"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. április 7., vasárnap

Az éltető só


Létezik egy ásvány, amely értékesebb a többinél. Egyetlen mágus sem tudott nála hasznosabb anyagot előállítani. Nélkülözhetetlen az élethez. 14 ezer felhasználási módját ismerjük, többek között a tartósítást, a gyógyítást, a termékenység fokozását, a tisztítást, ezenkívül gyógyszert, festéket, sajtot, műanyagot készítenek belőle. Utakat építettek belőle. Háborúkat vívtak érte. Feloldódik a vízben, de ha elpárolog a víz, újra megjelenik. Nátrium-kloridnak hívják - ismertebb neve: só.

A föníciaiak kereskedtek elsőként sóval. Sokat fizettek érte az ősi Egyiptomban, ahol mumifikáláshoz használták. Az ősi görögök isteni anyagnak nevezték.
Az ókori rómaiak sópénzzel fizették ki munkásaikat, ezt úgy nevezék "salarium", innen ered az angol "salary" (fizetés) szó.
Mivel sosem változik meg, és újra megjelenik még a vízben való feloldódása után is, Isten változatlan szeretetéhez hasonlították, és vallási rítusokban, ceremóniákban használták.

A só a cserekereskedelem egyik legősibb tárgya. A karavánok évszázados útvonalaikon, országokban, sőt földrészeken át hordták a selyemmel, elefántcsonttal, fűszerekkel együtt. Gyakran királyi monopólium volt a só, nemcsak az ókorban, hanem még az újkorban is. A régészek szerint a kőeszközök és fegyverek pattintásához szükséges tűzkövön és szarukövön kívül ez volt a második ásványi nyersanyag, amellyel a kereskedelem első, ősi formája megindult.

Mindenki ismeri a mesét, amelyben a király azért tagadja ki és űzi el otthonról legkisebb leányát, mert az azt mondja, hogy úgy szereti apját, mint a sót. A király, persze, megsértődik, hogy egy haszontalan élelmiszerhez hasonlítják, pedig a lány valami igazán értékeset akart mondani, mikor a sót nevezte meg. És nem is tévedett.

Hiszen só nélkül még a legfinomabb étel is ízetlen. És azt vajon tudod-e, hogy mióta örvendhetünk a fűszerek gyöngyének, vagyis mióta bányásznak sót?

Földünk felszínének több mint kétharmad része tenger. Ez az óriási víztömeg pedig, amelyet a szakemberek - az első pillanatban nehezen elképzelhető számmal - másfél trillió tonnára becsülnek, minden cseppjében sót tartalmaz. 1000 gramm tengervízben a feloldott összes sók mennyisége 35 gramm, vagyis egy liter vízben három és fél dekagramm a só. Hozzávetőleges számítás szerint szárazföldjeinken sok száz négyzetméter földet foglal el a kősó, olykor 600 méter vastag telepekkel. A kősótelepek kibukkanhatnak a föld felszínére, például Erdélyben vagy Spanyolországban, amikor a kősótelepeket takaró földréteget az idők folyamán lemossa a víz.

A kősó tudományos neve: halit. A szónak érdekes a történeti háttere. A hal kelta nyelven sót jelent. Számos helynév őrzi ennek emlékét. Például Hallstatt Salzkammergutban vagy Hallein Salzburgban, Hall Tirolban és Württembergben, sőt Halle Saale mellett.

Hallstatt a világ első ismert sóbányája; itt már a bronzkorszakban megindult a kősó fejtése. A sóval való kereskedésből meggazdagodtak a hallstatti bányászok, úgyhogy a sóbánya valóságos aranybányának bizonyult. Jellegzetes kultúra alakult itt ki: erről nevezték el a vaskorszak első felét Hallstatt-kornak.

A sóbányászat megindulása előtt, az új-kőkorban a sót a tenger vagy sós tavak, források vízéből nyerték. Ez a módszer egyes helyeken korunkig fennmaradt. Lóczy Lajos a múlt század második felében a Kínai Birodalom határán, közel Tibethez, Szecsuan területén látott sófőzést, ahol az egyszerű nép a földből feltörő földgázon melegítette fel és párologtatta el a sós források vizét.

Só nélkül elképzelhetetlen lenne ma is az élet.

A só olyan anyag, ami sok babonát vonz. Hagyományosan bőséget hoz, ezért újévkor ajándékozzák, vagy ha új otthonba költözik valaki. Fokozza a termékenységet is, ezért kapja a menyasszony az esküvőjén. De főképpen védelmet nyújt. Ha tudjuk, hogy megóvja a testet az enyészettől, az ételt a rothadástól, apró lépés csupán elhinni, hogy a gonosztól is megvéd. Úgy tartják, oltalmaz a fekete mágiával szemben, valamint a szemmel verés szülte átoktól.
Nagy szerencsétlenségnek tekintik, ha kiszóródik. Egyesek szerint azért, mert értékes anyag, és nem szabad pazarolni. Mások szerint a kiömlött só felébreszti a démonokat - ellenszerként át kell szórni egy csipetnyit a bal váll fölött, az elűzi a néphagyomány szerint odagyűlő gonosz szellemeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése