Szent Márton legendája:
Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született Savariában (ma Szombathely). A római seregben szolgált katonaként. Egy téli napon Amiens felé tartott, amikor az úton találkozott egy koldussal. Neki adta a köpenyét.
A legenda szerint a koldus maga Krisztus volt.
339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg, szolgálati helyén, Amiensben, megalapította az első gall kolostort. Később, 371-ben Tours püspökévé választották. 397. november 8-án hunyt el és a legenda szerint november 11-én temették el, ezt a napot később Szent Márton ünnepévé nyilvánították. Márton szerénysége, egyszerűsége és az általa véghezvitt csodák következtében különös tiszteletnek örvendett, ezért később Franciaország egyik védőszentjévé is választották.
A lúd története: Márton napján ludat szokás sütni. Hogy miért? Szent Márton emlékére, pontosabban annak a történetnek az emlékéül, mikoris Szent Márton egy libaólban rejtőzött el, mert nem akarta, hogy püspökké szenteljék fel Tours-ban. A ludak sajnos hangos gágogással elárulták a rejtekhelyét, így kénytelen volt megadni magát a sorsának.
Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.
Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.
Márton napi libanapokat az országban szinte mindenhol megünneplik valamilyen formában. A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor.
