Környezetvédelmi világnap

1972. június 5-én nyílt meg Stockholmban "Ember és bioszféra" címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. Az emberi környezettel foglalkozó ENSZ-konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi nappá nyilvánította.

Az ember egy adott helyen, adott légkörben él. Az élet minőségének meghatározója a környezet és az ember között lévő ellentét.

A környezet három alkotóelemből áll:

Természeti környezet, melynek két része van:
-élettelen vagy abiotikus
-élő, azaz biotikus

Mesterséges környezet: mely az ember által létrehozott dolgokból áll.

Ezek lehetnek hasznosak, de károsak is.

Társadalmi környezet: mely az ember számára nélkülözhetetlen, hiszen az ember társas lény. Az egyén a társadalom része.

Mivel az ember döntő módon tudja befolyásolni a környezetét, ezzel együtt saját egészségét, ezért fontos a bioszféra, a környezeti tényezők, a növény és állatvilág védelme a káros emberi hatásokkal szemben.
Hiszen ezek a tényezők összessége döntő módon hatnak az ember egészségi állapotára.

"A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hűsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tűnni a Föld színéről. "

A természet hatalmas, az ember parányi.

Földünk törékeny, vigyázzunk rá!
 
  Április 22-én ünneplik világszerte a Föld napját, azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára.

A mozgalmat még 1970-ben egy amerikai egyetemista, Denis Hayes indította el, aki egyébként az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. A Föld napját ünneplőkhöz azóta 125 ország csatlakozott, többek között Magyarországon is évről évre megrendezzük ezt a napot.
Minden ember, főleg az aki növénybarát, tehet a környezete, a Föld egészségéért. Vigyázzunk erre az aprócska bolygóra, mert másutt nincs helyünk.    S ha még évek múlva is szeretnék madarak zenéjére ébredni reggel, vagy ha szeretnénk nyuszit látni az erdőben, akkor tennünk kell nekünk is érte valamit.

Tegyünk a levegőnk, és környezetünk tisztaságáért, gondoljuk át mit kockáztatunk.

Miért is szükséges harmóniában együtt élni a természettel? Mert egy szép, egészséges, nyugodt környezet hatással van a belső harmóniánkra is. Olyan életet élhetünk, melyet mi magunk teremtünk meg, olyan környezetben, melyet mi is segíthetünk jobbá, szebbé, egészségesebbé tenni.
Akiknek fontos ez, az élet minden területén léteznek ezt az elvet segítő termékek, szolgáltatások, készítmények. Így mi magunk is védhetjük környezetünket, vigyázhatunk a világra. A környezettudatos élet, gondolkodás nem csak egy „kóbor hóbort”, hanem igen komoly elhatározás és megvalósítás kell, hogy legyen. Napról napra tenni kell érte. Bár számos lehetőség van a természet védelmére, még mindig elég kevesen élnek vele.

 A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. /Szent-Györgyi Albert/

Az ember és a természet közös szívdobbanása, az ember és természet harmóniája illetve e harmónia megvalósulása mindig is vágyálma volt a föld népeinek. Ebben a harmóniában viszont túlontúl sok, sőt egyre több lett a disszonáns hang.

A víz, amellett, hogy valamennyi élet bölcsője, minden napjaink nélkülözhetetlen eleme is. Élővizeink egyre szennyezettebbek lesznek, édesvíz készleteink pedig rohamosan fogynak.

A levegőt fő alkotó elemein túl nem kívánatosan gyarapítjuk. A levegőszennyezést épp a legnagyobb, legnépesebb országok hagyják figyelmen kívül. A mozgó levegő, vagyis a szél hurrikánok, tájfunok, orkánok formájában fittyethányva az ember által áhított harmóniára váratlanul törnek az emberre. 

A tűzzel sem bánunk okosan. Legalább is nem mindig. A föld hatalmas erdőségeit, oxigén gyárainkat pusztítjuk ezer hektárok felégetésével, érdekek alapján, vagy csak a gyújtogatás öröme miatt. A vulkánok sem az ember óhaja szerint törnek ki, Még is a tűz, a békés családi hangulat megteremtője, nélküle ezerféle hiányt szenvednénk. 

A földet, amelynek azt a részét, amelyet termőtalajnak nevezünk, vajon megfelelő bánásmódba részesítjük-e? Tágabb értelemben pedig ő minden élet hordozója, ugyan akkor annak temetője is.

 /Németh Tibor/