"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. november 23., péntek

A töltött káposzta

Ha az öreg sarki gesztenyefa alatt elhaladva, szemünkkel követve a
varjuk repülését meglepetten vesszük eszre, hogy agai között fellátunk
az égig, és ha a fiatalasszonyok kezdenek közelebb bújni férjeikhez,
ezzel adván hangsúlyt annak a ténynek, hogy beköszöntött az ősz, és
feltétlenül szükségük van az új bundára, akkor egyre jobban közeledik a
zúzmarás disznósivítással és pálinkaillattal teli hajnalok ideje.

Ha a természet tudná, hogy minő nagy örömet okoz vele egyeseknek- na
nem annyira a disznónak-, talán meg sietett is volna egy kicsit, mert
bevallom, hogy én mar készítettem az idén töltött káposztát, aminek az
ideje igazan csak most fog eljönni. Nem olyan nagy bűn ez annak a
szemeben aki szinten szerelmese ennek az igen kiadós egytálételnek.

Többeknél okoz szívdobogást, mint mondjuk a pacalpörkölt.:)))

Hogy sok haragosom van a disznók között, azt főleg annak tudom be, hogy
imádom a füstölt sertéscsülköt, és ennek híre kelt.

De ha minél előbb élvezni kívánjuk e cikk létrejöttének okozóját, annak
ízét és illatát, nosza fogjunk hozzá.

Az asztalon ott sorakoznak egymás mellett a szereplői a mai előadásnak.

A legbüszkébben a szépen fejlett füstölt csülök tekintget ki egy hideg
vízzel töltött tálból, amibe azért tettük, hogy a készülendő finomságot
ne tudja elsózni. A tál mellett egy fehér füstöletlen társa fekszik.
Mögöttük egy tálban vegyes darált hús disznó- ill. marha húsból fele-fele
aranyban, hogy békésen megférjenek együtt.

Mellettük frissen pucolt hagymák kergetőznek a fűszertartók körül, és
a sort a szinten tálban várakozó savanyú káposzta halom zárja le.

A hagymát apróra vágva megpirítjuk és felet a darált húshoz adjuk, amit
sóval, borssal, csipetnyi pirospaprikával és Vegetaval fűszerezünk.
Félig készre főzött rizst adunk hozza, amire két tojást ütünk.
Az egészet nagy gonddal összekeverjük és félretesszük, hogy a tálban
levőknek legyen idejük szépen összeismerkedni.

Fogjuk a megmosott sima csülköt, é-les késsel es nagy szorgalommal a húst
levágjuk a csontról. Ha kisebb darabok nagyon ragaszkodnának eddigi
helyükhöz hagyjuk őket, később ok fognak önként a csontnak hátat mutatni.
A lefejtett húst kockára vágva egy edénybe tesszük. tesszük, hagyva időt neki
ama nemes célra való felkészüléshez, mire teremtődött.
Füstölt társát kivesszük a vízből és vele is hasonló módon járunk el.

Elővesszük a megfelelő fazekat a helyéről, de ezúttal ne a fülénél
fogjuk meg, mert amint meglátja minő dolgokat szándékozunk beletölteni,
ugy ellágyul a boldogságtól, hogy füle szakadtával lábunkra eshetne,
ahol csak kart okozna akaratlanul is.

Hogy a káposzta se erezze magát sokáig elhagyottnak, egy jó adagot
kiveszünk belőle és szűrőbe tesszük. Folyó hideg víz alatt átmossuk,
majd többször jól kinyomkodjuk. Igy járunk el a többi részével is.

Egy maréknyit kiveszünk belőle, ujjaink között fellazítva szép vékonyan
beterítjük vele a fazék feneket, megborsozzuk majd hozzáadjuk a
megmaradt pirított hagymát.. Erre teszünk egy sort a darabolt füstölt hús
kockákból, amit megszórunk 3-4 evőkanál liszttel, majd újabb
káposztaréteg következik.

Ezt a réteget meghintjük piros paprikával, hogy a káposztát betakarja.

Mosott babérlevelet dobunk rá, majd a sima húskockákkal fedjük be a sort.
Ezután káposztaréteg következik, amit füstölt hússal takarunk be, nem
megfeledkezve a nemes csontokról, mert azoknak itt a helyük. Újra
betakarjuk káposztával és babérlevelet teszünk ra, kettő kell hogy ne
unatkozzon magában. Most egy sor következik sima csülökhúsból, amit
szinten finom káposztaréteggel borítunk be.
Most érkezett el az ideje annak, hogy elővegyük a tölteléknek bekevert
húst. A leveleket előkészítjük, kivágjuk a vastag kocsányos reszt, hogy
a hajtogatásnál ne tudjon akadályozni. A húsból a leveleknek megfelelő
nagyságú hosszúkás gombócokat formálunk és a levelekbe csomagoljuk, hogy
nemsokára viszontlátva örüljünk neki.


Az így kellő gondossággal becsomagolt töltelékeket szépen egymás mellé
helyezve lassan végére értünk teendőinknek. Már csak az maradt hatra,
hogy a maradék káposztával letakarjuk a gombócokat és a régebbi
csülök főzéskor előrelátóan lefagyasztott léből annyit öntsünk rá, hogy
éppen ellepje. Pici pirospaprikával meghintve a tetejét elmondhatjuk,

hogy a tőlünk telhetőt megtettük.

Lakodalomban vagyunk most -aminek temploma a konyha-, hiszen két
jobban összeillő párt nehezen találnánk, és oltárnak megtette a
konyhaasztal s a nászhoz jó lesz a nagy fazék, mit fedővel takarunk le
nem zavarva a rég várt ölelkezést.

S ha egy óra múlva valaki betévedvén hozzánk hetykén azt kérdezi, hogy
mit főzünk, akkor-ha az illető nem külföldi- nyugodtan adjunk neki két
hatalmas pofont, hogy sohase felejtse el, a töltött káposztával nem
viccelődünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése