a lámpa funkciót. Az olaj így nem lötyögött ki, nem lobbant lángra. Ez tekinthető a zseblámpa elődjének.  

Időszámításunk szerint 160 körül jelentek meg az első viaszgyertyák, faggyúgyertyák, de ezeket első sorban vallási szertartásoknál alkalmazták.  Kétfajta gyertyatípust készítettek. Az egyik a fáklya, amit faggyúval átitatott rostokból készítettek, a másik már hasonló a mai gyertyához, mert a közepébe kanócot vezettek, amit kénnel átitattak és folyékony viaszba, vagy fattyúba mártogatták. Ekkor találták ki a gyertyatartókat is. 

1260-ban egy angol szerzetes, Roger Bacon rájön arra az összefüggésre, miszerint a világításhoz két dolog kell, maga az éghető anyag és a levegőben levő oxigén, ami kémiai reakcióba jön egymással. Ha nincs oxigén, nincs tűz se. Ezt egy zárt edénybe vizsgálta. Mindezidáig a tüzet önálló elemként ismerték. 1670 körül feltalálták a foszfort, amit ha kellő fénnyel megvilágítanak, maga az anyag is halványan világít.

1808-ban hatalmasat fejlődött ez az iparág, mert ekkor találták fel az első elektromos világítást.   Az angol származású Humphry Davy feltalálja az ívlámpát. Ez a technológia úgy működik, hogy a galvánelem pólusait két szénrúddal összeköti, és azokat közelíti egymáshoz. Az így keletkezet feszültség a szűk részben ionizálja a levegőt, a szikrák átcsapnak és áram keletkezik. Sajnos ezt a felfedezést még nem tudta hasznosítani, mert a szénrúd hamar leégett, a közöttük keletkező nagy rés már nem tudta a levegőt ionizálni, így áram se keletkezett. Később azonban nagy haszna volt a felfedezésének.
gyufa Irinyi János1832-től már egyre több helyen gyertya helyett petróleumlámpát használnak, ami jóval tovább tart, mit a gyertya és biztonságosabb is. 1836-ban Irinyi János szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte).
1840-ben Robert Grove brit fizikus készít, egy un. . vákuum-izzólámpát, amiben izzótestként egy platinaspirál világít.
1846-ban feltalálják a gépi üvegfúvást és ennek a találmánynak nagy szerepe lesz az izzólámpák tömeggyártásában.
1848-bn megszerkesztik az első olyan ívlámpát, amiben a szénrúd nem ég le nagyon hamar, azaz gondoskodik a szénrúd  előre tolásról, így már használható a világítás.
1854-ben elkészítik az első zárt üvegbúrában használt, elszenesített bambuszszálat. Ezt az izzólámpát, mint olcsó áramforrást, később tökéletesítik.
1862-ben Angliában elhelyezik az első világítótornyot, ami már villanyfénnyel működik.
1868-ban kísérlet képen elhelyezik az egyik forgalmas útkereszteződésen a gázlámpával működő jelzőkarokat, amit zöld és piros színnel világítanak meg. Sajnos ez nem járt szerencsével hosszú ideig, így felhagytak ezzel az irányítással.
1880-tól a technika fejlődése felgyorsította a kutatást is. Feltalálták a háromfázisú rendszert, ami képes az elektromos áramot kábelen keresztül távolabbra eljuttatni.
1885-ben Charles Fritts készítette el az első használható igazi napelemet. Ezt a típusú világítást, a mai napig használjuk. Egy táblán szelén réteget vékony és félig átlátszó aranyfilmmel vont be, ami folyamatosan tudott áramot termelni. Magyarázatot nem nagyon tudtak adni a történtekre, mert akkoriban még nem volt ismert a Napból származó teljes energiaspektrum felépítése.
1913-ban előállítják a wolframszálat, ami tartóssá teszi az izzólámpát.
1936-ban Budapesten, a Budapesti Ipari Vásáron mutatják be a kripton égőt. Ez a világítás már elég hosszú ideig képes megfelelő fényt biztosítani. A gomba formája a mai napig megmaradt.
1938-ban megjelenik az első fénycső.
1958-ban használnak először, un. xenon lámpákat. Ezeknek a lámpáknak a színhőmérséklete közel van a napfényhez és a fényhasznosítása is jó. Ezt követik a halogénizzók, majd a nagynyomású fémhalogén lámpák, utána pedig a fénykibocsátó diódákat, a LED-eket mutatják be.
1963-ban megkezdődik a napelemek tömeggyártása.

Energiatakarékos izzó1994-től már megjelennek a lakóházakon a napelemek, mint alternatív és környezetbarát energiaforrás. Nemcsak a házunkban, hanem a kertben is alkalmazhatjuk ezt a környezetbarát világítást. Ma már olyan berendezések is kaphatóak, amik képesek a legkisebb jelzőfénytől akár az egész kertünket bevilágító erős fénykibocsátásra is. 2010-től tervezik a hagyományos izzók folyamatos kivonását, és helyüket átveszik az energiatakarékos izzók.  2010. január 5-től csak olyan eszközök adhatók el, amelyeknek készenléti módban az áramfogyasztása nem haladja meg az 1 Wattot. 2013-tól ezt az értéket 0,5 Wattra csökkentik.
Tábortűz - Kert


 Láthatjuk, hogy milyen hosszú út vezetett a mai világításhoz, mégis szívesen használjuk a legelső fényforrást, a tüzet. Igaz, ma már jócskán átalakult a funkciója.A 4 alapelem, a tűz, a víz, a föld és a levegő soha se fog végleg eltűnni, bármilyen irányban fejlődik is a technika.


Forrás:
A világítás rövid története,InterKert.hu