"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. április 29., hétfő

Magyarország tájegységei

Magyarországon hat nagy tájegység különíthető el: az Alföld, a Kisalföld, a Nyugat-magyarországi peremvidék vagy Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység (a két utóbbi tájegységet a köznyelvben Dunántúlnak is hívják), az Északi-középhegység.

Őrség


Különleges, folyók formálta dombvidék hazánknak ez a nyugati tája. Üde zöld rétek, fenyves erdők, kristálytiszta patakok, dombtetőkön megbúvó falvak alkotják. Ez az Őrség. Talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek nevét nem földrajzi elnevezés, hanem történelme adja. Miután a honfoglaló magyarok birtokba vették a mai Nyugat-Magyarországot, az itt lévő hegyeket, erdőket, folyókat védelmi vonalként használták fel. Itt húzódott az ún. gyepü-rendszer, biztonsági zóna, lakatlan területek széles sávja. Őseink az csatlakozó népeket bízták meg a határ védelmével. Ők a király szolgálói voltak, csak neki tartoztak szolgálattal. A határ védelméért kiváltságokat kaptak, például kedvezményeket az adófizetésben.
A Batthyányiak az 1500-as évek elején a terület urai lettek. Ezután több harcot kellett vívniuk a törökök ellen, akik az Őrség területét is hatalmuk alá vonták, majd később saját uraik ellen, akik protestáns hitüktől akarták megfosztani az itt lakókat.  
A történelmi Őrségben a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét a részben ma is látható Árpád-kori erőd szerű templomok vették át. Ezeknek szép példái az őriszentpéteri és veleméri műemlék templomok.
A 20. század második fele hozta el a legnagyobb megpróbáltatásokat az Őrség számára, amikor a településeket szinte elzárták a fejlődéstől, és kialakították a határsávot. Ekkor ahhoz, hogy egy határsávban lévő településhez utazhassunk, külön engedélyeket kellett beszerezni. Az elmaradottságnak, a határmenti elzártságnak azonban jótékony hatása is volt. A táj megmaradt eredeti formájában. 

A patakok mentén égerligetek, égerlápok vannak, melyek helyet adnak számos védett növénynek, melyeknek már a nevük is szép: réti kakukktorma, mocsári gólyahír, sárga liliom, kenyérbél cickafark, szibériai nőszirom, tőzegeper, vidrafű, különféle mohafajok.

A lomberdők, fenyvesek, láprétek és vizes élőhelyek gazdag élővilágnak adnak otthont.




5

A kisgazdaságok egy része átalakult biogazdasággá, a kiürült, majd felújított porták szálláshellyé lettek átalakítva.  Az ide látogatók így élvezhetik a táj természeti értékeit, történelmi és egyházi emlékeit, bejárhatják ezt a változatos tájat gyalog, kerékpáron és lóháton.


Itt található az Őrségi Nemzeti Park, mely 44 ezer hektáron terül el, magában foglalva a Vend-vidéket is.  
A csend és a friss levegő, a szinte változatlan formában megőrzött népi hagyományok, szokások, az önellátó parasztgazdálkodás termékei is vonzzák a látogatókat.



Az itt élők és az idelátogatók együttes feladata az élhető világnak ezt a szigetét megőrizni utódaink számára.


2013. április 28., vasárnap

Ezen a napon történt - Gróf Széchényi Ferenc


1754. O4.28-án született Gróf Széchényi Ferenc könyvtár és múzeumalapító.



 Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
(Részlet az 1807. évi 24. törvénycikkből) 





 Írás- és könyvtörténet

 Az emberben már ősidők óta élt a vágy, hogy gondolatait, érzéseit, emlékeit valamiképpen rögzítse.  Az írás előzményei között tarthatjuk számon:

 - tulajdonjegy (billog) – Ázsia állattartó népei használták állataik megjelölésére
 - rováspálca – ez adósságok számontartására szolgált (a pálcán a bevágások száma utalt az összeg nagyságára – sok van a rovásán…)
 - csomójelek – az inkák használták különböző vastagságú és színű zsinórok és kötött csomók tömegéből állt, számadatokat rögzítettek vele.
 - kagylófúzérek: irokéz indiánoknál a kagylók számának és színének meghatározott jelentése volt.

   Az írás megjelenése a sumérekhez fűzıdik (a Kr. e. 4. évezred végén). A sumér ékírás leegyszerűsített képi jelekből állt. A fejlődés során a képjelek fogalomjelekké alakultak, aztán a fogalomírás ábrái  egyre jobban összekapcsolódtak az egyes szavak hangalakjával és fokozatosan szó- és szótagírássá alakultak. Mezopotámiában kezdetben kőre, fára, bőrre írtak, de amikor ezek hiánycikké váltak, más  íráshordozó felületet kezdtek használni. Ezen a területen nagy mennyiségben található agyag, ebbe  karcolták írásjeleiket, így születtek meg az ékírásos agyagtáblák. Kezdetben felülről lefelé,  függőlegesen írtak,később   jobbról balra vízszintesen (az írásirány változásának valószínűsíthető  oka, hogy kezükkel elkenték a megírt sorokat.  Egy másik fontos íráshordozó a korban a sztéle – dombormővel díszített feliratos oszlop. Leghíresebb közülük Hammurapi – babiloni uralkodó – törvényoszlopa. Az ékírás megfejtői  Grotefend és Rawlinson.
 Az emberiség első könyvei az agyagtáblák voltak. A táblákat napon szárították, vagy kiégették. A hosszabb szövegeket csak több agyagtáblára tudták leírni, ezért az egymást követőtáblákat megszámozták, vagy őrszókkal (az utolsó sor alá odaírták a következő  oldal első szavát) látták el és csontgyűrűkkel összekapcsolták. Ilyen agyagtáblákon maradt ránk pl.: a Gilgames-eposz.

   forrás: könyvtártörténet


Kirándulóhelyek

Magyarországon


Szalajka-völgy

A szilvásváradi Szalajka-völgy egész évben gyönyörű, természeti szépségekben és történelmi emlékekben egyaránt bővelkedik. A piknikezés mellett a környéken olyan látnivalókat csodálhatsz meg, mint a hazánkban ritkaságnak számító Sziklaforrás, a Szalajka-patak vagy a híres Fátyol-vízesés.

Lillafüred

Az ország egyik legkülönlegesebb kirándulóhelyeként ismert Lillafüred Miskolctól 10 kilométerre, a Bükk hegység keleti részén, a Szinva-patak völgyében, a Hámori-tó mellett fekszik. Az idilli környezet az ország egyik legszebb pihenőhelyévé avatja a táj bármely pontját.

Lillafüred története
A Garadna és a Szinva patakok találkozásánál eredetileg is volt egy tó, ám ez túl kicsinek bizonyult, így nem tudta biztosítani a vasmegmunkáláshoz szükséges vízmennyiséget.
Ezt orvosolván, 1813-ban, Fazola Henrik völgyzáró gátat épített, tehát a tavat felduzzasztották.
Azt illetően, hogy honnan is ered a település neve, megoszlanak a vélemények, mégis legtöbben azt a változatot tartják helyénvalónak, mely szerint gróf Bethlen András, feleségéről, báró Vay Lilláról nevezte el a helyet.

Zirc

A Veszprém megyei Zirc nem csupán a Bakony vadregényes vidékének központja, de Magyarország legmagasabban fekvő arborétumáról is híres, ahol az idős fák alatt megpihenve, a Cuha-patak csörgedezésébe feledkezve költhetitek el az uzsonnát.

Martonvásár

A Budapesttől nem messze található, vonattal is könnyen megközelíthető martonvásári Brunszvik-kastély a maga angolos romantikájával és gyönyörű tájképi parkjával egyike az ország legelbűvölőbb piknikezőhelyeinek.



Városliget

Budapest legnagyobb, hajdani királyi vadászterületből kialakított parkja egyben a világ első, mindenki számára nyitott parkjának számít. Az itt megejtett pikniket az árnyas fák, a tavak vagy épp a Vajdahunyadvár romantikus épületegyüttese teszi hangulatosabbá.
 

Visegrád

A Dunakanyar egyedülálló látványa szerte a világból vonzza a turistákat. Az egyik legszebb panorámát Visegrád nyújtja

2013. április 27., szombat

Séta - Gül baba türbéje

 Gül Baba türbéje a Margit híd budai hídfőjétől csak egy rövid sétára van.
 Kevés törökkori építészeti emlék maradt meg Budán - közülük az egyik: Gül baba türbéje. De ki is az a Gül baba, és mi az a türbe?

Buda elfoglalása után jelentek meg a városban a bektasi dervisek, akik elsősorban szerzetesek voltak, de – szükség esetén – katonai feladatokat is elláttak, és ezekkel a harcos muszlim szerzetesekkel érkezett Budára Gül Baba is.  A legenda szerint főként békés természetéről, természetszeretetéről és a rózsakertjéről vált ismertté, talán ezért kapta a Rózsák Atyja, vagyis Gül Baba nevet; - de származhat az elnevezés a süvegén lévő rendházfőnöki jelvényről is, ami az Allahról szerzett misztikus tudás jelképe volt, és amit szintén gül-nek neveztek.


Magyarország története - Gül Baba

A XVII. században elterjedt legenda szerint különös körülmények között halt meg. 1541. augusztus 29-én a török hadsereg megszállta Budát, és szeptember 2-án a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban hálaadó istentiszteletet tartottak. Hát állítólag e közben halt meg Gül Baba. Bár később azt is állították, hogy a vár elfoglalása során szerzett sebeibe halt bele, - de mivel Buda csellel, harc nélkül került a szultán kezére, sokkal valószínűbb, hogy halálának oka egyszerűen az idős kora volt.

Sajnos, gyakran kell vele kapcsolatban azt mondani, hogy „a legenda szerint”, merthogy Gül Baba életéről szinte semmi konkrétumot nem tudunk; mindenesetre tény, hogy a sírhelye a XVII. századi hódoltságban is a legjelentősebb zarándokhelynek számított, és a tartomány védőszentjének tekintették őt.







Orchidea tavaszi kiállítás



Csodás egzotikus világba cseppenhetünk, ha 2013. április 26. és 28. között a Mezőgazdasági Múzeumba látogatunk. A Magyar Orchidea Társaság ugyanis ekkor rendezi meg a tavaszi Orchidea és Bromélia Kiállítást, mely során a mesés Indonézia különleges növényeivel ismerkedhetnek meg a szépérzékű látogatók.
A szemet gyönyörködtető virágkompozíciók mellett az orchidea gondozás fortélyait is el lehet sajátítani, remek előadások és szaktanácsadás várja az érdeklődőket.
/városom.hu/

Az orchideák a legforróbb sivatagok és a hideg égövi területek kivételével szinte minden kontinensen megtalálhatóak a Földön, de elsősorban olyan sajátos mikroklímájú helyeken szaporodnak, mint a közép-amerikai vulkánok, az Andok köderdeinek határa, Dél-Brazília Atlani-óceán-parti- és középhegységei, továbbá a Hawaii szigetek hegyoldalai, a Himalája délkeleti lejtői, az indokínai szigetek és új–guineai hegyvidékek.
 A világon már-már megszámlálhatatlan orchidea-fajta létezik. Egy 2008-as adat szerint mintegy 30.000 természetes orchidea és legalább 150.000 hibrid él, és ezek száma folyamatosan nő.  Alkalmazkodóképességük határtalan, hiszen szinte az egész világon, minden éghajlaton megtalálhatóak. Legkedveltebb élőhelyük a 60% körüli páratartalomban és melegben van, pl. Észak-Ausztráliában vagy Dél-Kelet Ázsiában, illetve közel az Egyenlítőhöz. Viszont találtak már a tengerszint felett 2500 méter magasságban is orchideát.  A természet szélsőségeihez gyökereikkel és leveleikkel alkalmazkodtak. Sok növény fejlesztett ki víztartalékoló levelet, s húsosan megvastagodott léggyökereik is különlegesek a virágfajták között. A gyökereket fehér szivacsos réteg borítja, mely eltárolja a levegő nedvességét. A világos, száraz helyekről származó orchideák levelei kemények és kicsik, míg az esős, párás, árnyékban növő fajok levelei puhábbak.  A legtöbb orchideafaj kicsi virágokkal rendelkezik, melyek leginkább színükkel és formájukkal kompenzálják apróságukat. A dísz- és szobanövényként kedvelt, nagy virágot hozó fajták azonban csak elenyésző százalékban léteznek.
  /Orchideák története /

Az egyik legszenvedélyesebb orchidea-gyűjtő, a cseh származású Benedict Roezl a XIX. században saját kertészetet alapított Mexikóban. Utazásai során több, mint 800, a tudomány számára addig ismeretlen növényfajt fedezett fel, köztük több orchideát is. Brazíliában, 1873-ban egy olyan orchideára bukkant, melyet az ő tiszteletére Odontoglossum roenzlii-nek neveztek el.  Munkássága alatt Európában kitört az orchidea-láz, és a gazdag polgárok gyűjteni kezdték az egzotikus növényeket. Az újdonságért sokat fizettek, ezt bizonyítja a londoni Sotheby’s ház 1903-as rekordeladása is: egyetlen szál Odontoglossum crispumot tizenötször annyiért adtak el, mint egy korabeli autót. Ez a szenvedély az első világháború kitöréséig tartott, de azóta is különlegesnek számít ez a virágfajta

Az orchideák királynője


A Cattleya illatos virágai ibolyakéktől a citromsárgáig, cinóbervöröstől bíborszínûig tündökölnek, fényes szirmaik gyakran még rojtosak is. Felfedezésük az orchideák történetének legkülönösebb meséje. Az első példányok páfrányok és mohák csomagolásaként érkeztek Angliába, amelyeket William Swainson természettudós gyűjtött Észak-Brazília feltérképezetlen, trópusi dzsungeleiben. Fogalma sem volt róla, mik azok a csomag kibélelésére használt növények, még a szenvedélyes növénygyűjtőnek, a londoni William Cattleynek sem. Cattley kíváncsiságból ültetett el néhányat a furcsa külsejű példányokból. A növények látványos, bíborszínű, sötétebb ajkú virágokat hoztak, hamarosan kiderült, hogy egy addig ismeretlen orchidea-nemzetségről van szó.
Mindez 1818-ban történt, majd a Cattleya labiata - a londoni gyűjtőről kapta a nevét - újabb hetvenegy évre eltűnt a botanikusok szeme elől. Brazíliába küldtek növényvadászokat a felkutatására, de csak 1889-ben fedezték fel újra e gyönyörű virágot. A Cattleyák annyira népszerűek voltak a gyűjtők körében, hogy teljes esőerdők tűntek el a kíméletlen begyűjtés miatt, és sajnos ma alig van már belőlük.

"Amikor két ember a szíve mélyén egyesül, képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is. Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást, a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.” Ji King 

2013. április 26., péntek

Érzelmek

Az emberek különbözőek gondolataikban, külsejükben, de egyvalami biztosan közös bennünk: mindenkinek vannak érzelmei

 Boldogság, szomorúság, szerelem, gyűlölet, aggodalom és közöny: mindennapi életünk szerves részei.

A kudarc

Az élet számos területén előfordulhat, hogy kudarcot szenvedünk.  Hogyan dolgozzuk fel a kudarcot?

 Gondoljuk végig, talán jobb is, hogy így történt! Sokszor segít feldolgozni a kudarcot, ha elfogadjuk a történteket úgy, mint a jó megoldást.

Gondolkodjunk pozitívan! Rendben, most nem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy máskor sem fog…

A kudarc nem szégyen! Nézzük csak meg a kisgyerekeket: százszor is esnünk kell, mire megtanulunk biztosan járni, ez az élet más területére is igaz. Ettől függetlenül a gyerekek is újra és újra feltápászkodnak, nem adják fel, és nem érzik szégyennek azt, hogy megbotlottak.



Tekintsük a kudarcot tapasztalatnak.

Ha értékeltük a kudarcunkat, próbáljunk meg belőle tanulni.

Nézzünk előre és nyugodjunk meg. 

/forrás: hogyan kell feldolgozni a kudarcot/

Hullócsillag és égből hulló furcsaságok

Idén  május 4-5 között, augusztus 12-én, október 7-8 és 21-22 között, november 11-12 között és december 13-14 között. figyelhetünk meg hullócsillagot
/ Miközben csodáljuk, ne felejtsünk el valami szépet kívánni./

Mik valójában a hullócsillagok?
Egy földet érő meteoritról Apollóniai Diogenész i. e. 467-ban megállapította, hogy az egy égből érkező kődarab, és feltehetőleg ilyen kődarabok felelősek a csillaghullásként ismert fényjelenségekért. Ám mintegy 150 később Arisztotelész cáfolta ezt az elképzelést, szerinte a fényes légköri jelenségeknek nincs közük a furcsa kövekhez. Így a meteorjelenségek vizsgálata egészen az 1700-as évek végéig kiszorult a csillagászati vizsgálódások köréből. Az azonban Arisztotelész érdeme, hogy ő nevezte el a fényjelenséget meteornak, azaz szó szerint ’magasban lebegő’-nek.
Az 1800-as évek közepén ismerték fel azt, hogy a fényjelenségeket a Nap körül keringő anyagfelhők, azaz meteorrajok okozzák, és hogy ezeknek az üstökösökkel van kapcsolata. Azt azonban ekkor még nem tudták eldönteni, hogy ezek az anyagfelhők az üstökösökről leszakadnak-e, vagy ezek állnak össze később üstökössé. Később az előbbi nézet helyessége bizonyosodott be. A magyar Konkoly Thege Miklós (1842–1916) élenjárt a meteorjelenségek vizsgálatában: színképvizsgálataival igazolta a meteorrajok és az üstökösök közötti kapcsolatot.


 Égből hulló furcsaságok.


 Volt  olyan a történelemben, hogy tehén hullott alá az égből, vagy épp vér, pénz, béka.
1915-ben több nyugat-európai országban ,véreső’ hullott az égből. Ezt azzal magyarázták, hogy magas volt a víz vastartalma a hadiüzemek füstje miatt. Ám ez nem magyarázza azt, hogy a krónikák szerint 1270-ben Párizsra szintén piros eső esett, mely a ruhákon a vérhez hasonló foltot hagyott. A véreső a ,megfigyelések’ szerint háborút jelent.
 A sárga eső viszont a pokolból származik. A sárga eső oka az, hogy a vulkáni tevékenységek során rengeteg kén kerül a légkörbe, mely máshol a csapadékkal együtt esik le. 1954-ben Brazíliában ezüsteső esett, mely valójában kilencven százalékban cinket tartalmazott.

1918-ban, Angliában halak potyogtak az égből, melyről fotók is készültek. A békaesőt pedig azzal magyarázzák, hogy a vízfelszínen kialakul egy tornádószerű jelenség, ami szétszórja a békákat a közelben. Az 1800-as évek elején Palermóban lárvaeső esett. A problémát az okozta, hogy az a lárvafajta Dél-Németországban lelhető fel legközelebb. 1741-ben Bradley-ben tizenkét órán keresztül fényes szálak hullottak az égből. Ez a jelenség húsz éve megismétlődött Sudbury városában – ez az anyag azonos volt a pókhálóval.
 
1969-ben Punta Gordá-ban golflabdák potyogtak az égből. A meteorológusok szerint egy tornádó kapta fel a közeli golfklubban a labdákat, majd azokat máshol leszórta. A pénzeső az álmok álma. 1957-ben Bourges városában ezerfrankosok hullottak az égből, 1975-ben Chicagóban 588 db egydolláros hullott alá. Ezek magyarázata, hogy egy kiszakadt zsákból a szél vitte egyik helyről a másikra a pénzt, illetve, hogy egy repülőgépről szabadult el néhány bankjegy.

Városi legenda szerint, 1997-ben egy japán halászhajó legénységét mentették ki a partok közelében. A balesetet – állítólag – az okozta, hogy egy tehén hullt alá az égből. Később kiderült, hogy egy teherszállító gépbe egy lopott tehenet szuszakoltak az orosz légierő katonái, ám repülés közben a tehén olyan mértékben lett nyugtalan, hogy testi épségüket féltve, kidobták az állatot a repülőgépből
Nem szokatlan jelenség, bár ez lehet az egyik legrémisztőbb. Létezik egy pókféle, mely az Anelosimus eximius fajba tartozik, és előszeretettel szövi hálóját a fák tetejére, több száz méter magas helyeken. A pók maga viszonylag kicsi, könnyű. Egy erősebb széllökés könnyen elviheti őket csoportostul, hogy aztán máshol pókesőként lepotyogjanak.

Az egyik legfurcsább eset: 1997 júniusában a Falkland-szigetek partjainál halászott egy férfi, amikor egy fagyott tintahal zuhant a fejére. A halász két napig eszméletlen volt. A mai napig nem tudni, honnan érkezett a polip.

1957 óta 7000 műholdat lőtt ki az emberiség földkörüli pályára, melyekből most 800 működik. A Föld körül 20 ezer(!) objektum kering: műholdak, rakétahajtóművek, alkatrészek, és egyéb 10 cm-nél nagyobb tárgyak. Christoph Bonnal mérnők, irodájában egy ötven kilós titángömb van, mely visszaesett a földre; ilyenből még 200 kering a Föld körül. Egy rakéta alkatrész például két tonnás is lehet.
/bien.hu/

Csodálatos kakukkfű

 
Kertben, ablakban, erkélyen megterem, de kiránduláskor a mezőn is szedhetünk kakukkfüvet. Kiváló fűszer és gyógynövény, teája a nyári rét illatát idézi!

A legenda szerint a kakukkfű más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy az "anyaság virágának" nevezték. Az ősi gyógynövénytan szerint a kakukkfű a trójai Helené könnyéből született, valójában azonban már jóval a trójai háború előtt ismerték, s egyike volt azoknak a növényeknek, amelyeket az ókori görögök és rómaiak füstölőként égettek isteneik oltárain. A növény latin neve (Thymus vulgaris) a görög thymon (bátorság) szóból ered: a növényt több nép hagyománya társította ezzel az erénnyel. A római katonák csata előtt kakukkfűvel illatosított fürdőt vettek, hogy minél bátrabbak és erősebbek legyenek, a görögök számára szintén ez a növény jelképezte a hősiességet.
Az istenek kedvence és a bátorság jelképe
Az ókorban a kakukkfüvet húsok tartósítására és az áldozati állatok illatosítására használták, hogy az istenek szívesebben fogadják azokat. A görögök számára a hősiességet jelképezte. A középkorban levesbe tették, hogy így űzzék el a félénkséget.
Angliában a hölgyek lovagjaik vállszalagjára kakukkfű ágacska fölött lebegő méhet hímeztek bátorításképpen. Azt tartották, a kakukkfű meghosszabbítja az életet. Ezt azóta a kutatások is igazolták: a kakukkfű valóban késlelteti az öregedési folyamatot.



És milyen finom fűszer!
A konyhában leggyakrabban húsok, gombák, paradicsomos ételek, fűszeres túrók ízesítője, a mediterrán konyha elengedhetetlen fűszere.
Bátran használhatjuk tésztaszószokhoz, főleg a paradicsomos alapúakhoz, de a tejszínes-gombás ragukhoz is nagyon jól illik a kakukkfű. Ha grillcsirkét sütünk, bátran dugjunk a hasüregbe egy almát és néhány ág kakukkfüvet, de más natúr húsok mellé is dobhatunk belőle.

Sült húsokhoz, ragukhoz is nagyon finom a kakukkfű
A lazac és különféle tengeri halak is kedvelik a társaságát némi citrommal, de a legegyszerűbb gombák, például a csiperke is megbolondítható egy csipet kakukkfűvel.
A semlegesebb ízű zöldségeknek is nagyon jó karaktert ad, jól illik a cukkinihez vagy a krumplihoz, akár tepsiben sütjük, akár pürének vagy tejszínnel összeforralva készítjük. Sőt salátákat is különlegesebbé tehetünk, ha az öntetbe kevés kakukkfüvet morzsolunk

Ha tehetjük, tartsunk otthon cserepes kakukkfüvet, hogy mindig friss és zamatos fűszer legyen kéznél. Kiváló társ a Majoranna, a zsálya, a babérlevél, a rozmaring, és a szerecsendió mellé.  Erős aromája miatt csak óvatosan használjuk, kis adagokban adagoljuk az ételhez, mert aromája megváltozatja az étel eredeti ízét. Ha szárított fűszert használunk csak jól záródó edénybe tartsuk, mert könnyen elveszti aromáját
 

Felhasználható nehezen emészthető ételekhez, mint: bab , borsó,   káposzta. Kiváló ízt ad a sülteknek, a salátáknak, a töltött káposztának, a vad húsoknak, és a vörösboros mártásnak. Külföldön a körözöttek alap fűszere.  Ártalmatlan fűszer ezért a diétás ételeknél nyugodtan alkalmazhatjuk. Hatása: étvágygerjesztő, gyomorjavító, köhögéscsillapító, szélhajtó. Készíthetünk belőle: fűszerecetet, fűszerolajt, de fürdővízbe is kiváló.

Burgonya kakukkfűvel: 1 kg karikára vágott krumplit rakjunk le egy tűzálló tálba, fedjük be egy sor karikára vágott hagymával, ízesítsük sóval, borssal, kakukkfűvel, petrezselyemmel. Erre ismét egy sor krumpli, és egy sor hagyma kerül. A tetejét paradicsommal és füstölt szalonnával zárjuk. Sütőbe téve, lefedve, lassú tűznél puhára sütjük.
 
Forrás: kertvarázs
 mindmegette



 

2013. április 23., kedd

"Elvágyódás"


Azt hiszem mindannyiunk lelkében él az elvágyódás, az álmodozás.


Néha egy lakatlan sziget után, ahol mindig süt a Nap, néha valaki, valami után. És ez jó, mert a hétköznapok  szürke kavicsai között  az álmodozások  a színes kavicsok,amik  fényt, melegséget adnak.

Az alábbi szép írást " Tünődéseim - Jega blogja"-ban   olvastam, szíves engedélyével  - amit ezúton is köszönök - másoltam.


"
  A messzeség vágya kísért kora gyermekkorom óta. Kezdetben csak a nyíló ajtót figyeltem, nem tűrtem a bezártságot. Nagyapám alföldi tanyáján, mindennap kibontottam a léckerítést és kíváncsi szemmel bámulva a világot, bukdácsoltam a tanyák közötti homokos utakon. Valaki mindig megtalált, jól megszidott, de később csak legyintettek, csavargó természete van ennek a lánynak, mint némely kutyának, mondták.  Gyermekkorom sok furcsa ajándékot adott, például tudtam repülni álmomban. Ha veszély fenyegetett a földön, vagy kíváncsi lettem a madár látta tájra, hát repültem. Csodálatos volt, de rég elvesztettem e képességem, nem emlékszem mikor, egyszer nem tudtam elmenekülni, csak ennyi maradt meg belőle. Ma már tudom, hogy a csavargásaim, a repülés, nem volt más csak a megismerés vágya, mely űzött az ismeretlen felé. A könyvek és a mozi vittek el a vágyott idegen álomba, a kíváncsiság hajtott a könyvtárba és tett megszállott mozi látogatóvá. A csöpp kis dohos szagú falusi mozi, a nyikorgó székeivel, mindig maga volt az utazás. Végül elfogytak az iskolai könyvtár útleírásai, a világ minden részéről olvastam már, és ezzel vége lett a gyermekkori, nyugtalan, világ megismerési vágynak, de a messzeség nimbusza örök kísértő maradt. Álmaimban útra keltem felnőttként is, ismeretlen állomásokon jártam, idegen utcákon rúgtam a port. A mindennapok egyhangúsága az elvágyódás keserű kínját adta büntetésül. Néha, ha belefáradtam az élet taposó malmának örökös forgásába, egy lakatlan sziget nyugalmát kívántam, ahol az örök nyár boldogít, béke van, a civilizáció teljes hiánya, nincs telefon, nincs gond, csak a tenger soha nem szűnő mormolása, lüktető hullámzása, mely az időtlen létezés érzését nyújtja. Álmodoztam sokszor egy nagy utazásról, az igazi szabadságról, melyben, ha kedvem támad valahol a letelepedésre, bárhol megállhatok, és kipakolhatom a motyómat az út szélére A sors kegyelméből, és egy hirtelen indíttatásból, befizettem egy Jordán utat. Már az érkezés is mellbevágott, főleg az éjszakai forróság a kihalt repülőtéren, a távolban egy ütött kopott busz várt ránk.  Másnap a bazár előhozta az Ezeregyéjszaka meséinek emlékét, a forró, cukortól sűrű menta tea, a beduin nők fehér kendője, amit az arab bazáros boszorkányos gyorsasággal a fejemre tekert. Ám a csoda csak az után jött, amikor a Nebo hegyre felértem, előttem egy kétezer éves keresztény templom magasodott, s letekintve, alant a holt-tenger, és az ígéret földje. Ugyanazt látom, mint hajdan Mózes, a felismeréstől megremegett a gyomrom. Ismeretlen, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Megindító volt érezni, hogy Arábiai Lawrence is ezt a varázslatos, sivatagi naplementét látta hajdan, amit ma itt én. 

Ma, öregen, még mindig az ablak előtt állok, nézem a hullámzó tavacskát, figyelem a madarak tavaszi táncát, az ablak sarkában lakó pókot, de sokszor azt látom, amit látni akarok, hullámzó tengert, égbe magasodó hegyeket, hallom a vonat zakatolását. Kezem a hideg üveget tapintja, egy ráncos arc visszanéz rám, és én visszazuhanok a valóságba."

Földrengés Magyarországon

A Richter-skála szerinti 4,8-4,9 erősségű földrengést észleltek kedden hajnalban Magyarországon, senki nem sérült meg, jelentősebb anyagi kárról sem érkezett bejelentés.

A földrengések előidézői: lemeztektonikai folyamatok
A Föld szilárd burka, a néhányszor 10 kilométer vastag kőzetburok nem egységes gömbhéjként borítja bolygónkat, hanem darabokra van töredezve - amolyan repedezett tojáshéjként kell elképzelnünk. A darabokat kőzetlemezeknek nevezzük, amelyek - az alattuk fekvő lágyabb földköpenybe merülve - állandó mozgásban vannak. Mozgásuk során egymástól távolodhatnak, egymáshoz közeledhetnek, vagy el is csúszhatnak egymás mellett.
A kőzetlemezek mozgása következtében a kőzetburokban feszültség halmozódik föl. A növekvő feszítőerő bizonyos nagyság elérésekor a kérget hirtelen megrepeszti, eltöri. A hirtelen törés, repedés messzire szétterjedő rezgőmozgással jár, amely a kérget megremegteti. Ez a jelenség a földrengés.


A Richter-skála a földrengés erősségének (nagyságának) mérése szolgáló logaritmikus alapú skála, elméletileg tetszőleges (pozitív vagy negatív) értéket felvehet.

A földrengések méretét, ún. magnitúdóját határozza meg. A skála 0 és 9 közötti számokkal írja le a rengés erejét. A skála tovább is folytatódik, mióta az 1930-as években használni kezdték, 9.5-ös magnitúdójú földrengés volt a legerősebb, amit besoroltak.
A földrengés magnitúdóját megkapjuk, ha a földrengés epicentrumától 100 km-re lévő szabvány szeizmográfon felvett szeizmogramban megmérjük a műszer által jelzett legnagyobb kitérést mikronban (10-6 m), s annak tízes alapú logaritmusát vesszük.

Egy 4-es magnitúdójú rengés tehát 1 cm-es kitéréseket eredményez az előbb említett szabvány szeizmográfon, míg a 3-as magnitúdójú rengés esetében a kitérés 1 mm. Ezek alapján kiszámítható, hogy a vizsgált kitérés egy feles magnitúdó esetén az alatta lévő egész magnitúdó gyök(10)-szerese, azaz durván 3,2-szeres. Mivel a rezgések magnitúdója közelítőleg egyenesen arányos a rengésben felszabaduló energia tízes alapú logaritmusával, a feles rengésekben durván 3,2-szer annyi energia szabadul fel, mint a Richter-skálán alattuk lévő legközelebbi egész magnitúdójú rengésben. A 8,0 magnitúdós földrengés során egymilliószor akkora energia szabadul fel, mint a 2,0-s erősségűnél. A skálán 0 erősségű rengés amplitúdója: 1 mikron.
A Richter-skála a hosszanti és kereszthullámok különbségeit nem veszi figyelembe, és sok egyszerűsítő feltevést tartalmaz (nem veszi figyelembe a közeg inhomogenitását, az obszervatóriumok altalajának eltéréseit és a mérőműszerek különbözőségét sem).

Bevezetése óta a legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint 1960. május 22-én Chilében történt (Valdivia-földrengés M9.5). A halottak száma 1655 fő volt, 3000 ember megsérült és 2 millióan váltak hajléktalanná. A kialakult szökőár hullám a Húsvét-szigeteket és Hawaii-t is elérte. Az óceánon végigrobogó cunami Japánban és a Fülöp-szigeteken is károkat okozott és emberéleteket követelt.

Az eljárás kidolgozója Charles Francis Richter (1900. április 26. – 1985. szeptember 30.), amerikai szeizmológus az ohiói Hamiltonban született. Igazán híressé a Richter-skála kifejlesztése tette. Először 1935-ben használták a metódust.

Kisebb, mint 2,0 mikrorengés:
csak műszerekkel érzékelhető (bolygónkon naponta kb. 8.000 fordul elő)

2,0‑2,9 rendkívül gyenge:
a legtöbb ember még nem érzékeli (naponta átlagosan 1000 ekkora rengést regisztrálnak a műszerek)

3,0‑3,9 nagyon gyenge:
általában érzékelhető, károkat még nem okoz (A becslések szerint éves viszonylatban 45-50 ezerszer fordul elő)

4,0‑4,9 gyenge:
a csillárok kilengenek, morajlás hallatszik, károk csak ritkán keletkeznek (Pl. 1985. Berhida M4.9 - a Földön évente 6200 alkalommal regisztrálják)

5,0‑5,9 közepes:
a szerkezetileg gyenge épületekben komoly károk is keletkezhetnek (évente 800 alkalommal átlagosan)

6,0‑6,9 erős:
erősebb épületek is megrongálódnak az epicentrumtól 50‑80 km távolságban is (Pl. Irán 2003. M6.6 - évente mintegy 120 alkalommal alakul ki)

7,0‑7,9 igen erős:
súlyos károk: házak és a hidak összeomlása, utak, vasúti sínek deformációja évente (Pl. Japán 1923. M7.9, Kína 2008. M7.9 - évente 15-20 alkalommal)

8,0‑8,9 nagyon erős
súlyos károk több száz kilométeres körzetben, többméteres lezökkenések, hegyomlások (Pl. 1556. Kína M8.0)

9,0‑9,9 rendkívüli erejű rengés:
rendkívüli pusztítás, megváltozik a táj, átlagosan 20 évente fordul elő (Pl. Szumátra 2004. M9.1, Japán 2011. M9.0)

nagyobb mint 10 globális katasztrófa:
eddig még nem tapasztalt rengés


8-as magnitúdót elérő, illetve meghaladó földmozgások a Földön évente átlagosan egyszer fordulnak elő.

forrás:Katasztrófa
Infor,Portál,
origo

2013. április 22., hétfő

Föld napja - az éltető víz

  A víz kincs, a víz érték!

Utódaink útja és a mi eddigi utunk egymással homlokegyenest ellenkeznek, még mi folyóink szabályozásával azok vizét gyorsan levezetni törekedtünk, addig unokáink gátakkal fogják azokat torlasztani és az országban visszatartani" - írta Kvassay Jenő "Vizeinkről" szóló elemzésében körülbelül százötven éve. A magyar vízügyi szolgálat megalapítójának szavai hamarosan valóra válhatnak.

Magyarországon már napjainkban is annyira szélsősége az időjárás, hogy egy éven belül előfordulhat árvíz és aszály, ami a növénytermesztést és az infrastruktúrát is jelentős kihívások elé állítja, és megnehezíti az életkörülményeket. Az egyre szárazabb időjárás miatt nemsokára akár 50 százalékkal növekedhet a növénytermesztés és a halastavak vízigénye is.

Az éghajlatváltozás (amely miatt egyre szárazabb és melegebb a Kárpát-medence éghajlata) növeli a vízhiányos területek nagyságát, főként a nagy folyóktól távol eső területeken, az Északi-középhegységben és az Alföldön. "A vízhiány viszont növeli a vízkészletekért folyó versengést.

Egy átfogó nemzetközi közvélemény-kutatás eredményei szerint a világ legégetőbb környezetvédelmi problémája a vízszennyezés. A kutatás során megkérdezett tizenöt ország válaszadói ugyanis úgy vélték, ez a probléma aggasztóbb, mint például a levegőszennyezés, a klímaváltozás vagy a természeti kincsek pusztulása.
 

A Magyar Tudományos Akadémia nemrég kiadott tanulmánynak az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó részében a következőket olvashatjuk:

Múltbeli tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy vizeink nagyon érzékenyek az éghajlat változására. A csapadék és a hőmérséklet változásának hatásai vizeinkben felerősödve jelennek meg. Például amikor a csapadék mennyisége 20%-ot változik, és az éves középhőmérséklet 1-2 °C-ot, akkor ez a lefolyó vízmennyiségben 60% változást eredményezhet.
 
A legkritikusabb helyzet az Alföldön, illetve a Balaton vízgyűjtőjén várható.
Hazánkban a melegebb és szárazabb éghajlatra lehet számítani, ez csökkentheti a rendelkezésre álló vízkészletet, miközben az igény a vízre nőni fog. Ez a vízellátás nehézségeivel fog járni, ami komoly konfliktusokhoz vezethet. A csapadék csökkenése miatt kevesebb víz szivárog majd a föld mélye felé, tehát a felszín alatti vízkészletek is csökkeni fognak. Ezért a felszín alatti vízkészletből sem lehet fenntarthatóan pótolni a felszíni víz hiányait. Már a beérkező víz mennyisége is csökkeni fog, pl. a Dunában kisvízi időszakban 30%-kal kevesebb víz fog folyni már Németországban is.
A vizek öntisztuló képessége romlani fog. Folyóvizeinkből nemcsak kivesszük a vizet különböző célokra, sok esetben a szennyvíz befogadói is. Gondoljunk bele, hogy a melegebb nyarakon a kevesebb folyóvízbe, rosszabb öntisztulási feltételekkel fogunk nagyobb mennyiségű szennyvizet ereszteni. Az időszakosan kiszáradó patakok esetében ez még súlyosabb kérdéseket vet fel. (Egyszerűen nem lesz hová engedni a szennyvizet.) A melegebb éghajlatban a növényeknek több vízre lesz szükségük, ám a talajvíz szintje is csökkenni fog. Ez azt jelenti hogy gyakrabban és nagyobb területeken kell aszályra számítanunk, mint eddig.
Az extrém időjárási események is sűrűbben fordulnak elő, ekkor viszont a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék okozhat áradásokat, sárfolyásokat. Az árvízvédelemben nem lesz tartható a gátak folyamatos magasítása, a „helyet a folyónak” elv alapján növelni kell a hullámteret, és megfelelő területhasználattal alkalmazkodni a hevesebb árvizekhez (pl. árteret csak legelőnek használni, nem építkezésre, vagy szántónak.) Fontos lesz a víz visszatartása is, tehát a gyors vízlevezetés helyett árvízi illetve záportározókat kell létesíteni. Rendkívül fontos – a településeken belül is – az árvízvédelmi és csapadékelvezető rendszerek és műtárgyak folyamatos karbantartása, ellenőrzése.

forrás:  :/ Energiaklub
Majer Anna/
origo

A természet hatalmas, az ember parányi.




Földünk törékeny, vigyázzunk rá!
 
  Április 22-én ünneplik világszerte a Föld napját, azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára.

A mozgalmat még 1970-ben egy amerikai egyetemista, Denis Hayes indította el, aki egyébként az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. A Föld napját ünneplőkhöz azóta 125 ország csatlakozott, többek között Magyarországon is évről évre megrendezzük ezt a napot.
Minden ember, főleg az aki növénybarát, tehet a környezete, a Föld egészségéért. Vigyázzunk erre az aprócska bolygóra, mert másutt nincs helyünk.    S ha még évek múlva is szeretnék madarak zenéjére ébredni reggel, vagy ha szeretnénk nyuszit látni az erdőben, akkor tennünk kell nekünk is érte valamit.

Tegyünk a levegőnk, és környezetünk tisztaságáért, gondoljuk át mit kockáztatunk.




Miért is szükséges harmóniában együtt élni a természettel? Mert egy szép, egészséges, nyugodt környezet hatással van a belső harmóniánkra is. Olyan életet élhetünk, melyet mi magunk teremtünk meg, olyan környezetben, melyet mi is segíthetünk jobbá, szebbé, egészségesebbé tenni.
Akiknek fontos ez, az élet minden területén léteznek ezt az elvet segítő termékek, szolgáltatások, készítmények. Így mi magunk is védhetjük környezetünket, vigyázhatunk a világra. A környezettudatos élet, gondolkodás nem csak egy „kóbor hóbort”, hanem igen komoly elhatározás és megvalósítás kell, hogy legyen. Napról napra tenni kell érte. Bár számos lehetőség van a természet védelmére, még mindig elég kevesen élnek vele.

 A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. /Szent-Györgyi Albert/


Az ember és a természet közös szívdobbanása, az ember és természet harmóniája illetve e harmónia megvalósulása mindig is vágyálma volt a föld népeinek. Ebben a harmóniában viszont túlontúl sok, sőt egyre több lett a disszonáns hang.
A víz, amellett, hogy valamennyi élet bölcsője, minden napjaink nélkülözhetetlen eleme is. Élővizeink egyre szennyezettebbek lesznek, édesvíz készleteink pedig rohamosan fogynak.
A levegőt fő alkotó elemein túl nem kívánatosan gyarapítjuk. A levegőszennyezést épp a legnagyobb, legnépesebb országok hagyják figyelmen kívül. A mozgó levegő, vagyis a szél hurrikánok, tájfunok, orkánok formájában fittyethányva az ember által áhított harmóniára váratlanul törnek az emberre. 
A tűzzel sem bánunk okosan. Legalább is nem mindig. A föld hatalmas erdőségeit, oxigén gyárainkat pusztítjuk ezer hektárok felégetésével, érdekek alapján, vagy csak a gyújtogatás öröme miatt. A vulkánok sem az ember óhaja szerint törnek ki, Még is a tűz, a békés családi hangulat megteremtője, nélküle ezerféle hiányt szenvednénk. 
A földet, amelynek azt a részét, amelyet termőtalajnak nevezünk, vajon megfelelő bánásmódba részesítjük-e? Tágabb értelemben pedig ő minden élet hordozója, ugyan akkor annak temetője is.

 /Németh Tibor/

2013. április 21., vasárnap

A világ csodái - Rodoszi Kolosszus



A Rodoszi Kolosszus a Nap istenét, Hélioszt ábrázoló óriási méretű szobor volt. Ezt az óriási méretű alkotást a világ hét csodájából a hatodikként tartották számon az emberek. A szobrot Rodosz városában időszámításunk előtt 292 és 280 között emelték, magassága körülbelül 36 méter volt, amellyel kiemelkedett az ókori építészet legmagasabb szobrai közül is.



Kr. e. 408-ban Rodosz több birodalom fővárosa és fontos kereskedelmi pont volt. Elsősorban Ptolemaiosz egyiptomi királlyal állt szövetségben. Kr. e. 305-ben Démétriosz, Phürégia és Lükia királya hadba vonul Egyiptom ura, I Ptolemaiosz ellen. A makedón birodalom nem nézte jó szemmel ezt a szövetséget, és kérte Rodosz polgárait, hogy álljanak az ő oldalukra. A rodoszi elutasítást követően a makedónok Démetriosz irányítása alatt ostrom alá vették a várost, amely főleg erős falainak köszönhetően ellenállt az ostromnak.

Démetriosz - látva, hogy a hagyományos módon nem járhat sikerrel - egy hatalmas gépezetet épített. A szerkezet a városok rombadöntője, vagyis a Helepolisz elnevezést kapta. Ez a romboló monstrum 44 méter magas volt, és kilenc fakeréken gördült. A feljegyzések szerint 430 ember vontatta a szerkezetet a város alá, amelynek belsejében olyan katapultok voltak elhelyezve, amelyek óriási sziklatömböket tudtak eljuttatni a falakon túlra. Az óriási szerkezet első bevetésén teljes sikert aratott. A rodoszi polgárok városuk istenéhez, Hélioszhoz imádkoztak segítségért és a várfal elé egy mély gödröt ástak, amelyet faágakkal és földdel álcáztak. Másnap reggel a katonák közelebb tolták a falhoz Helepoliszt, amelynek első kerekei megbillentek, és a szerkezet mozdíthatatlanná vált. Ezen felül elzárta azt a nyílást, amelyet az előző nap sikerült a város falába ütni. Ezt követően Démétriosz feladta az ostromot.

Városuk megmenekülését imáik meghallgatásának vélték és az ostromgép maradványaiból felépítették a kolosszust.

A méretei alapján kolosszosznak /kolosszus/ nevezett szobrot a kikötő bejáratánál állították fel. Híres szobrászukat, Kharészt bízták meg az elkészítésével, aki 12 évig dolgozott segédeivel a nagy mű létrehozásán. A szobor magassága, testtartása, kivitelezésének technikai részletei, de még felállításának helye is egyaránt vitatottak, mivel sem maradványai, sem másolatai nem maradtak fenn. Közel huszonöt antik szerző írta le a szobrot, de egyikük sem látta ép állapotában.

Az óriási  szobor mindössze  ötven évig állt  a helyén,i.e.227 táján egy földrengés ledöntötte.Először helye akartál állítani, de egy jóslat lebeszélte erről a ródosziakat.

forrás: Rodoszi Kolosszus,
A világ Csodái/B.Bognár Attila/

Szentendre

Szentendre (szerbül Сентандреја, horvátul Senandrija) város Pest megyében a Szentendrei kistérségben. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található
.Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár.

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány patak), ezenkívül az 1872-1884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannoniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.)
A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.
A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.
A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén.
Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a várossággal járó előjogok gyakorlását.

A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.


.