"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. november 30., hétfő

November 30 - András napi népszokások



András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap.

„Aki böjtöl András napján,
Vőlegényt lát iccakáján."

A hónap utolsó napján, november 30-án Szent András napját ünnepeljük. 
András, Jézus tanítványainak egyike halász volt. 
Görögországban térített, Patraszban szenvedett vértanúhalált, amikor Néró császár helytartója elfogatta, és X alakú keresztre kötöztette, hogy lassú halállal haljon meg.

A legenda szerint, két napi szenvedés után november 30-án halt meg.
Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-keresztként emlegetik. 




Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.
A hónap régi magyar elnevezése Szent András hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon.

November mivel már a téli időszak előhírnöke, az őszi hónapok közül a legködösebb és a legcsapadékosabb időjárásra számíthatunk.
Az első hó is november vége felé szokott leesni.
Ilyenkor takarítják be a szántóföldekről az utolsó terményeket is, és ezután a gazdálkodók már csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodtak.
A nap már az adventnek, illetőleg az egyházi évnek a kezdete, amely beleesik a téli napfordulat időszakába, és így alkalmas mindenféle bűbájosságra, főleg az eladó lányok szerelmi praktikájára.
SZENT ANDRÁS A SZENT KORONÁN 




András apostol és a magyar nemzet András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében.
Annál is inkább, mivel a magyarság 

önmagát szkítának jelölte meg 

ezer éven át, és számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a mai napig a gazdag magyar kultúrában.

Továbbá a honfoglalás kori arab és európai írók mind, de a magyarság szövetségesei és ellenfelei is mindannyian szkítának nevezik a magyarokat.

A szkíta emlékezet ezért megtartotta azt a hagyományt, hogy a magyarság a jóhírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta.

Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. 
Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt.

Továbbá fennmaradt egy kevés információ a magyar táltos-hagyományokból is, mely alapján 

a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották,
az általuk újnak nevezett, "római hittel" szemben.


Táltos - Dávid Julia alkotása


Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. 
(Wass Albert: Hagyaték)


Toma Viktor
Télközelgő
Télre gondol már a szürke, hideg lomb
vágy nélkül int búcsút a derűs létnek
s édes emlékét őrzi még a vén domb
az ősznek, mely feszült a dús fényben.
Szikrázik még a csoda végső fénye
a kihűlt avar csókolja a földet
végső napokban a táj borul térdre
csak térhessen újra anyai ölbe.
Bolyong még néhány langyos őszi utca
apró tengelice még dalol s remél
de a hajnal már jégverembe bújva
s az ég lassan álom haváról regél.


Néphagyomány

„Az a láthatatlan szervezőerő, amely a legrégebbi időkben az emberiség megmaradásának egyik legfontosabb feltétele volt, amely kényszerítette eleinket egymás szájáról lesni a szót, egymás kezét figyelve megtanulni a mozdulatot.”
A néphagyomány ismeretének a megalapozása, szellemi örökségünk átadása.

A népi nyelvezet megértése, sajátosságainak megismerése a népmesék, mondókák, népi játékok, népdalok, népi hímzések, népviseletek, népi kézművesség, foglalkozások, szakmák, szokások által.


„fehér lovon járók” 
– havat hozók közé sorolja.


ˇ Ha ezen napon egy lány a párnája alá egy gatyát szerez, megálmodja a jövendőbelijét!

ˇ Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján

ˇ Disznóvágás- és tor hagyományos időpontja, a disznóölések kezdete

ˇ Férjjósló és férjszerző leánynap varázslásokkal. 
Ha imádkozik és csak három szem búzát eszik és három korty vizet iszik egész nap a legény, vagy leány, éjszaka megálmodja, ki lesz a párja.

ˇ Fehér András - rossz év, Víg András - víg év.
Az év legjelentősebb házasságjósló és varázsló napjának Andrást tartották. 
Jósoltak is jóformán mindenből: ólomból,




 gombócból, disznóröffenésből, még a zsúpfedélből először a kötőbe pottyanó magból is.

„Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.”
András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük.

Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.
András-napi népszokások

András napja ma vagyon

Az év jeles napjai közül a szentek ünnepei körébe tartozó november 30-i András-nap a télkezdő férfi névnap. 

Ehhez több népszokás, helyenként még ma is élő hagyomány fűződik.

A görögországi András apostol és vértanú „égi születésnapja" a 18. század végéig parancsolt ünnep volt vigíliával azaz böjti nappal. 

Az ünnep előtti böjti napnak a népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított. 
A vélt varázserőt a fiatalság igyekezett is kihasználni minden vidéken etnikumtól, vallástól függetlenül. 

Magna János írja, hogy Szatmárban András-napkor a református lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek s ez mondták: 
„András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek!"

Az András-esti szerelmi jóslások ma már csak játék, tréfa formájában fordulnak elő. 

András napkor a lányok kitették cipőjüket az ágy végéhez szemben egymással, és azt kilencszer átlépték, miközben ezt mondták: 
Én cipőm léplek, Szent András kérlek, Én Istenem, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem."




András estéjén éjfélkor a lányok kimentek az udvarra a disznósóihoz, annak oldalát vagy ajtaját megrugdosták, s közben figyelték, hányat röffen a disznó, mert ahányat röffen, annyi év múlva megy férjhez a lány.

Lányok szokása volt a gombócfőzés. 



Kilenc fiúnevet papírszeletekre írtak, összehajtogatva, tésztába gyúrva gombóccá formálták. 
Egyszerre a forrásban lévő vízbe ejtették, s amelyik először jött a felszínre, azt kikapták, megnézték a bennelévő nevet, s olyan nevű lesz a lány jövendőbelije. 

Nem kevés ügyességet igénylő András-esti szerelmi jóslás volt az ólomöntés. 
Egy darabka ólmot kanálban tűz fölött megolvasztottak, amikor folyt, kulcs karikáján át hideg vízbe öntötték. 

Amit a megdermedt ólom ábrázolt, olyan lesz a lány jövendőbelijének a foglalkozása. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva.

Jellemző a szatmári nép kedvességére, figyelmességére, hogy ha az utcán találkozik a nevenapját ünneplő ismerősével, így köszönti: 
„Sok neved napját érjél meg erőben egészségben, azt kívánom!" vagy „Sok András-estét érjél!" 
Az ünnepelt ezt feleli: „Köszönöm! Halgassa meg a jó Isten!" S közben kezet fognak.




A rokonok, közelebbi jóismerősök az otthonában köszöntik fel az ünnepeltet. 
Ez így volt régen is, ma is. 

Régen kisebb csoportokban az ablak alá álltak, s közösen köszöntő dalt mondtak vagy énekeltek. 
Ilyet: „Már megjöttünk ez helyre, András köszöntésedre, András, légy egészségben, Köszöntünk békességben!" 
Az előéneklés dalsorának végét a csoport visszhangszerűen megismételte. 
Az ilyen csoportos köszöntést mágyikázásnak, múzsázásnak, muzsákolásnak nevezik. 

Ez a szokás nem kifejezetten szatmári eredetű, más vidékről a Tiszahátra költözött családok hozták magukkal a századfordulón.

A férfiaknak, így az Andrásnak szóló köszöntőkben, akár férfi, akár gyermek mondta, sok volt a tréfás elem, a hangulatkeltő szándék.

„Valahányat ugrik életében a szarka, / Valahányat billen annak a farka, / Valahány szarkának farktolla tarka, / Oly sokáig tartsa a szerencse marka! / Szívemből kívánom!"




„András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre¬ neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!"

„András napja ma vagyon, / Ugrik a bak a fagyon, / Azért ugrik a fagyon, András nekem pénzt adjon!"

Penyigén szokás volt, hogy András napján kezdődtek a disznóölések. 
Ilyenkor összejöttek a nagy családok, együtt ünnepeltek, örvendeztek.

Negyven napos hó?
Az északi részen élő palócok úgy tudják, hogyha András napkor hó vagy eső esik, akkor negyven napig abba sem hagyja. 



Másik hiedelem az, ha a libát megtartja a jég, akkor lucskos, sáros karácsonyra számíthatunk.


András-napi időjóslás:
A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. 
Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. 

Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. 
A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. 
Feltették a kemence tetejére. 
Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.
Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. 



A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. 
Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. 
Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.
Népi mondókák:
  
"Aki böjtöl András napján,
Vőlegényt lát iccakáján."
"Ágyláb, léplek
Szent András kérlek,
mondd meg, hogy ki lesz férjem!"
„Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik”
November – András napi disznótorozás:



A tél hagyományos disznóölő s lakodalmazó időszak.
A ház minden lakója számára jelentős esemény volt ez.
Régen még a gyermekek se mentek iskolába ezen a napon.

Alig pitymallott, amikor megérkezett a disznóölő koma, vagy sógor, mert a maga disznaját nem szívesen vágta le a gazda.
Mindenkinek megvolt a maga feladta.

Az asszonyok készítették a reggelit (általában hagymás vért, pecsenyét), az ebédet (orjaleves, paprikás hús, toroskáposzta), tisztították a fokhagymát, a belet, amibe töltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát. 

A böllér (hentes) bontotta fel a disznót, kavarta a kolbászt, sózta a szalonnát.
A gazdának legfontosabb feladata e napon a segítők ellátása volt, szíves szóval, tréfával és jó itókával.



A nap fénypontja a tor (vacsora), melyre a segítőkön kívül a rokonokat, szomszédokat, barátokat is meghívták.

A lakoma húslevessel kezdődött, ez után következett a töltött káposzta, sült hurka, kolbász, pecsenye.



A fogások sorát a hájas pogácsa és a rétes zárta.

Vacsora közben se vége, se hossza nem volt a tréfáknak, s közben gyakran emelgették a borospoharat azzal a céllal, hogy szerencséjük legyen a jövő évi disznóval.

A jó disznótor sokáig tartott, akár hajnali 2-3 óráig is elmulatoztak, nótáztak, táncoltak.

Végezetül pedig mindenki „kóstolóval” (kis csomag, amiben a készített hurka, kolbász volt) térhetett haza.
Szerte az országban jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, alakoskodó játékok bemutatására.

Több faluban járták a disznótoros házakat a kéregetők, a lesők, a kántálók. 
Erre fiúk vállalkoztak.
Többen összeverődtek, és az ablak alatt rákezdték:
"Eljöttem és kántálni, kántálni
ablak alatt fát vágni,
én is fogtam fülét, farkát,
adjanak egy darab hurkát."
(Forrás: Magyar Nyelv/Molnár Gizella/Jeles napok/alfahir)

2015. november 13., péntek

A magyar nyelv napja

A Magyar Országgyűlés 2011. szeptember 26-án  fogadta el azt az országgyűlési határozatot, amelynek értelmében november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. 1844-ben ugyanis e napon fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvényt.

Anyanyelvünknek szerves része a benne megőrzött és folyamatosan újjáteremtett nemzeti kultúra, a hagyomány, nemzeti közösségünk emlékezete .

Magyarul mintegy tizennégy-tizenöt millióan beszélnek a Földön. Ez nem sok, de nem is kevés.

A világon több ezer élő nyelv van. Ha azt nézzük, hogy a világon hányan beszélik nyelvünket, akkor körülbelül a hatvanadik helyet foglaljuk el. Európában a tizenkettedik helyen vagyunk. 

A kenyér, föld, só, otthon, öröm, szeretet, születés és vég csak anyanyelveden érthető mélyen, csak ezen a nyelven hatnak a gyökerekig, csak így lesz döbbenet a halál, mennyei érzés a szerelem.

  Azok, akik a magyar nyelvet nem ismerik, a magyar beszédet hallva azt mondják: ez a nyelv furcsa, szokatlan. Akik már megkezdték vele az ismerkedést, azt mondják: ez a nyelv érdekes. És akik jól beszélnek, olvasnak e nyelven, megértik a magyar költők verseit, a magyar nép dalait, s ráéreznek e nyelv kifejező erejére, ritmusára és dallamára, azok azt mondják: ez a nyelv gyönyörű.

Nyelvünk emlékezete több ezer évre nyúlik vissza. A magyar nyelv szavai, akár a föld rétegei, őrzik elmúlt korok eseményeit, valamint a társadalmi és földrajzi környezetre is utalnak.



Az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik a Magyar nyelvtörvény 1844. november 13-án elfogadott eredeti példányát

2015. november 10., kedd

Libák- hiedelmek


 A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást, tojnak.



 Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A, harcias, hatalmas zajt csapó ludak Marsnak, a háború istenének szent madarai.
 A kelták, is a háborúval azonosították őket., Kínában a ludak az éghez, a jang princípiumhoz tartoznak. A kínaiak és a japánok, képzetében a ludak, hol a Napot, hol az ősz holdmadarát szimbolizálják. Emellett, mivel a, lúd szintén egy egész életre választ társat magának, a házastársak köti boldogság, jelképe is. A gnosztikusok szerint a Szentlelket testesítik meg, s egyben jelképezik az, éberséget és az óvatosságot.

 A lengyeleknél vidéken sok helyen még ma is ludakat, használnak őrzőállatként. A középkorban azt hitték a ludakról, hogy a boszorkányok, hátas állatai. A „V” alakban szálló vadludak, légies kecsessége, elragadó látványa a, túlvilágot sejteti..

 A néphagyomány szerint szent Mihály napján libát enni jó szerencsét jelent. Ha a liba, húsa barnás, enyhe telet jövendöl, ha a húsa fehér, kemény lesz a tél.

 A nyári vadludak,ha korán költöznek el, hamarosan tél lesz, ha későn mennek el, akkor a tél is késni fog., A dél felé szálló vetési vagy téli vadludak vonulása azt jelent, hogy az idő hidegre fordul, ha észak felé költöznek, a levegő megenyhül..

 Sokak által ismert szólásmondás, a sok lúd disznót győz, ha valaki, valamiben vétkes, azt mondják rá, hogy ludas. Viszont számos is meretlen szállóige is  létezik, pl.:   lúdtól tanul a liba; sok Szent Márton lúdja, kelt el már azóta; ha egyik lúd iszik, a másiknak is innia kell..
 Az álomfejtők szerint álomban libát látni, hír jöttét jelzi. A babonások feltételezik, ha, gágog a liba, vagy valakinek hideg szalad végig a hátán, annak a szeretettje sírján sétál, valaki.,

2015. november 7., szombat

November hónap babonái

Márton nap


A népi kalendáriumok szerint november 11-re, Márton-napra híznak meg a fiatal libák, így nem véletlen, hogy már a régi időkben is hatalmas lakomákkal ünnepelték meg ezt a napot, ami nem mellesleg az újbor és az utolsó vásári nap ünnepe is volt. A régi paraszti gazdaságokban állhatatosan vallották: „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Természetesen a naphoz további hiedelmek is kapcsolódnak, történetesen aki Márton éjszakáján álmot lát, boldog lesz, de mivel az újbort is ilyenkor kezdik meg, így ha valaki ettől spicces lesz, a következő évben elkerüli majd a gyomorfájás, fejfájás.

Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. A népi meteorológia fontos eszköze volt annak a libának a csontja, amit ezen a napon fogyasztottak el. A jól átsült liba mellcsontjából ilyenkor jósolják meg, milyen lesz a tél: ha fehér, akkor kemény, havas télre számíthatunk, ha szürkés, akkor latyakos, enyhe évszak köszönt ránk.

Szent Erzsébet napja, a tél erejét szabja. Ha november 19-én havazik, akkor a telet illetően több dologra is számíthatunk, a néphit szerint egyrészről fehér lesz a karácsony, másrészről enyhe decemberre, kellemes évszakra számíthatunk.

Mivel Erzsébetet a szegények védőszentjeként tartják számon, így országszerte több jótékonysági bált is rendeznek ilyenkor. A legenda szerint Erzsébet királylányként elemózsiát vitt a szegényeknek kötényében, azonban édesapja II. András ezt észrevette. Amikor dühösen számon kérte rajta, a kötényben lévő étel rózsaszirmokká változott…

Katalin napja
Szent Katalin nevéhez számos dolog köthető. Egyszerre védőszentje a kórházaknak és betegeknek, de a diákoknak és egyetemeknek is, napjához, november 25-hez pedig leginkább a házassághoz jóslások kapcsolódnak. A letört gyümölcsfagallyat ezen a napon vízbe kellett tenni, ha az Karácsonyig kivirágzott, kihajtott, akkor a házban nagy valószínűséggel házasságkötésre is sor kerül majd a következő év folyamán. A férfiak Katalin napját végig böjtölték, éjszakára pedig egy lányinget tettek a párnájuk alá. A néphit szerint ekkor megálmodhatták ki lesz a feleségük.

Természetesen a naphoz időjóslás is kapcsolódik, hiszen ha Katalin kopog, a karácsony locsog. Egy másik hiedelem szerint olyan januári időjárásra számíthatunk, amilyen ezen a napon van, másnapja pedig a februári időjárásra enged következtetni.

András napja
November 30-a a meteorológiai tél, továbbá az évszakhoz tartozó, hagyományos disznóvágások kezdetét is jelenti, innen ered a disznóölő Szent András elnevezés. Az ehhez tartozó mulatságok és lakomák egészen farsangig eltartottak. A nap népszerű tevékenységei közé tartozott az ólomöntés és a gombócfőzés. Előbbiből a leendő férj foglalkozására derülhetett fény, míg utóbbiból a nevét tudhatta meg az eladósorban lévő lány. Apró papírlapokra neveket írtak és a gombócba rejtették, majd kifőzés után választottak egy-egy gombócot és kettévágva megtudhatták ki lesz a jövendőbelijük.


Megérkezett november

Nálunk e hónapot Szent András havának vagy őszutónak hívták.



November elsején, a Mindenszentek napján a naptárban név szerint nem említett megdicsőült lelkekre, a keresztény egyház vértanúira és szentjeire, másodikán pedig a halottakra emlékezünk. Bár napjainkban a november első napjait a halottak tiszteletének szenteljük, valójában a mindenszentek ünnepe a régebbről való. A keleti egyház már az 5. században megemlékezett szentjeiről, ünnepüket a pünkösd utáni első vasárnap, a „szentek vasárnapján” tartották meg. Nyugaton 609-ben tűnik fel először ez az ünnep, amikor a születésnapján (május 13-án) IV. Bonifác pápa (608-615) „Szűz Mária, a Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk” tiszteletére felavatja a római Pantheont.

November 1-jére - a kelták Samhain ünnepének helyébe - csak később, Írországban és Angliában került át az ünnep, ők viszont már nemcsak a vértanúkról, hanem az összes szentről is megemlékeztek ezen a napon.

Hivatalosan III. Gergely pápa (731-741) jelölte ki a mindenszentekről való megemlékezés napjává november elsejét, és több mint száz évvel később IV. Gergely (827-844) tette egyetemes ünneppé. Bár a halottak iránt érzett tisztelet az ősidők óta létezik, egyetlen naphoz csak 998 óta kötik a megemlékezés ünnepét. A november másodikai tiszteletadás Szent Odiló (962-1048) a clunyi apáttól ered, ő volt az, aki mindenszentek másnapján arra kérte a bencés apátság szerzeteseit, hogy imádkozzanak különös buzgósággal az elhunytakért. A halottakról való megemlékezés szokása a clunyi apátságból kiindulva a 12. és 13. században Európa többi keresztény országában is elterjedt, s a 14. század elejétõl Róma is átvette. A katolikus egyház halottak napján azokra emlékezik, akik a keresztségben, bocsánatos bűnökkel a lelkükben hunytak el. E napon a katolikus hitben élők imádkoznak a holt lelkekért, hogy megtisztuljanak, és az Isten színe elé kerülhessenek. 1915 óta ezen a halottak napján három misét celebrálnak a papok, a feketébe öltözött miséző pap a három szentmise közül, egyet saját elképzelése, egyet a pápa szándéka szerint, egyet valamennyi meghalt hívőért tart. A hívők halottak napja előtti napon kimennek a temetőbe, az előzőleg rendbe hozott, virágokkal, koszorúkkal feldíszített sírokon, este gyertyák és mécsesek gyújtásával utalnak az örök világosságra. Az idegenben elhunytakért a temető keresztjénél gyújtanak gyertyát, otthon a háznál pedig annyi gyertyát égetnek, ahány halottja van a családnak. Sok helyütt, éjjelre is megterítve, étellel megpakolva hagyták az asztalt, így várták a hazatérő holtakat. A maradék ételt és italt másnap a rászorulóknak adták. Volt, ahol a temetőbe vitték ki az ételt, és a sírokra helyeztek belőle. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, a holtak hazalátogatnak. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A keresztény hívőknek, férfiaknak és nőknek egyaránt, ez a nap dologtiltó volt, különösen a földmunkák voltak tiltottak.

 Azonban nem mindenhol a gyász napja ez, Mexikóban jó hangulatban telik a megemlékezés. Az ünneplők calacának nevezett, fából készült koponyamaszkokat tesznek a fejükre, és táncot járnak a halott rokonaik tiszteletére. A halottak számára oltárokat állítanak, melyeket áldozati adományokkal: fényképekkel, kenyérrel és egyéb ételekkel, virágokkal, játékokkal és egyéb jelképes ajándékokkal raknak tele. Az emberek felkeresik a temetőket, ahol szeretteik nyugszanak, és a sírokat tagetesszel és gyertyákkal díszítik fel. A halott gyermekek (los angelitos = kis angyalok) részére játékokat, a felnőtteknek tequilát, mezcalt, pulquét, agávésört vagy atolét (kukoricakeményítőből készített forró italt) hoznak. Az ünneplők pokrócokat terítenek a sír mellé, azokon ülve fogyasztják el a szeretteik kedvenc ételeit. Elmaradhatatlan kelléke az ünnepségnek a Pan de Muertos (Holtak kenyere), a koponyát, vagy csontokat formáló édes sütemény.

 A november 3-án (Hubert napján) ünnepelt Szent Hubertusz (656 k - 727 vagy 728) kezdetben nem nagyon törődött a vallásos kötelességei teljesítésével. Fiatal éveit főleg a vadászat kötötte le, és a legenda szerint csak akkor tért meg, miután az egyik vadászaton az erdőben egy feszületet hordozó szarvasbika örök kárhozattal fenyegette meg, ha nem változtat életmódján. A mennyei üzenetre hallgatva Szent Lambertet, Maastricht püspökét fogadta mesteréül, akinek hatására belépett a szerzetesek közé, és munkájának elismerésként később Liége püspökévé vált. Szent Hubertuszt széles körben tisztelték, és a középkorban számos katonai rendet neveztek el róla. A vadászok ma is védőszentjükként tisztelik.

 A következő nap, november 4-én, a 16. századi pestisjárvány idején a betegeket és haldoklókat ápoló milánói érsekre, Borromeo Szent Károlyra (1538 – 1584) emlékezik a katolikus világ. Az ellenreformáció vezetőjének tekintett egyházi előkelőségnek a Milánói katedrálisban szobor őrzi az emlékét. Egy héttel később, 11-én van a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó szent, a tours-i Szent Márton (317 v. 318 - 397) ünnepe. Márton egyike azoknak a szenteknek, akit nem a halála, hanem az élete miatt kanonizáltak. A Saváriában született Mártont jólelkűsége, emberszeretete, irgalmassága, betegek és szegények iránti részvéte, egyszerű életmódja miatt a katonák, koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tisztelték.

Nálunk Szent Mártonra emlékezve, országszerte nagy lakomákat tartanak, hogy egész évben legyen bőséges élelmük és italuk. Ilyenkor vágják le a tömött-hízott ludakat, mert „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át, éhezik.” Számos időjárásjóslás kötődik e naphoz: „Márton olykor fehér lovon jár”, vagyis eshet a hó, „ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”, „ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”.

 A hónap közepén (15-én) „sógoraink” III. Szent Lipót, osztrák őrgróf, Felső-Ausztria védőszentjét, Klosterneuburg, Heilingkreuz és Mariazell apátságai alapítóját ünneplik. Az osztrákok számára hagyományosan ez a nap jelenti az újbor ivásának (Heuringen) a kezdetét. Sokan zarándokolnak el a Klosterneuburg apátságba, a borkereskedő szerzetesek híres Leopoldsberg nevű borának otthonába. Régi Lipót napi szokás a ‘Fasselrutschen’, vagyis a lecsúszás arról a 12 000 gallonos hordóról, melyet 1704-ben rendeltek a Klosterneuberg apátság borospincéje számára. A zarándokok egyenként felmásznak a hordó tetejére, és a jó szerencse érdekében sorban lecsúsznak róla. Ugyanezen a napon Japánban a gyermekeket ünneplik, ugyanis minden évben ekkor tartják az ún. „Hét-öt-három” (Sicsi-go-szan) fesztivált. Ezen a napon az ötéves fiúk ünneplő ruhát öltenek, és a kimonóba öltözött három- és hétéves leányok társaságában felkeresik a legközelebbi sinto szentélyt, ahol az imádkozást követően a pap a további jó egészség és a jólét érdekében megáldja őket. Az ősi hit szerint a sinto áldás és az ima isteni védelmet nyújt számukra életük kritikus szakaszában.


 Temetésének napján, november 19-én az odaadó istenszeretetéről, szegények iránti együttérzéséről és számtalan csodálatos tettéről ismert Árpád-házi Szent Erzsébetre (1207-1231) emlékezik a katolikus egyház. A népi megfigyelés szerint Erzsébet napja körül gyakran megváltozik az időjárás, hideg után enyhülés, enyhe időt követően lehűlés várható, és sokszor ilyenkor esik le az első hó. Ez utóbbira szokták mondani, hogy „Erzsébet megrázza pendelyét”, vagy „Erzsike megrázza dunyháját”. November 22-e Szent Cecília, az ókeresztény szűz és mártír ünnepe. Az egyházi zene és a muzsikusok védőszentje, számos mestermű - főleg festmény és zenemű - ihletője. Egyes legendák az neki tulajdonítják az orgona feltalálását. Többfelé ingyenes zenekari koncertet tartanak a neve napján

 Katalin ünnepén, november 25-én a számos pogány filozófus tiszteletét kivívó szentre, mártírhalált halt keresztény hittérítőre, Alexandriai Katalinra emlékeznek, aki a házasságra váró lányok védőszentje, de pártfogójukként tisztelik a fuvarosok, molnárok, fazekasok, bognárok is. Ünnepe jóslásra is alkalmas, ugyanis, ha az ezen a napon vízbe tett ág kizöldell karácsonyra, a kíváncsi lány férjhez megy nemsokára