"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. november 12., hétfő

Őszi színek - Budapest - Normafa




Ez a csodálatos, erdővel borított hegytető a főváros legszebb kilátópontja .

Története
 
A monda szerint a Normafa Mátyás király születésekor sarjadt. Egy vén bükkfát hívtak így, ami az egykori "ősbükkös" egyik óriás tagja volt. Az elnevezés eredete több változatban maradt ránk.
Az egyik magyarázat szerint egykor a Normafánál vámolták meg a környező falvakból Budára érkező árut. A különböző portékákra más és más norma (díj) volt kiszabva, amelyet itt kellett fizetni. A nagy fa alatt lerovandó norma szó idővel összekapcsolódott a bükk-matuzsálem nevével. Később a Normafa (ahogyan a környéket is nevezték) kedvelt kirándulóhely lett. Írók, költők, művészek gyakran látogattak ide. Ehhez kapcsolódik a neve eredetéről ismert másik legenda. Eszerint az egykor ide látogató Schodelné Klein Rozália híres énekesnő, művésztársai unszolására, az öreg bükk alatt elénekelte Bellini Norma című operájának nagyáriáját. Schodelné oly nagy tetszést aratott énekével a szabad ég alatt, hogy a jelenlévők a fát azon nyomban elnevezték Normafának.
A fa sorsa a továbbiakban igen viharosan alakult a szó szoros értelmében, ugyanis többször villámcsapás érte, majd végül 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt kidőlt. Emlékére a főváros 1962-ben egy új bükkfát ültetett. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja. Időközben azonban megfeledkeztek róla, és a vízesés falához támasztott törzset a reárakódott, vastag mészbevonat elválaszthatatlanul odakötötte a falhoz, ma is ott látható.