Körülbelül
80 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az első ember
megismerkedett a tűzzel. Ekkor még nem vált külön a funkció, a tűzzel
melegítettek, főztek és világítottak is egyben. Aztán elkezdett – igaz
elég lassan – fejlődni a tűzgyújtás technológiája. Kr. e. 640 körül
használták először a hegyikristályból készült lencsét a tűz
meggyújtásához. Ennek az eszköznek az volt a hátránya, hogy csak
napsütésben lehetett használni.
Kr. e. 406 körül indulnak fejlődésnek az
olajlámpások. Eleinte a mécsesek nyitottak voltak és úszó kanóc volt
bennük. Maguk a mécsesek bronzból, vagy kőből készültek. Később már
befedték őket és ez a fedő egyben dísze is lett a világító eszköznek és
nem utolsó sorban sokkal biztonságosabbá is vált. A kanócot nem szabadon
úsztatták, hanem kivezették a fedélen. Így alkalmassá vált, hogy
betöltse a lámpa funkciót. Az olaj így nem lötyögött ki, nem lobbant
lángra. Ez tekinthető a zseblámpa elődjének.
Időszámításunk szerint 160 körül
jelentek meg az első viaszgyertyák, faggyúgyertyák, de ezeket első
sorban vallási szertartásoknál alkalmazták. Kétfajta gyertyatípust
készítettek. Az egyik a fáklya, amit faggyúval átitatott rostokból
készítettek, a másik már hasonló a mai gyertyához, mert a közepébe
kanócot vezettek, amit kénnel átitattak és folyékony viaszba, vagy
fattyúba mártogatták. Ekkor találták ki a gyertyatartókat is.
1260-ban egy angol szerzetes, Roger
Bacon rájön arra az összefüggésre, miszerint a világításhoz két dolog
kell, maga az éghető anyag és a levegőben levő oxigén, ami kémiai
reakcióba jön egymással. Ha nincs oxigén, nincs tűz se. Ezt egy zárt
edénybe vizsgálta. Mindezidáig a tüzet önálló elemként ismerték. 1670
körül feltalálták a foszfort, amit ha kellő fénnyel megvilágítanak, maga
az anyag is halványan világít.
1808-ban hatalmasat fejlődött ez az
iparág, mert ekkor találták fel az első elektromos világítást. Az angol származású
Humphry Davy feltalálja az ívlámpát. Ez a technológia úgy működik, hogy a
galvánelem pólusait két szénrúddal összeköti, és azokat közelíti
egymáshoz. Az így keletkezet feszültség a szűk részben ionizálja a
levegőt, a szikrák átcsapnak és áram keletkezik. Sajnos ezt a
felfedezést még nem tudta hasznosítani, mert a szénrúd hamar leégett, a
közöttük keletkező nagy rés már nem tudta a levegőt ionizálni, így áram
se keletkezett. Később azonban nagy haszna volt a felfedezésének.
1832-től
már egyre több helyen gyertya helyett petróleumlámpát használnak, ami
jóval tovább tart, mit a gyertya és biztonságosabb is. 1836-ban Irinyi
János szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa
fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte).
1840-ben Robert Grove brit fizikus készít, egy un. . vákuum-izzólámpát, amiben izzótestként egy platinaspirál világít.
1846-ban feltalálják a gépi üvegfúvást és ennek a találmánynak nagy szerepe lesz az izzólámpák tömeggyártásában.
1848-bn megszerkesztik az első olyan
ívlámpát, amiben a szénrúd nem ég le nagyon hamar, azaz gondoskodik a
szénrúd előre tolásról, így már használható a világítás.
1854-ben elkészítik az első zárt
üvegbúrában használt, elszenesített bambuszszálat. Ezt az izzólámpát,
mint olcsó áramforrást, később tökéletesítik.
1862-ben Angliában elhelyezik az első világítótornyot, ami már villanyfénnyel működik.
1868-ban kísérlet képen elhelyezik az
egyik forgalmas útkereszteződésen a gázlámpával működő jelzőkarokat,
amit zöld és piros színnel világítanak meg. Sajnos ez nem járt
szerencsével hosszú ideig, így felhagytak ezzel az irányítással.
1880-tól a technika fejlődése
felgyorsította a kutatást is. Feltalálták a háromfázisú rendszert, ami
képes az elektromos áramot kábelen keresztül távolabbra eljuttatni.
1885-ben Charles Fritts készítette el az
első használható igazi napelemet. Ezt a típusú világítást, a mai napig
használjuk. Egy táblán szelén réteget vékony és félig átlátszó
aranyfilmmel vont be, ami folyamatosan tudott áramot termelni.
Magyarázatot nem nagyon tudtak adni a történtekre, mert akkoriban még
nem volt ismert a Napból származó teljes energiaspektrum felépítése.
1913-ban előállítják a wolframszálat, ami tartóssá teszi az izzólámpát.
1936-ban Budapesten, a Budapesti Ipari
Vásáron mutatják be a kripton égőt. Ez a világítás már elég hosszú ideig
képes megfelelő fényt biztosítani. A gomba formája a mai napig
megmaradt.
1938-ban megjelenik az első fénycső.
1958-ban használnak először, un. xenon
lámpákat. Ezeknek a lámpáknak a színhőmérséklete közel van a napfényhez
és a fényhasznosítása is jó. Ezt követik a halogénizzók, majd a
nagynyomású fémhalogén lámpák, utána pedig a fénykibocsátó diódákat, a
LED-eket mutatják be.
1963-ban megkezdődik a napelemek tömeggyártása.
1994-től
már megjelennek a lakóházakon a napelemek, mint alternatív és
környezetbarát energiaforrás. Nemcsak a házunkban, hanem a kertben is
alkalmazhatjuk ezt a környezetbarát világítást. Ma már olyan
berendezések is kaphatóak, amik képesek a legkisebb jelzőfénytől akár az
egész kertünket bevilágító erős fénykibocsátásra is. 2010-től tervezik a
hagyományos izzók folyamatos kivonását, és helyüket átveszik az
energiatakarékos izzók. 2010. január 5-től csak olyan eszközök adhatók
el, amelyeknek készenléti módban az áramfogyasztása nem haladja meg az 1
Wattot. 2013-tól ezt az értéket 0,5 Wattra csökkentik.
Láthatjuk, hogy milyen hosszú út vezetett a mai világításhoz, mégis szívesen használjuk a legelső fényforrást, a tüzet. Igaz, ma már jócskán átalakult a funkciója.A 4 alapelem, a tűz, a víz, a föld és a levegő soha se fog végleg eltűnni, bármilyen irányban fejlődik is a technika.
Forrás:
A világítás rövid története,InterKert.hu
