"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. július 31., szerda

Szép tájakon - Tirol

Tirol területe évezredek óta lakott. Az első telepesek 10 000 évvel ezelőtt költöztek a vidékre, akiket Kr. e. 4000 körül földműveléssel foglalkozó népek váltottak fel. Ebből az időszakból származik az Ötzi névre hallgató gleccsermúmia, akit az Ötztali-Alpokban találtak meg a régészek. Jelentős volt a rézbányászat, amely a régió kereskedelmi fellendülését biztosította. Kr. e. 450-ben illír népcsoportok telepedtek le Tirol hegyei között, akiket később a rómaiak réteknek neveztek.
Kr. e. 15-ben a területet Drusus és Tiberius római hadvezérek foglalták el és felosztották Noricum és Raetia provinciák között. Az itt élő illírek átvették a latin köznyelvet, ebből alakult ki a még ma is beszélt rétoromán nyelv. Itt haladt át a Via Claudia Augusta, amely a mai délnémet területeket kötötte össze Itália északi részével. A rómaiak számára nem volt Tirol túlságosan vonzó, amit a viszonylag kevés település igazol. A legismertebb római város Aguntum volt, a mai Lienz közelében.

Tirol a Római Birodalom összeomlása után a keleti gótoké lett, majd 550 körül egészen Bozenig a bajorok szállták meg. Ettől kezdve a Bajor Hercegség része lett. A bajor uralom alatt az itt élő népeket keresztény hitre térítették.
A XII. században alakult meg a Tiroli grófság, melynek központja a Tirol faluban található Tirol-kastély volt. A grófság egyre nagyobb lett, majd 1363-ban a Habsburgok kezére került. Területe ekkora már közel azonos volt a maival. Az Inn völgyének alsó része Bajorországhoz tartozott, a Zillertal pedig Salzburghoz.
Az ezt követő századokban Tirol sokszor cserélt gazdát. 1796-ban a franciák próbálták meg elfoglalni. 1803-ban Tirolhoz csatolták a brixeni és bozeni püspökséget. A napóleoni háborúk után ismét a bajorokhoz került. 1809-ben kitört a Tiroli népfelkelés, amely a bajor uralom ellen irányult. Az osztrákok és a tiroliak veresége után egyes részei Itáliához és Franciaországhoz kerültek. 1814-ben újraegyesítették és a Habsburg Birodalomhoz csatolták.  /Wikipedia/

  Gleccserek, 3000 méter magas csúcsok és festői völgyek várják a turistákat ezeken a tájakon.
A völgyekben fekvő kis falvakban számos helyen őrzik a hagyományokat. A kis közösségekben az ünnepek során népviseletbe öltöznek, és felvonulásokkal ünnepelnek. Az almás rétes, vagy a szalonnás gombóc ízei messze földön híresek.
  A tiroli rétes a legkedveltebb sütemény, amelyet vajastésztából készítenek.      A Tiroli rétesek tölteléke lehet: meggyes, túrós, mákos és almás.











A holdfázisok hatásai

Augusztusi holdnaptár

 = Telihold  = Újhold  = Elsö negyed, növekedni  = Utolsó negyed, növekedni


Augusztus
KeSzCsSzVa
311234
3257891011
33121315161718
34192022232425
352627293031


A Hold Föld körüli keringésének többféle hatása (fényhatás, gravitációs, energetikai, meteorológiai, asztrológiai, stb.) is van az élőlényekre.

Mindenki előtt ismeretes, hogy a Hold a Földünk körül kering. A keringés ideje (teleholdtól teleholdig) kb. 29,53 nap, vagyis egy hónap. /Az elnevezés is innen ered: Ho(ld)nap/ A keringés során a Hold a Nap fényét veri vissza, tükrözi a földre. A Hold pályáján való tovahaladásából adódóan azt láthatjuk, hogy az napról napra hízik, vagy éppen fogyóban van. A fényváltozás, vagyis a látvány alapján a Holdnak négy fázisát különböztethetjük meg. Újholdtól (amikor nem látjuk a Holdat az égen) kb. 7,4 napig tart az I. negyed. Az első negyed végén a Hold tányérjából egy felet láthatunk. Újabb 7,4 napig, vagyis Teleholdig tart a II. negyed. Teleholdkor a Hold teljes tányérja világít az égen. Ebben a kb. 15 napos időszakban a Holdból egyre többet látunk, azaz a Hold “dagad”. A Telehold utáni kb. 15 napos időszakban a Holdat napról napra “fogyni” látjuk. Telehold után kb. 7,4 napig tart a III. negyed, melynek végén ismét felére csökken a Hold tányérja, majd végezetül 7,4 napig, azaz a következő Újholdig tart a IV. negyed.
A Hold gravitációs hatása is ismert. A hold viszonylagos közelsége és tömege miatt a gravitációja is jelentős, annak hatásaival komolyan számolnunk kell. Iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy a Hold gravitációs vonzása okozza a tengereken, óceánokon az ár-apály jelenséget. A Hold gravitációja maga felé próbál húzni minden, a földön található dolgot és mivel a vízmolekulák egymáson viszonylag könnyen elmozdulnak, ezért ez a hatás a vizek vonatkozásában a legszembetűnőbb. Tehát a Hold magafelé mintegy “szívja” a Földet, és annak minden elemét, és erre a vizek reagálnak a legintenzívebben.

A Hold gravitációs hatása a látvánnyal ellentétes, illetve más ritmust követ: Újhold idején a Hold a Földünk és a Nap között áll. Mivel a Föld, a Hold és a Nap egyvonalban áll, a Hold és a Nap gravitációs vonzása egymást erősíti, a Hold és a Nap gravitációs vonzása úgymond “összeadódik”, így tulajdonképpen dupla erővel “vonzódik” minden, a Földön lévő dolog a Hold felé. Tehát Újholdkor a Földünk gravitációs vonzása úgymond a legkisebb, hiszen minden a Hold és a Nap felé “törekszik”. Ahogy a Hold tovahalad pályáján ez a Nappal való gravitációs “együttállás” fokozatosan megszűnik, a Hold vonzása egyre csökken, ezért minden a Föld középpontja felé igyekszik elmozdulni. Ez a hatás az első negyed végén (amikor egy felet látunk a Holdból) tetőzik, azaz az első negyed végén a földön a legnagyobb a gravitáció. Az első negyed után a földön lévő dolgokra ható gravitáció ismét csökkenni kezd és Teleholdkor ismét eléri minimumát. Teleholdkor a Föld, a Hold és a Nap ismét egyvonalban áll, csak most a Föld a Hold és a Nap közé kerül, így a két égitest gravitációja “egymás ellen dolgozik” azaz az egyik erre, a másik arra igyekszik húzni a Földön lévő dolgokat. A Hold tömege és közelsége miatt a Hold hatása a jelentősebb. Majd a harmadik negyedkor ismét viszonylagosan nagyobb a gravitációs hatás a földön, amely Újholdig ismét a viszonylagos minimumra csökken.
Összefoglalva: a Föld középpontja felé húzó erő (a gravitáció) Újholdkor és Teleholdkor a legkisebb, azaz minden a Föld középpontjától ellentétes irányba törekszik. A Föld középpontja felé húzó erő az első és a harmadik negyed végén (amikor a Hold felét látjuk az égen) a legnagyobb, azaz ilyenkor minden a föld középpontja felé kívánkozik.


Az emberek évezredek óta kutatják az égi kísérőink és a mindennapi életünk közötti összefüggéseket. Az asztrológia művelői felfedezték, hogy az időnek nem csupán mennyisége, hanem minősége is van.Hippokratész így oktatta tanítványait: “Aki az orvostudományt anélkül műveli, hogy figyelembe venné a csillagok mozgásának hasznát, az bolond”.A 16. század neves orvosa, Paracelsus az ókori hagyományokhoz hasonlóan a Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggést talált (például a Napot a szívhez, a Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolta). Ezért tartotta fontosnak, hogy az orvos legyen jártas a csillagjóslás tudományában.A híres természettudós, Charles Darwin így ír erről: “Az ember az emlősökhöz, a madarakhoz, sőt még a rovarokhoz is hasonlóan alá van vetve azoknak a titokzatos törvényeknek, amelyek szerint bizonyos normális folyamatok, mint a terhesség, a növények növekedése és beérése, bizonyos betegségek időtartama, a hold periódusaitól függ.”
Őseink megfigyelései a holdfázisok hatásairól máig megállják helyüket. Néhány alapelv figyelembe vételével könnyebbé tehetjük mindennapi tevékenységeinket!


Újholdkor (tehát amikor a hold elsötétül az égbolton) legmagasabb a test méregtelenítési készsége, ekkor érdemes leginkább böjtöt tartani, rossz szokásainkkal  felhagynunk, illetve új, hasznos szokásokat felvennünk. Ez  a nap ugyanis a legalkalmasabb kezdet. Újhold idején a Hold mindig abban a jegyben áll, ami az adott hónap napjegye (tehát augusztusban az oroszlánban).




Növő holdnál minden elfogyasztott falat nagyobb eséllyel képez zsírpárnákat: ez az időszak a tápanyagok beépülésének kedvez, a gyógyszerek is erőteljesebben hatnak. Ebben az időszakban azonban lassabb a gyógyulás, és kedvezőtlenebbül alakulnak a műtétek. Növények átültetésére, vetésére viszont különösen alkalmas az időszak, mert gyorsan gyökeret eresztenek és növekedésnek indulnak. A növő hold időszaka az erőgyűjtésnek, a felkészülésnek és tervezésnek kedvez – ha lehetséges, ilyenkor tartózkodjunk a nagy erőkifejtést igénylő, fárasztó munkáktól, mert nehezen fogunk boldogulni velük.


A telihold körüli 1-2 napban rendszerint megnő a forgalom a szülészeteken: ekkor (valamint növekvő hold idején) születik a legtöbb kisbaba. Az arra érzékenyebb emberek nyugtalanabbak lehetnek, ilyenkor a balesetek és bűncselekmények száma is magasabb – ilyenkor jól tesszük, ha éberebbek vagyunk, és jobban vigyázunk magunkra.

Fogyó holdkor viszont minden könnyebben és gyorsabban megy, még akkor sem hízunk, ha többet eszünk, mint rendszerint. A méregtelenítési folyamatok ekkor a legerősebbek, és aktívabbak is vagyunk, mint más időszakokban. Ha megválaszthatjuk egy műtét idejét, érdemes fogyó hold idejére tenni. Sokféle munka hatékonyabban elvégezhető a kertben és a háztartásban: a mosáshoz kevesebb mosószer is elegendő, a ruhák mégis tisztábbak lesznek. Gyomok kiirtására is ez a legalkalmasabb időszak (különösen, ha a bak által uralt napon végezzük: az ágyás hosszú időre mentes marad a gazoktól).
A különböző időminőségek két-három naponként váltják egymást, s ez egyúttal különböző hatások érvényre jutását is jelenti. Szobanövényeinket érdemes levélnapokon (vízjegy: rák, skorpió, halak) locsolni, ugyanakkor a virágnapokon (levegő jegy: ikrek, mérleg, vízöntő) jobb hanyagolni az öntözést, mivel az ekkor öntözött növényeken gyakran kártevők telepszenek meg. Hajat vágatni lehetőleg oroszlán-napokon menjünk, ha azt szeretnénk, hogy dús és erős szálú legyen a hajunk, semmiképp ne válasszuk viszont a halak és a rák napjait (ha ilyenkor mosunk hajat, az kedvez a korpaképződésnek). A szűz-napokon készített frizura hosszabb ideig megtartja a formáját. Szőrtelenítésre ugyanakkor alkalmasabbak a bika által uralt napok (a fogyó holdnál): a szőr sokáig nem fog visszanőni. Ha fogorvoshoz készülünk, kerüljük a levegő jegyeit (ikrek, mérleg, vízöntő) és ha lehet, a fogyó holdat válasszuk. “Vizes” napokon (rák, skorpió, halak) könnyebben boldogulunk minden vizes munkával, de ekkor nem ajánlatos hosszan szellőztetni, a nedvesség ugyanis beveszi magát a lakásba – a tűzjegy napjain (kos, oroszlán, nyilas) azonban bátran szellőztethetünk hosszabban. A megfigyelések szerint az időjárás az ikrek napjain gyakran megfordul.
Hihetetlennek tűnik? A fentiek mind évszázadok tapasztalatain alapulnak, a régebbi korokban mindenki természetesnek és magától értetődőnek tekintette ezeket a szabályokat. Talán manapság már egyre többen rájövünk arra, hogy nem érdemes eltávolodni a természettől, hiszen az ember maga is a természet része…

Tea és a forróság

Amikor hőségben meleg italt fogyasztunk, akkor szervezetünk mintegy varázsütésre elkezdi hűteni magát, hogy testünk hőháztartását fenntartsa. Ez valóban igaz, mégis európaiként gyakran nem kedveljük, ha kánikulában is forró teát kell innunk.

Hűsitő teák

Naplemente teakoktél  
Hozzávalók:
3 g Vérnarancs tea
200 ml víz
3 kanál jég (kb 2dl-nek megfelelő)
2 teáskanál cukor
2 gerezd őszibarack (konzerves vagy friss)
2 gombóc vanília fagylalt
Menta a díszítéshez

ELKÉSZÍTÉS
Forraljunk fel 200 ml vizet . Miután felforrt, öntsük rá a teafűre és áztassuk legalább 8 percig. Utána a hozzáadott jéggel hűtsük le. Ezután tegyük az összetevőket a turmixgépbe, a menta kivételével. Turmixszoljuk össze és öntsük ki hűtött poharakba és díszítsük mentával. Ha szeretnénk, a poharak aljára is tehetünk pár szelet őszibarackot!
A szájban olvadó vanília fagylalt és a zamatos őszibarack kettősénél nincs is kellemesebb egy forró nyári napon!

Málnás-vanília desszert teakoktél

Hozzávalók:
3g Gyümölcskosár tea
40 gramm málna (friss vagy mélyhűtött)
2 gombóc vanília fagylalt
2 dl víz
3 kanál jég (kb 2dl-nek megfelelő)
ELKÉSZÍTÉS
Forraljunk fel 200 ml vizet. Öntsük rá a teafűre és 8 percig hagyjuk ázni, ezt követően szűrjük le és várjunk, amíg kihűl. A málnát a teával, jéggel és a vanília fagylalttal turmixszoljuk össze és már kész is az ínycsiklandó, hűsítő finomság!

/Richpoi-Keresztessy Gyula/

Az idő

Példabeszéd a modern életről

Az állatok összegyűltek, és arról kezdtek panaszkodni, hogy az ember valamit mindig elvesz tőlük.
-Elveszik a tejemet – bőgte a tehén.
-Nekem meg a tojásaimat – panaszkodott a tyúk.
-Tőlem a húsomat veszik el, hogy szalonnát készítsenek belőle – mondta a disznó.
- Engem pedig az olajomért vadásznak – tette hozzá a bálna. És csak panaszkodtak, panaszkodtak. Végül a csiga is megszólalt…
-Nekem van valamim, amit az ember is nagyon szeretne, jobban mint bármi mást. Ha tudná, biztos el is venné tőlem. Nekem ugyanis van IDŐM.

Rendelkezésedre áll a világ összes ideje, csak legalább önmagadra fordítanád! Mi gátol meg benne?

A boldog halász

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott. - Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kiváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél – hangzott a válasz. – Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál.
Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne…vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.

Forrás: Mentalhigiene

2013. július 30., kedd

A havas üzenete



Öregember ül a fapadon. Haja és szakálla fehér.
Mellette bot, az elmaradhatatlan útitárs. Körülötte nem változott semmi
pedig nagyon sok idő telt el.
Közeledik a 100. éve felé. Évek...
Ő már bölcsként szemléli a világot. Alakja kissé összeesett,
haja színe megváltozott, de szemében még ott bújócskázik
a jókedv és a szeretet.
Szelleme friss, mint a levegő, melyet mindennap beszív.
Most is vidám mosoly szalad át a szája mellett megbújó ráncokban,
és halad tovább a sok életvonalon át, fel az arcán, a szeméig.
Valamit vagy valakit lát.
Távolról egy piros pont közeledik, ő már tudja, hogy ki az.
A megöregedett juhász kis unokája. Ő hozza fel rendszeresen az élelmet,
ilyenkor az öreg szívét megérinti a fiatalság szele.
Örömmel nézi a kislányt. Piros kis ruhát visel, vállain könnyedén
hozza a nehéz átalvetőt.
Lábán nincs cipő, csak úgy mezítláb jön fel az ösvényen.
Légies súlya alatt még a fűszálak sem hajolnak meg.
Csupa derű és vidámság ez a kis csöppség, aki úgy ismeri a havast,
mint a saját tenyerét. Hajába most is virágot tett, szinte úgy szökdécsel,
mint egy kis gida. Ő a legszebb virág ezen a vidéken
- büszke is rá az öreg juhász.
Amint elhalad a virágok mellett, azok kihúznák magukat,
nehogy lemaradjanak a szépségek versenyén.

Már messziről integet, az öreg is visszaint, és várja, hogy megérkezzen
a lány. Derűvel huppan az öreg mellé a fapadra, és mesél.
Hangja tele vidámsággal, és egy szuszra akar elmondani mindent,
ami a hegyen vagy a völgyben levő kis faluban történt.

Az öreg azonban csendre inti.
Megkínálja málnaszirupos friss forrásvízzel. A lány ízlelgeti,
aztán egy szuszra kiissza a pohár tartalmát. Nevetve kér még...
nagyon szereti, érződik benne a hegyen termett vad,
de édes málna illata.
Ennél finomabbat sehol sem ihat, hisz csak itt terem,
a hasadékokban ilyen finom zamatú gyümölcs.
Utána ismét mesél, közben kibontja a csomagot.
Csupa friss étel, amit rendszeresen felhoz, majd leviszi a maradékot.
Semmi sem veszhet el. Nagyon megszerette a havasi embert,
minden titkát vele beszéli meg, és az öreg némán hallgatja végig.
Néha nevet, ekkor a gyermeklány tudja, hogy jó, amiről beszél,
de ha látja, hogy az öreg összehúzza a szemét, megretten és érti,
hogy most valami nem jót cselekedett.
Évek óta így beszélgetnek ők ketten, a havas bölcse és virága.

A nap régen elhaladt fejük fölött, a lány tudja, indulnia kell.
Sötétedés előtt kell leérnie a karámhoz. Hiába, a hegyet tisztelni kell,
és alkalmazkodni hozzá, mert ha nem, baj is történhet.
Elindul, néha még visszanéz és int. Ugyanolyan kecsesen megy el,
ahogy érkezett. Az öregember ott marad, míg el nem tűnik
a szeme elől, majd bemegy, mindent helyére tesz, eszik egy keveset,
és még visszaül a padra.
Sokat van kinn, legtöbb idejét ezen a padon tölti.
Már nem dolgozik, egy fiatalember jár fel rendszeresen,
és végzi el a munkát. Majd valamikor ő költözik a kis lakba.

Némán figyeli a hegyet, naponta ellátogat a két fenyőhöz.
A sír tele van virággal, nem is hoz semmit magával.
Az elmúlt évek során összegyűjtötte és elültette erre a helyre
a hegy legszebb és legnemesebb virágait. Színfolt a fák tövében,
már messziről látszik egész évben pompázó virágaival,
kitűnve a környezetéből. Most is a hegy felé néz.
Mennyi titkot rejt magában ez a hely!
Mennyi mindent látott és megélt.
Hallott puskaropogást, bújtatott szökött katonát, ínséges időben táplálta
a falu lakóit gombával, gyümölccsel, hússal.
Látott nyugalmasabb éveket, nyaraló, kacagó gyermekeket,
kik vidáman ismerkedtek az erdő szépségeivel.

Miközben ezen gondolkozik, egy kis szellő suhant át fölötte,
megemelte ezüstösen csillogó haját, játszadozott vele.
Ő valami mást érzett, mintha egy hívó kéz simogatta volna meg,
szólította... "gyere".
Nem félt. Felkészült már a végső útra, csak még körülnéz,
hálát mondani a kis laknak és a hegynek.
Hálát rebegne minden egyes fának, mert tiszta levegőt termel,
tüdeje a földnek.
Hálát mondana minden szál virágnak, mert megtanította a szeretetre.
Csókokat hintene minden virágsziromra, szépségükért és
vidám színeikért.
Hálát mondana még utoljára minden fűszálnak, és szeretné,
ha minden egyes fűszál ölelő kar lenne, mely átöleli a havast
és azt a földet, ahol megszületett és élt.
Lelke színültig tele, néma és határtalan szeretetre tanította meg
ez a hely, ez lenne a havas üzenete.
Bármennyire zord is az idő, bármennyire nehéz is egy emberi sors,
vagy egy nemzeté, ha gyűlölet van benne, elveszett.
Megmaradni csak úgy lehet, ha szeretünk, tiszteljük azt a földet,
amely életet adott és táplált bennünket.
Ezt kell átadnunk az utánunk jövő nemzedéknek,
a piros ruhás kisleánynak vagy a kis lakba költöző fiatalembernek.
Mindenkinek.
Kezébe vette botját, bement. Fáradtnak érezte magát.
Lefeküdt. Álmában még az erdélyi hegyek ösvényein sétált,
magas fák között, ahol madár dalol, és reggelre megérkezett
két magas fenyő tövébe, virágok közé, örök nyugalomba.



Ezen a napon -július 30.



1913-ban ezen a napon hunyt el John Milne angol szeizmológus, geológus, a szeizmográf feltalálója. Az 1880-ban bemutatott szeizmográf olyan regisztráló-berendezés, amely az idő függvényében rögzíti mindazon mérési adatokat, amelyeket a szeizmométer a földrengések vagy a földkéregben végzett robbantások által keltett rengéshullámok beérkezésekor mér.




 
 

Az ókori görög mitológiában Poszeidónt tekintik a földrengések istenének.
Amikor mérges, háromágú szigonyban végzõdõ botjával a földre
üt, s ekkor vannak a földrengések. Egy másik elképzelés szerint a világot a
vállán tartó Atlasz néha átteszi a terhet egyik válláról a másikra, ez okozza
a rázkódásokat.
A görög természetfilozófusok racionális magyarázatok sorával álltak
elõ, ezek közül az egyik legrészletesebb és legnagyobb hatású Arisztotelész
nevéhez fûzõdik (Kr. e. 330). Arisztotelész írásaiban úgy képzelte, hogy a
föld alatti üregekben fújó szél miatt van földrengés.
A japán mitológiában Namazu, egy óriási harcsa okozza a földrengéseket,
aki az iszapban él a föld alatt. Amikor megmozdul vagy csap a farkával
akkor vannak a heves rengések. Hasonlóan képzelték a kínaiak is: mélyen
a föld alatt él egy óriási sárkány, s amikor mérges, megrázza hátán a
földet.

2013. július 29., hétfő

Kelemér - Mohos tavak

Kelemér község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi kistérségben.

Nevét Tompa Mihály és a Mohos tavak tették nemzetközileg is elismertté.Kisközség, sok régi, népi ízlésű házzal. /Itt volt lelkész Tompa Mihály, ebben a faluban írta legszebb hazafias érzelmű verseit /A gólyához,    A madár, fiaihoz, a Pusztán/. Egykori lakóháza ma múzeum. A református templom, amelyben a költő lelkészkedett, az 1770-as években épült.



A keleméri Mohos-tavak (Kismohos, Nagymohos) egyedülálló természeti látnivalók .



A Keleméri Mohos tavak Természetvédelmi Terület madártávlatból

A Kis Mohos úgy alakult ki, hogy kb. 5000 éve megcsúszott, leszakadt a hegyoldal, és az így keletkezett medencékben összegyűlő víz rekedt meg, telepedtek meg rajta különböző tőzegmoha-fajok, majd más növények, és alakultak ki végül a haragoszöld mohaszőnyeggel fedett ringatón rugalmas tőzegmoha úszólápok. A Nagy Mohos az idősebb, mintegy tízezer évvel ezelőtt a jégkor végén keletkezhetett. A keleméri mohos tavak fokozottan védettek!

A két kis lápszem - növény-világuk és keletkezési koruk révén - legértékesebb természeti kincseink közé tartozik

A tavak abszurd módon a tölgyesek klímaövében itt 295 méter tengerszint feletti magasságban keletkeztek. Máshol, a tajgaövben vagy a Kárpátokban, az Alpokban fenyvesek övében magasabban, sokkal hűvösebb, csapadékosabb klimatikus feltételek mellett szokványosak az ilyen jellegű dagadólápok, melyekben - környezetükből gyakran kiemelkedve - a nagy mennyiségű víz felvételére képes tőzegmoha (Sphagnum) és egyéb mohafajok uralkodnak. Gyakran fák is megtelepszenek a területen (éger, fűz, nyír, erdei fenyő).
A dagadólápok ezen a földrajzi szélességen nagy ritkaságnak számítanak. Csupán három helyről ismeretesek (Kelemér, beregi lápok, Csaroda melletti lápok). A keleméri lápok puszta jelenléte is unikumnak számít tehát, nem beszélve azokról az itt élő növényekről, melyek reliktum jellegűek, jégkorszaki maradványok. Ilyen a hüvelyes gyapjúsás, mely egyedül itt virít az országban, vagy a kereklevelű harmatfű, a tarajos pajzsika, a molyhos nyír, a gyapjasmagvú sás és a vidrafű.
A lápok élővilága 1984-ig szinte teljesen feltáratlan volt. Jellegzetes állatai alkalomszerűen keresik fel. Biztosan a területhez kötődik az elevenszülő gyík, a táplálékszerzés miatt a kígyászölyv, élőhelyi okokból pedig a pézsmapocok.

A Mohosok védett növényritkasága a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)

"Lakott a mohosi láp mellett egy  jómódú ember, akinek sok fia volt. A fiúk már az apjuk életében az örökségről beszéltek és állandóan osztozkodtak.  Az apjuk kérte őket, hogy halála  után maradjanak együtt, ne osszák fel az örökséget és a földet, mert együttes erővel jobban boldogulnak. A fiúk nem fogadták meg a tanácsot, s mikor meghalt, már a harang zügásábanis az osztozkodjunk szót vélték hallani. A temetés után elosztozkodtak az örökségen, csak abban nem tudtak megegyezni, hogy a testvérek közül kié legyenek a tulkok. Végül is elhatározták, hogy kiengedik a tulkokat az istállóból, s akinek a földje felé szaladnak, az fogja örökölni a tulkokat. Mikor a tulkokat kiengedték, azok fejüket vesztve rohantak kifelé, egyenesen a lápnak. Mikor a fiúk odaértek, látták, hogy a tulkok bömbölve próbálnak a láp iszapjából kiszabadulni, de minnél jobban erőködnek, annál inkább lemerültek a  mocsárba, míg végül örökre elnyelte őket a Mohos ingoványa.

Azt mondják azóta errefelé, ha valaki lehajtja fejét a Mohos pázsitjára s hallja a láp moraját, a Mohos tulkai bömbölnek, jelezvén, valahol osztozkodnak."

Tompa Mihály Mohos c. verse ezt, a nép ajkán mindmáig élő mondát szedte rímekbe.

Forrás:Kelemér,Mohos-tavak
Tájak,korok,múzeumok/