Napkő - vikingek

A vikingek híresek voltak lenyűgöző navigációs képességükről. Mágneses iránytűvel nem rendelkeztek, de eljutottak Izlandra, Grönlandra, sőt még Amerikába is ők utaztak először.



Napos időben kiválóan navigálhattak egy hagyományos napórával. Akkor kerültek bajba, ha beborult az idő.  A vikingek ismerték a módszert, miként határozhatják meg rossz időben is az égtájakat.
Ehhez egy kettőstörő kristályra, kordieritre, turmalinra vagy kalcitra volt szükségük. Egy napkő a szem elé tartva, forgatva kifényesedni és elsötétedni látszik, a sugarak úgy szűrődnek át az anyagon, hogy a fény rezgési síkját is megmutatják.
A vikingek kihasználhatták a kristály e tulajdonságát, s a napsütésben úgy állíthatták be a követ, hogy azon átnézve az égbolt a legfényesebb legyen. Ekkor a Nap felé mutató karcolást ejtettek a kristályon, így kalibrálták be kezdetleges navigációs eszközüket .
Ezután a viking navigátor két másik napkővel becsülte a kijelölt irány metszéspontját, ezzel a meridiánt, a Nap valószínűsíthető útját. Így meg tudták rossz idő esetén is jósolni, merre van kelet és nyugat.

Szenzációs felfedezéssel támasztották alá francia régészek egy magyar tudós, Horváth Gábor (49) elméletét a vikingekről: a tenger mélyéről a felszínre hozták az északi hajósok tájékozódását segítő misztikus napkő első és eddig egyetlen példányát, amit a modern ember valaha a kezében tarthatott.

1592-ben süllyedt el Alderney szigetének közelében a La Manche csatorna francia partokhoz közeli részén az a brit hajó, aminek rakományát most hozták felszínre és vizsgálták meg. A régészek és történészek szerint igazi kincset sikerült találni a hajón, egy apró, jellegtelen, de precízen megmunkált kristályt, amiről a kutatók úgy tartják, hogy azonos lehet a viking legendákban napkőként emlegetett navigációs eszközzel. A mítoszokban a mágikus erejű napkő segítségével tájékozódnak a viking hajók a tengeren, de ennek a létezésére eddig semmilyen archeológiai bizonyítékot nem sikerült találni.
A kutatók szerint a most megtalált kő egy kalcitkristály, magyarul mészpát vagy izlandi pát, ami nevének megfelelően Izlandon és Skandinávia egyes részein fordul elő legsűrűbben. A megfelelően megmunkált kristály képes a Nap fényének polarizálására, így megállapítható a segítségével a Nap pontos helyzete az égbolton, akkor is, ha erősen felhős az idő, vagy ha a Nap már a horizont alá bukott. A kutatók szerint a vikingek nagyjából egy fokos pontossággal tudtak navigálni a kristály segítségével, ami létfontosságú volt számukra, hiszen iránytűt nemigen használtak (az a Föld északi mágneses pólusának közelsége miatt egyébként is elég pontatlan lett volna).
forrás:Index-Tudomány