Nathaniel B. Palmer, amerikai hajóskapitány felfedezte az utolsó kontinenst, az Antarktiszt .
Az Antarktisz, Déli-sarkvidék elnevezése a görög antarktikosz szóból ered, jelentése az Arktisszal (Északi-sarkkal) szemben.
Élettelen kontinens. A közel 14 millió km2 kiterjedésű jégvilág a nagyon keskeny tundrasávot leszámítva csaknem teljesen élettelen. Az alapkőzetet átlagosan 2 km vastag jégtakaró fedi, s az erős szelek, a hihetetlenül alacsony hőmérséklet, az aszály és a hosszú sötét periódusok szinte lehetetlenné teszik a szárazföldi élőlények megtelepedését.
Amundsen és Scott küzdelme.
1911. végén a brit Robert Falcon Scott tengerészkapitány és a norvég
Roald Amundsen útnak indult, hogy meghódítsák a Déli-sarkot. A két
csapat egymástól 800 km-re ütötte fel az alaptáborát, és míg Amundsen
kutyaszánnal próbálkozott, Scott kutyák nélkül, puszta emberi erővel
akarta elérni a célt. Amundsen csapata négy szánnal indult útnak október
19-én, és december 14-én, az Axel Heiberg-gleccser megmászása után el
is érték a Déli-sarkot. Scott öt fős csapata 1912. január 17-én érte el a
sarkot, de túl későn. A norvég zászló már egy hónapja ott lengedezett a
szélben, így a britek dicsőség nélkül voltak kénytelen elhagyni a
sarkot. Sajnos ezzel nem értek véget a megpróbáltatások – a visszafelé
vezető úton szörnyű hóviharba keveredtek és mindannyian ott lelték
halálukat.
Sűrű trópusi erdő boríthatta 52 millió évvel ezelőtt a Föld egyik jelenleg legbarátságtalanabb területét, az Antarktiszt.
A Nature című szaklapban megjelent tanulmányukban a szakértők bemutatták eredményeiket, amelyek szerint 52 millió évvel ezelőtt az Antarktisz partjainál esőerdő nőtt. „Akkoriban a mainál 50-60 Celsius-fokkal melegebb volt, mint most” – mondta el Jörg Pross paleontológus. Ezekért az éghajlati viszonyokért a légkör magas szén-dioxid-tartalma és a meleg tengeráramlatok a felelősek. A szén-dioxid koncentrációja akkor kétszer akkora volt, mint ma. A múltba tekintésből kiindulva a Föld klímájára vonatkozó jóslatokba is bocsátkoztak a kutatók. „Ha a szén-dioxid-kibocsátás a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével változatlan ütemben halad, az akkori légköri koncentrációt néhány évszázadon belül újra elérjük” – fejtette ki Pross.
Ha a tengerek szintje 70-80 métert emelkedik, és ez a kutatók becslése szerint a jégtömegek olvadását tekintve hosszútávon elkerülhetetlen, Németország nagy része a víz alá süllyed. Pross szerint Észak-Németországot elárasztja a víz, Köln harminc méterrel lesz a víz alatt, Mainz és Lipcse kikötővárossá válik. Az amerikai keleti part teljesen víz alá kerül, a New York-i Szabadság-szoborból pedig mindössze húsz méter állhat majd ki. Más kutatások azonban arra utalnak, hogy a sarki jég olvadása nem járna ilyen drasztikus vízszintemelkedéssel.
forrás: MTI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése