.. Az emberi beszéd olyan, mint egy híd két ember között. Bonyolult, többcsatornás .kifejezőrendszer..Sok beszédnek sok az alja – mondja a közmondás. Talán erre gondolt Áprily Lajos is, amikor Kérés az öregséghez c. versét írta. Csak gyökeres szót adj! – kéri, hiszen csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. A beszélgetés öröme nem a bőbeszédűségben rejlik.
Vigyázzunk a fecsegéssel..
A neve ismerős a magyarban is: a visszhangot hívják így.
![]() |
Alexandre Cabanel: Ekho |
Mérgében megbüntette Ékhót. Szörnyű büntetést eszelt ki neki: ezután sohasem szólalhat meg elsőként, és csak azokat a szavakat mondhatja, amelyeket elmondtak előtte. A büntetés Ékhó esetében végzetesnek bizonyult. Ő, aki eddig mindig beszélt, ezután csak más után szólalhat meg, akkor is mások szavait ismételve.
Az erdő mélyére menekült. Találkozott Narkisszosszal, a gyönyörű ifjúval. Beleszeretett, de a szerelmét nem vallhatta be, mert a szép fiút csak saját szépsége foglalkoztatta, azt csodálta a víztükörben. Ékhó belepusztult bánatába, csak a hegyek között bolyongó hangja maradt fenn, és él máig a hegyoldalakon, épületek tövében visszhang formájában."
/forrás: Gabriella
a fecsegés okozta a nimfa vesztét/