Wilhelm Konrad Röntgennek, a würzburgi egyetem professzorának szokása volt mások kísérleteit, amelyek érdemleges felfedezésre vezettek, megismételni. Ezért olyan kisülési csövet készíttetett, amilyent Lénárd használt.
1895. november 8-án este, sötét laboratóriumában, kísérletezés közben észrevette, hogy a fekete kartonba burkolt kisülési cső közelében levő báriumplatincianür ernyő zöldes fényt bocsát ki. Ekkor a cső és ernyő közé deszkát, majd könyvet tett. Meglepetésére a zöldes fény csak gyengült, de nem szűnt meg, amint ez katódsugárzás esetében várható lett volna.
Röntgen azonnal felfedezésének rendszeres kivizsgálásához kezdett. Megállapította, hogy a kisülési cső azon helyén, ahová a katódsugarak ütköznek, újfajta, láthatatlan sugarak keletkeznek.
Az új, még ismeretlen sugarakat Röntgen X-sugaraknak nevezte el. Az angolok, amerikaiak és franciák mai napig is X-sugaraknak (X-Rays, ill. Rayons-X), míg a németek és a többi népek a nagy felfedező után röntgensugaraknak nevezik.
Röntgen már 1896. január 23-án a würzburgi orvosi és fizikai társaság előtt nyilvánosan beszámol az újfajta sugarakról.
Hallgatósága igen nagy meglepetésére, két röntgenfelvételt mutatott be; egyet saját kezéről és egy másikat vadászfegyverének szerkezetéről. Ezzel útnak indított két új tudományt, az orvosi röntgendiagnosztikát és az anyagvizsgálást röntgensugarakkal.
1901-ben Röntgen kapja meg az első fizikai Nobel-díjat.
Forrás: röntgensugárzás felfedezése
