"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2018. február 19., hétfő

Vakvezető kutyák világnapja

1994. április 27-én ünnepelték meg először A VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁT. Az ötlet a Nagy-Britanniában lévő Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségétől származik.

Egyszer, ha úgy alakul, nézzetek bele egy vakvezető kutya szemébe. Érdemes!
Olyat láthattok benne, ami az emberekből javarészt már régen kiveszett. „


Miért fontos megemlékeznünk róluk, és világnapot szentelni nekik ?

Olyan csodálatos kutyákról van szó, amelyek emberek életét könnyítik meg, de nem csak megkönnyítik, hanem igazi barátjukká, társukká válnak. 

 Az állatok soha nem az alapján adnak szeretetet és segítséget, hogy egészséges-e valaki, hanem önszántukból, ösztönből.

 
vakvezető kutyák világnapja


 Vajon hányan tudják, hogy az ember kutyákkal való együttélése több mint 1200 évre vezethető vissza. A kutya sokat tud, sok mindenben segítőtársa az embernek, de mégis a hűség az a tulajdonság, ami elsőként eszünkbe jut róla. Több olyan történetet ismerünk, amelyben az eb hosszú évekig várja gazdáját, aki már régen eltűnt a háború poklában; vagy az élet teremtette más útvesztőben. Hogy mindig is életünk komoly résztvevői voltak ezek a jószágok, arról tanúskodnak azok a közmondások, amelyek sok száz éve át- meg átszövik hétköznapjainkat. Itt van a kutya elásva. Jön még kutyára dér. Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál. Kutya után ugat a kutya, ha nincs is semmi oka. Kutyaharapást szőrivel (gyógyítják).  Kutyából nem lesz szalonna. Nem eszi meg a kutya a telet. Nemcsak egy tarka kutya van a világon. Pénz beszél, kutya ugat. Bánja, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett. Belejött, mint kiskutya az ugatásba. Bizonytalan, mint a kutya vacsorája.  Folytathatnánk a sort, hiszen ezernyi az élmény és  tapasztalat, ami hozzájuk fűzi az embert.  



A kutya és ember kapcsolatára utal a szép ősi magyar monda. „… Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a Napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”



2018. február 15., csütörtök

Még február van..

február 14. Bálint – Ha házasodnak a verebek Bálintkor,Készülődhetsz a tavaszra bármikor.
február 16. Julianna – Ha Juliska fésülködik, A tavasz már közeledik.
február 19. Zsuzsanna – Zsuzsanna, megszólal a pacsirta.
február 24. Mátyás – Mátyás, szűre ujjából ereszti ki a tavaszt. Mátyás ront, ha talál (jeget), Ha nem talál, csinál.

Képtalálat a következőre: „verebek”

2018. február 10., szombat

Csángó bál

A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány, a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség és a Válaszút Alapítvány 2018. február 10-én (szombaton) huszonkettedik alkalommal rendezi meg a „Csángó Bált” a budapesti Millenáris Parkban.

Kapcsolódó kép A Csángó Bál szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
A rendezvény alapvető célja, a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a közönség számára. Fesztiválunkkal szeretnénk alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat egy színpadi műsor keretében. A műsort követő táncház pedig alkalmat teremt, hogy a közönség is tevékeny részesévé válhasson e hagyományoknak.


2018. február 5., hétfő

Írás, könyvnyomtatás - Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.

Nincs olyan pillanata az életünknek, amelybe az írás bele ne szövődne. Az emberi szellem fejlődésének két leghatalmasabb mozgatója a beszéd és az írás.

Az ábécé, az írás az emberi szellem egyik legnagyobb találmánya, és egyik legfontosabb segítőtársa volt a történelem hajnala óta.

Kínában szótagokat, Egyiptomban képeket, Mezopotámiában ék alakú jelek kombinációját használták betűként, leírni ezt vagy azt a beszélt nyelvet. Mivel a beszéd, a kiejtett szó, elszáll – az embernek a műveltség legelső korszakaiban már az volt a törekvése, hogy a kimondott szónak maradandó nyoma legyen.
Érdekes írásmódja volt az asszíroknak és babilóniaiaknak, akik agyagtáblákra nádtollal úgynevezett ékírást alkalmaztak, de ezt és az ősgermánok úgynevezett rúna-írását, meg a hettitákét is ma már csak a szaktudósok képesek elolvasni. A dél-amerikai maja, inka, azték kultúra írása is sok érdekes dolgot őrzött meg az utókornak, de csak kitartó kutatók sok fejtörése árán váltak elolvashatóvá, hiszen élő emberi közösség már nem maradt, aki használja. A Húsvét-szigeti bennszülöttek híres írásának titkát még máig sem sikerült megfejtenie a tudománynak. Ellenben az arab írást a legtöbb mohamedán nép ma is használja, és él a jellegzetes kínai, japán, koreai, grúz, örmény, újgörög írás is.

A másolóktól a könyvnyomtatásig
A pergamen szó a görög pergamenéből ered, ami „pergamoni bőrt” jelent.
A velin kiváló minőségű pergamen (fiatal borjak bőre), amelynek legfőbb tulajdonsága, hogy nem issza be a tintát vagy a festéket és így megőrzi eredeti színét. A pergamen megjelenése két fontos és döntő lépést eredményezett : az egyik a lúdtoll használata volt és a másik a kódexek megjelenése és elterjedése. A kódexek az i. sz. 1 században tűntek fel és a 4 században már világszerte általánossá váltak. A kódexek írása már nem a rabszolgák dolga volt, mint egykor a rómaiaknál hanem a kolostorokban élő szerzeteseké. Az első kolostori másolóműhelyek Itáliában létesültek. Az első évezredben, Európában csak a kolostorok falai között a scriptoriumokban folyt a kódexírás és –másolás, kivéve Bizáncot ahol állami intézményekben is. A 12 .századtól nőtt a világi intézmények (műhelyek, cégek) száma Itáliától Németalföldig és ily módon nőtt az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Magyarországon virágzott a kódexírás, egészen a könyvnyomtatás elterjedéséig, a 16. századig. Itt említésre méltó Mátyás király[ Corvina könyvtára, mely jelentős helyet foglalt el Európában, nemcsak a kéziratos kötetei számával, hanem a könyvgyűjteményeivel is.


    A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönte előtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korok ötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok, illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajta mesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgó szerzetesek munkáját dicsérték. Ám ahogy a különféle tudományok fejlődtek, gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvek iránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani a hagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azóta is a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, a régi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűs nyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adta az ötletet. 

158 évvel ezelőtt ezen a napon született  Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.
Kner Izidor egy könyvkötő apa és egy cipész felmenőkkel büszkélkedő anya gyermekeként Gyomára született. 1860-ban. Tizenhárom évre rá egy kötészeti műhelyben kezdett tanoncként, majd könyvkötők és nyomdászok keze alatt inasként, segédként és nyomdai munkásként végigjárta a fél országot. 1882-ben saját nyomdát nyitott (tőke nélkül, 75 forintnyi takarékpénztári kölcsönből) – az egyszemélyes vállalkozás főleg könyveket készített. Bár csak egyetlen, ócska nyomdagépe volt, kiadványai – elsősorban tipográfiai igényességükkel – már akkor is kimagaslottak a mezőnyből.

Kner Imre egykori lakóházában található a Kner Nyomdaipari Múzeum. 1970 óta működik benne Magyarország egyetlen nyomdaipari múzeuma.

 



 

2018. február 2., péntek

Február 2.

A néphagyomány szerint február másodikához kötődik az egyik legszélesebb körben elterjedt időjóslás. Ezen a napon jön ki barlangjából a téli álmából felébredt medve, ha napos időt lát és meglátja saját árnyékát, akkor visszatér barlangjába és még hosszú lesz a tél. Ha nincs napos idő, korai tavaszra számíthatunk. Egyébként a medvekultusz európai nyomai szerint, őseink a medvében az egyik legfőbb állatistenséget tisztelték. A medve téli álmából való február másodikai ébredés, a tavasz közeledtének és a természet föltámadásának jelképévé vált.

Kapcsolódó kép
Jókai Mór „Az új földesúr" című regényében a következőképpen ír erről a napról: Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van. "

2018. február 1., csütörtök

Farsangi fánk történetek

Ha farsang, akkor fánk!


Európai elterjedéséről két legenda is él.
Az egyik szerint a francia beignets nevű sütemény körül alakult ki, melyet Marie Antoinette királyné, egy izgalommal teli karneváli éjszakán ismert meg. A királyné a Tuilleriákban megrendezett farsangi bálról elszökött, szép ruháját egyszerű álöltözetre cserélte, majd elvegyült az utcákon kóválygó tömegben. Egy idő után megéhezett, ezért hát a mézeskalács árustól vásárolt egy fánkot. Annyira megízlett neki, hogy a lovagjával megvetette az összeset. Később a fánksütőt a palotájába vitette, majd a mézeskalács sütő elmesélte a fánk receptjét a palota cukrászának, aki kicsit finomított és változtatott is rajta. Innentől kezdve pedig a fánk a királyi lakomák nélkülözhetetlen részévé vált.
Az emberek ezt az egyszerűen elkészíthető, ízletes, és olcsó tésztát hamar megkedvelték. Ezért nem meglepő, hogy rövid időn belül divatossá és a farsang kísérő ételévé vált.

A másik legenda szerint a fánk Bécsből ered.

„Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”

(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)



Báró Radvánszky Béla A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században című művében a "habzó zsírból" a "rostás kanállal" kiszedett pánkókról a "csörögékről" tesz említést. Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint pánkóknak nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára.
A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is. Kitűnő fánkot adhatott régebben egy becskörnyéki kirándulóhely a Krapfenwaldel látogatóinak, ha e település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkalmával Berlinben telve vannak a cukrászdák Silvester - Pfannkuchenokkal de lekvárral töltve és cukorral bevonva adják asztalra. Rómában szent József napját ünneplik fánksütéssel, de ott fritella a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszik és desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszont ekkor már bigné a neve. A római családok előtt oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják. Párizsban is olajban sütik és beignet a neve.


Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütése Vízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyar leányos udvarházaknál hagyományos háztűznézés Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesen látott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és farsangi fánkot tálaltak. Valószínűleg innen származott régebben - a lánnyal egy fánkot megfelezni - egyenlő volt a szerelmi vallomással, sőt némelykor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a finom fánk közepe körül képződő fehér csík jegygyűrűt jelképezett.

A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületét képező szegély az úgynevezett pántlika? vagy szalag, mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvekben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.) Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma.

Vannak fánkkészítési fortélyok és receptek, amelyek anyáról lányra szállnak, féltékenyen őrzik s még a legbizalmasabb ismerősökkel sem közlik. A farsangi hangulathoz elválaszthatatlanul hozzátartozott mindég, és tartozik ma is, a fánk sütés.,

Némely helyen, egyes vendéglőkben sokáig tartotta magát az a régi, jó szokás, hogy a mindennapi törzsvendégeknek a farsang végén egy pár frissen sült fánkkal kedveskedtek.

Csöröge fánk receptje

Öt tojás sárgájával, egy kanál rummal, két kávéskanál tejföllel, pici sóval, kávéskanál cukorral és huszonöt dkg. liszttel közepesen kemény tésztát készítünk.

Vékonyra nyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi, kockákra vágjuk Közepébe, szintén a derelyemetszővel két - három csíkot, belevágunk. Forró zsírban vagy olajban ropogósra sütjük, vaníliás porcukorral meghintjük. Sárgabarack lekvárral tálaljuk.


Szalagos farsangi fánk receptje

Egy dl langyos tejjel elmorzsolunk két dkg élesztetőt hozzákeverünk négy dkg finomlisztet és kevés cukorral, kovászt készítünk belőle, majd félretesszük.

Négy tojás sárgáját két dkg cukorral simára keverjük, beleteszünk egy kávéskanál rumot, kevés reszelt citromhéját. Közben huszonöt dkg liszttel, egy dl tejjel középkémény tésztát készítünk, melyhez hozzáadagoljuk a kész tojássárgáját a pihentetett kovászt meg három dkg olvasztott vajat és egy csipetnyi sót. A tésztát jól kidolgozzuk, amíg csak hólyagosodni nem kezd, és míg a kanálról könnyen leválik. Lisztezett deszkán, ruhával letakarva, hideg helyen kelesztjük.

Kelesztés után lisztezett deszkán újnyi vastagra kinyújtjuk, majd lisztezett szájú vizespohárral, fánkokat szaggattunk belőle. Forró olajban mindkét felüket aranysárgára kisütjük, vaníliás porcukorral meghintjük, baracklekvárral feladjuk.

Megérkezett február

 Február a rómaiaknál a legősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Ez magyarázza, hogy részben a halállal, részben a termékenységgel kapcsolatos kultuszok fűződnek ehhez az időszakhoz, és általában az engesztelés hónapjaként tartották számon az ókorban.

Nálunk a februárt régente télutó vagy böjtelő hónapnak hívták, az előbbit a nappalok hosszabbodása, az enyhülő idő indokolja, míg az utóbbi elnevezés arra utal, hogy a farsangi időszak utolsó napját (a húshagyó keddet) követő hamvazószerda, vagyis a böjtfő, valamint az előtte álló három vasárnap túlnyomó részben a február hónapra esik.


Február 6 - A hideget "Dorottya tágítja" , vagyis enyhíti.
Február 14 - Ha Bálint napján hideg, száraz az idő, akkor jó lesz a termés.
Február 16 - A hiedelmek szerint Julianna napjától melegebbre fordul az idő, ha mégis havazik, akkor a "Julisok bolondoznak".
Február 19 - Ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, akkor hamarosan eljön a tavasz.
Február 22 - A hiedelmek szerint amilyen idő van ezen a napon, olyan lesz József napján is (Március 19)
Február 24 - "Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, hanem talál csinál.




A régi Rómában februárt a szerelem, házasság és az asszonyok istennőjének, Juno Februatanak szentelték. Február 15-én volt a Lupercalia fesztivál, mely a vezeklés és a tavasszal kezdő új, tiszta élet ünnepe volt, és a római polgárok azon örömüknek adtak kifejezést, hogy sikerült átvészelniük a hideg téli időszakot. Lupercalia ünnepén szokás volt, hogy az eladó leányok egy papír cetlire írták a nevüket, melyeket egy nagy edényben gyűjtöttek össze. Ezután minden egyedülálló férfi húzott egy cédulát. Az a lány, akinek a neve a cédulára volt írva, lett a férfi partnere az aznapi erotikus ünnepségek idejére. Ezek a kapcsolatok gyakran házassággal végződtek. Juno Februata ünnepének 494-ben I. Gelasius (Geláz) pápa vetett véget, új nevet és tartalmat adott neki, az időpontját pedig február másodikára helyezte át. Ma ez nap Szűz Mária megtisztulásának, vagy a Gyertyaszentelő ünnepeként ismert. Ám az eredeti Lupercalia fesztivál sem ment teljesen feledésbe, hagyományát részben a modern kori Valentin-napi ünnepségek vették át. "Böjtelő-hóban őrizd meg magadat minden hevesítő nedves eledelektől, káposztától, salátától és goromba nehéz emésztésű húsoktól. ; szemeidre gondot viselj, hogy meg ne homályosodjanak, ahhoz pedig szolgál a köménymag, kapor. Farsangkedden, Istennek nevében plántálván, amennyit fénylik a nap, annyit fénylik az egész hosszú böjtben; ha reggel jól fénylik, a tavaszi vetéseknek jó termését mutatja. (...)azonképen épületre való fa, mit azon nap levágnak, soha meg nem rothad.


A hónap jeles napjai sorában a Gyertyaszentelő (február 2-a) az első, a keresztény hívek ezen az ünnepen arra emlékeznek, amikor Jézust, születése után negyven nappal, szülei, József és Mária, elvitték Jeruzsálembe, hogy elsőszülöttként bemutassák az Istennek. Régebben ezt a napot a Boldogságos Szűz tisztulásának ünnepeként ismerték, ma is sokan, mint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét tartják számon. A mózesi törvények szerint ugyanis a szülést követő negyvenedik napra nyeri vissza az asszony a tisztaságát. (Lukács evangéliuma 2:22-39).A rómaiak ebben az időben, égő fáklyákkal járták körül a várost, s vesszővel igyekeztek egymást a bűnöktől megtisztítani. A gyertyás körmenetek kultikus szertartását a keresztény egyház is átvette, mely később - kb. 12. századtól - a gyertyák megszentelésével egészült ki. Innen származik a gyertyaszentelő elnevezés. Ezen a napon a katolikus hívők, pár szál gyertyát visznek a templomi szertartásra, hogy a pap megszentelje azokat, majd égő gyertyákkal a körmeneten emlékeznek Krisztusra, a világ világosságára.

Az idők során a Gyertyaszentelő napjához számos időjárási szabály, megfigyelés kapcsolódott. A legtöbbjüknek az a lényege, hogy az e napon megfigyelt szélsőséges - enyhe és száraz, vagy nagyon hideg, csapadékos - időjárásból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, pontosabban, ha eddig hideg volt, akkor hamarosan enyhülés jön, ellenkező esetben pedig még nincs vége a télnek.
 Közismert hiedelmek, hogy a téli álmot alvó állatok (borz, mormota, medve stb.), melyek ekkortájt bújnak elő először vackukból, üregükből, odújukból, hasonlóképpen értelmezik a szituációt: jó idő esetén visszamennek aludni, ha viszont hideg van, havazik és/vagy fúj a szél – érezvén a tél végét – kinn maradnak. Az e naphoz kapcsolódó fontosabb időjós megállapítások .

Az angolok azt mondják, ha az ünnep estéjén fúj a szél, május elsejéig szeles idő várható, ha pedig a Gyertyaszentelő száraz és napos, a gabona és a gyümölcs drága lesz. Ugyancsak a britektől származik az a megállapítás, mely szerint, ha február másodikán a mezsgyehatárt jelző sövény levelein vízcseppek láthatók, akkor Gyümölcsosztó Boldogasszony napján (március 25-én) jégcsapok fognak lógni róluk. Ennek azonban némileg ellentmond az a megfigyelésük, hogy ha Gyertyaszentelőn a lúd vizet talál, március 25-én a birka füvet lel. A vitát nem könnyű eldönteni, ugyanis az a cseh regula, mely szerint, ha a lúd Hromnice (Gyertyaszentelő) napján vízen úszik, húsvétkor a jégen fog sétálni, vagy az ugyancsak tőlük való „Zöld Hromnice, fehér Húsvét” szövegű sommás megállapítás az előbbit, míg Sussex (Egyesült Királyság) lakóinak megfigyelése, mely úgy szól, hogy a magyalbokor tövisein lógó vízcseppek jó borsótermést ígérnek, vagy a cseh előrejzés, mely a Hromnice napi víztócsák láttán bőséges alma és körte termésre következtet, inkább az utóbbit támasztják alá. Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a szép idő kedvezőtlen ómen: ettől mindenki rossz időt vár, vagy ahogyan a német és a cseh paraszt mondja: „szívesebben lát e napon farkast az akoljában, mint Napot az égen”.Az angolszászok szerint Gyertyaszentelő napján már nincs helye a templomokban a karácsonyi díszeknek, körükben ugyanis az a hiedelem járja, hogy a feledékenységből otthagyott dekoráció, a közelében imádkozó személy valamelyik családtagjának a halálát okozza. Nyugat-Európában sokfelé ehhez a naphoz kapcsolódik a „talaj felébresztésének” a szokása, vagyis ekkor fognak hozzá a földek előkészítéséhez az első palántázásokhoz.A Gyertyaszentelőt követő napon (február 3-án), Balázs napján a templomban a pap két szentelt gyertyával Balázs áldást ad a torokfájás ellen. Ez abban áll, hogy a pap a szent mise bevégzése után két keresztalakba illesztett gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj- és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.” E szertartást az egyház a közép-anatóliai Sebaste város (a mai Sivas) egykori püspöke, a mártírhalált halt Szent Balázs emlékére végzi, aki Diocletianus római császár idejében sok csodás gyógyítást vitt véghez, többek között 2 égő gyertyának kereszt alakban egy kis leánynak álla alá tartásával gyógyított meg egy gyermeket, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.

Február 6-a a vértanú szűz, a kertészek védőszentjének, Szent Dorottyának az ünnepe. Egykoron e napon kezdtek a háztáji munkákhoz, a kert felásásához, a vetőmag beszerzéséhez, kiválogatásához. A néphagyományban időjósló is ez a nap: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja” - szól a népi regula, vagyis a február 6-a környékén beköszöntő fagyos idő nem marad tartós.Három nappal később, 9-én Alexandriai Szent Apollóniát ünnepeljük. Apollónia Alexandriában a keresztény közösséget szolgáló hajadon (diakonissza) volt. Amikor a keresztények ellen feltüzelt csőcselék fogait kiverve és megégetéssel fenyegetve hite megtagadására próbálta kényszeríteni, önként választotta a tűzhalált. Halálának előzményei miatt ő lett a fogorvosok és a fogfájósak védőszentje.

Bálint nap (február 14) napjainkban a szerelmesek ünnepe, ha e napon hideg, száraz az idő, a népi megfigyelés szerint jó termés várható. Julianna napján (február 16.), ha esik a hó, megenyhül a tél, s a Dorottya napjával kezdődő fagyos időszak is megszűnik. Zsuzsanna ünnepén (február 19-én) megszólal a pacsirta, elviszi a havat, zöldellni kezd a mező. Üszögös Szent Péter napja (február 22) viszont szerencsétlen nap, minden üszkös lesz, amibe ekkor belekezdenek. Mátyás napja (február 24) időjós nap: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” A Mátyás napi csukafogás a halászok számára szerencsés ómen, „Mátyás csukája” ugyanis az egész esztendőre sok halat ígér.

Február 24-e azonban másról is nevezetes, a néggyel (a százra végződőek közül a 400-zal is) osztható években ez a nap a szökőnap. Bevezetése Caesar nevéhez fűződik, ő rendelte el i.e. 46-ban, hogy az év 365 napból álljon a hónapoknak ma is szokásos hosszával, és hogy minden negyedik évben a február 23-ika után egy napot iktassanak közbe. Mivel csak négyévenként szerepel a naptárban, a szökőnapon nem ünneplünk semmilyen névnapot, az eredetileg február 24-28-a közé eső névnapok egy nappal eltolódnak. Bár írásos bizonyítékok nincsenek rá, létezett egy olyan – egyes országokban törvénnyel is szentesített – hagyomány, hogy a szökőévekben (néhol csak a szökőnapokon) a nők is tehettek házassági ajánlatot a férfiaknak. Az első ilyen törvényt állítólag a Skót Parlament alkotta 1288-ban, melyet később Franciaország és Svájc is átvett, majd a tradíció a bevándorlókkal Amerikába is eljutott. Az ajánlatot a férfi nem volt köteles elfogadni, ám ha nemet mondott, a hölgy csalódottságát egy csókkal, egy fonttal és egy pár kesztyűvel (mások szerint egy selyem köntössel) kellett enyhítenie.

Biztosan állítható viszont, hogy a szökőévekben tartják az újkori olimpiai játékokat, valamint az amerikai elnökválasztásokat. A csillagászok azt is kiszámították, hogy 2028-ban a szökőnap húshagyó keddre, 2096-ban pedig hamvazó szerdára esik.

Február 20-án a Nap a Vízöntő jegyéből a Halak jegyébe lép. E hónap születési köve az őszinteséget, józanságot, gyógyulást jelző ametiszt, és az onyx.

Február 1-én történt

A világűr kutatása a csillagászattal egyidős, az égitestek mozgását az ókori tudósok kezdték el tanulmányozni. A világűrbe jutás, mint önálló tudományágat viszont csak a 19-20. század fordulóján kezdték elméletileg megalapozni.

Columbia-katasztrófa



2003. február 1-jén visszatérés közben a Columbia űrrepülőgép Texas állam fölött darabokra szakadt és a fedélzetén tartózkodó űrhajósok életüket vesztették. A következő napokban a robbanás környékén elégett maradványokat találtak az űrrepülőgépből. A Columbia éppen egy 16 napos küldetésen (STS-107) volt túl, amelynek keretében több tudományos kísérletet végeztek. A katasztrófát valószínűleg egy indításkor leváló törmelék okozta, amely eltalálta az űrrepülőgépet, és visszatéréskor a sérült szárny már nem bírta a terhelést. 1986-ban ugyancsak hét űrhajós halt meg a Challenger űrrepülőgép katasztrófájában.


Valóságos személy volt, csak a története hangzik másképp, mint ahogy Daniel Defoe megírta. Selkirk ugyanis nem hajótörés következtében került a Juan Fernandez-szigetcsoport egyik kis szigetére, Mas a Tierrara. (A sziget a valóságban a Csendes-óceánban van, nem a Karib-tengeren, mint Robinson szigete). Fellázadt kapitánya ellen, aki ezért a szokásokkal ellentétben nem végeztette ki, viszont kitette az első útjába eső szigetre, némi élelem, szerszám és egy puska társaságában. A legközelebbi hajó csak 52 hónap múlva járt arra, ez felszedte Selkirk-öt és hazaszállította Angliába. 
Selkirk a skóciai Lower Largo nevű halászfaluban született 1676-ban. Fiatalkorában matróznak, jobban mondva kalóznak állt. Abban az időben ez legális tevékenység volt, mármint a spanyol hajók kifosztása a brit kalózhajók által, mivel a két ország úgyis hadban állt egymással.
Selkirk matróz azonban igen indulatos természetű ember volt. Többször összeszólalkozott a kapitányával, és amikor azt próbálta bizonygatni, hogy a hajójuk öreg, mint az országút, és el fog süllyedni, a kapitány kitette a szűrét az egyik lakatlan szigetre. Még így is jól járt, mert rövid úton ki is végeztethette volna lázadásért. Egy kis ennivalót is kapott útravalóul, meg pár szerszámot és egy puskát, lőport, no és egy Bibliát. Ez utóbbi tar- totta benne a lelket a szó szoros értelmében. (Egyébként Selkirk-nek igaza volt, mert a hajó, amelyről a lakatlan szigetre került, nem sokkal később Peru partjainál elsüllyedt. Csak néhányan élték túl a katasztrófát, ők azután egy perui börtönben sínylődtek életük végéig.)
A szigeten elmélkedve Robinson Crusoe különös dologra lett figyelmes: élete fő eseményeinek dátumai a hónapokat és napokat illetően mindig megegyeztek, s ezért a szerencse vagy balsiker váltakozásában a Sors keze nyomát vélte felfedezni.
/ Akarva akaratlanul a maga sorsáról vallott ezzel Defoe, a maga sikereiről és kudarcairól: az angol törtélem különösen zaklatott korszakában látta meg a napvilágot, és felváltva volt kegyeltje és üldözöttje a Sors szeszélyes játékainak. /